Túra a Börzsöny dagadókúpjain

Itiner

• A K jelzésen átkelünk a Damásdi-patak hídján, és a Zuvári-hegy lábáig cammogunk.
• A K● jelzésen kitérőt tehetünk a Vasutas-forráshoz.
• A KL jelezésen jobbra térve keresztezzük a Zuvári-hegy kiemelkedését.
• A K jelzésen jobbra fordulva a Nagy-Galla oldalához kullogunk.
• A K▲ jelek mentén a Nagy-Galla csúcsára hágunk, majd ugyanerre ereszkedünk vissza.
• A K jelzésen balra a Piribék-tisztásig andalgunk.
• Jobbra fordulva a Z jeleken Márianosztrára vándorlunk.

A túráról részletesen

Patakvölgyből a hegyre

Az Ódamásd-Malomvölgy buszmegállóból déli irányba, Szob felé indulunk az országút szélén. Mellőzünk egy földszintes hosszúházat, amely a valaha közelben lévő falura emlékeztet. A törökdúlás után ide, a völgybe telepítették felvidéki szlovákokkal Ódamásd községet, amelynek lakossága a 19. század elején a mai Ipolydamásdra költözött át; a patak mentén csupán a vízimalmok működtek ezután. 200 méterrel a ház után rácsatlakozunk a K jelzésre, amin jobbra fordulva, régi, boltíves kőhídon kelünk át a patak felett, és érjük el a Misa-réti-völgyet. A híd annak a vasúti szárnyvonalnak a maradványa, amelyen a Nagy-Galla környéki erdőkben kitermelt fát és a Brjeska-bányában fejtett követ szállították Szobra. Ugyan a síneket az 1970-es években felszedték, de a töltés még jól felismerhető - túránk első szakaszának egy részét ezen tesszük majd meg. A kicsiny Misa-rét után az erdőbe lépünk. A lábunk alatti andezitmurva kövei jelzik, hogy a vasút nyomvonalán járunk. Az elágazáshoz érve balra a K● jelzésen rövid kitérőt tehetünk a szárnyas kerekes domborművel díszített Vasutas-forrás megbízható csorgójához, ahol feltölthetjük kulacsainkat friss, hideg hegyi vízzel.

Kisvasutak földje

A 19. század végére a vasúthálózat kiépülésével és az ország nyersanyagigényének fokozódásával felmerült az igény, hogy hegységeink hasznosítható természeti kincseit (fa, kőzetek, ércek) erdei kisvasutakon szállítsák el. Sorra épültek országszerte a keskenynyomtávú vonalak a völgyekben (de helyenként a hegyoldalakba, nyergekbe is felkapaszkodtak), mélyen behatolva a hegységek belsejébe. A vágányok egyik vége a nyersanyaglelőhely volt, míg a másik egy átrakodóállomás, ahol a nagyvasútra, vagy – folyami kapcsolat esetén – uszályokra pakolták át az árut, így juttatva a gazdasági vérkeringés ütőereibe a hegyi alapanyagokat. A szárnyvonalak nagy része nem volt állandó, hanem a kitermelés helyszínének változásával szedték fel és helyezték át a vaspályát. Sok helyen lóvontatással továbbították a szerelvényeket.

Döntően a kisvasutakat használták szállításra az 1960-as évekig, amikor teherautók vették át ezt a szerepet. Ezután a vágányokat fokozatosan felszedték és utakat építettek a töltésekre, vagy csak átadták a pályákat az enyészetnek. Országosan jelentős hosszúságú hegyi kisvasúthálózat és ezek infrastruktúrája lett a múlté. Sajnálatos módon az addig szinte kizárólag teherforgalmat lebonyolító rendszer turisztikai hasznosítására a döntéshozók nagyon kevés esetben gondoltak, pedig már a két világháború között is felhívták a figyelmet szakemberek a személyszállítás bevonásának jelentőségére. Azóta változott a hozzáállás: több vonalat is újjáépítettek, újra üzembe helyzetek.

Hazánkban a Börzsönyben jött létre a legkiterjedtebb hálózat. Az első vonal 1893-ban a királyréti volt, az utolsó átadás pedig az 1950-es években történt. Az összesen kb. 200 km hosszú rendszerből mára 3 pálya maradt: a Királyréti Állami Erdei Vasút, a Kemencei Erdei Múzeumvasút és a Szob–Nagybörzsöny-kisvasút. Használatukkal megfűszerezhetjük börzsönyi túráinkat.

Zuvári-hegy

A K jelzésen folytatjuk az utat. Újabb vasút miatt épült hídon kelünk át, és a régi töltésen a kedves, vadregényes Misa-réti-patak mentén sétálunk. Kényelmes utunkról rövidesen jobbra, a KL jelzésre térünk, és erős kaptatóba kezdünk a Zuvári-hegy oldalában. A meredek, kőmorzsalékos és csúszós ösvény kitartást és jó erőnlétet kíván. A 313 méter magas vulkáni dómhegy teteji ligetes tölgyesben a Zuvár vagy más néven Ódamásd várának csekély romjai rejtőznek. Az Árpád-korban emelt kis sasfészek a török hódoltság kezdetén pusztult el, aztán köveinek nagy részét a környékbeli építkezésekhez (például a márianosztrai kolostorhoz) széthordták. A fák miatt korlátozott kilátást enged csak a csúcs. A Dunakanyar egy részét látjuk a fölé emelkedő vonulatokkal: a Szent-Mihály hegy tömbjét, a folyam túlpartján pedig a Visegrádi-hegység és a Pilis kiemelkedéseit. A hegy túloldala menedékesebb, mint amin feljöttünk, de legyünk résen a csúszós szakaszok miatt! Érdemes jobbra a PL jelzésen kicsit kimenni, hogy a Zuvár keleti kilátópontjáról is kikémleljünk. Innen a kies fekvésű Márianosztrai-medence környéke tárul fel, a község épületei közül magasan kiemelkedik a kettős tornyú kegytemplom.

Fel a Nagy-Gallára

A Zuvári-hegy másik oldalában visszaereszkedve a K jelzés széles útjára egy jobbos fordulóval a vasúti töltésen folytatjuk a sétát. Jelzésünk hamarosan élesen balra irányít, és a völgytalpra ereszkedünk. Gázlón keresztezzük a Misa-réti-patakot, a túloldalán érintünk egy düledező kunyhót, majd kaptatni kezdünk. Fiatal, gyertyánnal kevert tölgyesen át a Lábas-erdőnek hívott pagonyban ballagunk. Egy hagyásfás irtás területéről kinyílik a táj, északkeleti irányba pompás panorámát kapunk. Príma rálátásunk van a Márianosztra fölötti Vastag-hegy, Kopasz-hegy, Sós-hegy, Nagy-Sas-hegy alkotta dagadókúp-vonulatra, ami mögött a Magas-Börzsönyhöz tartozó Inóc tömege tornyosul. A szelíd vulkáni púpok egymás után állnak ki a gerincből, egy részüknek tetejét a Börzsöny ezen szegletére jellemző, sajátos mikroklímájú és élővilágú gyepes erdőssztyeppfoltok koronázzák.

A Nagy-Galla aljában kis feszülettel ékített tölgyfánál érünk a keresztúthoz. A K▲ jelzés néhány lépésre innen vág a neki a hegynek. A rövid, de combos emelkedőn helyenként csúszós felszínen kaptatunk, de hamarosan a 479 méteres hegy parányi, kopasz csúcsán állunk. A Börzsöny legszebb kilátópontjai között számon tartott tetőről elénk táruló látvánnyal nem könnyű betelni: megállapíthatjuk, hogy jó helyre érkeztünk, megérte a fáradozást. A viszonylag kis magasság miatt, különösen részletgazdag a táj, de ugyanakkor a távolba is ellátunk. A fél Dunakanyar megfigyelhető innen a folyam völgye fölötti hegyvonulatokkal egyetemben. Tág a látószög: a Helembai-hegységtől a Gerecsén, a Pilisen és a Visegrádi-hegységen át a Gödöllői-dombság és a Cserhát kiemelkedéséig pásztázhatunk. Ezen belül pedig a közelebbi Börzsöny-vonulatokat, vulkáni kúpokat és a településeket, külterületeket nézegethetjük. Alattunk a Galla-tisztás bontja meg az összefüggő erdőséget, és jól beazonosítható a Csák-hegy meg a távolabbi Naszály - mindkettő bányászati tájsebéről ismerhető fel könnyen. A Dunába tartó Ipoly és Garam völgyeit is jól belátjuk madártávlatból.

Hegyek-völgyek között

Miután elég időt töltöttünk a tetőn, visszagyalogolunk a kereszteződésbe. A K jelzésen észak felé folytatva először szintben, majd mérsékelt ereszkedőn megyünk le a Piribék-tisztás széléhez, ahol jobbra befordulunk a kicsiny, ligetes rétre. Innen a Z jelzés lesz a kalauzunk túránk végéig, de még egy darabig együtt haladunk a már megszokott K jelekkel is. Átmegyünk a méretes, szép tölgyfák között, és ismét az erdőbe lépünk. Következő útszakaszunk kanyargós hullámvasutazás, amíg újra a Misa-réti-patak völgyébe nem érünk.

Széles kocsiúton tartunk északkeleti irányba, majd pár perc múlva egy éles jobbkanyarral már délkelet felé megyünk tovább. A fiatal, sűrű rudaserdő behajló ágai lombalagutat képeznek fejünk fölött, jobbunkon pedig vízmosás kísér. Nemsokára véget ér a szintvesztés, elérjük az útszakasz legalacsonyabb pontját egy vízerózió mélyítette ároknál. Átkelünk az időszakosan vízzel telt medren, majd a másik oldalán, enyhe emelkedővel folytatjuk, ami némileg fokozódik a következő balforduló után, ahol északi irányba terel a jelzés. Ez a rész a Nosztrai-széleknek nevezett terület, egykor errefelé húzódtak Márianosztra kaszálói. Az ifjú tölgyerdőben ballagva nemsokára nyiladékba fordulunk egy újabb 90°-os kanyarral. Innen majdnem szintben haladva rövidesen elágazáshoz érkezünk, ahol beereszkedünk a Misa-réti-patak mellé. A völgy neve ismerős, hiszen túránk elején már érintettük egy alsóbb szakaszát. Mérsékelten lefelé tartó ösvényen, csekély aljnövényzetű, gyertyánnal elegyes tölgyesben kényelmesen sétálunk. A sziklaaljzaton mohos törzsű fák és kövek között bukdácsoló patak csörgedezése felerősödik a szűk völgyben; igazán idilli, és hangulatos erdőrészen megyünk át. Halmokká összeállt faághordalékok között keresztezzük a vízfolyást, és a túlsó hegyoldalban folytatjuk keskeny csapáson. Balról kicsiny tisztást érintünk, utána kikanyarodunk a völgyből meg az erdőből is, és a Márianosztrára tartó széles kocsiútra térünk.

Márianosztra

A gazdasági terület fölött jó rálátásunk van a Csák-hegy megbontott oldalára: az andezit és a dácit fejtése a több szintes bányában napjainkban is folyik. Balunkon a Kopasz- és a Vastag-hegy tűnik fel, aztán hamarosan a nosztrai bazilika, a büntetés-végrehajtási intézet és a község házai is megjelennek. Keresztezzük a kisvasút sínjeit, mielőtt a faluba érünk. A Bezina-patak hídja utáni kereszteződésből indul balra a Petőfi Sándor utca, ahova érdemes kitérnünk, hogy közelebbről is megtekintsük a kolostor épületegyüttesét. Márianosztra a térség legismertebb búcsújáró helye, jelentős zarándoktömegek keresik fel. A templomkert kapuján belépve megszemlélhetjük az impozáns kettős tornyú kegytemplomot, és annak szomszédságban a plébániaházat. A kolostort Nagy Lajos király alapította a pálos rend részére. A török idők során elpusztult épületegyüttes a 18. században újult meg. A szerzetesrend feloszlatását (1786) követően az egyházmegyéhez került, egy része pedig fegyintézet lett, és így működik még mai napig is. A kegyhely 1989-ben visszakerült a pálosokhoz, majd "bazilika minor" címmel ruházta fel a pápa, azóta hivatalos neve Magyarok Nagyasszonya Bazilika. A templomon kívül megnézhetjük a pálos rendi és börtöntörténeti múzeum kiállításait is.

Visszatérve a Z jelzésre túránk végpontjára, a buszfordulóhoz gyalogolunk, ahol élelmiszerboltot és kerthelyiséges presszót is találunk. Hazaindulás előtt érdemes felkeresni az 1 km-re lévő kálváriát is, amely szakrális építményein túl pompás kilátópont a környékre, köztük a Nagy-Galla emblematikus, kettős csúcsára.