Abaliget vasútállomás – Zobákpuszta (DDK-09)

Itiner

A túra során végig a K jelzést kell követni.

• Abaliget vasútállomásról Abaligetre hullámvasutazunk.
• Abaligetről a Petőcz-akna érintésével kapaszkodunk a Zsongor-kő közelébe.
• A pálos kolostor romja mellett a Patacsi-mező (Blokkház) a következő célpont, ahol pecsétet is találunk.
• A Blokkháztól a Remete-rétre vezet utunk.
• Leereszkedünk a Büdös-kúti kulcsosházhoz, ami pecsételőhely.
• Fárasztó hullámvasutazással jutunk el a Fehér-kúti kulcsosházhoz (pecsételőhely).
• Következő állomásunk Árpádtető hegyi telepe.
• Hosszú út vezet a Köves-tető megközelítésével Zobákpusztára.

A túra részletes leírása

Abaliget vasútállomás - Abaliget

Abaliget állomás érdekessége, hogy az Abaligetre vezető út mentén egy befalazott vasúti alagutat rejtenek a lankák: az eredeti átjárót a hegyek alatt azért váltotta ki a ma használt alagút (a '70-es évektől), mert a korábbi vonalvezetés ívei csak lassabb közlekedést tettek lehetővé. Pecsételés után röviden követjük a síneket, majd az ösvény balra áttöri a bokrokat. Ház előtti, egykori szántón indulunk neki az erdőnek. Eleinte irtásfoltok, váltják egymást az elegyes erdőben, s közben fokozatosan emelkedünk a dombhát felé. Egy tarvágás széle kilátást enged a Mecsek magasabb területeire, majd széles kaszálóra érünk. Felkaptatunk a tetőre, és az elágazásból bájos panoráma nyílik meg: alattunk Abaliget ül a völgy alján, jobbra pedig egészen a Tubesig pásztázhatjuk a hegygerincet. A rét szélén kanyarodunk le Abaligetre, ahol a tópart sétányán érkezünk meg a barlangbejárathoz (pecsételőhely).

Az Abaligeti-barlang a mészkő repedésein beszivárgó csapadékvíz oldó és koptató munkájának szüleménye. A helyiek kezdetben csak apró üregként ismerték, melynek hűvösét a 18. században a helyi plébános használta ki, minthogy borait tartotta benne (innen a Pap-lika elnevezés). A piciny üregben szikla zárta el az utat, a felszínre szivárgó Katya-patak pedig malmok sorát hajtotta meg. Egy abaligeti molnár, Mattenheim József megelégelte a vízhozam ingadozását, és a jelenség okának nyomába eredve csapatával átmászott az akadályon, hogy felfedezze a járatot. A későbbi vizsgálatok gazdag cseppköves formákról számoltak be, ezek nagy része mára sajnos (az emberi beavatkozások következtében) megsemmisült. Az 1700 méter hosszúságban feltárt barlangot először a 19. század végén építették ki, ma kb. fél kilométere látogatható. A tavakat 1959-ben duzzasztották fel, a parton régi turistaház épületében Denevérmúzeum látogatható.

Abaliget - Jakab-hegy

A barlangbejárat mellett vágunk neki hosszú emelkedőnknek, mely a Jakab-hegyre indít. Minthogy mészkőterületen járunk, a felszínen is megjelennek kisebb karsztjelenségek. A Bodó-hegy oldalában számtalan töbör lyuggatja a lejtőket: a zárt, tölcsér alakú kis mélyedéseket a víz oldotta a kőzetbe, aljukon egykor víznyelők működtek. Nem olyan nagy és szép kifejlődésűek, mint amilyenekkel például a Bükk-fennsíkon találkozhatunk, de mozgalmasabbá teszik a tájképet. Az erdő egyhangúságát a Petőcz-akna gazos betonplacca töri meg: a laposra gyalult területen még felismerhetők a teherautók méretére szabott parkolók és fordulók, de ezen kívül semmi sem utal már a 2000-ben véget ért bányászatra, hiszen a rekultiváció során mindent elbontottak. A mecseki uránbányászatot az '50-es években kezdték meg, a permi vörös homokkőben különálló lencsékben találtak uránércet - a bányászkodás állami támogatás nélkül sosem lett volna kifizetődő, hiszen a mecseki kőzetekben az urán koncentrációja alacsony volt. Ráadásul a mély járatokban a kőzetfal hőmérséklete az 53°C fokot is elérte, ami a mérgező gázokkal együtt bonyolult és drága szellőzőberendezések kiépítését tette szükségessé. A hidegháborús fegyverkezési verseny keltette szovjet importigény a rendszerváltás után megszűnt, a térség fejlődését évtizedeken át hajtó bányászatot beszüntették. A Petőcz-akna 1100 méternél is mélyebbre nyúlt, 700 méteres mélységben bányavasút is üzemelt benne.

A lejáratot, mely fölött 57 méteres fúrótorony őrködött, ma betontömb fedi, mellette emlékművet állítottak. A tisztásról kilátunk a somogyi lankák felé. Az egykor ércet szállító teherautók nyomában baktatunk az aszfalton a kanyar előtti letérőig. Utolsó nagyobb emelkedőnk következik a Jakab-hegyig. Jobbra pihenőhelyre ülhetünk le a gyér vizű Pálos-kút mellett, majd egy utolsó nekirugaszkodással elérjük a hegytetőt. A hepehupás felszín vaskori halomsírokat rejt, hiszen a lapos háton erődített település éldegélt. A holtakat elhamvasztották, agyagedénybe tették, majd a máglya helyén sírgödörbe temették őket. Föléjük sírkamrát vagy földdel fedett kőburkot építettek.

Jakab-hegy - Blokkház

A Jakab-hegy tetején és déli előterében széles homokkőpászta húzódik. Ennek két látványos kibukkanását is meglátogathatjuk a lejtőn. A K▲ ösvényén, 10-15 perc alatt felkereshetjük a Babás-szerkövek sziklateraszát - ne hagyjuk ki a kitérőt a meredek lejtő ellenére sem! Már a Sasfészek nevű bánya sziklalépcsője is egyedi élmény, de a hegyperemen kiálló kőgombák látványa a panorámával együtt országos viszonylatban is unikum. Kavicsos anyagukat meleg, száraz éghajlaton hirtelen, nagy esőzések során kialakult időszakos vízfolyások szállították le az akkori domborzat alacsonyabb területeire, a partszegélyre. Ezt az osztályozatlan hordalékot kovasavas oldatok cementálták konglomerátummá, majd miközben a kevésbé ellenálló szomszédos kőzetek lepusztultak, a sziklák kimagasodtak környezetükből. A későbbiekben a szél koptató, a víz csiszoló munkája, illetve a fagyaprózódás formálta őket: a keményebb részek terebélyesebbek, a puhábbak az erózió hatására elvékonyodtak, így született a mai, látványos formavilág. A kis platókról nagyszerű kilátás nyílik a Dráva síkja felé, a Villányi-hegységre, és tiszta időben a horvátországi Papuk hosszú lánca is feltűnik.

A Kéktúrán továbbindulva rövidesen pihenőhelyhez jutunk (pecsételőhely), amitől jobbra mindössze néhány lépés a Zsongor-kő döbbenetes sziklaszirtje. A krétában a terület kőzetei a belső erők hatására óriási redőboltozatba gyűrődve kiemelkedést formáltak, melynek legmagasabb része az idők során lepusztult - helyén ma Cserkút előtéri medencéje található. A gyűrődés oldala azonban részben megmaradt, és a Jakab-hegy hátát alkotja. A féloldalasan kibillent rétegek az egykori viszonyokat, a mélyülő tengerfeneket kirajzolva sorakoznak egymás mellett a felszínen. A Zsongor-kő félelmetes vöröshomokkő sziklakiszögellését a tériszonyosok örömére korlát biztosítja, a panoráma pedig feledhetetlen! Alattunk Cserkút és Kővágószőlős, távolabb a Dráva síkja terül el, túlfelén a Papuk emelkedik. Megmutatkozik a Villányi-hegység nyugati csúcsa, a Tenkes is.

Mindössze néhány perc alatt egy kis tisztásra érkezünk, ahol a hatalmas fenyők árnyékában bivakolásra kiválóan alkalmas pihenő áll. Magas tornya szokatlan kilátó: egy szűk aknában, függőleges létrán kapaszkodhatunk föl a teraszra, ahol vasajtóval zárható a félelmetes járat. A tériszonyosok nem csak ezért nem fogják szeretni az építményt, hanem az alacsony korlát és a szűk kilátószint miatt sem. Ugyanakkor a panoráma gyönyörű: az észak felé dombsággá simuló Mecseket, valamint a távolban a Misina-Tubes gerincet szemlélhetjük, a háttérben a Zengő emelkedik meredeken a lankavidék fölé.

A kis hegytetőn a hallstatti kultúra épített először földvárat, területén a 12. században falu létesült. Lakóinak Szent Jakabról elnevezett temploma a hegy névadója is egyben, és amikor a 13. században a pécsi püspök összegyűjtötte a mecseki remetéket, ide épített számukra kolostort - a pálosok egyik első rendházát. A szerzeteseket a törökök űzték el. A 18. században rövid időre helyreállították a templomot, ám II. József 1780-ban feloszlatta a rendet - a romok a rét túlfelén megtekinthetők. A '40-es években a pálosok újabb kolostor építésébe kezdtek, amikor is 1951-ben ismét feloszlatták őket. E próbálkozás szüleménye a később kilátópihenővé alakított, tornyos építmény.

A pálosok halastavának maradványa, az agyagos vízzáró rétegek által felszínen tartott tavacska mellett indulunk tovább. Kisvártatva mellőzünk egy tarvágást, aminek széléről a Tubes és Misina tömbje bukkan fel. Utunk visszafelé kanyarodik, és a Blokkházhoz érkezik. Az épület egykor az erdőből fát szállítók igazolásainak ellenőrzésére szolgált, előtte padok és asztalok nyújtanak pihenési lehetőséget.

Blokkház - Büdös-kúti kulcsosház - Fehér-kúti kulcsosház

A Dél-dunántúli Kéktúra a Pécs üdülőkörzete fölötti hegyekre terel, melyek a Jakab-hegyhez hasonlóan dél felé élesen törnek le. Egy széles nyiladékot hátrahagyva a turistaút a tetőt követi, jobbra, a fák mögött érzékelhető a magasság, bal felől lapos térszín kísér. A Rózsa-hegy oldalában szép fenyvesben ereszkedve már hallani az Orfűt Péccsel összekötő autóutat. A Remete-rét nevű nyeregtisztást alaposan felszerelték: pihenőhely, tájékoztatótáblák, padok és asztalok jelzik, hogy a pécsi parkerdő szélén járunk. Rövid, de maradandró kitérő innen a Tubes és a Misina kis gerince, melyen 3 kilátó (köztük a hatalmas TV-torony) enged panorámát az egész Mecsekre - legalább a Tubest érdemes fölkeresni, az egész hegység alattunk hullámzik a toronyból nézelődve.

A tisztás a mecsekszentkúti pálos szerzetesek egyikétől örökölte nevét, aki ide járt föl imádkozni. A K jelzés szűk ösvényen, szintet tartva követi a szép szál bükkökkel fedett hegyoldalt, a hangulatos ösvényszakasz a Büdös-kúti kulcsosháznál ér véget. A legenda szerint egy vitéz leölte a kút mélyén lakó sárkányt, ami így megbüdösítette a vizet. Az évek óta elapadt forrás előtt fahíd fordít a ház felé, melynek tornácát óriási fenyők árnyékolják. A régi erdészház évtizedek óta kulcsosházként működik, szemben vele fedett pihenő és épített tűzrakóhely áll, vízellátását két közeli forrás biztosítja (Évi-Jenci-forrás, és Feri-forrás). Mögötte, a völgyben fakereszt hívja fel a figyelmet egy lapos felületű, névtáblákkal tűzdelt sziklára, ami a Baranya Megyei Természetbarátok Panteonja.

Fárasztó, és eseménytelen szakaszt tartogat a Kéktúra: a következő kilométereken a Mecsek északi, mészkőbe vágódott völgyeinek fejezeteibe ereszkedünk le, hogy aztán azonnal kikapaszkodjunk belőlük. A hűs, menedékes szurdokokban szép szál bükkök jelennek meg, de az igazi attrakciók felkereséséhez kitérőre van szükség. A Nagy-Mély-völgy és a Meleg-Mányi-völgy karsztpatakjai a felszínre lépve elvesztik szén-dioxid tartalmukat, ezért a bennük oldott mész kiválik, látványos, varázslatos mésztufa-lépcsőket, csillámló vízeséseket építve. Utóbbi szurdokban a Fátyol-vízeséshez hasonló, impozáns mésztufagáton zubog le a patak.

A Kéktúra röviden rátér a hegyháton futó aszfaltútra, és miután elhagyja azt, a Fehér-kúti kulcsosházhoz vezet (pecsételőhely). Már az épület méretein és teraszának kialakításán is látszik, hogy régebben turistaházként működött.

Fehér-kúti kulcsosház - Zobákpuszta

Az autóutat kerülgetve, de rá nem térve kalauzol a K jelzés egyre lefelé a hegytetőről. Érintjük a Tripammer-fa pihenőjét: a hatalmas tölgy Tripammer Károlynak állít emléket, aki Pécs főerdőmérnöke volt a 20. század elején. Az ő érdeme a hegyháton futó műút, illetve a turistaút-hálózat kiépítése, illetve új erdőgazdálkodási technikák meghonosítása. Perceken belül Árpádtetőre, a hegységet átszelő út mentén kialakult üdülőtelepre érkezünk, a Mecsextrém Erdei Kalandpark kapujába. A turistaút melletti emlékkő a történelem egy érdekes szakaszáról mesél: 1918-tól a szerb hadsereg megszállás alatt tartotta Dél-Baranyát, és éppen itt lépte át a magyar hadsereg 1921. augusztus 22-én a demarkációs vonalat, hogy ezzel visszacsatolja a területet az országhoz.

Az egész mecseki Kéktúra legeseménytelenebb kilométereit gyűrjük le a következő szakaszon. Kezdteben aszfalton, majd erdészeti szállítóúton gyalogolunk. A dombsági táj a Mecsek keleti feléhez képez átmenetet. A Komlói-medence közelsége, illetve a déli lejtők szénbányái (melyek közt akad máig működő külfejtés is) miatt számtalan meddőhányó és tájseb foltozza a tájat, persze ebből az erdőtől nem sokat látunk ösvényünkről. A Komló külterületén működő, jó minőségű andezitet szolgáltató bánya zaja hosszan kísér utunkon. A Hársas kulcsosház helye után nem sokkal gyönyörű bükköst szelünk át, megkerülünk egy duzzasztott tavacskát, és bár a bokroktól nem látjuk, a vasasi szénbánya gigászi fejtésének közvetlen közelében túrázunk.

A Köves-tető oldalában kapaszkodó ösvény vadregényes sziklák alatt tekereg: a vulkanikus eredetű fonolit Magyarországon csak a Mecsekben bukkan a felszínre. Körüljárva a csúcsot jobbra rövid kitérő a K▲ jeleken a Köves-tető kilátója. A toronyból nemcsak a szomszédos fonolitbányát és a hatalmas vasasi fejtést látjuk, hanem a teljes Villányi-hegységet, illetve a Zengő kúpját is.

Leereszkedünk az aszfalt közelébe, és az erdőben követjük futását. Végül az útszélen térünk be Zobákpusztára, az egykori irtványtelepülésre. A 20. században a bányászat határozta meg fejlődését, a 2000-es évek elején azonban a szomszédos Zobákakna is bezárt. A pecsétet az útkanyartól balra, az ifjúsági tábor házának falán leljük.