Gesztenyés kör – élménydús, akadálymentes körtúra Kőszegszerdahely és Velem között

Itiner:

Végig a sárga Alpannonia® táblákat kövessük.

Útleírás:

A Kőszegszerdahely központjában lévő Közösségi ház parkolójából indítjuk túránkat, ami a középkori eredetű erődített templom felett található. Velem irányába indulunk 100-200 métert, majd amikor az út szétágazik, mi a jobb oldali ágán (Hegyi utca) haladunk a falu határa felé.

A Gesztenyés kört végig a derékmagasságban elhelyezett, fanyílra festett sárga Alpannonia ikonnal jelzik (a túránk utolsó 1-2 kilométerénél nem találtunk jelzést), érdemes követni a szignót. Műúton haladunk, enyhén kanyargó szilárd felületen, ami a falu határához érve azonnal „elfogy” a talpunk alól, és azt hosszan, egyenesen a domboldalra merőleges mezei út murvája váltja fel, kétoldalt szántóföldekkel. Pár száz méter múlva, éles balkanyart követően hatalmas, telt panoráma nyílik a völgyecskében megbúvó Velemre és a környező dombos-hegyes vidékre, míg jobbról kedves, jól ápolt nyaralók sorakoznak kertekkel, gyümölcsösökkel.

Az egész túrára jellemző a fák fajgazdagsága, s ez a kertekre is igaz: mandula, dió, szelídgesztenye, alma, cseresznye, szilva, füge, mogyoró együtt uralja a megművelt földeket, ahogy ezek vad rokonaik a környező dombokat, hegyeket. Immár a település irányába haladunk, elszórtan lakóházak, nyaralók szegélyezik utunkat. Az eddig menedékes emelkedésbe és mezőháti vízszintesbe jobbról belecsatlakoznak meredekebb dűlőutak és egészen meredek dombhátak is. A faluba érve, közvetlenül a határában, egyik ilyen meredekebb dűlő vezet fel a hajdani forráshoz, amelyet közművesítve, lezárva találtunk, viszont az oda vezető út fantasztikus: 2-300 éves parasztházakat, pincés portákat őriz az út. Kerekesszékkel a második parasztházig érdemes felevickélnünk, ehhez hasonló, autentikus paraszti légkört, amely még nem skanzenként működik, ritkán látni. Az „idők súlya” alatt megfigyelhető a házikók építési technológiája: terméskőalapra épített fagerendás vályogfalak szalmatetői mosolyognak ránk bumfordian.

E rövid kitérőt követően főirányunkhoz térünk vissza, Velem hangulatos, öreg utcáin közelítünk merőlegesen a falu főutcájához (Rákóczi út), mely végighúzódik a völgyben elterülő településen. Jobbra tekintve láthatjuk a Szent Vid-hegyet, oldalában a Szent Vid-kápolna fehérlő tornyával. A falucska tipikus épületei mentén ereszkedünk, a Rákóczi úton balra fordulva, pár száz méterre igazi falusi vendéglőt is találunk, itt érdemes pihenőt tartani.  

Ugyanakkor a velemi főút a túrázót döntés elé állítja: az elszánt, tapasztalt kirándulók, fizikailag sportos kísérővel és strapabíró kerekesszékkel választhatják a nehezebb, de igazi erdei élményt kínáló utat. Áthaladva a falu I. és II. világháborús áldozatairól megemlékező Hősök kapuja alatt hosszan, előbb bitumenes, majd murvás úton kapaszkodhatunk fel a velemi gesztenyeerdőbe. Érdekesség, hogy a szövőmoly-járvány által az elmúlt években kipusztult gesztenyések állománya itt szinte sértetlenül viseli e terhet. Egységes, nagy kiterjedésű gesztenyésekről nem beszélhetünk, inkább foltokban, viszont rendszeresen vegyül e különleges, szép öregkort is megélni képes fafaj az erdő megannyi „lakója” közé: vackor, vadcseresznye, kőris, tölgy, éger, bükk, szilfa, cserjés állományok ölelik körbe a gesztenyéseket. Ezt az élményt csak az a merészebb túrázó élheti át igazán, aki az erdei útról balra lemerészkedik egy, amúgy száraz időben viszonylag jól járható ösvényre, mely szép nagy ívben fordítja túránkat ereszkedő ágba. Itt-ott szükségeltetik a kísérőnk hathatós segítsége, de összességében ez talán a túránk legszebb és leginkább természetközeli szakasza. Az ereszkedésnél, mivel igazi erdei ösvényen haladunk, kerekesszékkel érdemes mindenképpen háttal, óvatosan, a nagyobb kerék vezetésével haladnunk. Helyenként kidőlt faág, vaddisznótúrás, vízmosás, gyökerek akadályozzák a sima haladást – később pedig a túraútra kidobott, csak részben bedöngölt bontási vörös tégla is eszünkbe juttatja az ember jelenlétét.

Mintegy 1 kilométert ereszkedünk ebben a hűs erdőben, majd a „vörös tégla út” jelzi, hogy túránk harmadik, egyben befejező szakasza következik. Aki a könnyebb utat választotta, a velemi főútról a S↺ jelzést követve itt csatlakozik be a hosszabb útvonal P jelzésébe. Árnyas, fokozatos ereszkedés után mezei környezet jelzi Kőszegszerdahely határát. Azon kívül, hogy a túrát jelző táblák is kikoptak, ezen az erdei, átmenti szakaszon sem „fenékig tejföl” a gurulás: ferde, enyhén lejtő vízmosásos csapdák sunyíthatnak a felszín alatt, rövid szakaszokon a kísérőnk segítsége nélkülözhetetlen.

A táj kinyílik, és gyönyörű panorámájával tekint ránk; majd lassacskán szőlődombok közt haladva megpillantjuk a település templomtornyát. Az agyagos utat egyre inkább felváltja a murva, majd a házak tetői közt megjelennek a bitumencsíkok. Ezek egyikén csatlakozunk Kőszegszerdahely főutcájába, majd balra fordulva feltűnik a főtéri templom, pár száz méterre kiindulópontunktól.