Nomád evezés a Hortobágy-Berettyón

Ez az útvonal a több mint 160 km-es Hortobágy-Berettyó-főcsatorna alsó folyását érinti: a folyó a starthelyünktől délre, kb. 6 km-re ömlik a Hármas-Körösbe. A starthely a mezőtúri közúti híd belvárosi hídfőjének déli oldalán található. Májustól szeptemberig két stég is kényelmessé teszi a vízreszállást, ezek hiányában a kavicsos sólyáról indulhatunk. Azonnal átevezünk a híd alatt, és elindulunk folyásirányban felfelé. A híd fölött a Berettyó kiszélesedik, alacsony vízállásnál maradjunk a bal oldalon, azaz a jobb part mellett. Közepes és annál magasabb vízállásnál érdemes a bal part mentén, a jobb oldalon végigevezni, itt áll a víz, és a középen elnyúló, lápos részen tanyázó madarak is közelebb vannak. Balra szép kilátás nyílik az impozáns városházára, a református templomra és a tűzoltóság tornyára. 1 km evezés után megérkezünk a vasúti hídhoz.

A híd után olyan kép tárul elénk, mintha a Berettyó három ágra oszlana. Ennek az az oka, hogy a középső részt, a fő medert kotorják, és kétoldalt, a felszínre került talajcsíkokon megtelepszik a növényzet, hosszú, nádas-gyékényes zöld sávokat képezve. Túránkon a szélesebb részeken ez mindenhol jellemző, ilyenkor közepes és annál magasabb vízállásnál nyugodtan átkalandozhatunk a sekélyebb, párhuzamos sávokba. Alacsony vízállásnál ez nem lehetséges, sőt, ezek több helyen ki is száradnak. Mindez azonban mindenhol elég jól belátható előre, és a legrosszabb esetben is csak visszafordulást és némi plusz evezést kockáztatunk.

A vasúti híd utáni kb. 500 méterre a Berettyó folyamatosan szűkülni kezd, „háromsávosból” egysávossá válik, majd jönnek az első kanyarok; előbb egy jobb-, majd egy balkanyar borítja az egyenes rendet, és teszi izgalmasabbá a környezetet és az evezést. Ezen a szakaszon a bal oldalunkon már az Álomzug, a jobbon pedig a Szandazug mentén evezünk. (Az Alföldön a folyókanyarulatok által közrefogott gyepterületeket nevezzük zugoknak.) A kanyarok után újabb 1 km-es egyenes szakasz, majd ezúttal egy bal-jobb kanyarkombináció, utána pedig egy hosszan „kétsávos” szakasz következik. A főág mindig a jobb parti, azaz nekünk - még folyásirányban felfelé evezve - a bal oldali.

Menet közben a nád, a gyékény és a sás mellett olyan úszónövények színesítik a vízi flórát, mint a vízitök, a tündérfátyol és a sulyom. Madarak tekintetében leginkább szárcsával, tőkés récével, vízityúkkal, bakcsóval, kócsaggal, a látványosabb méretűek közül pedig szürke- és vörösgémmel, illetve hattyúval találkozhatunk. A civilizációra legfeljebb néhány horgászstég és időnként az oldalsó öntözőcsatornák zsilipjei emlékeztetnek bennünket.

Nemsokára újabb nagy (bal-) kanyar teszi vadregényesebbé a hangulatot. Ebből kiérve kb. 8 km-nél tartunk, amikor újabb egyenes következik: itt eldönthetjük, megyünk-e tovább, vagy megelégszünk 16-17 km-rel, és visszafordulunk.