Félreeső kilátások útja

Itiner

• A túrafolyamán végig a P jelzést kell követnünk.
• Csak a Koppány-nyeregből teszünk egy rövid kitérő a K+ jelzésen a Nagy-Koppányra, majd ugyanezen a jelzésen térünk vissza.

A túráról részletesen

Nagybörzsöny

Nagybörzsöny többször feltámadt már poraiból, de egy tényező stabilan meghatározta a falu életét: a hegyvidék közelsége. A 12. századtól az ércbányászat miatt fontos települése volt a környéknek, később pedig a napsütötte dombok szőlőtermesztése és a borkészítés tette fel az ország gazdasági térképére - egészen a 19. századig, amikor a filoxéra kipusztította a tőkéket. A fakitermelés megkönnyítése érdekében épített kisvasúti hálózat eleinte ellenállást váltott ki a munkája elvesztését féltő lakosságból - a tiltakozásnak még halálos áldozata is volt. Azonban a vonatok által nagy volumenűvé tett kitermelés végeredményben csak több munkahelyet adott a nagybörzsönyi lakosoknak. A '60-as években elterjedt autós motorizáció a sínek felszedéséhez vezetett. Napjainkra Nagybörzsöny ismét újjáéledni látszik: a Börzsöny kapujában népszerű célpont a bakancsosok és a turisztikai célból újra zakatoló kisvasutakat keresők körében.

A központból a P jelzésen kezdjük meg hosszú menetelésünket, felgyalogolunk a település felső szélére, ahol a régi présházak előtt balra fordulunk. A füves placc túlvégén áll a szépen helyrepofozott Árpád-kori templom. A turistaút viszont lefelé hajlik a dombperemen; megcsillan előttünk a horgásztó tükre. A partjáig jutunk, megkerüljük a tavacskát, majd egy legelőn az erdő felé vesszük az irányt. Hátrapillantva a Holló-kő gerincét délről záró Magyar-hegyet láthatjuk. Hol fiatal, hol idősebb tölgyesekben emelkedünk. Egyhangú, nem túl sok izgalmat tartogató szakasz vár ránk a Gömbölyű-kőig.

A Gömbölyű-kő

A Börzsöny délnyugati szegletében az alacsony hegyek hosszú, lapos lejtőkkel simulnak bele az Ipoly völgyébe. Keleti oldaluk meredek letörései azonban pazar panorámákat kínálnak - amint azt hamarosan látni is fogjuk. Egy patakmeder megkerülése után irtásfolton kelünk át, majd meglepően fárasztó, igen hosszú erdei sétával, dózerutak sűrűjében emelkedünk fel a Gömbölyű-kőig. Minden előjel nélkül, hirtelen bukkan ki az ellaposodó hegyhát fái közül a napsütötte, sárgult füvű tisztás, melyet méretes andezitgörgetegek tarkítanak.

Az 509 méteres letörésről fantasztikus és szokatlan kilátás nyílik a Magas-Börzsönyre: hosszában tárul fel előttünk a hegység legvadregényesebb része, de a déli, magányos kúpok sokasága is képviselteti magát (pl. a Nagy-Sas-hegy és a Sós-hegy csúcsával). Innen nézve a Börzsöny végtelennek tetsző, mozgalmas felszínű hegysokaság, melyet élénk völgyhálózat szabdal. A Csóványos-Magosfa gerinc jócskán a táj fölé nyújtózik. A hegyoldal Ipoly felé tartó része egy régen beroskadt vulkáni kráter maradványa, az alig felismerhető kaldera belseje felé pedig maga a Gömbölyű-kő letörése néz.

A Kis-Koppány

Nehéz betelni a látvánnyal, de nem sokkal később ismét részünk lehet benne: szellősebb és öregebb erdőben vezet sétányunk, majd egy tarvágás szélén érkezünk meg a Kis-Koppány tetejére. Hasonló az előző kilátóhelyhez, és csak 13 méterrel magasabb. Bár nem jöttünk többet negyedóránál, mégis sokkal távolabbinak tűnik a Központi-Börzsöny; megjelenik viszont a Dunakanyar környéke is: a Visegrádi-hegység, a Pilis és a Gerecse rögei.

A Nagy-Koppány

Derékig érő fűben gázolva érünk le az erdőbe, majd a Koppány-nyereg kis tisztására. Rövid kaptatóval a Nagy-Koppány alá érkezik dózerutunk - érdemes vállalni a rövid, de meredek ösvényt a csúcsra. Az 549 méteres magaslat déli homlokán széles kaszálórét terül el. A Börzsöny déli hegyeit és medencéit láthatjuk, illetve a Dunakanyar fölé tornyosuló hegytömeg hullámzik előttünk. Szép a panoráma a nyugati csúcsokra is, jól látszik a Sákola-tető alá bevágódó Nagy-völgy mély árka is, melynek végén már az Ipoly völgye kígyózik - túloldalán a Helembai-hegység domborul.

Árokösvény

Visszaereszkedünk a nyeregbe, majd dél felé indulunk. Az erdő ismét nem kényeztet el szépségével: nem éppen a nemzeti park legmaradandóbb része ez, ezért is nagy váltás a Misa-réti-patak árka. A kis vízfolyás sekély, mégis sötét völgyben kanyarog ösvényünk mellett. Többször is átkelünk gázlóin a hatalmas kőgörgetegeken egyensúlyozva. Jobbra fésült hajként hajló fiatalos, balra idősebb fák lakják a hegyoldalt. Hangulatos, megragadó völgyet taposunk, melyben a legmelegebb hónapokban is csörgedezik némi víz.

A szép völgyből bő félóra séta után kikapaszkodunk a Márianosztra melléki szántókra. Széles földúton fordulunk rá a falura, jobbra az alaposan elbontott Csák-hegy andezitbányája látszik - hétköznap zajai gyakran megelőzik a látványt. Átlépünk a kisvasút sínszálain, és a jelzést követve besétálunk Márianosztra központjába, vagy az állomáson fejezzük be gyalogutunkat.