Szigligeti tanséta

  Itiner

• A parkolóból déli irányba néhány lépést teszünk a K jelzésen.  
• Az útvonal nagy részén a tanösvény KT jelzését követjük, ami a homokbányát és a Kamon-követ is érinti.
• Szigliget várához a KL jelzésen kapaszkodunk fel.
• A templomtól a már ismert K jelzés rövid szakaszán jutunk vissza a parkolóhoz.

  A túráról részletesen

Szigligeti séta

Szigliget környéke ugyan régtől fogva lakott (pl. kővéső és kőbalta maradványa is előkerült a határából), a mai falu csak a 15. század elején települt, amit Újfalunak (Wyfalu) vagy Szigligetnek (Zegligeth) neveztek. A korábbi települést viszont valószínűleg a rómaiaktól fogva többé-kevésbé folyamatosan benépesítették. Ezt a római alapokra (halszálkaszerűen rakott kövek a hajó falaiban) a 12-13. században épített avasi templomrom is alátámasztja.

A Kisfaludy utcán déli irányba indulunk a K jelzésen, majd rövidesen a  KT jelzésre váltunk. A Kossuth utcán balra tartva a község ódon házai között sétálunk. Az Esterházy pincétől visszatekinthetünk a várra, majd a Külsőhegyi úton jobbra kanyarodva folytatjuk utunkat. A kereszteződés előtt áll a 2012-ben újraállított Fehér-kereszt, melynek elődjét már egy 1846-ban készített térképen is jelölték.

Fel a Kamon-kőhöz

A Külsőhegyi útról kb. 200 m múlva jobbra betérünk az erdőbe, ahonnan hamarosan a Szent György-hegy és a szigligeti vár irányába nyílik egy-egy kis ablak a lombkoronában. A partos úton a Pannon-tó üledékét feltáró kis homokbányához jutunk, melynek falában több állatok által vájt kis üreget és kotorékot találunk.

Egy balos kanyar után a Hálás-tető északi völgyén kaptatunk felfelé, melynek felső szakaszán nagy, szúrós csodabogyócserjék között érünk fel a Hálás-alap tisztására, ahol egy esőbeálló és az öreg mezei juhar alatti padok szolgálják a kényelmünket. A Hálás-tető neve onnan származik, hogy régen az itt legeltetett állatokat esténként nem hajtották haza, hanem itt hálatták őket.

A tanösvényt követve, szintben haladva egyenesen kisétálunk a Kis-Kamon-kői pihenőbe, ahonnan a Balatonra és a Királyné-szoknyájára nyílik kilátás, utóbbi tetején az Óvárral. Visszafordulunk, majd hamarosan jelzésünket követve, balra tartva megérkezünk a Kamon-kő több mint 100 m hosszú, 6-10 m magas feltárásához. A név valószínűleg a szláv „kamenъ” szóval áll kapcsolatban, jelentése: kő. Ezt a szavunkat régen „szikla” jelentéssel is használták (pl.: Bise-kő (Balatongyörök)), tehát a Kamon-kő név kősziklaként értelmezhető.

A sziklafal anyaga az első freatomagmatikus (magma és víztalálkozásából lett robbanásos) kitörések során keletkezett, amik Szigliget területén kicsit több mint 4 millió éve történtek. Az ekkorra már kiszáradt és a folyódelták által feltöltött Pannon-tó helyén mocsaras terület alakult ki, így a törmelékszórás során képződött piroklasztárak anyaga sekély vízi környezetbe hullott, és homokos, iszapos üledékekkel keveredett. A víz hatására a finom tufás részek elagyagosodtak, ami jól látható a rétegsor alsó szakaszában, ahol finomabb szemcsés tufa, valamint finom homok- és néhol hullámos futású agyagrétegek települnek, ami a szórt anyag áthalmozására, csúszásokra, folyásokra utal. A jól látható átmenettel kifejlődő felső kaotikus, tömeges megjelenésű szakaszon megnő az 1 km-nél is mélyebbről feltépett, több száz millió éves kőzetdarabok (pl. permi vöröshomokkő és szilur fillit) aránya, illetve méretük is nő, ami a robbanások fokozatos erősödésére utal. Ezek epicentruma több mint 1000 m-rel az akkori felszín alatt volt. A rétegsor ezen szakasza a kitörési oszlop anyagából keletkezett. A sziklafal vadregényességét az azt befutó örökzöld kúszócserje, a közönséges borostyán is fokozza, amin olykor egyik parazitájával, a védett borostyán-vajvirággal is találkozhatunk. Ez a zöld színtesteket nem tartalmazó, tehát fotoszintézist nem folytató faj szívógyökere segítségével megtapad a gazdaszervezeten, behatol annak sejtjeibe, és „elszívja” tőle a vizet, sókat és asszimilátumokat.

Fel  a hegytetőre

A sziklafaltól észak felé követjük jelzésünket, ami az akácosított cseres-kocsánytalan tölgyesen át visszavezet a településre. A hangulatos Kossuth utcán a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdonában lévő Szigligeti Alkotóház előtti kereszteződésbe érünk. A kastélyt tóthi báró Puteani József építtette az 1840-es évek elején. Mai formáját 1912 után nyerte el, mikor Gróf Esterházy Pál vásárolta meg - az ő családja a második világháborúig birtokolta a kastélyt annak tartozékaival együtt.

Túránk vége felé a KL jelzésen a Vár-hegyet vesszük célba, ami egy centrális kitörés maradványa. A halmok közül a  hatalmas törmelékszórással indult vulkanizmust lávafolyások követték. A lávaöntő tevékenység során keletkezett bazalt Szigligeten csak itt, a Várhegy (kb. 3,5 millió éves) mintegy 11 m széles, vízszintes bazaltoszlopokból álló telérjében található szálban, máshol csak törmelék alakjában jelenik meg.

A várba vezető lépcsősorhoz a Hősök kertjét mellőzve érünk fel, ahonnan már nincs messze az egykori erősség kapuja.

A szigligeti vár

A vár legrégebbi részét, a felsővárat IV. Béla király a pannonhalmi Favus apáttal építtette 1260 és 1262 között, amit aztán elkészülte után vissza is vett tőle Debréte, Alma és Bak birtokaiért cserébe, és azt a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai családra bízta, akiktől a veszprémi püspök a 13. század második felében elfoglalta. Első ismert várnagya Acintus, akit egy 1300-ban kiállított oklevél említ. Később több királyi és világi birtokosa is volt; a 15 század közepén már öt falu, Felsőtomaj, Hegymagas, Nagyfalu, Sziget és Újfalu tartozott a várhoz. 1526-ban II. Lajos király tóti Lengyel Lászlónak és fiainak adományozta az építményt és annak tartozékait. Legismertebb kapitánya Magyar Bálint, aki 1545-től 1573-as haláláig a szigligeti mellett a fonyódi vár kapitánya is volt. Közel három évtizedes vezetése alatt a törökök többször is megostromolták Szigligetet, elfoglalni azonban soha sem tudták. Mivel Szigliget ebben az időben tényleg szigetként emelkedett ki a Balatonból, a török a víz felől is hevesen támadta. Lengyel Gáspár ezért saját költségén sajkahadat állított fel, amely számára a mai Réhelyen kikötőt alakíttatott ki. 1697-ben egy villám felrobbantotta a Bencés-toronyban tárolt puskaport, így a vár leégett, majd I. Lipót még a romját is felrobbanttatta, nehogy a Rákóczi-szabadságharc kurucai használni tudják.

Körpanoráma

A várból a Balaton-vidék egyik legszebb körpanorámája tárul elénk, ami északi irányba a Szent György-heggyel indul, tőle keleti irányba Gyulakeszi és Kisapáti haladva a Hegyesd kis vulkáni kúpja következik, tetején a várrommal, a háttérben az Agártető, majd a Bondoró és a Kab-hegy tömbje emelkedik a távolban. A következő várral koronázott vulkáni rom a Csobánc, majd a Hajagos, a Láz-tető, a Köves-tető, a Kopasz-hegy vonulat húz gátat a Tapolcai- és a Káli-medence közé, az utóbbi északi határát adó Boncsos-tető (és Fekete-hegy) vulkáni rendszerének előterében. A Kopasz-hegy előtt Nemesgulács és Káptalantóti fekszik, a távolban a Taróra- és a Halom-heggyel, majd bányák csúfította Gulács tör a táj fölé, amit a Káli-medencét dél felől lezáró Szűcs-hegy és a Küszöb-orra követ. Előttük a Csönge- és Örsi-hegy előterében egy kis hasadékvulkán maradványa, a Hármas-hegy bújik meg az Antal-hegy mögött. Végül az ikonikus Badacsony után éri el tekintetünk a Balaton víztükrét. A déli parton a Külső-somogyi dombok, és a fonyódi Sipos- és Vár-hegy következik. A Hálás-tető egy kis szakaszon ugyan takarja a tavat, de a Majális-dombtól már ismét látható a Balaton. A Zala-torkolattól északra Balatongyöröknél a Keszthelyi-hegység abráziós szinlőin lépcsőzik fel tekintetünk a Balatonból az Edericsi-fennsíkra, melynek előtetében a névadó község és Nemesvita fekszik. Távolabb Rezi-tető és a Meleg-hegy vonulata terül el, majd a Kő-orra és a Láz-hegyek után a sümegi vár, a Kecskevár és a hosszan elnyúló Rendeki-hegy következi. A vonulat két kiemelkedése az Kis-Egyes-fa-tető és a Hármas-hegy. Raposkától északra a tapolcai szigetelőanyaggyár kéményétől kissé jobbra látható a távolban a Somló. Hegymagas és Tapolca fölött a Véndek- és a Cseket-hegy kis púpja zárja a teljes körpanorámát.

Vissza a parkolóba

A várból a lépcsőn visszatérve még megtekintjük a Szigligeti Szűz Mária neve templomot, melynek elődje a 13. században a várral egy időben épülhetett a bencések révén. A 16. században Szigliget volt a plébániakerület központja, melynek székhelye a várban volt. 1725-ben a Tóti Lengyel család újabb templomot emeltetett. A templom védőszentje Szent Mária Magdolna volt. A 19. századra leromlott állapotú épületet 1870-re teljesen átalakították neogótikus, barokkos stílusban, és a Boldogságos Szűz Mária Szent Nevének tiszteletére szentelték fel.

A templomtól már rálátunk a parkolóra, ahonnan túránk elején a K jelzés rövid szakaszán elindultunk.