Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
Vybrať jazyk
Zdieľať
Záložka
Vytlačiť
GPX
KML
Naplánovať výlet Skopíruj trasu
Vložiť
Fitness
Peší výlet

Eltűnt turistaházak a vasfüggöny árnyékában

Peší výlet · Soproni-hegység · Otvorené
Zodpovedný za tento obsah
Magyar Természetjáró Szövetség Overený partner  Výber prieskumníkov 
  • A nyírfa gyorsan teret hódított a vasfüggöny nyomvonalán
    / A nyírfa gyorsan teret hódított a vasfüggöny nyomvonalán
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kilátás a Soproni-hegység széles hátaira a megfigyelőtoronyból
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az eltűnt vasfüggöny maradéka: megfigyelőtorony a határon
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Visszapillantás Harka felé
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Bükkös keveredik a fenyvessel
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Mária-út táblája az egyetlen támpont a rosszul jelzett úton
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Széles lénia maradt a műszaki határzár sávjából
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Füves aljú, öreg erdő a Bögre-pihenő közelében
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Hűs fenyves a lankás lejtőn
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Elegyes, olykor ligetes erdők az évtizedekig irtott határvonalon
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton a Soproni-hegységben
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A fenyőkkel elegyes erdők adják a Soproni-hegység karakterét
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Ojtozi-emlékmű
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Tisztás az Iker-árok fölött
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Ojtozi-fasor sétányán
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A szőlőtermesztésnek régi hagyományai vannak Harkán
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A zöld jelzés nagyrészt hiányzik a vasfüggöny turistaútról
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Enyhe emelkedők jellemzik a túrát - ez az utolsó köztük
    Fotografia: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
m 600 500 400 300 200 100 14 12 10 8 6 4 2 km

Egész napos erdei vándorlással látogatunk el a Soproni-hegység szívébe, és közben az elmúlt évszázad történelmének egy rossz emlékű epizódjára is visszatekintünk: a Vasfüggöny vonalában túrázunk. Nem csak az egyenes, szellős határsáv, hanem egy mászható megfigyelőtorony és a műszaki határzár vonala is része utunknak. És bár az ország egyik leglátogatottabb parkerdeje ma nem kínál hegyi szálláshelyeket, száz éve három turistaház is szolgálta a hegységben kirándulókat - ezek hűlt helyét is felkeressük.
Otvorené
Stredná
14,8 km
4:30 hod
494 m
423 m

Nem sok minden emlékeztet már arra, hogy nemrégiben még világok szimbolikus és fizikai határa húzódott keresztül a Soproni-hegységen. A két részre osztott Európa válaszfala, a Vasfüggöny évtizedeken át szigorúan felügyelt műszaki-katonai objektum volt, mely az egymással szemben álló nagyhatalmi tömbök esetleges háborús konfliktusában játszott volna védelmi szerepet. Napi funkcióját tekintve pedig a szovjet befolyást nyögő államok polgárait volt hivatott megakadályozni abban, hogy a demokratikus és gazdagabb nyugati államok felé vegyék az irányt - egy jobb élet reményében. A Soproni-hegységben ma már szabadon járhatunk-kelhetünk, a határvonalat tetszés szerint átléphetjük bármikor, és egy megfigyelőtornyon kívül alig-alig jelzi valami, hogy egész államberendezkedések számára volt élet-halál kérdése a határ kérlelhetetlen őrizete.

A katonai jelenlét és a vele járó tilalom a századfordulón kibontakozott turistaságot is tönkretette, ellehetetlenítette. A hegységben két eltérő társadalmi bázisú egyesület dolgozott a természetjárásért, de az általuk épített menedékházaknak ma már nyoma sincs. Túránkon három létesítmény történetével is megismerkedünk, amint meglátogatjuk helyüket.

Harkáról indulva hosszan követjük a Magyarországot és Ausztriát elválasztó sávot, és a felszámolt Muck-határőrőrsnél érkezünk meg a hegység turistaságának bölcsőjéhez. A határon taposva a helyét lassan újra visszafoglaló erdők szín- és illatkavalkádja nyújt élményt a túrázóknak. Lefelé tartva Sopront vesszük célba, és röviden követjük a műszaki határzár vonalát, majd gyorsan változó erdőfoltok alatt, gyakorta fenyvesek hűvösében érjük el a városszéli parkerdő sétányát, ahol befejezzük egész napos menetelésünket.

Autorov tip

  • Vizet nem találunk az útvonal mentén, ezért szerelkezzünk fel igényeink szerint! Hosszú, fokozatos emelkedésre számítsunk!
  • A jelzések Harkától a Muck-házig esetlegesek: ritkán vannak felfestve, illetve kopottak. Ettől még a széles erdei út jól követhető, az eltévedés kockázata kicsi.
  • Végig döngölt erdei utakon túrázunk, illetve Harkától az erdőszélig aszfaltot taposunk, ezért bakancsra nincs szükség - hiszen a kemény utakon a kemény talp kényelmetlenné válhat. Erre a terepre jobban passzol egy könnyebb túracipő.
Profilový obrázok používateľa Áron Dömsödi
Autor
Áron Dömsödi
Aktualizované: 2020-07-14

Obtiažnosť
Stredná
Technika
Vytrvalosť
Zážitok
Krajina
Najvyšší bod
517 m
Najnižší bod
189 m
Odporúčané ročné obdobie
jan
feb
mar
apr
máj
jún
júl
aug
sep
okt
nov
dec

Bezpečnostné opatrenia

  • A jelzések Harkától a Muck-házig esetlegesek: ritkán vannak felfestve, illetve kopottak. Ettől még a széles erdei út jól követhető, az eltévedés kockázata kicsi.

štart

Harka, községháza (buszmegálló) (197 m)
Súradnice:
DD
47.633272, 16.600977
DMS
47°37'59.8"N 16°36'03.5"E
UTM
33T 620268 5276782
what3words 
///swords.proper.superstore

ciel

Sopron, Lövér szálló (buszmegálló)

Podrobný popis cesty

Itiner

Harkától a Muck-házig a turistaúton alig találunk jelzéseket, de mivel végig egy széles erdei utat követünk a határ mentén, nem kell eltévedéstől tartanunk.

  • Harkát a Z jelzésen, a hegy felé induló aszfalton hagyjuk el.
  • A határig menetelünk az autóúton, ami előtt (a tájékoztató táblánál) jobbra fordulunk egy széles szekérútra.
  • A határ mentén a lekopott Z jelzést követjük az egykori határőrtoronyig.
  • A kilátótoronynál jobbra fordulunk, és a Z jelzésen folytatjuk utunkat a Muck-ház tisztásáig.
  • A K jelzésen egyenesen gyalogolunk tovább, le az aszfalton a műszaki határzár széles, nyílt pásztájáig.
  • Jobbra indulunk a műszaki határzár nyiladékán a Z jelzésen.
  • Egy irtvány elágazásánál jobbra térünk a K jelzésre, amit az erdőszéli parkolóig követünk.
  • A parkolónál balra fordulunk, és továbbra is a K jelzésen maradva erdei sétányon érkezünk a Lövér szálló előtti buszfordulóhoz.

A túra részletes leírása

Harka szőlői

Harka központjához közel, a buszfordulótól (szemben bolt) indul túránk - de messze még a Soproni-hegység erdővidéke. Lefelé lendülünk a békés utcán, és a Z jelzést taposva már a „Vasfüggöny turistaúton" járunk. A falu többségében német származású lakosságát (egy maroknyi csoport kivételével) a II. világháború után elköltöztették, helyükre magyarokat telepítettek. Bár a Harka név a honfoglalás kori törzsek körében a bírói szerepkört jelölte, a frissen érkezett lakók erről nem tudtak, ezért a németes csengésű elnevezést a hirtelenjében kitalált „Magyarfalvára" cseréltették. A falu 1990-ben nyerte vissza eredeti nevét.

A betonút bevezet a tőkék közé, balra tekintve szélerőművek sűrűje integet Ausztria felől. A szőlőtermesztés régóta jelen van a Sopron környéki napos lejtők alján. Fényes Elek 19. századi országleírása szerint Harka „szőlőhegye közönséges bort terem, azonban a soproni határban is bírnak szőlőket, s ezek sokkal jobb borral fizetnek." Éttermet hagyunk el, majd egy balkanyarral a határ felé fordulunk. De nem megyünk el egészen az őrbódéig, mert egy udvart kerülve jobbra térünk, és széles szekérúton kezdjük meg hosszú kaptatásunkat.

Munkások az Isten székén

A domboldalban hétvégi házak és gyümölcsöskertek állnak a határon, hátrapillantva szép a kilátás a síkra. 1989 előtt a szomszédos osztrák telkek tulajdonosai gyakorta láthattak itt magyar katonákat, megszólítaniuk őket viszont tilos volt. Ma persze teljes béke honol az erdőben, ami lassan összezáródik körülöttünk az Isten széke (vagy Égi-Trón) oldalában emelkedve.

A kis magaslat csúcsán sáncárok maradványai lelhetők fel, aminek története sokkal érdekesebb, mint amit első ránézésre gondolnánk: a soproni munkásság a '30-as években önerőből (Sopron város támogatása nélkül) turistaházat épített ide a bevétel reményében. Nem véletlen a helyszínválasztás: az eldugott pont a városi rendőrség és a csendőrség hatáskörén túl, vagy éppen csak peremén helyezkedett el, a határ is közel esett, így ideális volt a május elsejék megünneplésére és az illegális összejövetelekre. A 15 ágyas, emeletes (és belakható padlásterű) épületre a polgárság és a hatóságok gyanakvással néztek: egy anekdota szerint egyszer provokációs céllal (május 1-jén) főiskolások egy csoportja látogatott el az Isten székére, de a kikészített husángokat látván inkább eliszkoltak. A későbbi politikai változások hatására az épületről tulajdonosainak le kellett mondania, és bár a világháborús károkat még helyreállították, 1949-ben végleg meg kellett szüntetni a menedékházat.

Enyhe, de véget nem érő kaptatót kell legyűrnünk: a Soproni-hegység keleti részét felépítő metamorf kőzetek keménysége, és a kis vízgyűjtő terület miatt a domborzatot lepényszerűen szétterülő, lankás lejtők jellemzik errefelé, melyekről hiányoznak a mélyen bevágódott patakvölgyek. Ezek irányát pedig a röghegység tönkjét felszabdaló északnyugat-délkeleti irányú törésvonalak határozták meg - mivel túrautunk is ezt az irányt követi, nem sokat érzékelünk az amúgy is sekély, párhuzamos árkokból.

Világok határán - a vasfüggöny nyomvonalán

A vasfüggönynek (az elnevezés Churchilltől származik) épített nyomát nem látjuk, az egykori széles, növényzettől megtisztított pásztára emlékeztet azonban a ligetes, kevert összetételű erdő. A karcsú, fehér-szürke törzsű nyír látványa meghatározó a határ mentén. A viszonylag igénytelen faj pionírként nyomult be a leirtott, korábban gereblyézett nyomsávként használt területre, hiszen jól megvan ezen az elsoványodott talajon. Megjelenésének kedvezett a szilikátokban gazdag metamorf kőzeteken kialakult savanyú talaj, illetve a csapadékos klíma. Azonban nem lesz itt sokáig: a magasabb szomszédok árnyékolását rosszul viseli, ezért rövidesen átadja majd helyét. (A folyamatnak alighanem elébe megy az erdészet is, több helyen látni a turistaút mentén felstócolt nyírfatörzseket.)

A határsáv erdeje „változó korban" van: a természet - amennyire teheti - visszahódítja, ami az övé volt. A kevésbé igényes fajok elhullva feldúsítják, újraépítik a talajt a hegységben otthonos társaik számára - végezetül utóbbiak kiszorítják a messziről jött vendégeket.

A ritkán járt (és rosszul jelzett) turistaúton alig-alig mozognak emberek, néhány évtizede pedig komoly bajban és katonák gyűrűjében találta magát az, aki idáig jutott. A '40-es évek végére az Egyesült Államok és a Szovjetunió szembenállása háborús fenyegetéssé ridegült, és Magyarország viszonya is megromlott Jugoszláviával (mivel a Tito vezette déli szomszéd különutas politikája révén összeütközésbe került Moszkvával). A szovjet vezetés attól tartott, egy esetleges támadás során az ellenség dél felől nyomulna be Magyarországra, hogy ékként válassza el az Ausztriában tartózkodó szovjet csapatokat a hátországtól. Ezért 1948-ban kiadták a parancsot a déli és nyugati határsáv kiépítésére, a védelmi vonal fejlesztésére. Két év alatt felépült a kétsoros drótakadály, és működésbe lépett az aknamező, az ellenőrzést pedig az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) irányításával tevékenykedő „zöld ávó" végezte.

Egészen addig napi szintű kapcsolatok, élénk kishatárforgalom jellemezte Sopron térségét is - az adminisztratív akadályok ellenére. 1948-tól azonban a „vasfüggöny" telepítésével egyszersmind megszűnt az átjárhatóság, fokozatosan ellehetetlenült az élet a környéken. A gazdáknak át kellett adnia vagy elcserélnie határközeli földjeiket, betiltották a legeltetést, és csak alacsony növények termesztését tették lehetővé. Az '50-es évek kezdetén kijelölték a 15 km mélységű határövezetet: ezen belül tartózkodni csak engedéllyel lehetett, a határ 500 méteres körzetén belülre pedig csak speciális iratokkal, szoros felügyelettel szabadott belépni. A gyanúsnak talált („osztályidegennek" bélyegzett) családokat egy egyetlen éjszaka alatt lebonyolított katonai akcióval kitelepítették, és a frissen létrehozott hortobágyi-nagykunsági táborokba szállították. A határövezetben a különböző katonai szervek nagy számú jelenléte és a kémgyanús személyeket célzó folyamatos hajszák, a veszélyérzet fenntartása komorrá tették a mindennapokat.

Sztálin halálakor azonban fordult a széljárás: éppen hogy elkészültnek nyilvánították a rendszert, néhány hónapra rá, 1955 októberében felszedték az aknákat és a drótakadályt. Éppen az '56-os forradalom kitörése előtti napokban távolították el az utolsó aknát is - tömegek szöktek át a zöldhatáron. Az események hatására azonnal elrendelték a vasfüggöny újraépítését, ami néhány hónap alatt ismét összezárult (a munkálatoknak halálos áldozata és mintegy 50 sérültje is volt). 

A Soproni-hegység turistaságának bölcsőjében

A hosszú erdei baktatás egyetlen műtárgya, ami a múlt e sötét korszakát idézi, a Szarvas-hegy kanyarjánál álló kémlelőtorony. A félelmetes acélmagaslatra 3 létra vezet fel - legyünk óvatosak, különösen a kilátószinten! A keskeny palló nem záródik a mély felé, ezért egy rossz mozdulat végzetes lehet. Körbenézve nem túl részletgazdag a kilátás: a Soproni-hegység lankás hátai hullámoznak előttünk; markáns eleme a feltáruló látványnak az elegyes, fenyőkkel tűzdelt erdőség, illetve a határlénia sávja - mely máig sem zöldült vissza teljesen.

Ezen a ponton jobbra, enyhe emelkedéssel indulunk tovább a jeleket követve. Roppant fenyők keverednek a lombhullató fajokkal, mielőtt az egykori Muck-határőrőrs tisztására toppannánk. A balra vezető aszfaltút (elszakított) kerítésbe torkollik, mögötte megszűnt erdei panzió terméskő falai omladoznak. Ez volt egykor az István-menedékház, melyet 1937-ben adtak át; nevét egy soproni ügyvédről kapta. Természetesen a szocializmus éveiben ez sem működhetett: bezárták, majd a határőrség pihenőházaként üzemelt. A közelében valaha érdekes kialakítású kilátó állt: a kedvelt kirándulóhelyen a soproni polgárság turistaegyesülete, (az imént említett menedékházat is építő) Dunántúli Turista Egyesület 1906-ban emelt díszes kilátót, melynek kőépületében egy szoba is helyet kapott. Tornyát a Sopron által felajánlott tölgyfából készítették, az építést részben a helyiek adományaiból finanszírozták. A következő évtizedekben a faszerkezet állapota leromlott, egy szélvihar pedig véget vetett a messzelátónak. Ma használhatatlan rom, és alig emlékeztet az eredeti formára.

A hegység magyarországi részének itt található egyébként az egyik legmagasabb pontja (507 méter), a közeljövőben pedig vadaspark, állatsimogató és látogatóközpont épül majd ide, az elbontott laktanyák helyére. A Nyírjes nevű hegytető már a századelőn is közkedvelt célpontja volt a soproni turistáknak, a hegységben élénk természetjáró élet folyt. Az érdeklődés a 20. század elején öltött szervezett formát. Két, némileg rivalizáló turistaegyesület is megalakult - ők pedig rövid időn belül három turistaházat is felavattak a Sopron környéki erdőkben.

Dr. Thirring Gusztáv (a Dunántúli Turista Egyesület tiszteletbeli elnöke) nem sokkal később átfogó kalauzt írt a tájegységről. A környező erdők képe pedig a helynévadó Muck Endre nevéhez köthető: a cseh-német területen (a Szudéta-vidéken) született erdész a 19. század második felében lett Sopron főerdésze. Ő alapozta meg a környékbeli tervszerű erdőgazdálkodást, fenyveseket telepített a leromlott állapotú tájra, több száz kilométernyi sétautat építtetett, táblákat és térképeket készített.

A jelzőrendszer sávjában

A K jelzésen folytatjuk túránkat a tisztásról, és bár hátat fordítunk a határnak, rövidesen ismét a vasfüggöny maradékával szembesülünk. Kicsivel lejjebb ugyanis a turistaút Z jelzése jobbra tart, és ezzel széles nyiladékra lépünk. A '60-as években a határövezetet 2 kilométeresre szűkítették, és az évtized közepére ismét felszedték a (milliós darabszámú) aknamezőt - hogy egy másik megoldás lépjen a helyébe.

A Szovjetunióból importált Elektromos Jelzőrendszer a határnál beljebb, éppen itt, a mai turistaút vonalában épült ki (érdekes módon a speciális drót nyugat-német gyártmány volt). Az alacsonyáramú jelzőkerítés érintésre a legközelebbi őrsöt riadóztatta (évente 1500-4000 alkalommal), ahonnan egy különítmény kiszállt a problémás ponthoz. Mivel a kerítés sávjában hagyott nyomok segítettek eldönteni, szükséges-e jobban átfésülni a környéket (ne feledjük, a határ hátrébb húzódott, és azt is őrizték), ezért a szökni igyekvőknek a hátrahagyott jelekre is figyelnie kellett.

Ötletességüket mutatja az egyik tematikus múzeumban őrzött, őzpatákkal ellátott papucs - az elkapott próbálkozókat „bokorugrókként" emlegették. Hiába a vadkerítések, sok téves riasztás történt (az összes több mint 2/3-a), ráadásul költséges volt a fenntartás, és ahogy a politikai széljárás is fordult, a vasfüggönyt végül 1989-ben elkezdték felszámolni. Az utolsó áldozatát éppen Magyarországon szedte a határzár: '89 augusztusában egy kelet-német pár gyermekével próbált átszökni az osztrák oldalra, de lebuktak, és a férfit dulakodás közben lelőtte egy határőr (lehetséges, hogy a fegyver véletlenül sült el). 20 nappal az eset után nyílt meg végleg a határ.

Kevert erdők, fenyőillat

A műszaki határzár nyomvonalát kisvártatva elhagyjuk, amikor balra fordulunk, hogy aztán egy jobbkanyarral ereszkedni kezdjünk a völgyfőben. (Innen mintegy félórás kitérő a Várhely kilátója.) Túránk során első ízben jelenik meg a víz, és néhol fenyők árnyékolják a hűs lejtőket. Lejjebb a Ferenc-forrás foglalatát találjuk - évtizedekig látta el vízzel a Muck határőrőrsöt, ennek nyoma az omladozó szivattyúház. A Soproni-hegység északkeleti részén egyébként viszonylag sok vízfakadás koncentrálódik kis területen - a hazai viszonylatban csapadékos viszonyokat a tömör átalakult kőzetek vízelnyelő-képessége és a kicsi tápláló terület ellensúlyozza.

Kiérünk egy tarvágás tisztására, ahol csatlakozik a K jelzés, melyet a következő tisztástól jobbra követünk. A különböző fajú fenyőkkel keveredő állományok különösen szép erdőfoltokat alkotnak; tulajdonképpen ezek a soproni erdők legemlékezetesebb részei. Az Iker-árok vízmosása mentén, üde és illatos fenyvesben ereszkedünk - ahol a tűlevelűek bükkel elegyednek, egészen magashegyi a hangulat. Átkelünk a patakon, itt-ott mountain bike-pályák keresztezik utunkat. Meseszép, füves aljú, öreg rengetegben emelkedünk, hogy aztán egy vadkerítássel elhatárolt tarvágás foltja után ismét lefelé lendüljünk.

A parkerdő útjain

Érezhetően megváltozik a táj karaktere: a városi parkerdő területén járunk. Az egyik tájékoztató tábla szerint ez az ország második legnépszerűbb parkerdeje, melyet évente több mint 1 millióan látogatnak. Erdei játszótérhez érünk, ahol parkoló is áll - balra, továbbra is a K jelzésen vezet utunk, az Ojtozi-fasor sétányán. A széles, kavicsos utat éjjel kivilágítják, mellette erdei tornapálya berendezései sorakoznak. És egy nagyobb emlékmű: 1917 augusztusában a Monarchia magyar-osztrák-német csapatai az Ojtoz-patak völgyében (a Keleti-Kárpátokban) próbáltak kitörni a Moldvai-hátságra, hogy hátrébb szorítsák a román hadsereget. A csata balul sült el, az óriási veszteségek a harcban résztvevő, soproni 18-as gyalogezredet is megtizedelték. Őket utólag az „Ojtoz hőse" címmel tüntették ki, a véres események emlékére pedig a patakszoros falába egy honvéd domborművét faragták. A történelem eseményeit ismerve nem meglepő, hogy nem lehetett ott sokáig: előbb eltüntették, majd később a sziklát is felrobbantották. 1934-ben ezért a soproni Gleichenberg allén felavatták a most is látható emlékművet, mely felirata szerint az eredeti mása - és a sétány nevét is ekkor cserélték le Ojtozi-fasorra.

Néhány méterrel előrébb kiérünk a parkolóhoz, ahol éttermet is találunk, de akár haza is indulhatunk valamely buszjárattal. A mai Hotel Lövér helyén állt egykor a hegység harmadik turistaháza: a Dunántúli Turista Egyesület a '20-as években szánkópályát és melegedőépületet emelt itt, a város szélén. Ebből született néhány éven belül (részben közadakozásból) az étteremmel is ellátott Hatvan Ferenc turistaház (elnevezve az egyesületi elnökről), melyet később többször is kibővítettek. Története 1965-ig tartott, amikor a mai hotel elődje épült fel a helyén.

Poznámka


všetky záznamy na chránených územiach

Verejná doprava

Ľahko dostupné mestskou hromadnou dopravou

  • Harkát a Sopronból induló buszjáratokkal érjük el, és a végállomásig, a Harka, községháza buszmegállóig kell utaznunk.
  • A Lövér szálló buszmegálló végállomása az 1-es és 2-es számú helyi járatnak is, mindkettővel Sopron belvárosáig utazhatunk, érintve a vasúti megállót és a buszpályaudvart is.

prístup

  • A túra a harkai buszmegállóból indul, és közvetlenül a Lövér Szálló buszfordulójánál ér véget.

Parkovisko

  • Érdemes Sopron vasútállomása vagy buszpályaudvara mellett parkolni, így a túra kezdőpontja is könnyen megközelíthető busszal, és a végén is tömegközlekedéssel térhetünk vissza autónkhoz.
  • Harkán a buszforduló környékén találunk parkolóhelyet az utca mentén.
  • A Lövér Szálló előtt, a buszmegállónál sorakoznak parkolóhelyek.

Súradnice

DD
47.633272, 16.600977
DMS
47°37'59.8"N 16°36'03.5"E
UTM
33T 620268 5276782
what3words 
///swords.proper.superstore
Príjazd vlakom, autom, pešo alebo na bicykli

Mapa doporučená autorom

  • A Soproni-hegység turistatérképe

Odporúčania pre túto oblasť:

ukázať viac

Vybavenie

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.


Otázky a odpovede

Opýtať sa prvú otázku

Máš otázku týkajúcu sa tohto obsahu? Tu je správne miesto, kde sa môžeš opýtať.


Recenzie

Napíš prvú recenziu

Buď prvý, kto napíše recenziu a pomôže ostatným.

Profilový obrázok

Fotografie iných


Stav
Otvorené
Obtiažnosť
Stredná
Trasa
14,8 km
Trvanie
4:30hod
Stúpanie
494 m
Klesanie
423 m
Ľahko dostupné mestskou hromadnou dopravou Z bodu do bodu Kultúrna a historická hodnota Botanické zaujímavosti Tajný tip Zdravé podnebie

Štatistika

  • 2D 3D
  • Obsah
  • Zobraziť obrázky Skryť obrázky
: hod.
 km
 m
 m
 m
 m
Pohybom šípok k sebe umožníte zmenu výrezu
Logo emmi Logo agrar Logo mol Logo otp