Zdieľať
Záložka
Vytlačiť
GPX
KML
Naplánovať výlet Skopíruj trasu
Vložiť
Fitness
Diaľková turistika Konštrukcia

Mórágy – Szekszárd (DDK-11.)

Diaľková turistika · Szekszárdi-dombság · Otvorené
Zodpovedný za tento obsah
Magyar Természetjáró Szövetség Overený partner  Výber prieskumníkov 
  • Szénabálák Grábóc határában
    / Szénabálák Grábóc határában
    Fotografia: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / DDK Mórágy közelében
    Fotografia: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Egykori hengermalom, ma Helytörténeti Gyűjtemény épülete Mórágyon
    Fotografia: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szekszárdi dombok és szőlők között vezet a DDK útvonala
    Fotografia: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szálkai horgásztó
    Fotografia: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Bekerített szőlők és gyümölcsösök között haladunk Mórágy és Szálka között
    Fotografia: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Grábóc közelében
    Fotografia: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az 1891-ben elejtett, akkoriban világelső szarvasbika szobra Szálkán
    Fotografia: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / DDK útszakasz Szálka közelében
    Fotografia: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
m 400 300 200 100 30 25 20 15 10 5 km Grábóci szerb ortodox templom Mórágy (DDKPH_47_2) Szekszárd (DDKPH_50_AKPH_01) Mórágy (DDKPH_47_1) Grábóc (DDKPH_49) Szálka (DDKPH_48)

Bár eltávolodtunk a Mecsektől, helyenként mégis mintha annak lankái között maradtunk volna, amikor a Szekszárdi-dombságot szeljük keresztül. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra befejező szakasza erdős dombvidékre kalauzol, ahol a széles hátakról nyíló panorámák zegzugos kis völgyek hangulataival váltakoznak.

Otvorené
Stredná
32,9 km
9:50 hod
920 m
950 m

Mórágy, a völgyek találkozásánál fekvő, szétágazó falu minden elemében előrevetíti a tolnai táj hangulatát. Az ország egy eldugott szegletében járunk, ahol az alacsony dombsági terep egymásba fonódó völgyei zártságukkal letűnt időszakok hagyatékait konzerválják. A löszös, könnyen lemosódó talaj, a nehéz megközelíthetőség és az ipari nyersanyagok hiánya miatt a komoly fejlesztések mindig is elkerülték ezt a térséget, ahol ezért igazán nagy városok sem alakultak ki. Az elszigetelt zugok mindegyike önálló kis kozmosz, mely lassan elnéptelenedő falvakat, de még közel négyszáz éves szerb ortodox kolostort is rejteget, ahogy Szálka mellett egy patakon felduzzasztott horgásztó is színesíti a tájat. A víztározónak, kis községeknek, rétláncolatoknak otthont adó völgyek feletti (főként tölgyes) erdők és a nagy kiterjedésű szőlők mozaikja változatos kultúrtájat épít fel.

Meglepő látványok, magas hegyek és vadregényes erdők helyett itt a táj kedélyes egyszerűsége és a domborzat, valamint a falvak emberléptékű méretei teszik eleven élménnyé a hosszú gyaloglást. A túrának képletszerűen leírható ritmust ad, ahogyan a térség lakói az elmúlt évezredben berendezték környezetüket: rendszerint valamilyen formában kiépített völgyekből legelőkön, majd erdőn keresztül, löszutakon kapaszkodunk a tágas dombhátakra, ahol szántók vagy szőlősorok, a legmagasabb részeken ismét erdők terpeszkednek. Ezért sok panorámában és könnyű, rövid, de gyakori kaptatókban lesz részünk. Sajátos tájelem az itt megfordult déli népek (azaz szerbek és törökök) kulturális öröksége, mely a betelepített svábok, majd később ide költöztetett székelyek hatásaival keveredik. Ez tetten érhető az építészetben, a konyhán, és persze a helyi borkínálatban is. A terep adottságait mára két kilátó is kiaknázza a Dél-dunántúli Kéktúra közvetlen közelében: egy Grábóc fölött, egy pedig Szekszárd szomszédságában; ezeket semmiképp se hagyjuk ki!

Autorov tip

  • Mórágyon érdemes megtekinteni a Helytörténeti Gyűjteményt.
  • Grábócon ne hagyjuk ki a szerb ortodox kolostort és templomot!
  • Grábóc fölött kilátó áll, amiből gyönyörű a panoráma a Mecsek felé, felkeresése kb. 2x15 perces kitérő.
  • Szekszárd előtt néhány perces kitérő a Bati-kereszt-kilátó, ahonnan a környező dombokban gyönyörködhetünk.
  • Az érintett kis falvakban a boltok és kocsmák nyitvatartása nem megbízható, ezért ételt és italt mindenképp vigyünk magunkkal!
  • Szálkán két éttermet és panziót is találunk, itt érdemes megszakítani a szakaszt - igaz, így Szekszárd felé hosszú menetelés szükséges.
  • A Sötét-völgy hangulatos rétláncolatán esőbeállók és tűzrakó helyek is sorakoznak, és mivel a terület nem védett, itt nyugodtan tölthetjük sátorban az éjszakát.
  • Nem szerencsés csapadékos időszakra, illetve hóolvadás utánra időzíteni a túrát: a tájat fedő löszt átitatja a víz, ezért tapadóssá, egyben csúszóssá válik. Az eredmény kilónyi sár a talpunkon és kellemetlen csúszkálás a lejtőkön.

Szakaszhosszok bélyegzőtől bélyegzőig (kilométerben)

Mórágy  8,8  Szálka  3,8  Grábóc  20,4  Szekszárd

Köztes ki- és beszállási pontok az útvonal mentén:

  • Szálka (DDKPH_48): Szálka, Petőfi Sándor u. 2.; Szálka, Petőfi Sándor u. 18. vagy Szálka, Petőfi Sándor u. 49. buszmegállók
  • Grábóc (DDKPH_49): Grábóc, tejcsarnok buszmegálló
outdooractive.com User
Autor
Áron Dömsödi
Aktualizované: 2019-12-20

Obtiažnosť
Stredná
Technika
Vytrvalosť
Zážitok
Krajina
Najvyšší bod
280 m
Najnižší bod
90 m
Odporúčané ročné obdobie
jan
feb
mar
apr
máj
jún
júl
aug
sep
okt
nov
dec

štart

Mórágy, Kultúrotthon (126 m)
Súradnice:
DD
46.215860, 18.643167
DMS
46°12'57.1"N 18°38'35.4"E
UTM
34T 318217 5120731
w3w 
///recommit.postcards.kayak

ciel

Szekszárd, vasútállomás

Podrobný popis cesty

Itiner

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.

  • Mórágyról átkelünk a dombháton a Lajvér-patak völgyébe.
  • A dombokon át, a Szálkai-víztározó érintésével keressük fel Szálka községet.
  • Szálkáról Grábócra indulunk.
  • Hosszú dombsétával érünk célba Szekszárd vasútállomásán.

A túra részletes leírása

Mórágy - Szálka

Mórágy központja a völgyek találkozásában fekszik – innen jól felmérhető, hogy a tájkép alapján szinte hegyi faluba vezetett a Kéktúra, csak épp a magasságok szerényebbek. A községet rácok (szerbek), majd németek lakták, akiket a II. világháború után kitelepítettek, ekkor pedig székely és felvidéki családok érkeztek a helyükre. Geológiailag érdekes területen járunk: több mint 300 millió éves gránit bukkan felszínre a völgytalpon, ami meglehetősen ritka az országban. A magasabb részeken ezt vastag lösztakaró fedi.

A Kéktúra északnyugat felé vezet ki a faluból, és az első jobbra induló mellékutcát követve meredek emelkedésre kényszerít. Hamarosan újra rálátunk a völgyek közé szorult utcákra, a túloldali domboldalban emelkedik a templomtorony. A szekérút löszfalak közé fúródik – az apró szemcséjű, könnyen lemosódó löszt a vízerózió gyorsan pusztítja, az így keletkező árkok kitágításával jöttek létre ezek az útszakaszok, melyekkel gyakran találkozunk a túra során. A Pitics-hegy lapos hátára érkezünk, és szántóföld mellett, villanypásztor mentén baktatunk, mígnem jobbra, lefelé fordítanak a jelzések. Ültetett erdősáv szabályos sorait kerüljük meg, lejjebb apró völgyecske cserjését zavarjuk fel. Lassan egy nagyobb völgybe csatlakozunk, szemben házak tűnnek fel, jobbra kőfejtő harap a domboldalba. A mára befüvesedett gránitbányák a ’70-es évekig működtek (évszázadokon keresztül); érdekességük, hogy kissé metamorfizálódott kőzetük kevésbé ellenálló, mint más gránitok (ettől persze építőanyagnak sem annyira ideálisak).

Kiérkezünk a Lajvér-patak völgyének aljába, ahol a közút mellett vasúti vágányok is kígyóznak. A Dombóvár – Bátaszék – Baja vonal az egyetlen az országban, mely Nyugat- és Kelet-Magyarország között Budapesten kívüli összeköttetést biztosít. A növényzet bekebelezte az egykori kismórágyi állomásépületet, és a vasúti forgalom is igen csekély – az autóúton szintén, melyen bal felé haladunk a következő percekben. Egy omladozó major mellett fölfelé indulunk a löszös keréknyomon, az enyhe emelkedőről visszapillantva rálátunk a Szekszárdi-dombság déli részének legnagyobb vízfolyása, a Lajvér-patak völgyére. A hagyomány szerint amikor Bátaszéket rácok támadták meg, a magyarok azt kiáltozták riadalmukban, hogy „Jaj vér!” – ennek félreértéséből keletkezett a Lajvér, mely az egyik legismertebb környékbeli bor névadója is.

Annak ellenére, hogy napnak kitett, déli lejtőn kaptatunk, a szőlők csak a dombhátat foglalják el – hogy miért, arra magyarázatot ad a jobbra mélyülő völgy. Gyorsan változó táj ez, hiszen a dombokat vastagon fedő löszt a csapadékvíz könnyen lemossa, ráadásul, ahol alatta agyagos réteg található, ott az nedves csúszópályaként viselkedik, és a lejtő a gravitáció hatására lefelé mozdul. Ez történhet lassú, emberi szemmel nem érzékelhető gyorsasággal, talajkúszás formájában, de akár nagyobb csuszamlásokkal is. A jobbra húzódó, tipikusan sekély, tál alakú völgy oldalában egy ponton mintha elszakadt volna a lejtő: egy suvadás hagyta maga után ezt a természetes páholyt, az oldalt betakaró fű ellenére szépen kivehető a lejjebb legyező alakban szétterülő anyag is. Ezt az összetett folyamatot nevezik lejtőmarásnak, vagy a latin „rágás”, azaz „derare” szó után deráziónak. A Szekszárd környéki löszös dombokon igen elterjedt jelenség, mely meghatározza a táj arculatát. A vékonyabb barázdákat a gyorsan lefolyó csapadékvíz véste a puha rétegbe.

Kisvártatva kerítések közé érünk, és jobbról-balról a szekszárdi dombvidék szőlői szegődnek mellénk, amik szintén élvezik az éltető, tápanyagban gazdag löszös talajt. Hátunk mögé tekintve a Geresdi-dombság erdős hátai hullámoznak, a szélen a Keleti-Mecsek sziluettje is feltűnik, legmagasabb pontjában ráismerhetünk a Zengőre. Egyik oldalt elmaradnak a tőkék, fenyőelegyes erdő lép a helyükbe. Hosszabban menetelünk így, mire egy elágazásnál balra, kissé visszafelé fordulunk, és belépünk a tölgyesbe. Lassacskán lefelé hajlik a dózerút, és megcsillan az ágak közt a Szálkai-víztározó tükre. A K jelzés levezet a partra, ahonnan lehetőségünk nyílik szétnézni: alacsony dombok közé ékelődött a hosszúkás tó, melynek túlpartját rét követi, mögötte országút fut. Balra félsziget tűnik fel: ezen futott régen a nagy kanyart leíró dombóvári vasútvonal, de a Mőcsény előtti alagút lehetővé tette, hogy a síneket délebbre helyezhessék (részben ezzel a pálya több kilométert rövidült). A víztározó-rendszert 1979-ben a Lajvér-patakon duzzasztották fel; főként horgászati célokat szolgál, de strand is működik rajta.

Kicsit elemelkedik a parttól a turistaút, ezen a lejtőn egészen a vízig ér az erdő. A két tavat elválasztó gátnál érünk vissza a víz mellé - érdemes kisétálni a földnyelvre, hangulatos a dombvidék látványa a fodrozódó víztükörrel és a hajlongó nádassal. Az utolsó szakaszt már öreg fasor alatt, a „lestoppolt” patak mellett tesszük meg, a végénél pedig megérkezünk Szálkára. Az eredetileg magyar lakosságú falu a török időkben elnéptelenedett, ekkor érkeztek a délről menekülő rácok (szerbek), később németeket költöztettek melléjük. Előbbiek a 20. század elejére hazavándoroltak, így Szálka teljesen sváb faluvá vált. A II. világháború után a németeket kitelepítették, illetve kényszermunkára vitték, helyükre (főként Heves megyei) magyarok érkeztek. Ahogy a „V" alakban elágazó völgyekbe nyújtózó, két ágú falu központjába érünk, két étteremre és egy szarvas szobrára lehetünk figyelmesek: az állatot, melyről mintázták, a 19. század végén lőtték a környező erdőben (hogy pontosan ki, az nem tisztázott), agancsa több mint 60 éven keresztül világrekorder volt. A háttérben álló, fehér falú fogadó (illetve étterem és bolt) ablakában leljük a bélyegzőt.

Szálka - Grábóc

Az előttünk álló rövid táv nagy részét az teszi ki, hogy kisétálunk a völgybe hosszan benyúló Szálkáról. A falu végén a környékre jellemző műszaki megoldással szembesülhetünk: a löszmélyút talpát teljes szélességben lebetonozták. Amikor nagyobb csapadék hullik, a víz a löszmélyutakon indul lefelé, és könnyen, gyorsan árkokat váj a finom szemcséjű kőzetbe, melyet a járművek már fellazítottak. Ezzel elpusztítja az utat, és szűk folyosót, vagy ahogy errefelé nevezik, „szurdikot” alakít ki. Mivel ez időről időre ellehetetlenítené a közlekedést, betonnal veszik elejét a folyamatnak. A jelzés pincék alatt fordul balra, és szántóföldek szélére vezet. Balra a Szálka fölött sűrűn hullámzó, erdős dombhátak tűnnek fel. Hosszú, egyenes szakaszon, enyhén ereszkedünk, majd egy éles jobbkanyarral ismét löszfalak közé lépünk. A szurdik túlsó kapuja után már Grábócra érkeztünk.

Az első elágazásnál mindenképpen tegyünk kitérőt jobbra a szerb ortodox templomhoz és kolostorhoz! Ne lepődjünk meg, ha a faluban szláv szót hallunk, Grábócnak nem csak a történelmét, hanem a jelenét is meghatározza a szerb jelenlét. A szerzetesek az előrenyomuló török elől menekülve a 16. század végén érkeztek a dalmáciai Dragovity kolostorból. Persze itt sem volt könnyű sorsuk: otthonuk a háborúkban elpusztult, majd a bécsi udvartól felújításra kaptak engedélyt, ami persze nem volt elég. Ezért a régi rom fölé emelték az új épületet, amiből végül elbontották az előző maradványait. A 18. századra ez lett a szerb ortodox papképzés központja, a szocializmus évtizedeiben pedig a szófiai pátriárka is ide száműzetett. Amikor a ’70-es években az utolsó szerzetes is elhunyt, szociális otthont alakítottak ki belőle. A ’90-es években kapta vissza a Szerb Ortodox Egyház, azóta apácák lakják a kolostort (ahová tilos belépni), ellenben a templom látogatható. Gyönyörű, ápolt, ligetes környezetben, fenyők árnyékában áll a kecses és rendezett épületegyüttes, az egész környezet békét áraszt magából. A kútházban csordogáló forrás vizét is megkóstolhatjuk.

A faluba egyébként a 18. században svábokat is költöztettek, amikor a II. világháború végén őket kitelepítették, helyükre székelyek érkeztek. Az elzárt völgyfőben fekvő település utcáin sétálva ennek megfelelően az építkezési stílusok változatossága máig feltűnő. A pecsétet a Kéktúráról röviden letérve, a bolt verandáján találjuk.

Grábóc – Szekszárd

Mielőtt elbúcsúznánk a falutól, a K▲ jelzésen mindenképpen kapaszkodjunk fel a 2015-ben állított Mária-kilátóhoz! A gerendaemelvény felső szintjéről az egész szakasz legszebb panorámája nyílik. Grábóc házait alacsony dombok széles hátai keretezik, alant legelők, a magasban sok felé erdők jellemzik a tájat. A legelők és szántók egészen a gerincvonalakig felkúsznak, így a tölgyesek csak keskeny pásztákban, szerény foltokban színezik a látványt. A háttérben pedig a Keleti-Mecsek sziluettje büszke középhegységi vonulatként magasodik a hullámzó térszín fölé, bércei közül kitűnik Dél-Magyarország legmagasabb csúcsa, a Zengő.

A falu főutcájáról jobbra fordulunk, és különösen hangulatos völgybe érünk: jobbra-balra legelők teszik nyílttá, átláthatóvá a térszínt, lent szekérút kanyarog, és a dombok lassan összezáródnak körülöttünk egy major után. Végül belépünk az erdőbe, ahol nagyrészt kerítés mentén, enyhe emelkedőn kaptatunk föl a vízválasztóra. A túloldalon tarvágások közt, aztán fiatalosban ereszkedünk, majd éles kanyarokkal megérkezünk a völgytalpra. Lent a felhagyott grábóci erdészlak épületromjaira fenyők árnyéka vetül - kár a házakért, mert idilli, hegyvidéket idéző helyszínen állnak. A Kéktúra jobbra, szép szálerdőbe vezet, rövid kapaszkodást követően gondosan karbantartott vadászházzal találjuk szembe magunkat.

Tarvágást kerül a turistaút, a dombháton jobbra fordulunk, elmúlik az emelkedő, és a kerítés sarkától erdős völgyre látunk rá – háttérben a Mecsekkel. Megváltozik a táj túránk első feléhez képest: a Szekszárdi-dombság rövid, de zárt völgyei lakatlanok, a lejtőket legelők helyett főként tölgyesek fedik. Az egykori erdőkitermelések, majd telepítések nyomait főként a teljesen tájidegen fenyőkben találhatjuk meg. Egy elágazásnál jobbra fordulunk. A keskeny kis gerincen szembetűnő, hogy a mindkét felől hátravágódott apró oldalvölgyek a korábbiaknál meredekebb, középhegységi jellegű lejtőkkel, egymás völgyfőit néhány méterre megközelítve szabdalják a felszínt.

Balra lefordulunk, és fiatalos mentén ereszkedünk a Sötét-völgy felé. A terep tagoltságára jellemző, hogy a lejtő alját nem éri el a nap fénye, ezért a hűvös, árnyas területen megjelenik a bükkös. Ráadásul idős, vaskos példányok jelzik, hogy egyébként a Szekszárdi-dombság legöregebb erdőségébe érkeztünk. Lent a Haramia-forrás csobog, körülötte pihenőhelyet építettek. Ez egyébként a környék egyik legrégebbi, ráadásul legnagyobb hozamú forrása. A Kéktúra nem a völgytalpon, hanem mellette, a fák alatt vezet tovább - ezzel tanösvényt követ, de érdemes a K▲ jelzést választani, mely a Fazekas-völgy alján fut. Az elragadó, hosszú és tágas rétekből álló láncolat alighanem a dombvidék leghangulatosabb kirándulóhelye, a hűs tisztásokat pedig minden irányból erdők ölelik körül. Utunk csatlakozik a hosszú Sötét-völgybe, amelynek alját erdei út követi, a turistaösvény kicsit magasabban, a terep horpadásait követve szelíden hullámzik. Az utolsó, hatalmas rét az Erzsébet-tisztás, kiemelkedő értéke a környező, közel 200 éves cseres-tölgyes, mely Tolna megye legöregebb rengetege. A népszerű kirándulóközpont végén sportpályák, játszótér, esőbeállók sorakoznak, sarkában gyermektábor faházai állnak.

A Kéktúra méretes hurokkal vág neki a Szekszárdra vezető út utolsó részének. Meredek, hosszú kaptatóért cserébe adja meg magát az Óriás-hegy, ami 285 méteres kiemelkedésével a Szekszárdi-dombság legmagasabb pontja. A táj viszonylag jellegtelen, csupán a tető gyertyános-tölgyesében lelni valami sajátosat. Szép, hullámos rétet érintünk, majd újabb erdei szakaszon folytatjuk a monoton vándorlást. Egy pontról kilátunk az északi lapályra, és ahol a K+ jelzés csatlakozik, egy szőlő sarkából lepillanthatunk a Sötét-völgy zárt, kanyarodó mélyületébe. Jobb felé belépünk a Szarvas-szurdikba: az ösvény teljes hosszában feltárja a szűk löszkanyont, aminek az oldalában fák gyökerei lógnak a levegőben. Kijárata után szőlősorok kerítése mentén toppanunk rá a betonútra; ezzel már lényegében Szekszárd külterületén járunk.

Elhaladunk a Bati-kereszt mellett, melynek neve említést érdemel. Bat falu Kakasd közelében feküdt, a törökjárás idején tűnt el végleg. Maga a „báta” szó szerb eredetű, pocsolyát jelent, és a természeti környezet egyik meghatározó elemére utal: a dombok alatt elterülő sík, vagy gyengén tagolt tájon az átfolyó vizek gyakran mocsarakban gyűltek fel. A török „bata” vizenyőt vagy lápot jelöl; megtalálhatjuk pl. Bátaszék nevében. 2015 óta balra kilátó áll a dombtetőn, semmiképp se hagyjuk ki! Felső teraszáról nagyszerű a körpanoráma, rálátunk Szekszárd szőlőire, a város dombra felkúszó szélére, a gemenci erdőre, valamint ellenkező irányban a végtelen dél-dunántúli dombvidékekre. Hátterükben ott magasodik a kétosztatú Mecsek teljes gerince, az alacsonyabb, inkább dombsági jellegű nyugati, illetve a tekintélyesebb keleti rész.

Hosszan baktatunk a dűlők közt, ami nem is meglepő, hiszen mégiscsak borvidéket szelünk keresztül. A napnak kitett dombokon már valószínűleg a rómaiak is termesztették a fürtöket, az errefelé jellemző kadarka pedig török gyökerekkel bír. A törökjárás után elnéptelenedett vidékre a szerbek mellett nagy számban érkeztek svábok is, akik a kézműipar mellett a szőlőművelést is felfuttatták a térségben. Kibetonozott úton, löszfalak alatt érkezünk meg a városszéli Kápolna térre, mely nevét a 18. századi pestisjárvány után emelt búcsújáróhelyről, a Remete-kápolnáról kapta. Kiadós városi sétánkon elhaladunk a Babits Mihály Emlékház mellett is, ami a költő szülőháza és múzeum is egyben.

Átgyalogolunk a Béla király téren, ahol szemügyre vehetjük a vármegyeházát és a templomot, majd hangulatos, de rövid sétálóutcán érkezünk le a síkvidékre. Bár a beton és térkő, valamint az épületek elfedik előlünk, fontos tájhatárt lépünk át ezzel: a Dunántúli-dombság helyett már az Alföldön járunk. Nagyjából negyedóra séta az utolsó pecsételőhely, a vasútállomás (bélyegző a peronok felőli kijárat külső falán). Innen már egy teljesen más jellegű vándorlás, az Alföldi Kéktúra kezdődik.

Poznámka


všetky záznamy na chránených územiach

Verejná doprava

Mórágy :

  • A helyi buszjáratról a Mórágy, kultúrotthon megállóban kell leszállni.

Szekszárd :

  • A vonatról a Szekszárd vasútállomáson szállunk le.
  • Az állomással szemben található a buszpályaudvar, ahol rengeteg busz áll meg, bármelyikkel is érkezzünk, a Szekszárd, autóbuszállomás megálló a célpont.

prístup

Mórágy :

  • A buszmegálló a DDK-szakasz végpontján/kezdőpontján található.
  • A parkoló a K vonalán található, száz méterre az indulási ponttól. 

Szekszárd:

  • A DDK-szakasz a vasútállomásnál kezdődik, a busz pont szemben tesz le, az út másik oldalán.

Parkovisko

  • Mórágyon a templom mögött, az óvóda előtt találunk parkolót.
  • Szekszárdon közvetlenül a vasútállomás épülete mellett találunk parkolót.
  • Érdemes Szekszárdon hagyni az autót, hiszen ez a túra egyik végpontja, a másik pedig innen elérhető közvetlen busszal.

Súradnice

DD
46.215860, 18.643167
DMS
46°12'57.1"N 18°38'35.4"E
UTM
34T 318217 5120731
w3w 
///recommit.postcards.kayak
Príjazd vlakom, autom, pešo alebo na bicykli

Kniha doporučená autorom

Mapa doporučená autorom

Vybavenie

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.


Otázky a odpovede

Spýtajte sa prvú otázku

Máš otázku týkajúcu sa tohto obsahu? Tu je správne miesto, kde sa môžeš opýtať.


Recenzie

Napíš svoju prvé hodnotenie

Buď prvý, kto napíše recenziu a pomôže ostatným.


Fotografie iných


Stav
Otvorené
Obtiažnosť
Stredná
Trasa
32,9 km
Trvanie
9:50hod
Stúpanie
920 m
Klesanie
950 m
Diaľková trasa Etapová trasa Bohatý na prírodné krásy Kultúrna a historická hodnota Geologické zaujímavosti Tajný tip Zdravé podnebie

Štatistika

  • 2D 3D
  • Obsah
  • Zobraziť obrázky Skryť obrázky
: hod.
 km
 m
 m
 m
 m
Pohybom šípok k sebe umožníte zmenu výrezu