Séta az Óbudai-szigeten

Budapest egyik alig kiépített, lehetőségeihez képest alulhasznosított szigetét, egyben egyik legnagyobb parkját keressük fel. Sétálni vágyó emberek, futók, kutyások, családosok egyaránt nagy számban látogatják az Óbudai-szigetet, mely egy időben mezőgazdasági és ipari funkciót töltött be, ma viszont a kikapcsolódás színtere.

Sétánk kezdetén a hírhedt K-hídon keresztül érjük el a szigetet. 1955-ben egy katonai híd gyorsan összeszerelhető elemeiből épült a szerkezet, mely azóta felújításon nem, csak némi átalakításon esett át. Az építmény a Hajógyár vasúti kapcsolatát biztosította, a síneket még ma is láthatjuk. A szigeten egyből bal felé fordulva egy murvával felszórt sétányon indulunk észak felé. A bal oldalon vízparti galériaerdő zöldell, a zegzugos, nedves társulás az eredeti, de korábban kivágott erdőket idézi. Természetesközeli állapot jellemzi, a szűk sáv ezért gazdag rovar- és madárvilágot rejt. A sziget fáinak letermelése után mezőgazdasági táblák fedték a területet, csak a 20. században fásították vissza.

Kiérve a szigetcsúcsra a talaj eltűnik, és a folyó által ideszállított kavicson lépdelünk. Szemben az Északi összekötő vasúti híd hosszú csíkja feszül a folyó fölött. Ennek elődjét már a 19. század végén átadták, majd miután a 2. világháborúban az megsemmisült, éveken keresztül hiányzott a vasúthálózat e szakasza. Végül a mai híd 1955-re készült el. Bal felé az Óbudai Gázgyár tarka és kecses tornyai tűnnek fel - igényes, önmagukban esztétikai értéket hordozó megjelenésükkel annak a kornak a szellemét hirdetik, amikor az iparosítás a fejlődés szimbóluma, egy város és ország megkérdőjelezhetetlen büszkesége volt. Később a szigetre is telepítettek a gyárat kiszolgáló létesítményeket, melyeknek mára nyoma sem maradt. Ma elhagyatottan áll, területe pedig teljeskörű tisztításra vár, hiszen a környezetvédelem fogalmát jóval megelőző időben épült infrastruktúra súlyos szennyezések okozója volt, talaja gyakorlatilag napjainkban is komoly környezeti kockázat.

A sziget másik oldala felé indulva hamarosan ismét belepi a kavicságyat a talaj, és életerős, dús erdő borul fölénk. Visszatérve a sétányra hosszan haladunk dél felé, a sziget közepe felé óriási tisztások zöldellnek, melyeket facsoportok választanak el egymástól.

A sziget keleti felén az idelátogatók kiszolgálására hivatott épületek sorakoznak, sok közülük hosszú ideje funkció nélkül, üresen áll. Visszaindulva a K-híd felé keresztezzük a sziget legmodernebb darabkáját, a hatalmas csúszdáiról híres, a 2010-es években felújított játszóteret. Közelében érdemes megnézni a biodiverzitás tanösvényt, melyen találunk rovarhotelt és madárodúkat is, és megismerkedhetünk a városi vegetációkkal. Innen már a parkolók mentén gyalogolhatunk ki a budai oldalra.