Zdieľať
Esztergom látképe a Burdáról

Recenzia

A Burdától a Visegrádi-hegységig (Bazilika-Burda tt 40)

Podrobnosti

Péter Kovács

2017-11-01 · Community
Rögtön a legelején leszögezem: nem tévedtem el! Másfelé mentem :) Minden a Regivel kezdődött. Írt ugyanis egy útleírást, ami tulajdonképpen arról szól, hogy menjünk egy kört az esztergomi Bazilika körül, és ez nekem annyira megtetszett, hogy elhatároztam, én is végigjárom, méghozzá a leírás és csak a leírás alapján. Nem viszek térképet, gps-t, semmitse, csak a kinyomtatott kiírást és a hozzátartozó, részletesnek semmiképp nem mondható, A4-es térképet. Aztán valamiféle (félreértelmezett) lustaságtól hajtva, kitaláltam, hogy dehogy megyek én egy nap 40 kilométert! (kis táskával, egynapi kajával) Hát az sok! Inkább két nap alatt csinálom meg a túrát. Mer’ ugye úgy végiggyalogolom ugyanazt a távot (TE MARHA!), de pluszban kint kell aludjak az erdőben és cipelhetem a hálózsákot, ponyvát, minden francokat… Nem is értem így utólag visszagondolva. Na, telt múlt az idő (hónapokról beszélünk), míg egyszercsak: nomármostmáraztán-elindujjá-e! hangulatom kerekedett. Október végén. Mikormár hideg van. Meg eső. Ja,meg nem jár a komp, de azt csak másfél héttel késtem le, úgyhogy lehet, hogy az nem is ér. A kompproblémát úgy gondoltam orvosolni, hogy nem autóval megyek Párkányba és csinálom meg a körtúrát, hanem Szobról indulva, fordított irányban megyek végig rajta Párkány-Esztergomon keresztül Pilismarótig. A komposok meg hadd aludják a téli álmukat, velem ugyan ki nem tolnak. (Persze ez így nem a teljes túra, meg nem is kör, hanem ilyen… nemis tudom, minek van ilyen alakja? Mondjuk ez egy kikapcsolt karikafülbevaló-alakú túra volt. Na.) Mellesleg erre a fordított irányról eszembe jutott Esztergomból a zöldön felfele a menedékházig azon a nemmondokjelzőket emelkedőn, hogy: „netalántán nem véletlenül van a másik irányba ez a túra?” De ezt elintéztem annyival, hogy igazából én jobban bírom a k.meredek emelkedő+elnyújtott lejtő kombót, mint fordítva… De ne szaladjunk ennyire előre, még el se indultunk. (Most eszembe jutott, hogy beleírom, hogy mire idáig érünk, még sok víz lefolyik a Dunán.. Éééérteeed? - na de nem. Hagyjuk) Szóval készülődés, nagyonnagyzsák - valahogy mindig telipakolom, de jelentem nem vittem olyat, amit nem használtam (a zesőkabát kivételével) – kaja, víz, tűzszerszám, vonatjegy Szobig, és nekivágtam. Volna. De aztán a meteorológusok pirosra színezték az összes szélsebesség-térképüket, énmeg (önmagamat is meglepve), azt mondta, hogy akkor megyek egy nappal később. Igazából nem tudok úgy rendesen aludni, ha egész éjjel azon parázok, mikor szakad a fejemre valami fa a szélviharban – szóval ez is csak lustaság volt. Na másnap útra keltem. Simán eljutottam Szobra, fogtam a Regi leírását és elkezdtem visszafele kiböngészve végigmenni rajta. Szob-vasúti híd-(ezmárszlovákia)-mezők-töltés-Helemba. Helemba nagyon jó hely. És nagyon jókor voltam ott! Ha nem épp 10 óra van, fel se tűnik, hogy az egész falu tele van szórva ilyen hangosbemondókkal. Mint a Csinibabában – de pont olyanok :) De mivel épp 10 óra volt, egyszercsak – némi rescsegés után, második nekifutásra – felcsendült a Nem várok sokat a szerelemtől c. dal. (sajna nem emlékszem pontosan a szövegére, így nem is találom, hogy mi lehet az…). Szóval hatvanasévek fílingben sétálgattam Helembán, mikoris jön a tábla, hogy itten mindenféle kék turistautak mennek felfele a hegyre. Gondoltam is, hogy : „Regi, Regi, hát a leírásban seholsincs kék. Sehol.” A feliratok meg mind szlovákul, de egyik sem mondott sem Chata Ipel-t sem Velka Dolina-t. Megkérdeztem a helyi nénit, és ő olyan határozottan mondta, hogy perszehogyittkellfelmenni az Ipoly Turistaházhoz, hogy hittem neki. Nem is láttam a turistaháznak nyomát se. Mondjuk van rá esély, hogy ott volt, mert az igazat megvallva volt egy pont, ahol a kék lement valami vízmosásba, de a nagyon barátságos, erdei úton vezető kék-kerékpár út – na az nem. Szóval egy darabig nem a kéken mentem, gondolom így hosszabb volt, és kevésbé meredek. Aztán a kihagyott szakaszon lehetett akár turistaház is, meg aszfaltút is, de azis lehet, hogy máshol is volt út felfele. Mondjuk piros :) (Regi védelmére legyen mondva, mivel fordított az útirányom, mások a viszonyítási pontok. Lefele: lesétálsz a piroson, kiérsz az útra, jé, egy falu, menjünk balra. Felfele: jó, bent vagyok a faluban, de hol a pékben kellene elindulni jobbra fel?) Mindegy máskülönben, mert hiba nem történt, szépen kikövetkeztettem, hogy kb hol vagyok, mentem tovább a kéken, majd lett piros is, simán megtaláltam a Sziklákat. A terv szerint itt fogok éjszakázni. Nos, a terv bevált. Felszereltem a ponyvámat, csináltam szélfogót, meg a tűznek reflektort (nemröhög, nem azért, hogy lássam, hanem ez egy olyan kis fából épített falféle, ami visszaveri a tűz melegét a ponyvám alá). Ez megvan kb két óra alatt. A probléma, hogy ekkor még csak du 3 óra van. Ha a hegyen akarok éjszakázni, nem tudok továbbmenni, mert az Esztergom feletti hegyekbe nem érek oda, ha itt táborozok, akkor meg sok az üldögélés és holnap sok a séta. Nade Esztergomban jó hamburgeresek vannak – ez eldöntötte a kérdést. Szóval kiültem a sziklára, nézelődtem, lazultam. Ahogy közeledett a naplemente, úgy lett egyre magasabb a giccsfaktor – mármint élőben nem, a természet tudja mit csinál, nade leírni, lefotózi? Mondom mit láttam a ponyvám alatt heverészve: alant a Duna hömpölyög, kissé jobbra Esztergom és a Bazilika, szemben a hegyek-völgyek-mezők fürdenek a későőszi, narancs-arany napfényben, jobbra megy le a nap – vérnarancs tűzgömb – balról ugyanolyan magasan, pont a nappal szemben jön fel a hold… Puff! A giccsmérőm meg kidurrant. Nap le, hold fel, hőmérséklet szintén le. Meggyújtottam a tüzet, főztem rizst, meg megsütöttem a husit amit még otthon bepácoltam, és degeszre ettem magam. Aztán (annyira jól működött a hővisszaverő reflektorom) leheveredtem csak úgy a hálózsákomra, és szépen el is aludtam. Arra ébredtem, hogy ég az a k.va hőviszaverő fal! :D Mármint az egyik széle túl közel került a tűzhöz és rendesen felgyulladt :) Mivel kicsit sokalltam az így visszavert meleget, a reggeli leveshez félretett vízzel eloltottam, nagyon vigyázva, hogy kávéra azért még maradjon… A nagy izgalomban meg kiment az álom a szememből. Pedig már este 7 óra volt! 4 órája arra vártam, hogy ehessek meg aludhassak. Mindenesetre megvártam – immár ébren – amíg leégett a tűz és aztán bebújtam a hálózsákba és aludtam reggel 6-ig. Meg kell mondjam, szuper alvósszettet találtam ki magamnak, abszolút nem fáztam, kivéve hajnal 4-5 között, amikor a leghidegebb van (előző nap találtam amúgy ilyen pocsolya szélén jéghártya dolgokat). A titok nyitja anyukámban van, meg a szívecskés mamuszban amit tőle kaptam :D Imádom anyut! Néha vannak furcsa ötletei, anno kérdeztem is tőle, hogy jójó, hogy karácsony, meg ajándék, de komolyan el tudja képzelni, hogy felnőtt férfi létemre valaha is mamuszt húzok? Szívecskéset? Köszönte, el tudta. És – mint rendszerint – neki lett igaza. Mivel tökkönnyű+tökmeleg, és a lábam szokott rendszerint fázni, bedobtam azzal a gondolattal, hogy ha esetleg majd jön a medve, akkor mamuszban menekülök. És? Mi van abban? Nagyon bejött. A másik meg, hogy nekem eddig is gyanús volt az, aki azt állítja, hogy a hálózsákban minél kevesebb ruha van rajtad, annál melegebb lesz… (Műszaki Egyetemista huncutságok). Márpedig én úgy gondolom (a BME diplomámmal együtt), hogy ha melegem van basszus, akkor felöltözök, nem levetkőzök. Na ez után az éjszaka után meggyőzhetetlen vagyok. Aki akar, aludjon pucéran, én megadtam neki az esélyt, szál aláöltözetben bebújtam a zsákba, aztán mikor fázni kezdett a hátam meg a kezem, felvettem a pulcsimat és tádááááá elmúlt a fázás. Erről ennyit. Aztán reggel lett. Megittam a kávémat (hehe), aztán cuccoltam, és irány lefele. Először találkoztam egy szarvassal. Az menő volt. Mondjuk elszaladt, pedig lett volna mit megbeszélnünk. Aztán egy kicsit unalmas volt. Nem volt hegy. Csak gát. Meg mező. Mellesleg már fentről kinéztem, hogy ha a szikláktól egyenesen lemegyek a meredek részen a sínekhez, akkor a Garam folyót a vasúti hídon tudom abszolválni és ez minimum fél óra spórolás, az eredeti naaaagyonagy kerülőhöz képest. Aztán mégsem arra mentem, mert 8-kor indultam és nem akartam 10 előtt Esztergomba érni, nehogymár ne legyen nyitva a hamburgeres! Szóval séta-séta-séta,majd Hamburger! Hú de jól esett – pedig normál esetben nem mondtam volna rá, hogy finom. De ez egészen más eset ugye. Kellett is, máskülönben, mert innen kell felmenni a zöldön a Brilli Gyula menedékházig. Hát, hallod Regi, én nem tudom a másik irányból milyen móka lejönni azon a rohadt zöldön, de Esztergomból fölfele… Elég az hozzá, hogy mikor felértem szükségét láttam egy sör-jäger kombónak. Ez aztán olyan szinten megpörgetett, hogy – immár lefele a zöldön – egyszer csak azt vettem észre, hogy „jajdemilyenrégen volt már turistajelzés” Rossz fele mentem, persze. Az is megvan, hogy hol, de hát kint álltam egy réten, előttem az egész völgy – szántók, rétek, patak, miegymás – aki ismer, tudja mi van ilyenkor. Az van, hogy a kistérkép alapján melyik is lehet Kerektó? Na akkor én arra megyek. Lementem. Át mezőn, réten, szántóföldön………és a patakon is. Igazából itt már örültem, hogy nem az úton jöttem, mert hol van egy hülye híd ahhoz, amikor kb egy kilométert mész a nádasban mindenféle vadösvényeket követve, és közben a patak két kisebb ágán is át kell kelni? Baromira élveztem. No sarcasm! Tényleg ilyen hülye vagyok. Némi keresgélés után meglett Kerektó is. Itt elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem mikor indulnak buszok visszafelé, és kitaláltam, hogy én a 15:01-esen rajta akarok lenni. Valamiért a Kerektó Pilismarót szakaszra azt írja a tábla, hogy 2,5 óra. Ebből gyanús lett, hogy vannak benne emelkedők. Mondjuk az én útvonalam áttér a piros keresztre, de távolságban kb ugyanannyi. Szóval nem értettem, de elhatároztam, hogy fog az menni 1,5 óra alatt is… a végén még 20 percet kellett várnom a buszra – bár szétizzadtam magam rendesen, de emiatt bánkódjon az aki mellettem ült hazafele. Ha summáznom kellene amúgy a két napot, nehézségi szintben, akkor még ezt a pici történetet mesélném el zárásul: ültem a buszmegállóban, várva a hazabuszt, és közben az jutott eszembe (félig) szarkasztikusan: „lehet, hogy öt perccel az indulási idő előtt el kellene kezdeni bemelegíteni a lábam, hogy fel tudjak majd állni, ha jön a busz”. ;)

outdooractive.com User