Gercse templom

Nevében megmaradt falu

Gercse falu nevét megtaláljuk már egy 1212-es keltezésű oklevélben is, amikor II. Endre parancsára a budai káptalan óbudai birtokait mérték fel. Ebből az iratból kiderül, hogy a határt földből épített dombok jelölték, és a környéken szőlőtermesztéssel (is) foglalkoztak. Az eredeti gercsei templom építésének pontos idejét nem ismerjük, az azonban bizonyos, hogy még a tatárjárás előtt, valószínűleg a 13. század elején emelték. A kis templomtól nyugatra terült el a település, míg a déli oldalán a kor szokásának megfelelően temetőt alakítottak ki.

A régészeti feltárás során kiderült, hogy először a tatárok pusztították el az épületet, amikor a faluval együtt felégették. 1242 után újjáépült a település és temploma is, amely köré a 15. században védőfalat emeltek. A falu kisnemesi lakói közül sokan felvették a Gercsei (Gerchei) előnevet, ahogy sok korabeli oklevélből kitűnik.

1541-ben újabb gyökeres fordulat következett a falu életében, ugyanis Buda török megszállása után a település a budai szandzsák része lett – lakóit nem üldözték el, de az oszmánoknak fizetett adót. Igaz, 1580 körül már pusztaként emlegették Gercsét, ám véglegesen csak 1595-ben néptelenedett el, amikor a keresztény hadak Esztergom ostromára indultak, és a törökök utánpótlásának ellehetetlenítése érdekében kiürítették a közbenső falvakat.

Gercse ezután nem népesült be újra, lakói nem tértek vissza. Az egykor pezsgő falut már csak Hidegkút külterületeként tüntették fel, a templom pedig hívek nélkül elhagyatottá, végül romossá vált.

Sváb lendület

A kis templom újabb feltámadása a 18. század elején kezdődött, amikor a behívott német ajkú telepesek újjáépítették. Nagy becsben tartották a kis templomot, rendszeresen kijártak oda imádkozni, és évente egyszer körmenetet is vezettek hozzá (a svábok Lustnak nevezték a templom körüli területet, a templomot pedig Lust Kirchének).

Az eredetileg torony és karzat nélküli, egyhajós építményt a következő évtizedekben többször is restaurálták barokk stílusban, tornyot építettek hozzá, és patkó alakú szentélyét a két sekrestye hozzáépítésével szögletesítették. Új ablakokat véstek, barokk díszeket helyeztek el falain, a középkori bejáratokat kicserélték, belsejébe karzatot építettek.

A kis templom „presztizsét” emelte egy különleges kegytárgy is. Az 1696-ban ide települő sváb fiatalasszony, Thallwieser Katalin a svájci einsiedeli apátság Mária-kegyszobráról készül képét magával hozta, és először egy fára helyezte. Miután csodatévő erejéről kezdtek el beszélni, a kép a gercsei templomba került, és itt is maradt 1817-ig. Ekkor az istenháza rossz állapota miatt a kegytárgyakat, Máriaremetére vitték át, amelynek templomában a kép ma is látható.

A gercsei templom villámcsapás következtében ismét elpusztult, ezért az 1810-es évektől megint romtemplomként találkozunk nevével az oklevelekben.

A harmadik feltámadás

A 20. századra csodával határos módon a templomhajó falai sok helyen majdnem teljes magasságukban fennmaradtak, a nyugati homlokzat oromfala is szinte teljes egészében állt, benne a kis kerek ablakkal, míg a keleti oldalon a szentély, valamint a sekrestyék falai már csak részlegesen maradtak meg. Mindezt archív képeken is láthatjuk, illetve a környékbeliek vagy egykor erre kirándulók bizonyára emlékeznek is a pusztai romra, amelyet sokáig 18. századinak gondoltak a homlokzatán olvasható évszám miatt.

Az első régészeti feltárásra 1956-ban került sor: ekkor számos római eredetű kő került elő, ami arra enged következtetni, hogy a helyén korábban is állt már egy épület. Az ásatásoknak köszönhetően derült fény a templom középkori eredetére, a renoválások és hozzáépítések fázisaira, valamint közvetve Gercse falu történetére.  Bár 1985-ben is végeztek itt kutatásokat, a templom helyreállítása csak egy évtized múlva, 1996-ban történhetett meg lelkes lokálpatriótáknak köszönhetően. 

Elsősorban Bognár Lajos pesthidegkúti plébános erőfeszítéseinek és kezdeményezésének köszönhetően végül az Óbudai Polgári Társaság és a Pesthidegkúti Német Nemzetiségi Alapítvány építette újjá a sorsára hagyott romtemplomot. A Bujdosó Győző építész tervei alapján megújult épületet a következő évben szentelték fel, a 2008-ban elhunyt Bognár Lajos atyát pedig végakarata szerint az oltár előtt kialakított sírba temették el.

A felújítás óta ismét élettel telt meg az eredetileg az Árpád-kor óta itt álló templomocska. Húsvéttól karácsonyig vasárnapi miséket tartanak benne, de romantikus hangulatának és a festői környezetnek köszönhetően rendszeresek benne az esküvők, keresztelők és egyéb ünnepi alkalmak, társasági összejövetelek is.

A pesthidegkúti lakosok 2014-ben a templomhoz vezető gyalogút mentén fasort ültettek, mivel azonban az épület a Hármashatár-hegy turistaútjaihoz közel található, a Virágos-nyeregtől egy könnyű sétával a K+, majd K kápolna jelzés mentén is felkereshetjük. A templomot egy facsoport bújtatja, bejárata előtt több padot és tűzrakó helyet találunk, sőt, kicsit odébb még egy illemhely is helyet kapott.

Egész évben szabadon látogatható kívülről, egyébként misék alkalmával tart nyitva.

Húsvéttól Mindenszentek ünnepéig minden vasárnap 17 órakor van szentmise.

Ingyenesen látogatható