Kirándulás a Keleti-Mecsek központjába Tolna és Baranya határán

Itiner:

• Mázáról a Z+ jelzésen indulunk.
• Még a faluban leágazunk a K◼ jelzésre, amit a Váraljai-völgyig követünk.
• A Váraljai-völgyben a K+ jelzésen túrázunk végig - közben egy-egy rövid kitérőt teszünk a K● jelzésen a Jágerok kútjához, majd később a Vadvirág-forráshoz.
• A hágótól a S jelzéssel kiegészülve érkezünk fel a Cigány-hegy gerincére.
• A Cigány-hegyi-kilátóhoz egy 50 méteres jelzés nélküli úton teszünk kitérőt.
• A Szószék alatti hágóba a S jelzésen érkezünk vissza.
• A Szószékről a S+ jelzés mentén ereszkedünk le.
• Az erdőben a Z+ jelzésre balra térve érünk vissza Mázára.

A túráról részletesen:

Máza és a szén

Gazdaságilag a legérdekesebb a jura sekélytengerek, folyódelták üledékében felhalmozódott feketekőszén, ami a környék iparosodását hozta. Hazánk legnagyobb fűtőértékű, kiválóan kokszolható szenét a Mecsek északi lábánál és a hegység középső területein mélyművelésű bányákban termelték. Váralján már a 18. század végén fejtették, Mázán 1829-ben nyitottak tárót a felszínen csak nyomokban fellelhető szénvagyon kinyerésére. Mázán és a környező településeken bányászközösségek alakultak. A Szekszárd és Dombóvár között megépült vasúti összeköttetéssel távolabbi vidékekre is eljutott az addig a környékbeli háztartások, téglagyárak, mészégetők használta fűtőanyag, de a dunai, balatoni gőzhajókat is ipari mértékben látták el az itt kitermelt szénnel. A Máza és Szászvár határában épült vasútállomásra futottak be a szenet szállító kisvonatok, ahol szénerőművet is építettek a bánya és a lakosság villamosáram-igényeinek ellátására. A mázai bánya 1966-ban zárt be.

Máza központjából dél felé indulunk a Z+ jelzésen, a patakmederrel és diófasorral kettéosztott főutcán. A mecseki bányászat fénykorában, a 20. század elején keskeny nyomtávú vasút hordta a császtai bányában kitermelt szenet a fővonalra, a jelenlegi Máza-Szászvár vasútállomásra. Érdekesség, hogy az eredetileg Tolna megyéhez tartozó település az 1970-es években egyesült Szászvárral szűk két évtizedig, így közigazgatásilag Baranyához került. A rendszerváltás utáni különválást követően megmaradt Baranya megyében, így a megyehatár pár kilométerrel keletebbre tolódott.

Az utolsó házaknál egy szekérúton leágazunk a K◼ jelzéssel balra, a falu feletti kaszálók, gyümölcsösök irányába. A füves gerinc öreg hagyásfákkal ligetes, különösen látványos a szemközti hegyoldal fás legelője, ahol még mindig marhagulyák hűsölnek az öreg tölgyek árnyékában. Itt tetten érhető az iparosodás előtti hangulat, amikor a környező dombokat még legeltetéssel, állattartással hasznosította a vegyes, magyar-német nemzetiségű lakosság.

Tolnából Baranyába

A szekérút hamar bevált az erdőbe, ahonnan majd csak a túra végén, a Mázára visszavezető völgyben jövünk elő; addig azonban túránk jelentős részét erdei környezetben tesszük meg. A kezdeti gyertyános-tölgyes a déli oldalakon hársfákkal vegyes erdőket alkot, ami különösen gyakori a Mecsekben. A hársfát könnyen felismerjük szív alakú leveléről, kérge pedig sima szürke, mint a gyertyáné, ami idővel a tölgyre jellemző barázdákkal tagolódik. A kezdeti kaptató után főként a gerinc vonalát követjük szintben; majd murvás erdészeti úthoz csatlakozunk egy visszafordító kanyarral, ahonnan már a Váraljai-völgybe ereszkedünk, átlépve Baranyából Tolna megyébe. Egyedül a Váraljai-árok mentén hasít ki egy szeletet Tolna megye a Mecsekből, ami a völgy népszerűségén is látszik. Vendégházak, erdészház, kulcsosház fogad a völgytalpi ligetes tisztás mentén, ahol a patak eredete felé kanyarodunk a K+ jelzéssel.

Eleinte még a szélesebb völgytalp mocsaras égeresei követik a patakmedret. Az utolsó házat elhagyva a szurdokokra jellemző sötét erdőben túrázunk, már csak egy-két éger vagy fűzfa jelöli a patakpart vízben gazdag környezetét. Az egyre meredekebb, összezáródó hegyoldalakról lehúzódó gyertyánok és bükkök veszik át a főszerepet. A völgyi út második kilométerénél a K● jelzés rövid kitérővel vezet a Jágerok kútjához, ahol megtölthetjük kulacsunkat a tiszta forrásvízzel. Innentől források sora kíséri a patakot, hiszen a kőzethatárokon előlép a karsztvíz a hegy belsejéből.

Vizek mentén

Innentől látványosan sziklásabb is a vidék. A patakmederben a hegységre jellemző sziklapadok, mészkőrétegek látszanak, melyek kicsi, de hangulatos vízeséseket hoznak létre. Jól látszik a víz építő és romboló munkája: ahol a mészkőbordákon átbukik a víz, ott a karsztvízből kiváló mészkőfodrok, borsókövekre emlékeztető csipkék függönye csapódik ki az egyébként a csapadékosabb jégkorszaki klímán mélyre vájt völgytalpon.

A szűk szurdok két oldalvölgy becsatlakozásánál némileg kinyílik, itt jobb kézre, a Farkas-árok folytatásában, a K● jelzés mentén találjuk az eldugott Vadvirág-forrást. Felettünk a Lapát-vár tömbje magasodik, amit balról kerül a K+ jelzés és a nyugati lankásabb oldalán egy dózerút vezet fel a gerincre két vadvédelmi kerítés között. A szűk völgytalp után a gerinc napfényes tölgyesében haladunk, de az erdőgazdasági kerítés túloldalán némileg visszaereszkedve a Váraljai-árok völgyfőjébe érkezünk. Hamarosan a Szószék és a Hárs-hegy közötti nyeregbe kaptatunk.

Mesés panoráma

Itt egy rövid kitérővel meglátogatjuk a Cigány-hegyet, hiszen karsztos gerincére kilátót építettek, ami gyönyörű panorámát nyújt a Kelet-Mecsek központi részére. A K+ jelzéshez csatlakozik a S jelzés, amin a túloldali ereszkedés után hamar felérünk a Cigány-hegy gerincére. A kilátóhoz egy jobbra kiágazó, jelzetlen, de egyértelmű ösvény vezet a gerincen, a végén egyből feltűnik a pad és a kilátó. A 2007-ben épített tornyot kiváló érzékkel helyezték az egyébként nem túl magas kiemelkedésre. Központi helyzetéből adódóan a környező magasabb csúcsokra is jó rálátást biztosít, így északra a Dobogó és a Szószék tömbje, délre a Hármas-hegy, valamint kicsivel mellette a hegység legmagasabb csúcsa, a Zengő is kiválóan kirajzolódik. Jó időben felfedezhetjük a Nyugati-Mecsek emblematikus hegyét, a TV-toronnyal egyértelműen a környezetéből kiváló Misina-tető és Tubes tömbjét, mögötte pedig a Papuk országhatáron túli vonulatát. A Zengő és a Hármas-hegy között a Szentlászlói-völgyön keresztül a Villányi-hegység is kilátszik, míg a Vár-völgy nyugat felé nyit kilátást a Zselic dombvidékére.

A csúcsról a faluba

A panorámával betelve érdemes egyet szusszanni, étkezni a kilátótorony melletti padon, ahonnan a Szószék és a Hárs-hegy közti nyeregbe ugyanazon az útvonalon érkezünk vissza (előbb a jelzetlen ösvényen, majd a S jelzésen). A Szószék oldalába azonban a S+ jelzés mentén kanyarodunk fel, ahol el is érjük túránk legmagasabb pontját 550 méter körül. A Szószék lejtőjének öreg bükkösébenől irtásnyiladékok mentén látunk ki a hegység keleti és északi lankáira, ahol utunk is folytatódik. A Szószék és a Dobogó tömbje Tolna megye legmagasabb hegye, alig pár méterrel marad 600 méter alatt.

A Szószékről tekervényes erdészeti úthálózat mentén ereszkedünk az északi oldalakra jellemző bükkösben, majd az alacsonyabb gerincen a kitettségnek megfelelően hangulatos tölgyesek és bükkösök cserélődnek. A hátra vezető erdészeti úthoz a S+ jelzés mellé kapcsolódik a Z+ jelzés is, amit innentől tovább követünk észak felé. Figyelmesen haladjunk az erdőgazdasági utak szövevényén, könnyű letérni a jelzésről, ami hamarosan bevág az északi oldalba, és egy formálódó gerincre fut ki. Alattunk az egykori császtai szénbányát is rejtő, sűrű erdővel takart Mázai-vadvíz völgye húzódik.

Mi az ellentétes oldalra kanyarodunk, ahol hamarosan a széles, völgytalpi erdőgazdasági út mentén, állattartó gazdaságok mellett érkezünk Máza határába. A házak sűrűsödésével és a nyugatról becsatlakozó egykori bányavasút nyomvonalával itt már tágas völgyben jutunk a faluba. Feltűnik a túra elejéről ismerős diófasor, Máza kétszárnyú főutcája, melyen végül visszaérkezünk kiindulópontunkhoz.