Alexandra Malina

Múlt hét szombaton tettük meg ezt a távot a családdal, volt nálunk egy kutya is. A tájcentrumban és a kilatoban én már voltam, de nyáron pár évvel ezelőtt. Szerencsére korán érkeztünk (fél 10) és alig volt autó a parkolóban, illetve kevés emberrel találkoztunk út közben. Most teljesen már arcát mutatta az erdő, nekem valahogy ősszel minden olyan, mint egy mesében. A túra eleje a patak mellett visz csodás, nyugodt részén, aztán ahogy átmásztunk a kis létrán a ház mellett, majdnem elvétettük az utat, ami felvitt a dombra. Itt rendesen megküzdöttünk, nagyon jól jött a túrabot, viszont csodás volt a kilátás a völgyre. Itt már nagy volt a szél is szinte végig a kilátóig, érdemes rá készülni. A kilátótól lefelé volt szerencsénk egy vaddisznó családot látni a távolban, de rémisztő is volt egyben. A tura végén kicsit elvétettük az utat és a susnyásban kóboroltunk vagy 10 percet, mire meglett az országút. Ebédelni a Tölgyfa vendéglőben szerettünk volna, de nem volt nyitva, így a vele szemben lévő kis büfében ettünk. A hambi a fiúk szerint finom volt, az én gyrosom viszont nevetséges adag volt. Összességében ez egy csodás és egyáltalán nem megterhelő, kellemes szombati túra volt, ami gyerekkel, kutyával és idősekkel is könnyen teljesíthető.