Pilis Bike Csergezán túra (Budakeszi Vadaspark P+B)

Itiner: 

• Budakeszitől Képesfáig kék kerékpáros jelzést kell követnünk
• Képesfától a Z jelzés vezet Nagykovácsiba.
•  Visszafelé ugyanez fordítva. 

Leírás: 

Vadaspark - Hegytető (PB10)

• Terep: földút, aszfalt, murvás út

Tekerésünket a Budakeszi vadaspark „Parkolj és Bringázz” parkolójának a bejárattól távolabb eső pontjánál kezdjük. Láthatjuk a parkoló beszűkülő hátsó részét, innen kiérve az ösvényen északi irányba tartva már indulhatunk is. Viszonylag laza talajú dózerúton távolodunk a település szélétől, egészen addig, amíg egy Y-elágazásnál becsatlakozunk a P+ jelzésbe, majd nem sokkal később jobbra tartva el is hagyjuk azt, s egy sorompó mögött egyenesen kerekezünk tovább. Az utunk bozótos és mező határán haladva rossz minőségű, régi aszfaltútra tér át, ezt követően pedig pár száz méter megtételével a Petneházy Club Hotel előtt fordulunk balra.

Továbbra is repedezett, kopott aszfalton tekerünk, nagyon enyhe emelkedőn felfelé. Néhány méter erejéig meglátogat minket a P jelzés, majd távozik, ahogy az aszfaltút is. Az előbbi jobbra, az utóbbi balra kanyarodik el a cserkésztábor felé. Mi azonban haladunk tovább egyenesen egy szűk úton a bokrok között. Miután elgurulunk a magasles mellett, a tisztás túlsó végén éles kanyarokkal jutunk ki a vadkerítés mentén a dózerútra.

Ezen a mészkővel felszórt úton komoly kaptató következik: a talaj egyenetlenségével és a meredek emelkedővel egyaránt meg kell küzdenünk. Napsütés esetén ráadásul még árnyékra sem számíthatunk, hiszen kitett helyen haladunk. Egy jobbos kanyarral végre befordulhatunk a fák nyújtotta hűvösbe, de előtte még érdemes visszanéznünk, hiszen pazar kilátás lehet a mászásunk jutalma. Még egy ideig a fák között tekerünk felfelé, majd a domb tetejét elérve kellemes gurulás vár ránk az árnyékban.

Az erdei csomópontot elérve élesen balra fordulunk, ahol néhány percnyi tekerést követően jobbra tart az utunk. Az elágazás után a betorkolló Z+ mentén haladunk, szelíden emelkedve a fák között. A felszórt mészkő itt már alaposan benyomódott a talajba, de azért igényel némi odafigyelést. A fák árnyéka egyre szegényesebb, inkább már csak a bozótos nyújt egy kis védelmet a nap elől.

 Hegytető - Képesfa (PB10, PB11)

• Terep: murvás út

A kellemesen emelkedő út komolyabb zökkenőktől mentes. Balra kanyarodva letérünk a P▲ jelről, és szép lassan el is érjük a legmagasabb pontot, ahonnan kezdve jólesően pedálozhatunk a fák között, mielőtt egy rövid lejtő alján előbb balra, majd jobbra fordulunk. Itt már tábla jelzi a környék jellegzetes hegyének, a Nagy-Kopasznak a közelségét. Ezt követően igen határozott lejtő veszi kezdetét. Az erősen mészköves talaj néhol komoly vízmosásokkal keresztezett, úgyhogy fokozott óvatossággal ereszkedjünk! A hosszanti árkok könnyen megvezethetik a kerekeinket, és úgy már nehéz elkerülni az esést.

Ahogy idővel mérséklődik az út lejtése, az út is egyre simábbá és biztonságosabbá válik. Balról egy oszlop mellett haladunk el, mely két erdésznek, Fehér Istvánnak és Fehér Tibornak állít emléket. A kellemes gurulásnak egy T-elágazás vet véget, ahol jobbra Nagykovácsi, balra pedig Telki felé folytathatjuk utunkat.

 Képesfa - Nagykovácsi (PB10, PB11)

• Terep: murvás út, aszfalt

Mi a jobb oldalt választjuk, s észak felé indulva eleinte meglehetősen kellemetlen, nagy kövekkel és vízmosásokkal tarkított dózerúton haladunk, ezért koncentráljunk erősen! Idővel javul a helyzet, egyre könnyen kezelhetőbb, simább lesz a talaj. A nyílegyenesen vezető lejtő végén feltűnik Nagykovácsi, miközben két oldalról mezők vesznek körül. Balra a Széna-hegy kopár szirtjei nyújtanak látványos hátteret. A sorompót elhagyva legyünk figyelmesek, mert a település utolsó utcájába való begurulás helyett balra kell tartani egy szűk, füves ösvényen! A nagyközségbe beérkezve már csak egy jobbkanyar vár ránk, és szinte már ott is vagyunk a település központjában. A templomot megkerülve a Kossuth Lajos utcán találjuk a P+B pontot.

Nagykovácsi - Képesfa (PB10, PB11)

• Terep: aszfalt, murvás út

A parkolótól a templom felé visszaindulva, majd azt megkerülve gyorsan újra elérünk a település határához. Egy balos kanyarral a Telki útra ráfordulva már szinte ott is vagyunk. Átkelünk egy kis hídon a közelben eredő és a belvárosig vezető Ördög-árok felett, és lassan elhagyjuk Nagykovácsi települését. A jobbra nyíló egy nyomtávos, szűk út néhány száz métert követően becsatlakozik az erdőbe vezető széles dózerútba, majd elérjük az erdő szélét. A folyamatosan emelkedő út kissé meredekebb lesz, közben a mészköves murvát is ökölnyi, vagy annál nagyobb kövek váltják fel. Ez szerencsére nem tart sokáig: nemsokára el is érjük a Képesfát, melyet jobb kéz felől láthatunk. A beszédes nevű Széltörés-erdőben 1924-ben pusztító vihar csapott le, amely sajnos áldozatokat is követelt. Rájuk emlékezve helyezték el a szentképet az itt álló, idős tölgyfára.

Képesfa - Hegytető (PB10, PB11)

• Terep: murvás út

A kereszteződésből könnyű áttétellel induljunk, hiszen két kilométer folyamatos emelkedő vár ránk, amely ráadásul a második felében válik meredekebbé. Eleinte kényelmes, egyenletes földúton haladunk, de a terep később fokozatosan mészkövesre változik, és nagyobb kövekkel is találkozhatunk rajta. Itt-ott egy-egy vízmosás is nehezíti a dolgunkat. Így nem csak a kaptatóval kell megküzdenünk, hanem odafigyelve kell kiválasztanunk a nyomvonalat is.

A kereszteződéshez érve forduljunk balra! Néhány méter erejéig együtt haladunk a Z▲ jelzéssel (ez felvisz a közeli Nagy-Kopaszra), de egy jobbossal hamarosan le is térünk róla.

A fák között viszonylag sík és egyenletes szakaszon haladunk. A kereszteződésekben bővelkedő környéken ismét irányt váltunk, ezúttal a P▲ jelzésre érünk rá egy rövid szakasz erejéig.

Hegytető - Vadaspark (PB10)

• Terep: földút, aszfalt, murvás út

Vegyesen földes és mészköves erdei úton haladunk, ahol egy balos és egy jobbos kanyart követően kiérünk a fák lombjai közül. Itt túlsúlyba kerül a mészkő alapú, talán technikásnak is mondható lejtő, ahol a fékezés mellett méretes kövekkel is meg kell küzdenünk. No meg azzal, hogy a figyelmünket elterelheti a szemben feltűnő, a környéken viszonylag ritkának számító csodás panoráma a János-hegyre és a Nagy-Hárs-hegyre. Az ereszkedő aljában, a vadkerítés mellett szűk kanyarok után érünk ki egy tisztásra, melynek túlsó végén magasles tornyosul. Az építményt elhagyva bokrok között haladunk egy rövid ideig, majd rég látott burkolat: aszfalt kerül a gumink alá.

A repedezett aszfalton könnyedén, egyenesen gurulunk viszonylag sokáig, majd a Petneházy Hotelnél jobbra visz az utunk. Rövidesen letérünk balra, és ismét földúton tekerhetünk tovább. Újra feltűnnek az előbb már látott csúcsok, ezúttal is hasonlóan látványos kilátást tárva a szemünk elé. A sorompón való áthaladást követően találkozunk a P+ jelzéssel, de mi nem sokkal később, egy Y-elágazásban balra folytatjuk. Innen már csak a földutat kell követnünk, hogy lassan a kiindulási pontunkat jelentő parkoló hátsó felében találjuk magunkat.