Hazánk legészakibb bástyája, a Milic tömbje

Itiner:

• Füzérről a K+, majd a templom után a K jelzésen kapaszkodunk fel a Károlyi-kilátó érintésével a Nagy-Milicre.
• A K jelzést követjük a Hermanház-tető nyergéig.
• A határon haladó Z jelzést követjük tovább az Oláh-rétig.
• Az Oláh-réttől balra (délre) a K+ jelzést követjük az Országos Kéktúra csatlakozásáig.
• A K jelzésen folytatjuk utunkat egészen a Bodó-rétig.
• A Bodó-rét túlvégétől a K+ jelzést követjük, ami visszakalauzol bennünket a kiindulópontra.

A túra részletes leírása:

A Senyánszky- és a Csata-rét

A füzéri Várhegy lábától, a falu főteréről kezdjük hosszú kapaszkodásunkat a Nagy-Milic csúcsára, melynek leküzdésére segítségünkre lesz az erdészet feltáróútja és a K jelzés. A kezdő métereket még a K+ jelzésen, majd a füzéri vár alatt vezető, K jelű, aszfaltozott szekérúton tesszük meg, ami félkörívben megkerüli a vulkáni kúpot. Felettünk a felújított erődítmény fényes falakkal tündököl a hegycsúcsot alkotó dácitsziklák tartóoszlopain. A 13 millió éves vulkáni kürtőt kibontotta az idő a hamu- és lávarétegekből, így a vulkán belseje láthatóvá vált. A csúcsot körülölelő falak természetes védettséget adtak hazánk egyik első Árpád-kori kővárának, mely még a tatárjárás előtt épült.

A vár felé visszakanyarodó utat a látogatóközpont mellett hagyjuk el, és belépünk a zempléni rengetegbe. Öreg bükkfák között kezdjük a túra erdei szakaszát a Vár-kút  közelében. Az erdészet a történelmi romok és források körüli erdőket védőterületként hagyta meg, így valódi ősi hangulat honol a forrás körül. A mindig bő hozammal fakadó hasadékvíz robusztus foglalással rendelkezik, amit balra kerül az ösvény, levágva a felső régiókba kapaszkodó erdészeti út kanyarjait. A nyerget szép szálbükkösben érjük el, illetve érintjük a Senyánszki-rét erdei tisztásának szélét. Hagyományosan ide, az erdei rakodóhoz hordták és halmozták a kivágott erdők faanyagát, ahonnan faszállító teherjárművekkel továbbították a feldolgozás helyére. Ennek emlékeke egy félig a földbe mélyített favágó kunyhó, az erdei munkások hajdani melegedője, mely a régi, puritán erdei életforma emlékét őrzi.

A Senyánszki-réttől az alsó dózerúton folytatjuk utunkat, ami a rendkívül meredek sziklás hegyoldalban harántol a Pusztafalu feletti katlan peremén. A környező hegyek rendhagyó meredekségét a puha vulkáni üledékbe nyomult riolitmagma okozta, amikor kitörés helyett dagadólávaként emelte meg a környező felszínt. A puha üledékben mélyre vágódó patakvölgyek így komoly meredekséggel kapaszkodnak a vulkáni dómokra. A dózerútról letérve a pusztafalui Falu-patak felső folyását követjük a Bükkös-hegy és a Kakas-bérc közé ékelődő völgy bevágásában. Forrásánál keresztezzük a felső dózerutat, melynek szélén egy mesebeli erdei házikó, a Csataréti erdészház áll öreg bükkfákkal oltalmazott pihenőjével. Érdemes itt, kapaszkodásunk felénél egy lélegzetvételnyit szusszanni, ahol forrás is oltja szomjunkat. Innentől az út egy fokozattal meredekebben folytatódik.

A Milic bástyáinak ostroma

Első nekifutásra a völgyfőből kaptatunk fel a Kakas-bérc mögötti nyeregbe egy bükkök és gyertyánok gyökerei között lavírozó ösvényen. A gerincre érkezve, a fák lombkoronáin túl érzékelhető a nyílt tér és a magaslati pozíció. A Felső-Csata-rét sziklás sávja mellettünk fekszik, róla gyönyörű, természetes kilátás adódik a Tokaji-hegységre és a Hegyköz, valamint a Bodrogköz térségére. Azonban a kilátóponthoz vezető ösvényeket egyre kevesebben használják, ugyanis felettünk a Kis-Milic csúcsára építette az erdészet a szélesebb panorámát kínáló Károlyi-kilátót, amelyet hamarosan meg is hódítunk.

A csúcs fele már a szlovák oldalon van, ahol öreg bükkös takarja a teljes körpanorámát, de a kilátó így is remekül teljesíti a neki szánt feladatot. A Nagy-Milic egyébként is takarja a Kassa és a Tátrák felé emelkedő tájat, de a Kis-Milicről így is tökéletes látványt kapunk az alattunk húzódó völgyekre és medencékre. Tekintetet megragadó látvány a füzéri vár, mely innen nézve eltörpül a hegytömböt alkotó vulkáni dómok alatt. Mögötte a hegyközi medence szántókkal, kaszálókkal, falvakkal mozaikos tájképe terül el a Tokaji-hegység fő csúcsaival keretezve. Jó időben feltűnik a névadó tokaji Nagy-Kopasz tévétoronnyal csúcsosodó sziluettje, a keleti szélen pedig a jellegzetes süveg alakú Sátoros-hegyek. Kivételesen tiszta időben, főleg a téli idényben felfedezhetjük a kárpáti vulkáni ív folytatásaként kelet felé elkanyarodó Vihorlát bérceit és az ukrán területre eső Szinyák sziluettjét is.

Visszatérünk a K és Z jelzés találkozásához, melyek közösen haladnak tovább. Egy kisebb hullámmal felszökellünk a Nagy-Milic csúcsára, ami alig pár méterrel magasabb a Kis-Milicnél, kilátás sem nyílik róla. Egy nemzeti jelképeket hirdető oszlop áll a csúcsán, jelezvén a határt. A Nagy-Milic sűrű bükkösében ereszkedünk a déli oldalon, ahonnan a határ menti Z jelzésen folytatjuk utunkat. Bár egy kicsit hosszabb ez az útvonal, illetve néhány kisebb csúcsot is érintünk a határmezsgyén, de hangulatában és látványában felülmúlja a fiatalosban ereszkedő K jelzés nyomvonalát. Sajnos a Milic tömbjén az 1970-es években kitermelték a megmaradt öreg montánbükkösöket, így a legtöbb helyen vékony törzsű erdő fedi a hegytömb tetejét.

Az „Északi Zöld" turistaút követése egyszerű, csak a határköveket kell szemmel tartanunk, bár a határmezsgye nyiladéka is egyértelmű támpontot ad az útvonalhoz. Felváltva haladunk erdős, sziklás terepen és fiatalosok között, ahonnan többször kinyílik a táj északi irányban, a hegyvonulat folytatásaként domborodó Szalánci-hegységre. Ha jó a szemünk, még a füzéri vár konkurens erődítményét, a szalánci várat is felfedezhetjük egy hasonló sziklás taréj tetején. A leglátványosabb azonban a legészakibb határpont előtt, a meredeken leszakadó hegyoldalból kiálló Eszkárosi-kilátóhely, ahol a Kis-Milicről kimaradt panorámarészt pótolja be a nyugat felé nyíló, természetes kilátás. Alattunk a Hernád völgye húzódik hosszan a Tokaj-Eperjesi-hegylánc lábainál, túloldalt a Gömör-Szepesi-érchegység erdős hátaihoz simul Kassa városa, valamint jó látási viszonyok között a Magas- és az Alacsony-Tátra csúcsai is kimagaslanak a háttérben. Alattunk a Milic tömbjének sűrű erdőségét az Oláh-rét erdei tisztása nyitja fel, amerre utunk is vezet.

Még egy utolsó pár száz méteres ereszkedést kell leküzdenünk, s ez valóban ínszalagokat feszegető kihívás: a határvonal a rendkívül meredek letörést közel egyenes vonalban keresztezi. A sziklás kilátóhelyet a szlovák oldalon kerüli az ösvény, de az ország legészakibb pontját jelölő határkőtől egy igen lejtős meredély kezdődik, ahol legjobb, ha szerpentinezéssel enyhítjük a meredekséget. Valódi feloldozást jelent elérni a hegyoldalhoz simuló dózerutat, amely az Oláh-rét két részletét, a magyar és a szlovák oldalt köti össze. Egy esőbeállót is találunk itt, ahol megpihenhetünk a terepi küzdelmek után. Innen a K+ jelzések kísérik lépteinket.

Hegyi kaszálókon át vissza Füzérre

Az Oláh-rét magyarországi részlete kisebb, de így is páratlan értéket képvisel kárpáti elemeket őrző élővilágával. Fokozottan védett növények és a hozzájuk kapcsolódó ízeltlábúak közössége: társzák, hangyaboglárkák népesítik be a hangulatos tisztás foltját. A rét túlvégén, a bükkök csarnokában rejtőzik hazánk legészakibb kunyhója, az oláh-réti erdészház, mely igazi kárpáti hangulatot képvisel tornácos gerendaépületével.

A ház mögötti dózerútról egy ösvényre váltva ismét kapcsolódik utunkhoz a K jelzés. Sajnos a Lászlótanyára vezető, szintező dózerutat a Károlyi-kastély körül elkerítették, nem lehet keresztülhaladni a legkézenfekvőbb nyomvonalon. A csekély emelkedő után azonban egy szálbükkösben, kényelmesen ereszkedünk le az aszfaltra, mely a Bodó-rétre vezet. Itt már nyaralók, hétvégi házak is állnak, de a ligetes kaszáló hasonlóan értékes, fokozottan védett terület, mint az Oláh-rét. Évszaknak megfelelően kankalin, kökörcsin, szibériai nőszirom és kikericsek foltjai színesítik a tisztást, de nyáron buja gazdagságát ezernyi tarkálló virág mutatja.

A rét déli végén, az aszfaltút kanyarjánál, egy esőbeálló mellett dózerútra térünk - itt a K+ jelzés szegődik mellénk, mely Füzérre vezet. A nyereg déli oldalán is nyílik egy tisztás, a Hosszú-rét, ezt követően sokáig ereszkedünk az erdészeti keréknyomon. Érintünk egy vízfakadást, a Hideg-forrást, mellette pihenő és apró tisztás csábít szusszanásra. Ha pihenni nem is állunk meg, a mindig bő vizű foglalásból érdemes vizet venni. A Milic tömbjének vulkáni rétegein átszűrt, szennyeződéstől mentes hasadékvíz csobog a kövek között.

A Kerékgyártó-bükk lábánál húzódó bükkösöket egy jobbkanyarnál elhagyjuk, és vegyes fenyvőerdőben ereszkedünk a füzéri vár látványát csodálva. Hagyásfás kaszálónál, a Felső-malmi-rétnél letérünk az erdőgazdasági útról, majd egy nyergen átbukva, jobbra fordulunk, ahol újabb legelők és ligetek váltakoznak. A nyeregből érdemes még visszapillantani a Milic tömbjére, innen ugyanis egy érdekes földtani képződményt láthatunk: a Kövecses törmelékhalmát. Az eredetileg sziklás, közel száz méter magas fal a jégkorszak állandó fagyhatásának kitéve gigászi andezittömbökké repedt szét, így most meredek gúlába halmozva támasztja a Szőlőhegy nyugati oldalát.

Kényelmes, tágas szekérúton érkezünk Füzér határába; a szemközti sziklakúpon trónoló vár látványa uralja a vidéket. Legelők között ereszkedünk a faluba, ahol balra az első keresztutcán a Kossuth utcáról az Árpád útra fordulunk. Végül jobbra térve célba vesszük a templomot, amelynek túloldalán körünk bezárul.