Hasznosról Tarra a Mátrán át

Itiner

• Hasznosról a Z jelzésen a Várhegy elágazásáig kapaszkodunk.
• A ZL jelzésen meglátogatjuk a Hasznosi várromot, majd ugyanerre visszatérünk.
• A Z jelzésen az Ágasvár turistaházhoz vándorlunk.
• A turistaház felett pár lépés erejéig a P jelzésre váltunk.
• A K+ jelek mentén Tarra ereszkedünk.
• A KL jelzésen a Tari várkastély romjaihoz látogatunk.
• A lila ᵯ jelzésen Tar központjába sétálunk.

A túráról részletesen

A hasznosi vár

A buszmegállóból a Z jelzésen keleti irányba indulunk a főút szélén. Elhagyjuk a temetőt, majd balra a Csenteri utcába kanyarodunk. Kezdetben még aszfalton, aztán széles földúton emelkedünk szántóföldek és szőlőtáblák szélén. Egy keresztútnál jobbra a ZL jelekre fordulunk, és a hasznosi (cserteri) vár romjaihoz kapaszkodunk. Az Árpád-korban épült kis sasfészek (a közeli Óvár és Ágasvár erősségeivel együtt) a pásztói hadi utat védte. 1552-ben foglalták el a törökök, majd a 18. században védelmi szerep híján lassú pusztulásnak indult, mára falainak csak részei maradtak meg.  A 333 méter magas kúp príma kilátást kínál a környékre. Alattunk a Kövicses-patak 1970-es évekbeli duzzasztásával készült Hasznosi-víztározó felületét és a betongát előtt a vízmű épületcsoportját látjuk. A völgy felé meredeken leszakadó Várhegy legmagasabb pontjáról az Ágasvár és az Óvár sűrű erdővel borított kiemelkedéseit szemlélhetjük, jobbra pedig a Nyikom tömbje magasodik, amivel szemben a Gombás-tető lapos tetőszintje húzódik.

Fel az Ágasvár turistaházhoz

Visszatérve a Z jelzésre gerincúton a fennsíkszerű Gombás-tető irányába kaptatunk. Útközben a peremről szépen rálátunk a víztározó környékére, és immár felülnézetből tanulmányozhatjuk az imént meglátogatott vár kimagasodó falmaradványait. Az évmilliókkal ezelőtt kitörési központként működő Gombás-tető széles, füves platója ma vitorlázórepülő-térként funkcionál. A nyílt terep szép kilátást enged a Zagyva-völgy irányába, amely felett a Cserhát domborulatai keretezik a látványt, sőt a távolban a Karancs vonulata is megmutatkozik. Menetirányunkban pedig az egyre közelebb kerülő Óvár és Ágasvár uralja a képet, jól látszik a köztük bevágódó Kőkapu nyerge, amely további túracélunk. A reptér végén megnyugtató tölgyes fái közé lépünk, és kellemes szekérúton haladva légvezeték nyiladékát keresztezzük. Enyhe kaptatóba váltva balról erdészeti drótháló kísér. Jobbra a K● jelzés ösvénye vezet a közeli Merítős-forráshoz, ahol vizet vehetünk. A Kosiktanya elkerített épülete után az Óvár északi oldalába emelkedünk, és felaprózódott, mohos andezit kőtenger kisebb-nagyobb sziklái között kanyargunk. Egy vágásterületet elérve hirtelen kitárul a táj észak felé: a Karancs-vidék meg a Medves kiemelkedéseit láthatjuk. Bükkösben folytatva a túrát néhány perc elteltével a Két vár közének is hívott Kőkapu nyergébe érkezünk. Az elnevezés az Ágasvár és az Óvár egykori erősségeire utal. Egy végső emelkedővel, majd néhány lépés erejéig a P jelzésre váltva az Ágasvár turistaház rétjére jutunk, ahol megpihenhetünk, illetve vásárolhatunk a büfé kínálatából.

Irány az arborétum!

A házcsoportot a csúcs nyugati oldalában kanyargó K+ jelzésen hagyjuk magunk mögött. Lejtmenetben sétálunk el a Pelés-fa tölgymatuzsáleme alatt, és térünk vissza a Kőkapu térségéhez, ahol a Cserhát irányába nyíló kilátópontot érintünk. Miután átvágtuk magunkat egy fiatalos szűkös sűrűjén, a benőtt Patai-kút köves csermelyén lépünk keresztül. Szép, füves aljú tölgyesben kanyarodunk rá a Várbérc gerincvonalára, majd a Szalajka-völgy felé ereszkedünk. A bal oldalunkon megjelenő lucfenyves, majd egy kőépület jelzi, mikor Fenyvespuszta széléhez érkezünk.

A hegyek ölelésében megbúvó régi erdei telep jelenleg a Fenyvespusztai Erdészeti Erdei Iskola otthona. A főépület előtti rét fedett pihenőhelye jó szusszanási lehetőséget kínál. Mielőtt továbbindulnánk, érdemes meglátogatni a szomszédos Tuzson Arborétum területét. A mintegy 3 hektáron elterülő fagyűjteményt 1928-ban alapította a nemzetközi hírű botanikus, Tuzson János. Messzi országokból hozatott főleg örökzöldeket növénytani kísérletezés és szaporítás céljából. Az erdei füvészkert sétányait végigjárva megtekinthetjük a csaknem kéttucatnyi különböző fenyőfaj és néhány lombosfa, cserje példányait. Az itthon megszokottól merőben eltérő erdőrész bejárása alatt teljesen átszellemülhetünk.

Tarra a Csevice-völgyben

Túránk utolsó szakaszába az arborétum kerítése mellett kezdünk bele, és a Szalajka-patak mentén folytatjuk. Kényelmes lejtőn, helyenként bevágódott mélyúton, fiatal tölgyesen át tartunk lefelé. Alsóbb része a Csevice-völgy tektonikus árka, ami különleges forrásokat rejt.

A Felső-csevicekút kis tisztásán pihenőpadot találunk, és megkóstolhatjuk a különleges csorgó vizét. A mélyben kémiai folyamatok bomlasztó hatásának köszönhetően szén-dioxiddal dúsul a felszivárgó víz - az ilyen forrásokat nevezik csevicének a Mátrában. A szó szláv eredetű, jelentése: savanyú. A meder köveinek vöröses elszíneződése a vastartalomra utal, de emellett egyéb ásványi anyagokat is tartalmaz. Miután szomjunkat oltottuk a vízzel, kis kitérőt tehetünk egy kilátóponthoz. A forrás mögött indul egy jelzetlen ösvény, amelyen kb. 40 méter szintet leküzdve egy kopár sziklafelszínhez jutunk. A nyílt térszínről a Zagyva-völgyétől a Mátra-bércig belátni a környező tájat.

Tovább ereszkedve Tar felé rövidesen felhagyott riolittufa-bánya (Fehérbánya) pusztuló épületeit érintjük, és vele szemben az Alsó-csevicekút merítős foglalását látjuk. Hamarosan gázlón átkelünk a patakon, és máris Tar szélső házainál járunk.

Aszfaltútra váltva a KL jelzésre fordulunk, amelyen az erődfallal kerített Árpád-kori műemléktemplom mellett lépdelünk. Az istenházát egész Palócföld legszebb szakrális épületei között tartják számon.

Ösvényünk végén egy méretes faltöredék árulkodik arról, hogy itt állott Tari Lőrinc várkastélya. A középkori, környéken honos nemesi család legismertebb tagja Zsigmond király bizalmi embere volt. Kalandokban és utazásokban gazdag életútja során a hagyomány szerint még a poklot is megjárta, amelyet Tinódi Lantos Sebestyén később megénekelt. Kihelyezett tájékoztató tábláról tudunk meg többet a Tari család történetéről.

A domboldalból príma kilátást kapunk a községre és a szomszédos Cserhát hegyeire. Miután kinézelődtük magunkat, a Petőfi Sándor utcában vezetett lila ᵯ jeleken a község központjába ereszkedünk. Innen busszal utazhatunk tovább, vagy ha elsétálunk a vasútállomásra, vonatra szállhatunk.