A karszt zegzugos világa - barangolás Aggtelek és Jósvafő között

Itiner:

• A Baradla-barlang aggteleki bejáratától a Z+ jelzést követjük a Baradla-völgyben a Kecső-völgyi torkolatig.
• A Kecső-völgyben a Z jelzést követjük a Baradla-barlang jósvafői bejáratáig.
• A S jelzés navigál vissza a Jósva-patak völgyéből a karsztfennsíkra a Szent Ferenc kápolnáig.
• A K+ jelzésen megyünk fel a Közép-hegyre, aminek túloldalán, csatlakozunk a K jelzéséhez.
• A K jelzésről a következő hágóban letérünk a K▲ jelzésen a Baradla-tetőre.
• A K jelzésen jobbra térve érkezünk vissza a Baradla-barlang aggteleki bejáratához.

A túráról részletesen:

Aggtelekről Jósvafőre a Baradla- és Kecső-völgy erdős szalagján

Aggtelek mellől, a tekintélyes sziklafallal nyíló Baradla-barlang bejáratától indulunk a barlangpénztár mellett induló lépcsősoron a Z+ jelzésen. Már régi hagyománya van a barlangi vezetésnek a faluban. A cseppkőképződményekkel teli labirintus bemutatása közben az elmúlt századokban még fáklyákkal világították be a termeket, míg a turisták cseppkövet vihettek haza emlék gyanánt.

A sziklás gerincet harántolva, a Denevér-ág bejárata felett betonjárda vezet a hegy túloldalára, a Baradla-völgybe. A betonút a völgytalp szélén, szintén sziklás torokkal a mélybe vezető Csipke-termi-bejáratig fut, ugyanis ide érkezik ki az aggteleki barlangi rövid túra. A múlt évszázadban, de főként a kommunizmusban itt még fegyveres határőrök álltak a kiérkező turistaáradatnak jelezve, hogy határvidéken járnak. A szemben lévő hegygerincen futott a magyar-csehszlovák határszakasz, aminek napjainkra már csak közigazgatási jelentősége van.

A tágas, szelíd formákkal hullámzó völgytalp szélén halad a turistaút - a barlangi bejárat után már köves szekérúton, ami a rét túlvégén befut a bokros erdőszélbe. Tisztások, ligetek és sűrű gyertyános tölgyes erdő váltakozásával haladunk a töbröket kerülgető úton. A völgyfenék a karszton patak nélkül hullámzik; nagyobb, üstszerű mélyedések sorakoznak a völgy alján, melyek a csapadékot a mélybe szivárogtatják, ahol repedések, barlangok alján futnak össze föld alatti patakokban. A Baradla-völgy elején, az első nagyobb töbör alatt fut mélyen a Styx, a Baradla-barlang föld alatti patakja, ami a tágabb térség vizeit egyesíti.

A Baradla-völgy első szakaszának töbrei után a ligetes, erdős völgy lassan mélyülni kezd, ahogy a Styx-szel párhuzamosan a felszínen futó Kecső-patakhoz ereszkedünk alá. A völgy torkolata előtt elérjük a keresztben vezető Z jelzést, amin jobbra, keleti irányban folytatjuk utunkat Jósvafő felé. Itt kerülünk a legközelebb az országhatárhoz, ugyanis a másik irányban, alig pár száz méter után a Z jelzés már szlovák területen fut - habár a szomszédos Kecső településen még napjainkban is jórészt magyar szót hallani.

A patak feletti árnyas gyertyános-tölgyesben oldalazunk. Pár száz méter után a következő mellékvölgy, a Karu-völgy torkolatánál kis sziklás gerinc alakul ki, amin leereszkedünk a Kecső-patakhoz. Száraz időben a víz itt már alig csordogál, vagy teljesen el is tűnik, hiszen a karsztokra jellemzően a felszín alatt folyik tovább. A beszűkülő völgyszakasz szurdokszerű keskeny völgytalppal, sziklás, görgeteges felszínen kacskaringózik. A térség, de talán hazánk egyik leghangulatosabb völgye a Kecső középső szakasza. A nedves völgy bedőlt fákkal, mohás sziklákkal, dús aljnövényzettel vadregényes tája az ember előtti időket idézi. A Kecső-völgytől északra elterülő határvidék a bioszféra-rezervátum magterülete, sok veszélyeztetett fajunk otthona, menedéke.

A völgy kiszélesedésével a zárt erdő is szakaszosan kinyílik, így kis erdei tisztások, ligetek mentén haladunk. Az első tisztáson az aggteleki vízmű mohával, páfránnyal fedett épülete igazán idilli környezetben található a hegyből kifolyó földalatti patak torkolatánál, a Babot-kútnál. A vízmű alatt többnyire réteket kerülgetünk, és már lassan Jósvafő házait is felfedezni véljük a kiszélesedő völgyben, amikor a jelzés felfut a patak túloldalán meredeken nekiinduló ösvénynek. A Z jelzés ugyanis pont kikerüli a települést, hogy a hegygerinc túloldalának rejtett katlanját fedezze fel.

Jósvafő vízi kalandparkja a karsztfennsík forrásainak katlanjában

A Z jelzés felkaptat a rövid, de lendületes emelkedőn, és a nyergen átbukva, a K jelzést keresztezve beereszkedik a Baradla-barlang végpontját, a barlangi patak kifolyását rejtő katlanba. Meredek lejtmenettel érkezünk a barlang bejáratához, ami mellett stílusosan az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága székel. Itt található a patinás Tengerszem Szálló, illetve a Kessler Hubert Emlékház, a földtantudós barlangász egykori háza, hagyatékának kiállítása is.

A Baradla-barlang bejáratával szemben egy lépcsősort célzunk meg a S jelzésen, amit innentől Aggtelek határáig, a Szent Ferenc kápolnáig követünk. A katlan árnyas erdejében tovább ereszkedve az évezredek alatt egyre mélyebbre vágódó Baradla-barlang bejárataihoz érkezünk. A legalsó részen folyik ki jelenleg a barlangi patak, amit stílusos vasrács véd az illetéktelen behatolástól. A tekintélyes mennyiségű kifolyó vizet ágakra bontva, szerteágazó mederhálózatban vezették el; egy részét a malomhoz, de még vashámor és vízi erőmű is működött itt rövid ideig. Jelenleg a víz jelentős része a kifolyás alatti tufagátat építi. Ugyanis amit kioldott a víz a hegyből, azt a barlangi cseppköveken és a patak vízesésein rakja le. Közvetlenül a kifolyás alatt jól látszik a folyamat, ahogy a lefelé bucskázó víz építi a mésztufagátat, akadályt állítva a saját folyásának útjába.

A Baradla-barlang tiszta vize felszínre érkezése alatt tóba gyűlik, ami opálos, sejtelmes, türkizkék színű a benne lévő apró kalcitkristályoktól. A Tengerszemet sűrű bükkös fogja körül, csak a túlvégi gátnál nyitott a partja. Erre követjük a patak folyását. A hangulatos erdei sétány után zöldellő tisztások mentén kanyarog az út a falu irányába. A patak valószerűtlenül buja vízi növényzettel teli az állandó oxigéndús tiszta víznek köszönhetően. Jobbról a Komlós-forrás patakja érkezik és szalad át alattunk a Jósvába. Érdekessége, hogy ő a másik nagy patakos barlang, a Béke-barlang vizét hozza dél felől, a Galyaságból. Az északról érkező vizeket a Tohonya szállítja részben a Kossuth-barlangból, ami a Kecső-patak határon túli vizével kiegészülve a jósvafői templom alatt egyesül a Jósva-patakban, a környező fennsíkok összesített vízfolyásává. Ha vesszük a fáradságot, és besétálunk a faluba, az országút hídja alatt, a kocsma előtt már ezt az egyesült Jósva-patakot látjuk.

Eredeti túránk azonban kihagyja Jósvafőt, hogy a legmélyebb pontról, a Jósva és a Komlós összefolyásától, a bányászüdülő romosodó épületétől visszakapaszkodjon a fennsíkra, sőt egészen a csúcsrégióba.

Az Aggteleki-karszt tetején

Szerencsénkre itt nincsenek nagy szintkülönbségek, még úgy sem, hogy a környék mélypontjáról, a Jósva-patak völgyétől kapaszkodunk vissza az Aggtelek fölötti legmagasabb csúcsokra. Utunk legnagyobb részén a S jelzést követjük, ami a leglátványosabb helyszíneket, a Vörös-tavat és a Medve-sziklákat, illetve a Szent Ferenc-kápolnát érinti.

A bányászüdülő murvaútján felkapaszkodunk az országútra, aminek kanyarulatát pár száz méteren keresztül követjük, majd jobbkézre visszafelé, egy dózerúton felkanyarodunk a Kőhorog-oldalba. Az út a Béke-barlang mesterséges bejárata előtt halad el, természetes bejárata a Komlós-forrás vize miatt nem járható. Innen a mesterséges táróból ereszkednek alá a barlangterápiás csoportok, asztmások, légzőszervi betegségben szenvedők, hogy gyógyuljanak a barlangi környezet steril levegőjén a Béke-barlang termeiben.

A Kő-horog-oldalban fokozatosan kikapaszkodunk a völgyből, és a Hollós-töbröt kerülve, az országutat keresztezve érkezünk a fennsík ligetes térségére. A következő bő kilométeres szakaszon közel szintben haladunk a fennsík töbreit kerülgetve, egyedül itt az út elején ereszkedünk be rögtön az első nagyobb mélyedésbe, amire jó okunk van. Itt található ugyanis az a sziklaképződmény és karsztfennsíki tó, ami a maga nemében egyedülálló hazánkban.

A hosszúkás töbör alján mára erősen benőtt vízfelületet találunk. Amikor még a falu állatai legeltek a környéken, és rendszeresen kifürödték a tó növényvilágát, felkavarták aljának vörös színű iszapját, valóban vörös színű volt a Vörös-tó vize. Mára már inkább a természetes vegetáció foglalja el, és lassan tölti a medret. Valójában maga a tó is a töbör feltöltődésének eredménye, ugyanis az eredetileg a vizek oldó hatása miatt beroskadó, kiszélesedő töbörbe a környék vörös iszapja mosódott, ami eltömte a repedéseket, így tóvá gyűlt a csapadékvíz a felszínen.

A kimosódó vörös agyag alól egy másik érdekes geológiai jelenség, a Medve-sziklák kerültek a felszínre. Eredetileg ezek a formák trópusi éghajlaton keletkeztek, még a vörös agyag képződése előtt több tíz millió évvel ezelőtt. A kúpkarsztnak nevezett képződmények a trópus erősen oldó hatásai mellett alakultak ki. Ilyen képződményekre hazánkban bauxitbányászás folyamán találtak rá eltemetve, azonban itt szabadon láthatóak természetes valójukban.

A Vörös-tó töbréből a túloldalon kilábalva jellegzetes karsztfennsíki tájon kanyargunk. Elmegyünk a Baradla-barlang vörös-tói bejárata mellett, majd a valóban borókával sűrűn benőtt Borókás-töbröket kerüljük nagy ívben. A legnagyobb töbör túloldalán kiérkezünk ismét az aggteleki országút mellé a Szent Ferenc-kápolnánál.

A meghitt, rét széli kápolnától a legrövidebben a S jelzés mentén juthatunk Aggtelekre, de mi egy kacskaringós kitérővel a K+ és a K▲ jelzés mentén megmásszuk a környék két jellegzetes hegyét, a Közép-hegyet és a Baradla-tetőt. A kápolnától röviden visszafelé, keleti irányban követjük az aszfaltutat, amiről balra, északnak egy szekérút kaptat fel a sűrűn benőtt, erdősült gerincen. A Közép-hegy déli oldalán felkapaszkodva a csúcson már bokros, ligetes karrmezőn járunk, ahonnan korlátozott kilátásuk nyílik dél felé a Galyaság dombjaira. Érdekesség, hogy majdnem tökéletesen a hegytető alatt fut kelet-nyugati irányban, mélyen a mészkőtömbben a Baradla-barlang.

A lankás északnyugati gerincen ereszkedünk alá a Közép és Magas-hegy közötti nyeregbe, ahol átváltunk a K jelzésre. Sűrű erdőben, a Karu-völgy felső katlanjába ereszkedünk, majd a Galya-tető északi oldalában harántolva érjük el a Baradla-tető alatti nyereget. Itt legyünk figyelmesek: egy alig látható ösvényen vált be a K▲ jelzés a bokros erdőbe, ami a Baradla-tetőre vezet.

Erősen kacskaringós vonalvezetéssel kanyargunk a zegzugos erdőben, egyre kövesebb hegyoldal bozótos erdejében kapaszkodunk. A csúcsrégió karrmezője nagy odafigyelést igényel: bokaforgató a kiálló mészkőbarázdák egyenetlen felszíne. Kilátás a hegytetőről nincs, mivel a göcsörtös fák közötti ligetek nem elég nagyok - csak lejjebbről, a Baradla-tető faluhoz közeli gerincszakaszáról tárul fel Aggtelek környéke a hosszabban nyitott füves gerincről. A sziklás felszínen megdolgoztatott lábakkal érkezünk túránk befejező szakaszához, a Baradla-barlang bejárata fölötti kilátóponthoz, ahonnan már kényelmes ösvény vezet a starthelyhez - előtte viszont érdemes még kiélvezni a sziklafalról nyíló csodás panorámát. Belátni a falu körüli legelőket, szántókat és a környező erdőket. Közvetlenül alattunk nyílik a barlang, aminek túlvégén Jósvafő felett láttuk a felszínre lépni azt a patakot, amit a környező tájon gyűjt magába rejtett zugain keresztül a hegy belseje, örök kölcsönhatásban tartva vizet és kőzetet.

A K jelzésen balra térve jutunk vissza kiindulópontunkra, a a Baradla-barlang aggteleki bejáratához.