Történelmi utakon az Arka-patak szurdokában

Itiner:

• A KL jelzésen érkezünk a boldogkői várhoz, illetve ezen jutunk le a faluba.
• A K jelzést követjük Arkán és az Arka-patak szurdokán át Mogyoróska határáig.
• A Bónyi-kúthoz a K● jelzésen teszünk rövid kitérőt.
• Mogyoróskára a K jelzésen sétálunk be.

A túra részletes leírása:

Boldogkő impozáns lovagvárában

Túránkat a boldogkői vár parkolójából kezdjük a falu feletti domboldalon. A sziklaszirt ormára épült erősség gigászi hajóként úszik a Hernád völgyének széles teknőjében, a szántókkal és gyümölcsösökkel körbevett apró falvak felett. A tágabb térség központja, a Kárpát-medence történelmében meghatározó város Kassa, ahová az ország központi és keleti vidékeiről a Hernád mentén vezetett a fő közlekedési útvonal. Ezt az ütőeret volt hivatott ellenőrizni a vár a tatárjárástól egészen a Habsburg időkig.

Boldogkő várának keletkezését a tatárdúlást követő várépítésekhez kötik. A népnyelv szerint a közeli Muhi sík csatavesztéséből menekülő IV. Bélát a szomszédos Aszalón bújtatta el egy Bodó nevű aszalómester, akit később a király a környék urává tett azzal a feltétellel, hogy várat épít. Ebben hét gyönyörű lánya segédkezett, mégpedig a nemes kérők kötelezésével, miszerint a jegyesség évében mindegyik a várat építteti. Így készült el hét év alatt Bodó vára, melyben a hét leány lakodalmát ülték nagy vigaszságban. Az esküvőkből eredezteti Boldog-kő nevét a monda.

Valójában IV. Béla idején, a tatárjárás után épült a vár alapja; és királyi engedéllyel a Tomaj nemzetségű Tyba ispán építtette. Az Árpád-házi királyok kihalásával a környéket uraló Amadékhoz került, akiktől a rozgonyi csatavesztés után az Anjou-párti Drugetheknek adományozta a király. Feltehetőleg ekkor épült meg a falak nagy része. Az ezt követő évszázadokban forgalmas fekvéséhez híven sokszor cserélt gazdát, végül a kuruc időkben a császáriak lakhatatlanná tették. Utolsó állandó lakói lőcsei jezsuita szerzetesek voltak a 18. században, akik sok lerontott részt csúcsíves téglafalazatra cseréltek. Jelenlegi állapotát az eredeti erőd funkció szerint alakították ki, belső termeiben hadtörténeti kiállítások láthatók.

A vár sziklaormát nyugatról kerülő, KL jelzésű ösvényen ereszkedünk közvetlenül a falak tövében. A néhol görgeteges, sziklás utacska meredeken vezet a falut övező rétekre. Végig gyönyörű kilátást élvezhetünk a Hernád völgyére és a vulkánok nyugati oldalára a Magoskától egészen az abaújszántói Sátor-hegyig. A temetőt balról kerülve, a tájház mellett érkezünk a faluba, ahol kapcsolódunk az Országos Kéktúra K jelzésű útvonalához, melyet innentől utunk végéig követünk.

Az Arka-patak völgyében

Észak felé, az Arka-patak mentén hagyjuk el a települést az egyre jobban beszűkülő völgytorokban. A szomszédos Arkára tartó aszfaltúton kerüljük a Magoska vulkáni kúpjának nyúlványát, a Leány-hegy tömbjét. Rendkívül meredek, sziklás oldalak között kanyarog az út, mígnem két kilométer után, a kiszélesedő völgy katlanjában feltűnnek a falu első házai.

A zsákfalut napjainkban alig lakják, tornácos öreg házai nyaralóként maradtak fenn. A 18. század végén épült, réztetős református templom előtt haladunk el, majd a temetőt alulról kerülve északnak hagyjuk el Arkát. A faluszéli gyümölcsösök felett visz az utunk, ahonnan remek rálátásunk van a Magoska vulkáni tömbjére, a hegyek lábánál megbúvó település házaira és tornyaira. A gyümölcsöst nyugatról mellőzve, cserjés domboldalban ereszkedünk le a patakhoz.

Innentől az Arka-patak völgye egyre vadabb arcát mutatja, ahogy eredetéhez, a vulkán oldalához közelebb kerülünk. A szurdokként beszűkülő völgyfalak mind sziklásabb, kövesebb leszakadással szegélyezik az andezitgörgetegek között bújócskázó patakot. Az út kevés kivétellel a völgytalpat követi a patak árterének lapos öntésterületén. Egy romos malomépület és a szemközti oldalon beérkező Láng-völgy torkolata után keresztezzük a vízfolyást; innentől valódi fogócskába kezd az ösvény a mederrel. A két meredek, köves lejtő közé szorult patak a lávaárak andezitnyelveit kerülgetve keresi a lehetséges utat. A puhább részek öbleiben lapos teraszokat töltött fel a víz, melyeket az ösvény is hasznosít. Körös-körül szép, vegyes korú, kevert erdő fedi a tájat: a főként a nedves, hűvösebb vidéket kedvelő gyertyán és bükk a meghatározó, de a patakparti égerek, kőrisek, juharfák elegye is jellemző.

A legvadabb, legelzártabb részen közel két kilométeren keresztül kanyargunk a görgetegek között csordogáló patakkal, mire egy sziklanyelvet balról kikerülve nyíltabb területre érkezünk. A ligetes Hosszú-rétnél egy romos erdészház és egy düledező kút tűnő emlékekként képviselik az egykori erdei életet. Öreg bükkösben, kisebb hátra felkapaszkodva kerülünk egy leszakadó partvonalú, sziklás mederrészt, de a túloldali gyertyános ligettől egyre szélesebb szekérúton vezet tovább a K jelzés.

Mogyoróska kaszálórétjein

A szurdok ősi hangulatot időző vidékét elhagyva nyíltabb, világosabb tájon haladunk. Rétek és erdőfoltok, patakparti ligetek váltakozásával közeledünk a hegység belseje felé. Egy tágas rét szélén elhagyjuk a vízfolyást, és a jobbra tartó szekérúton felkaptatunk a lankás hegyoldalra, ahonnan egyre jobb rálátásunk nyílik a környező vidékre.

Egy öreg tölgyfa alatt kialakított pihenőhely után, a rét legmagasabb pontjáról feltűnik a hegyekkel körbevett regéci vár is, de a legmeghatározóbb látványt a szemközti vulkánok koszorúja nyújtja. A Regéc és Mogyoróska közötti kaszálók felett sorakozó magaslatok sorát baloldalt a legmagasabb Gergely-hegy nyitja, melynek dóm alakú tömege magába olvasztja az előtte lévő Kis-Szár-követ. Mellettük a Bán-hegyek és a Nagy-Szár-kő hármas orma következik, közepén egy kerek tisztással a hegyoldalban, ahonnan a legszebb kilátás nyílik Regécre. A szélen a Nagy-Bekecs hosszú háta látszik, melynek lankás déli oldalából előugrik a regéci Várhegy őrlőfogszerű erődjével a tetején.

A rét keleti végéből egy rövid kitérőt teszünk a K● jelzésen az alig száz méterre lévő Bónyi-kúthoz. Öreg bükkök ölelésében, kis bevágásból, biztos hozammal fakad a forrás, mellette esőbeállóval, padokkal és asztalokkal felszerelt pihenőhelyet is találunk. Az egykor nyájakkal teli patakparti rét miatt az állatok és juhászok kedvelt pihenőhelye volt a természetes vízfakadás - amint az árnyékot biztosító hagyásfák is tanúsítják.

Egy párszáz méteres szakaszon ismét beváltunk a patakparti erdőbe, hogy a délről benyúló Bosturnya gerincét kerüljük, de a túloldalon, a falu alatti ligetes réten végképp a patak túloldalára pártolunk, és meredeken kapaszkodunk fel a hegyoldalban fekvő Mogyoróskára.

A falu alsó végéből emelkedünk a domboldalba épült, csillag alakban szétágazó, három utcából álló településre. Az eredetileg a regéci várhoz tartozó Mogyoróska a kuruc időkben lakatlanná vált, később ruszin telepesek népesítették újra. Ennek megfelelően a falu központjában álló templom is görögkatolikus, amit szép ikonosztáz díszít. A központ felé haladva egyre meghatározóbb a magasban trónoló regéci vár látványa. Bár túránk véget ér, de érdemes még a váron keresztül átsétálni Regécre a K jelzést követve - ezt azonban már egy másik túraleírás mutatja be.