Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ MTSZ térképportál Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Gerecse50 A kéktúrázás napja
Vybrať jazyk
Naplánovať výlet Skopíruj trasu
Cyklovýlet odporúčaný výlet

Tekergés a Móri-árokban

Cyklovýlet · Bakonyvidék
Zodpovedný za tento obsah
Magyar Természetjáró Szövetség Overený partner  Výber prieskumníkov 
  • Bringasztráda Iszkaszentgyörgy és Székesfehérvár között
    Bringasztráda Iszkaszentgyörgy és Székesfehérvár között
    Fotografia: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
m 200 180 160 140 120 100 80 35 30 25 20 15 10 5 km

A Bakony és Vértes hegységeket elválasztó földrajzi képződmény tökéletesen alkalmas egy kellemes bringatúrára. Kerékpárutakon és kis forgalmú utakon tekerve az összes települést fel lehet fűzni Mór és a megyeszékhely Székesfehérvár között, mindenhol vár ránk valami érdekesség, ráadásul szinte teljesen sík a terep.

Stredná
Trasa 38,1 km
3:00 hod
284 m
345 m
195 m
105 m

Mór, az „ezerjó városa” elsősorban szőlő- és borkultúrájáról ismert, amelyet elsősorban a török hódoltságot követően betelepített németajkú lakosságnak köszönhet – de a kastély miatt is érdemes ellátogatni ide. Érdekes módon szinte minden útba eső településen akad egy kastély: Bodajkon vadászati múzeumot találunk benne, a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban szállodát, körülötte hatalmas parkkal, Iszkaszentgyörgyön pedig egy finn tulajdonost. Bodajkon emellett ismert kegyhely és egy remek kilátást nyújtó kálvária, Iszkaszentgyörgy mellett ez erdőben pedig egy igazi piramis várja a felfedezőket. Székesfehérvárt talán senkinek nem kell bemutatni, de nem biztos, hogy mindenki ismeri a rácok templomát, Kati néni szobrát, a gótikus Szent Anna-kápolnát, a szecessziós Árpád-fürdőt vagy épp a szocreál indóházat.

Autorov tip

  • A bodajki kálváriát semmiképp ne hagyd ki, csodálatos kilátás nyílik szinte az egész Móri-árokra!
  • Egy kis – akár piknikkel egybekötött – pihenő a fehérvárcsurgói kastély parkjában kellemesen feltölt nagyjából félúton Fehérvár felé.
Profilový obrázok používateľa Tamás Abelovszky
Autor
Tamás Abelovszky
Aktualizované: 2022-09-30
Obtiažnosť
Stredná
Technika
Vytrvalosť
Zážitok
Krajina
Najvyšší bod
195 m
Najnižší bod
105 m
Odporúčané ročné obdobie
jan
feb
mar
apr
máj
jún
júl
aug
sep
okt
nov
dec

Typy trás

Asfalt 40,92%Poľná cesta 2,45%Lesná cesta 7,14%Chodník 0,18%Cesta 47,89%Neznáme 1,39%
Asfalt
15,6 km
Poľná cesta
0,9 km
Lesná cesta
2,7 km
Chodník
0,1 km
Cesta
18,2 km
Neznáme
0,5 km
Zobraziť nadmorskú výšku

Bezpečnostné opatrenia

  • Mór után a forgalmas 81-es úton légy óvatos az átkelésnél!

Štart

Mór, vasútállomás (170 m)
Súradnice:
DD
47.369716, 18.188847
DMS
47°22'11.0"N 18°11'19.8"E
UTM
34T 287765 5250082
what3words 
///continuation.aunties.snippet
Zobraziť na mape

ciel

Székesfehérvár, vasútállomás

Podrobný popis cesty

Itiner

  • A móri vasútállomásról a Gyár utcán indulj el délkeleti irányba, majd fordulj balra az utca végén; a Deák Ferenc utca egyenesen elvezet a városközpontba.
  • A második körforgalomban fordulj jobbra (az első lehetőségnél hajts ki); a Dózsa György utca egyenesen Bodajk felé vezet, a városhatártól a Bodajkig vezető útig kerékpárúton.
  • A kerékpárút végén fordulj jobbra, majd Bodajkra érve az első nagyobb kereszteződésben balra (Iszkaszentgyörgy felé).
  • Fehérvárcsurgót elhagyva az iszkaszentgyörgyi elágazásnál térj jobbra, majd Kincsesbányára érve az első jelentősebb kereszteződésben tarts egyenesen, a bányászemlékműnél pedig balra (József Attila utca). Az utca végén fordulj balra (Kincsesi utca), majd pedig jobbra; a Kossuth Lajos utca, illetve annak folytatása a településen kívül Iszkaszentgyörgyre vezet.
  • Iszkaszentgyörgyön a körforgalomban az első kijáratnál elhagyva azt a Petőfi Sándor utcán haladj tovább a „Centrum” felé. Egy Y elágazáshoz érve a szemben látható lépcsőt válaszd, ez elvezet a kastélyhoz.
  • A kastélyt a parkon keresztül déli irányban hagyd magad mögött, majd a parkból kiérve tekerj tovább egyenesen (Ady Endre utca), majd az utca végén térj balra; a Móricz Zsigmond utca visszavezet a körforgalomig, ahonnan kerékpárút vezet egészen Székesfehérvárig.
  • Székesfehérváron az Új Csóri utat elérve a lámpánál kelj át az úton, majd fordulj balra, és kövesd a kerékpáros infrastruktúrát, amely elvezet a Palotai útra.
  • A Palotai út a város közepébe vezet, de érdemes tenni egy kitérőt a skanzen felé (a Tobak utcára fordulj be jobbra), majd onnan a Piac téren át megközelíteni a belvárost.
  • A belvárost a Várkörút-Prohászka Ottokár út útvonalon célszerű elhagyni a vasútállomás felé.

A túra részletes leírása

A Móri-árok a Bakonyt a Vértestől elválasztó, a két hegység között északnyugat-délkeleti irányban húzódó völgy. Az egy-két kilométer széles hasadékvölgyet kétoldalról határoló peremek legmagasabb röge a Kő-hegy, de a leglátványosabb közülük minden bizonnyal a csókakői vár alatt magasodó szikla. A névadó település – vagy legalábbis a helye –, valószínűleg már az államalapítás idején lakott volt, de a török hódoltság idején a lakosság megtizedelődött, így az oszmánok kiűzését követően az új földesúr (a Hochburg család) német családokat telepített be, így alakult ki a település magyar-német kevert népessége. A betelepített népességnek köszönhető a szőlő- és borkultúra elterjedése a környéken, így lehet manapság Mór az „ezerjó városa”. Ekkor kezdett kialakulni a város mai képe annyiban, hogy a meghatározó épületeket (úgy mint a Lamberg- és Láncos-kastélyok vagy a Nagytemplom) a XVIII. században emelték.

Az ezerjó városa

Elsőként a Lamberg-kastélyt érdemes felkeresni: a késő barokk kastély az 1810. január 14-i földrengést követően helyreállított állapotában látható (a földrengés pontos idejét a kastély tetején lévő óra segítségével tudták megállapítani, amely a rengés miatt 18 óra 10 perckor állt meg). Maga az épület csak tárlatvezetéssel látogatható, és aki belép a díszes kovácsoltvas kapun, az többek között sváb tájházat, barokk szobát, helytörténeti gyűjteményt látogathat meg a falakon belül. A kastéllyal szemben egy nagyon hangulatos parkot találunk, amelynek sétánya egyenesen ez egykori járásbíróság épületéhez vezet, amely mögött a Nagytemplom tornya emelkedik. A móri kapucinus templomot a török uralmat követően, 1701-ben szentelte fel a rendházzal együtt a kalocsai érsek és veszprémi püspök, gróf Széchenyi Pál. A már említett 1801-es földrengésben megsérült templomot a XIX. század második felében újjáépítették, mivel (a korábbi, 1763-as és 1782-es mellett) az 1856. és 1869. évi földmozgások is érzékenyen érintették. A templom melletti kis téren találjuk Wekerle Sándor szobrát: az első polgári származású miniszter móri születésű volt. Ahogy Bodajk felé indulunk, még egy karcsú templomtornyot láthatunk a körforgalom közelében: a neogótikus stílusban emelt Magyar-templomot Mór középkori plébániatemplomának helyén építették 1888-ban.

Ami a helyi borokat illeti, a móri borvidék leginkább az ezerjó fajtáról híres, de a többi jellemző fajta is fehér szőlő: chardonnay, tramini követi a sorban, és előfordul királyleányka vagy épp zöldveltelini is. Csákberény, Csókakő, Mór, Pusztavám, Söréd, Zámoly települések tartoznak egyébként a borvidékhez, azaz a Móri-árkot keletről határoló Vértesnek az árokra néző, illetve déli fekvésű lejtői.

A móri bolyongás után ideje útra kelni; a városközpontból viszonylag alacsony forgalmú út vezet ki, amely a városhatárnál széles kerékpárútra vált, ahonnan suhanás közben a Vértes legnyugatibb nyúlványaiban gyönyörködhetünk.

A kerékpárút a 81-es főutat keresztezve egy rövid szakaszon azzal párhuzamosan halad, majd jobbra tér, és nyílegyenesen Bodajk irányába vezet. A település elsősorban kegytemplomáról és kálváriájáról ismert, de említésre méltó a helyi kastélyban 2021-ben nyílt vadászati múzeum is. A kegytemplom az itteni Szent-kútnak köszönheti hírnevét, amelyről egyrészt az a legenda terjedt el, hogy vize hétévente elapad, másrészt hogy járt itt Szent István, Szent Imre, Szent László és Szent Gellért is. A török hódoltságot követően – ahogy Móron, úgy itt is – a kapucinusok telepedtek meg: előbb egy kápolnát építettek, majd 1728 és 1742 között megépült a ma is látogatható barokk templom, mellé pedig hamarosan a kapucinusok rendháza is. Egyre inkább a zarándokok fogadására rendezkedtek be: megépült a kálvária, illetve a kolostor kertjéből leválasztották egy zarándokudvart a forrás körül. A vallási turizmus ma is él és virul, de nem hívőként is érdemes betérni a templomkertbe annak különleges hangulata miatt, illetve a kálváriára is érdemes felmászni, már csak a meglepően jó kilátás miatt is. Az 1839-re megépült kastély turista szemszögből egyik legmenőbb időszaka az lehetett, amikor a Gajavölgye Turistaszálló üzemelt benne (1964-1990), ma a Bodajki Vadászkastély névre hallgató, pompásan helyreállított épületben egy interaktív kiállítást találunk, amely a vadvilág szépségét, értékeit, a vadászat kultúráját mutatja be. Interaktív varázsföldgömb, virtuális szafari és egyéb hasonló multimédiás megoldások a legfőbb hívószavak, amelyek becsalogatják az érdeklődőket.

A Móri-árok kincsei

Bodajkról alacsony forgalmú úton indulunk tovább Fehérvárcsurgó irányába, ahol a kastély és parkja a legismertebb látnivalók. A Károlyi-kastély helyén eredetileg a fentebb már szóba került Hochburg család által emelt főúri lak állt, a mai épületet 1844-ben Károlyi György építtette Heinrich Koch bécsi építész tervei szerint; a munkálatokban a fiatal Ybl Miklós is részt vett egyfajta műszaki vezetőként. Károlyiról mindenképp érdemes megemlíteni, hogy 1825-ben a reformországgyűlésen 40 000 forint felajánlásával egyik alapítója volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Az 1848-49-es forradalmi eseményekben is részt vett, ezért az osztrák hatalom gyakorlatilag házi őrizetbe helyezte a csurgói kastélyban 1849-ben. Károlyi György dédunokája, István volt a fehérvárcsurgói uradalom utolsó birtokosa, majd a II. világháborút követően állami tulajdonba került, és a szokásosnak mondható utat járta be: előbb a Fővárosi Gázművek üdülője volt, majd 1949-től egy időre görög menekült gyerekek szálláshelyeként funkcionált, ezt követően nevelőotthonként működött. A rendszerváltást követően a környező kastélyparkkal együtt több lépcsőben felújították, így jelenleg egyrészt szálloda működik benne, másrészt egyes részei látogathatóak is, tárlatvezetés keretében. A sok egyéb helyiség mellett talán a könyvtárszobát érdemes kiemelni: impozáns méretei, illetve a polcain elhelyezett könyvek sokasága okán itt lehet talán a részletekbe belefeledkezve a legtöbb időt eltölteni. A polcokon ugyanis Vajay Szabolcs történész, a genealógia és a heraldika kutatójának könyvhagyatéka látható (ennek az információnak a birtokában már érthető például az egyes szlovák megyék településeinek címereit felvonultató kötetek sora).

A kastélyt hatalmas, arborétum jellegű park veszi körül, amelyben egy hangulatos tó is található – pont errefelé néz az úgynevezett csipketerasz, ami a teraszt védő tető öntöttvas oszlopai között feszülő finoman áttört (szintén öntöttvasból készült) mintázatról kapta a nevét. Ebből a perspektívából teljesen egyértelmű, hogy kastélypark felfedezése nélkül nem érdemes továbbindulni a talányos nevű Kincsesbánya felé. A tó kis szigetén egy gloriette várja a mélázni vágyókat, a famatuzsálemek közötti, vagy akár a tóparti füves részek egy kis piknikre csábítanak. Pont jó hely egy szendvics vagy legalább egy müzliszelet elfogyasztására a hátralévő kilométerek előtt. Továbbindulás előtt a település templomához is elgurulhatunk, ahol a kapu íves béllete arról árulkodik, hogy nem a közelmúltban épült az istenháza. És valóban: az eredeti, XIII. századi, későromán stílusú templomot egy évszázaddal később gótikus stílusban építették át (ennek nyomait láthatjuk ma is), ráadásul a XVI. században védelmi funkciót is kapott, erődtemplomként szolgált. Következő állomásunk neve alapján meglehetősen izgalmas helynek ígérkezik, Kincsesbánya azonban már túl van a zenitjén. A környék kincse a bauxit volt (1966-tól a Fejér Megyei Bauxitbányák Vállalat központja is a településen volt), de ma már nem működnek bányaüzemek a környéken, legfeljebb a bányászathoz kötődő emlékművekből lehet következtetni a múltra, a mini lakótelepről, meg persze a település nevéből. Innen már csak egy ugrás Iszkaszentgyörgy, az Iszka, Szentgyörgy és Atya falvak helyén kialakult településen.

A falu kétségkívül legismertebb, legérdekesebb látnivalója a kastély, amely jelenlegi kopottas állapotában is figyelemre méltó épület. Az Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastély nevében benne van a története: az úri lak legrégebbi részét Amadé Antal építtette 1735-ben, majd Amadé Tádé harminc évvel később megtoldotta azt a keleti mellékszárnnyal és a kapuval, megteremtve egy évszázadokon keresztül alakuló épület alapját. Bajzáth József veszprémi püspök az 1820-as években, míg a Pappenheimek a XX. század első évtizedében alakították át komolyabban a kastélyt. Utóbbi család egészen a II. világháború végéig tulajdonolta az épületet, utána azonban mindenféle célra használták, amit csak el lehet képzelni: működött itt kórház, menekültszállás, üdülő és munkásszálló is az ötvenes évekig. Az azonban merőben szokatlan, hogy egy kvázi városközpontot alakítottak ki a hatalmas épületben a hatvanas években: itt kapott helyet a hivatal, a helyi rendőrőrs, egy vegyesbolt, gyógyszertár és a posta is, majd a művelődési ház, a könyvtár, a mozi és az általános iskola, valamint szolgálati és bérlakásokat is kialakítottak benne. 1985-ben megkezdődött a kastély műemléki helyreállítása, ami szemmel láthatóan elakadt. Ami azonban nem látható, de mindenképp említésre méltó: jelenleg egy finn úriember bérli a kastélyt az államtól, és igyekszik belül csinosítgatni és rendben tartani, a fellelhető fotók alapján maximálisan tiszteletben tartva az épület múltját.

Sanyarúbb sorsra jutott a Duzzogó, amely nem más volt, mint egy melegvizű forrás fölé épített kétmedencés fürdő az egykori Atya falu felé vezető út mentén. A fürdőházat – amely a leírások szerint meglehetősen kellemes környezetet teremthetett a fürdőzéshez – Pappenheim Siegfried gróf építtette a 28 fokos vizet adó Duzzogó-forrásra. A második világháború után az épület az enyészeté lett, és a bauxitbányászat miatt a forrás vize is elapadt.

Aki könnyebb terep leküzdésére alkalmas bringával túrázik, annak érdemes tenni egy kitérőt Iszkaszentgyörgy határába: az egyik kisebb dombon – részben fenyőkkel körülvéve – egy kilátó áll. A legfelső szintre felmászva sem lehet részünk igazi körpanorámában, mert a fák csúcsai egyre magasabbra törnek, ezzel együtt érdemes megállni itt pár percre. Délkeleti irányban Székesfehérvár és a Mezőföld látszik a távolban, míg keleti irányba tekintve a Vértes tűnik ki a fák között. A kilátótól az iszkaszentgyörgyi piramist muszáj célba vennie mindenkinek, aki errejár. A helyi legendárium szerint Pappenheim Szigfrid gróf építette a 10 méteres magasságú, négyzet alapú gúlát a falu fölé magasodó dombtetőn, feltehetően az 1920-as évek végén, vagy az 1930-as évek elején. Tette mindezt egy, a rokonságba tartozó férfiú emlékére, aki ezen a helyen vetett végett életének egy szerelmi bánat következményeként. Az eredeti piramist az 1960-as évekre széthordták, a jelenleg láthatót a helyi erdőgazdálkodó építtette 2014-ben. Ugyanennek a cégnek köszönhetik az erre járó kirándulók a közeli Kőasztalt is, ahol tűzrakóhely is található, így ideális terep lehet egy szalonnasütéshez.

Iszkaszentgyörgyöt bringaúton hagyjuk magunk mögött: a kellőképpen széles, jó minőségű infrastruktúra a majdnem egyenesen vezető közúthoz képest tesz egy kis kitérőt, de ez tulajdonképpen előnyére is válik: igazán hangulatos a szántóföldek között húzódó aszfaltcsíkon tekerni, miközben egyre közelebb kerülünk a koronázóvároshoz. Székesfehérváron az iszkaszentgyörgyi elágazásnál fordulunk rá (balra) a forgalmas Új Csóri útra; szerencsére a belvárosig végig kerékpárúton vagy gyalog- és kerékpárúton gurulhatunk.

Székesfehérvár, Székesfehérvár

A főként barokk jegyeket mutató belváros megőrizte középkori városszerkezetét, ami leginkább annak köszönhető, hogy sokáig – a XIX. század első feléig – álltak a városmagot körülvevő falak. A város eseményekben gazdag történelme egészen az államalapítás előtti időkig nyúlik vissza. Az évezredes múltból ezúttal a legfontosabb elemeket tudjuk kiemelni: a történet Géza fejedelemmel kezdődik, aki az ingoványos, mocsaras területről kiemelkedő egyik dombon alapította meg a várost, ahol egy kis kővárat építtetett, benne a fejedelmi palotával és egy templommal. Szent István a várost királyi székhellyé emelte, és különleges egyházi rangot is kapott egyrészt azzal, hogy egy hatalmas bazilikát építtetett, másrészt azzal, hogy koronázóvárossá vált. A bazilikában állt a királyi trón, itt őrizték a koronázási ékszereket is, a kincstárat, később az ország levéltárát is. A koronázások mellett számos Árpád-házi, majd később vegyesházi királyt Székesfehérváron temettek el, de például 1222-ben itt hirdették ki az Aranybullát az országgyűlésen, Zsigmond pedig 1412-ben itt fogadta Ulászló lengyel királyt.

A XI. századtól a Szentföldre irányuló zarándoklatok fontos állomása lett Fehérvár, számos keresztes had is érintette a várost. A tatárjárást követően Alba Regia világi jelentősége csökkent, de egyházi központként egyre fontosabbá vált. A virágzás először Mátyás halála után tört meg: ekkor Habsburg Miksa csapatai szállták meg és fosztották ki a várost, majd 1543-ban török kézre került, és a budai vilajet központja lett, Isztolni Belgrád néven (mely elnevezés valamilyen szláv nyelvből ered). A hódoltság idejéről – mely egy rövid megszakítással 1686-ig tartott – kevés írott forrás maradt fenn, így keveset tudunk a város török kori életéről. A XVIII. század kezdetén Székesfehérvár elhanyagolt, romos város képét mutatta, de hamarosan megindult az újjáépítés, aminek a mai városkép jó részét köszönhetjük, legalábbis ami a városmagot illeti.

A belvárosban minden utca, minden tér tartogat valamilyen látnivalót, érdekességet, ezek közül néhány amolyan kötelező programpontnak számít a Székesfehérvárra látogatók körében. A város szívében érdemes kezdeni a kis utcák felfedezését, az egykori koronázótemplom romjainál (a bazilika a város 1601-es ostromakor leégett, a vár nagy részével egyetemben, amikor felrobbant az egyik tornyában tárolt lőpor). Bár a templom egykor a középkori Európa egyik legnagyobb bazilikája lehetett, ma a Romkert elnevezés teljesen helytálló, valóban csak romokat láthatunk a Koronázó téren, amelyek azonban sejtetni engedik az egykori nagyságot. A szomszédban találjuk a XVIII. század végén copf stílusban épült püspöki palotát, amelynek egyik legnagyobb értéke a több mint 40 000 kötetet számláló könyvtára. A Városház tér másik oldalán – nem meglepő módon – a városházát találjuk, amelyet egykorú említés szerint 1689-ben már biztosan erre a célra használtak, és még a Szent Korona hiteles másolatát is meg lehet tekinteni az épületben. A következő sarkon a Hiemer-ház áll, az utca másik oldalán a ferencesek temploma – csak a város főterén el lehet tölteni egy-két órát, mielőtt a középkori városszerkezetet tükröző utcákon indulnánk felfedezőútra.

A kis városi túra állomásai lehetnek a Fekete Sas Patikamúzeum (melynek több száz éves faragott bútorai mindenképp említést érdemelnek), a ciszterciek temploma vagy a csodálatos szecessziós épületben működő Árpád fürdő. Az Órajáték 10 órától minden második órában csendül fel, a figurák pedig a magyar történelem olyan királyi alakjait ábrázolják, akikhez valamilyen legendák fűződnek, így megjelenik Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit, de Hunyadi Mátyás és Beatrix királyné is. Legalább ilyen kedves és üde színfoltja a városnak Kati néni, a fertályos asszony szobra a Liszt Ferenc utcában. A fehérvári piac egykori jellegzetes alakja még 93 éves korában is kitolta portékáját (tejet, tejfölt, kacsa- és libafertályokat, azaz négy részre vágott, saját zsírjukban sült szárnyasokat) a vásártérre. A városi kört a Szent Anna-kápolnánál zárhatjuk, amely a város egyetlen, teljes épségben megmaradt középkori épülete. A gótikus épület 1470 körül épülhetett, a török hódoltság idején dzsámiként használták.

A túrát praktikus okokból – vonattal könnyedén visszajuthat a túra kiindulópontjára, aki szeretne – a vasútállomáson zárjuk. A belvárosból a Vasútvidék városrészen átgurulva esik utunkba a Prohászka Ottokár emléktemplom, amely egy monumentális körtemplom, Székesfehérvár egyik – nem belvárosi – jelképe. Az épület tervezője (minden álszerénységet mellőzve) így nyilatkozott művéről: „Bár több, jeles építőművész pályázott, az én alaprajzi elrendezésem tökéletességét egyik sem közelítette meg. Tökéletes körtemplom, négy keresztszárnnyal. Fő attrakciója a 30 m belső átmérőjű kupolája, mely magában véve unikum.” Maga a vasútállomás is műemlék épület, a szocialista realizmus egyik jeles reprezentánsa, érdemes a váróteremben körülnézni, a bejárat mindkét oldalán hatalmas freskók láthatók a pénztárak felett.

Poznámka


všetky záznamy na chránených územiach

Verejná doprava

  • Mór vasútállomás a Székesfehérvár–Komárom vasútvonalon található.

Prístup

  • A túra a vasútállomásról indul.

Parkovisko

  • Autóval a móri vasútállomás mellett lehet parkolni.

Súradnice

DD
47.369716, 18.188847
DMS
47°22'11.0"N 18°11'19.8"E
UTM
34T 287765 5250082
what3words 
///continuation.aunties.snippet
Príjazd vlakom, autom, pešo alebo na bicykli

Odporúčané mapy pre tento región

ukázať viac

Vybavenie

  • A túra végig aszfaltozott utakon vezet, bármilyen kerékpárral járható az útvonal.

Podobné výlety v okolí

 Tieto návrhy boli vytvorené automaticky.

Otázky a odpovede

Opýtať sa prvú otázku

Chcel/a by si sa opýtať autora otázku?


Recenzie

Napíš prvú recenziu

Buď prvý, kto napíše recenziu a pomôže ostatným.


Fotografie iných


Obtiažnosť
Stredná
Trasa
38,1 km
Trvanie
3:00 hod
Stúpanie
284 m
Klesanie
345 m
Najvyšší bod
195 m
Najnižší bod
105 m
Lineárna trasa K dispozícii sú zastávky na občerstvenie Kultúrna a historická hodnota

Štatistika

  • Obsah
  • Zobraziť obrázky Skryť obrázky
Funkcie
2D 3D
Mapy a chodníky
  • 3 waypointy
  • 3 waypointy
Trasa  km
Trvanie : hod.
Stúpanie  m
Klesanie  m
Najvyšší bod  m
Najnižší bod  m
Pohybom šípok k sebe umožníte zmenu výrezu
Logo hm Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp