Egyházasrádóc – Őriszentpéter (DDK-02)
Autorov tip
- Szalafőn ne hagyjuk ki a Pityerszeri Népi Műemlékegyüttest!
- Őriszentpéter Árpád-kori temploma (Templomszer)
- Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság és Látogatóközpont, Őriszentpéter-Városszer
Szakaszhosszok bélyegzőtől bélyegzőig (kilométerben)
Egyházasrádóc 9,3 Molnaszecsőd 9 Szarvaskend 12,7 Halogy 8,4 Ivánc 12,7 Kondorfa 13,9 Őriszentpéter
Ajánlott köztes ki- és beszállási pontok az útvonal mentén :
- Szarvaskend (DDKPH_07): Kofi kocsma, Szarvaskend, autóbusz-váróterem
-
Halogy (DDKPH_08): Kónya kocsma, Halogy, iskola buszmegálló
-
Kondorfa (DDKPH_10): Italbolt, Kondorfa, autóbusz-forduló
Bezpečnostné opatrenia
- Mivel sokszor több órányi gyalogolunk két település között, vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű ételt és italt.
štart
ciel
Podrobný popis cesty
Itiner :
A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.
- Molnaszecsőd után átkelünk a Rábán
- A folyó árterében érünk el Döröskéig
- Döbörhegy után hullámzó dombvidéken szeljük az apró falvakat: Szarvaskend, Nagymizdó, Katafa
- Nádasdon elhagyjuk a Kemenshátat és az Őrségi Nemzeti Park területére érünk
- Hegyhátszentmártontól Kondorfáig hosszú erdei úton haladunk
- Elérkezünk a "szerek" világába, a tipikus őrségi falvakba
- Áthaladunk Szalafőn (kitérő Pityerszerre)
- Sok szeren áthaladva érkezünk meg Őriszentpéterre
Részletes leírás :
Egyházasrádóc – Nádasd
Egyházasrádóc után a táj, ha lehet, még laposabb lesz, mint ahol az 1. szakasz véget ért; immár a Rába-menti síkságon haladunk. Gondozott földek után érünk be egy erdőségbe, melyen átjutva aszfaltozott útra érünk - bár ma már inkább csak aszfaltozgatott útnak lehet nevezni az egykori laktanyához vezető utat. Molnaszecsődön csak átvágunk, közvetlenül a falu szélén kelünk át a Rábán, utunk továbbra is a döröskei műúton halad először csak a Rába ártéri erdejében, majd egy nyílegyenes szakaszon a folyó árterén. A megművelt területeket csak itt-ott töri meg egy-egy erdőfolt. Gyalogosként valóban csak erdőfoltokat látunk, légifotóról azonban kitűnik, hogy ezek a Rába által elhagyott morotvák.
Bozsok óta nem találkoztunk emelkedővel, itt azonban velünk szemben egy fennsík látszik, dombtetőre épült templommal. A hosszú andante után allegró. Elérkeztünk a Kemenes-hát nyugati széléhez: más falvak, más táj. Igazi aprófalvas térség, a völgyek szeldelte hátság, a völgyek szájában elhelyezkedő kicsi falvakkal. A szántóföldek a lapos hegyháton, a falvak az alacsonyabb völgyekben találhatóak, így előfordul, hogy még a nagyon közel fekvő települések sem látják egymást.
A falvak sorában az első Döröske, amelynek fazsindelyes tornyocskájú, fehérre meszelt oldalú templomát már láthattuk idefelé. Az Árpád-kori Szent Jakab-templomot ugyan nem érinti a DDK, de érdemes néhány szó - néhány száz méter - erejéig kitérni rá. A 13. században épült, keletre tájolt, román stílusú templom az 1992-es régészeti feltárás és tatarozás után nyerte el mai formáját, és ennek köszönhetően több, középkori eredetére utaló jegyét sikerült megőrizni. Ilyen érdekesség például az épület déli oldalában látható - ma már használaton kívüli - bélletes kapu. Korábban a Rába menti utat ellenőrizték a templom dombjáról, ma egyszerűen csak szép kilátás nyílik az alattunk elterülő völgyre.
A falu határában a környék másik nevezetessége, az Öreg-hegyi pincék mellett halad tovább a kéktúra: hangulatos zsupfedeles népi pincék között vezet az út Döbörhegyre. Megváltoznak az út menti keresztek is. Az Alpokalján az „osztrákos” oszlop tetejére épített szenteket ábrázoló szobrok a jellemzőek, a Vasi-síkságon az ország többi részére is jellemző feszületek, itt pedig a két korinthoszi oszloppal díszített talapzatú keresztek mutatják, hogy katolikus vidéken járunk.
Döbörhegy után völgynek le és dombnak föl, a hátság oldalában érintjük a kis településeket: Szarvaskend, Nagymizdó, Katafa. Fontos tudni, hogy Szarvaskenden van bélyegzőhely, a DDK-nak ezen a szakaszán ugyanis nincs minden községben bélyegző, annyira sűrűn helyezkednek el a kis falvak. A magasabban lévő szántóföldekről vagy nagyüzemi zöldségtermő táblákról – karalábéba vész a horizont - messzire ellátni északra Szombathelyig, illetve a még távolabbi Kőszegi-hegységig. A jobb időket megélt szőlőművelésnek nemcsak a már említett döbörhegyi pincék az emlékei, hanem Szarvaskend és Katafa mellett is találhatunk néhány présházat, bár korántsem olyan szépeket, mint Döbörhegyen.
Nádasd – Őriszentpéter
Nádasdra érve elhagyjuk a kedves aprófalvas, bár a környezetéhez képest szegényebb Kemeneshátat, melyet Hamvas Béla a Bor filozófiája című könyvében a Mediterráneumhoz hasonlított. Nádasd már kicsivel nagyobb község, ezzel együtt a forgalmas 86-os út nemrég épített elkerülő szakasza erős kontraszt a Kemeneshát nyugalmához képest. A falu szélén megyünk keresztül a hányatott sorsú, mára gazzal felvert Körmend-Zalalövői vasútvonalon. Dűlőúton haladunk tovább, mezőn és erdőn keresztül, majd balra derékszögben vissza a műútra. A Halogy (bélyegzőhely!) és Nádasd közti út egyben az Őrségi Nemzeti Park széle is, ami nem keverendő össze az Őrség néprajzi tájegységgel - ez utóbbi része a természetvédelmi területnek.
Agyagos, löszös utakon, két fedett pihenőt is érintve jutunk el Felsőmarácra, az első őrségi faluba, egy egyutcás vasi faluba. Felsőmarác, Ivánc, Hegyhátszentmárton: ez a három kis falu a Rába menti falvak füzérének is része. Azért a folyó nem olyan szelíd, hogy közvetlenül a partjára megérje építkezni, a medertől távolabb, a magasabb térszínen vonul a településfüzér. Ivánc után búcsút intünk egy időre a „hullámvasútnak”, a szélesebb idomok jellemezte Vasi-hegyhátra értünk. Hegyhátszentmárton után nem sokkal délnek fordulunk, és egy tölgyesekkel, néhol fenyvessel borított hosszú völgyben halad az utunk. Az eddigi kis erdőfoltokhoz képest itt már ősrengeteg van. Hosszan megyünk a Lugos-patak völgyében Kondorfáig az eddig is megszokott fenyvesekkel tarkított lomberdőben.
Kondorfa már jobban mutatja a tipikus őrségi faluszerkezetet. A szerek, vagyis a kisebb házcsoportok dombtetőkre épültek, ugyanis az alacsonyabb térszíneken az agyagos talajon meggyűlik a víz, könnyen kialakulnak láprétek, amit a sok csapadék is elősegít. Hagyományosan állattartó vidék, van azonban két növény, amelyek termesztése ha nem is specialitás, de nagyon jellemző az Őrségre. Az egyik a tök, amiből többnyire – napjainkban igen divatossá vált - olajat sajtolnak; manapság kis túlzással tökmagolajütő minden őrségi faluban van. A másik jellegzetes növény az ültetvényeken termesztett lucfenyő, nem véletlen, hogy a karácsonyfák legtöbbje erről a vidékről származik.
A korábban is elzárt Őrség „skanzenizálódására” a szocialista éra határsáv politikája is rásegített. Az ötvenes-hatvanas években még éltek errefelé füstös konyhájú házakban, ami azt jelenti, hogy a tűzhelynek nem volt kéménye, a füst az ajtó feletti résen távozott. Az agyagos talajon – mely nem ereszti magába a víz nagy részét - kialakult a szintén az Őrségre jellemző bakhátas szántás: minden öt-hat kisebb barázdát egy nagyobb, mélyebb barázda követ, ami egyben vízelvezetőként is működik.
Kondorfa után még mindig a Lugos-patak mentén haladunk fenyvesekben, majd szántóföldek szélén, így érünk be Szalafőre, pontosabban először egyik "szerére", Papszerre. A helység neve a Zala (helyi régies neve Szala) forrására utal. Szalafő a legtipikusabb szeres település, igazi központja nincs is, több, egymáshoz közeli dombokon kiépült, lazán kapcsolódó házcsoportokból, szerekből áll össze. A honfoglaláskor idetelepített őrtállók (innen ered a tájegység neve is) praktikus és természetföldrajzi okokból is a dombok tetejére kezdtek építkezni. Ezek a néhány házból, gazdasági épületekből, udvarokból álló településrészek a szerek, amik nevüket az ott élő családokról, esetleg valami helyi jellegzetességről kapták. 2-4 szer együtt alkotott egy községeket, a nagyobbak 7-8 szerből álltak össze. A nehéz megközelíthetőség és az elszigeteltség is a védelmet. A szereket ingoványos, mocsaras völgyek és erdők kötötték össze, kiváló terepet adva a rejtekhelyet keresőknek.
A kéktúra által is érintett Templomszeren találjuk a templomot, az önkormányzatot, szálláshelyet és fogadót: a 2010-es években az Őrség szerencsére egyre felkapottabb turisztikai célpont lett, és ezzel a szolgáltatások száma és színvonala is emelkedett.
A kéktúra nem érinti, de érdemes itt egy kitérőt tenni Szalafő-Pityerszerre, ahol az Őrségi Népi Műemlékegyüttesben, autentikus környezetben ismerhetjük meg az Őrségre jellemző népi építészeti különlegességet. A skanzenben három, helyben megőrzött porta épületein keresztül mutatják meg szemléletesen az egykori lakóik hagyományos életmódját és kulturális örökségét. Különlegessége a szabadtéri múzeumnak, hogy olyan épületeket mutat be, ami már az 1700-as évek óta itt áll. Csak itt, az Őrségben láthatunk "kerített házat", olyan lakóépítményt, ahol az udvart három oldalról zárják körbe az épületek, és a negyedik oldalról kerítéssel védenek. Körbejárhatjuk a csak itt elterjedt emeletes kástut is, a fából készült, zsúppal fedett éléskamrát.
Szalafőtől az itt még patak nagyságú Zala mentén haladunk a folyó partját kísérő fák között, ami egyben a „Zala-menti tanösvény” is. Egy műutat elérve ismét átkelünk a Zalán, és beérünk Keserűszerre, ami már az Őrség fővárosának, a 9 szerre épült Őriszentpéternek a része. Rögtön Templomszer városrészben a kéktúra egy gyönyörű Árpád-kori templom mellett megy el, amelyet a középkorban erődítésül épített árok vesz körül. Az útról egy tábla jelzi, hol kell lefordulni, onnan száz méterre találjuk a 13. század elején épült Szent Péter-templomot, az Őrség egyik legismertebb műemlékét. A templomtól nem messze egy 15. századi téglaégető maradványait tárták fel, ez szabadon megtekintehő.
A nemzeti park központja az állandó természeti kiállítással és a telket körbevevő Rezgőnyár tanösvénnyel már a szomszédos Siskaszeren található. Az igazgatóság mellett lévő útkereszteződéstől szép panorámát élvezhetünk a nem vadregényes de nagyon is bájos Őrségről, a körülöttünk lévő dombokon elhelyezkedő szerekkel.
Átmegyünk a Zala völgyén, és megérkezünk a rendhagyó, semmilyen más európai településszerkezettel sem összehasonlítható város központjába. A körforgalomban a Centrum étterem falán találjuk az őriszentpéteri bélyegzőhelyet, és ezzel véget is ért a DDK 2. szakasza.
Poznámka
Verejná doprava
Egyházasrádóc:
- A Sopron-Szentgotthárd vonalon a vonatról az Egyházasrádóc állomáson szálljunk le.
- Helyközi buszjárattal az Egyházasrádóc, vasútállomás vagy Egyházasrádóc, falatozó megállóig menjünk.
Őriszentpéter:
- Vonattal Őriszentpéter állomásnál szálljunk le.
- Helyközi buszjáratról Őriszentpéter, autóbuszállomás megálllónál érdemes leszállni.
Prístup
Egyházasrádóc:
-
A vonatállomástól a főutcán (Kossuth lajos u.) érjük el a pecsételőhelyet (700 m).
-
Az Egyházasrádóc, falatozó buszmegálló a DDK-szakasz kezdeténél található.
Őriszentpéter:
- A vasútállomástól a kerékpárúton induljunk el, ez kétszáz méter után átvált gyalogos útba. Nyílegyenesen megyünk a Baksaszer utcán, elérkezünk a házak közé. A főútra (Városszer u.) kiérve balra száz méterre már látjuk is a körforgalmat, ahol a szakasz kezdődik. Összesen 1 km-t kell gyalogolnunk.
- A buszfordulóból a főúton jobbra kanyarodunk, átmegyünk egy fahídon az út mellett, majd a körforgalomhoz érve a túloldalon kezdődik a kéktúra-szakaszunk.
Parkovisko
- Egyházasrádócon a vasútállomás közelében, a Kossuth Lajos utcában lehet parkolni.
- Őriszentpéteren a környező utcákban tudunk parkolni.
Súradnice
Kniha doporučená autorom
Mapa doporučená autorom
Őrség, Göcsej, Kemeneshát (Cartographia)
Őrség, Vend-vidék, Vasihegyhát (Szarvas-Faragó)
Vybavenie
-
Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.
Otázky a odpovede
Máš otázku týkajúcu sa tohto obsahu? Tu je správne miesto, kde sa môžeš opýtať.
Recenzie
Buď prvý, kto napíše recenziu a pomôže ostatným.
Fotografie iných