Sikárosi-rét

Vizes medence a hegyek alatt

Hegyek keretezte medencében terpeszkedik a Sikárosi-rét kaszálója, vadvirágos gyepét facsoportok pettyezik. Ezek több részre is osztják, így lényegében egy szétszabdalt tisztásrendszer alkotja, aminek egyes részeit nem érintik a túraútvonalak, és a peremén kanyargó aszfaltút sem. A szép fekvésű Sikárost minden oldalról a Visegrádi-hegység hegyei szegélyezik, különlegessége pedig abban áll, hogy nagy, viszonylag sík területén (mára) nincs település.

A medencén keresztülfolynak a környező hegyekről érkező patakok, hordalékukkal kitöltve a teknőt, és nedvesen tartva a talajt, de forrás is fakad a fák alatt. Ez a környezet biztosított otthont egyes zsurlófajok sokaságának. Mivel a növény kovasavtartalmával tartja távol kártevőit (pl. a legelni vágyó állatokat), alkalmas edények „sikárlására", azaz súrolására - ezért aztán némelyik fajt népiesen sikárként ismerték. Innen eredhet tehát a Sikáros elnevezés.

A tisztások egyes részein még ma is láthatók fenyőcsoportok, amik korábbi telepítések eredményei. Archív fotók szerint korábban Sikáros jelentős részét borították tűlevelűek, ezek nagy részét mára felszámolták vagy őshonos fajokra cserélték. A rétláncolat vizes, párás, napsütötte területe növényfajok sokaságának életfeltételeit biztosítja: előfordul itt kornistárnics, pázsitos nőszirom, magyar zergevirág, vagy éppen bíboros kosbor (sok egyéb mellett).

Egy komor emlékű majorság

Sikáros eleinte csak erdőőri laknak adott otthont, de jó fekvésű, vízzel ellátott medencéje lassan idevonzotta a gazdálkodni kívánó embert. Falu nem alakult ki, a hajdani Bükki-puszta majorságára pedig már csak néhány halomból következtethetünk - ott, ahol a P jelzés eléri a rét sarkát dél felől. Az apró telep szörnyű és valamelyest rejtélyes gyilkosság színhelyévé vált: 1947-ben 5 tizenéves fiú vigyázott az állatokra, amikor valaki lemészárolta őket. A tettes aznap a Lajos-forrás közelében 2 másik emberrel is végzett; kilétére sosem derült fény (a korabeli propaganda és a szóbeszédben terjedő történetek ellenére sem).

A Bükki-puszta korábban egyébként a környéken jelentős területet birtokló (budapesti) Dreher család tulajdona volt, ők pedig a feljegyzések szerint igyekeztek távol tartani a természetjárókat a területüktől. A házakból valamikor az 1950-es években egy hadgyakorlat miatt kiparancsolták a lakókat, akiknek visszatérniük már nem volt hová: az épületek súlyos találatokat kaptak. Hogy pontosan mi (és mikor) történt, arról semmi bizonyosat nem tudni. A rét mindenesetre a hajdani tanya felől nézve mutatja az egyik legszebb arcát.

A Sikáros egyik végében ma erdész- illetve vadászház áll, a túrázók pedig a Szilágyi Bernát-forrás mellett találnak pihenőhelyet. (Nevét a Természetbarát Turista Egyesület alapítójáról és volt elnökéről kapta.) Hangulatos helyen fakad a víz (sajnos csak bőséges csapadék vagy hóolvadás után, nyáron ne számítsunk rá), nyírfák és fenyők borulnak a kis pihenőhely fölé, a törzsek és lombok függönye mögött pedig a Sikárosi-rét füvét borzolja a szellő. A padokkal és asztalokkal is felszerelt pihenőhely éjjeli táborhelynek is kiváló.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes