Sárvári Nádasdy-vár és Nádasdy Ferenc Múzeum

Sárvár utcáit járva, a legtöbb irányból elsőre fel sem tűnik, hogy a város közepén elterülő, fás park egy hatalmas, egykori vizesárok medre, amely a környék legnagyobb várát fogja közre. A főtér irányából azonban hamar szembe találja magát a látogató az impozáns kaputoronnyal, és a hozzá vezető, fél évezredes téglaboltozatos híddal. A sárvári vár az eredeti formában fennmaradt várkastélyaink egyik legékesebb és legnagyobb képviselője, ahová a legkevésbé sem csak a Kéktúra bélyegzője miatt érdemes ellátogatni.

Huszárok között

Mivel a Nádasdy család katonai sikereiben döntő szerep jutott a modern könnyűlovasságnak, az első ilyen, később szervezett, modern alakulatot is róluk nevezték el 1688-ban: a Nádasdy-huszárezred végül ez egyik legtovább fennmaradt katonai ezreddé vált, és sokszori átalakulás után egészen a II. világháborúig létezett. Sorai között a Nádasdy család számos tagja megfordult. Az 1980-as években megnyílt állandó huszárkiállítás a vár épületének tucatnyi szobáját kitölti, és az eredeti fegyverek, térképek és egyéb kiegészítők mellett számos történetet is mesél a harcmezőkről. Bár ezek részletei a háborús propaganda világában nyilván túlzóak, az kétségtelen, hogy a várat egykor felépítő család tagjai évszázadokkal később is igyekeztek méltók lenni a nevükhöz.

A tárlat érdekessége a magyar hadtörténet egyik utolsó lovasrohamának leírása a II. világháború idejéből, az ukrán frontról. Ez az akció ráadásul nem önfeláldozó hősökről szólt: a géppuskákkal el nem látott szovjet városvédők ellen indított támadás során a kardokkal felszerelt Nádasdy-huszároknak a szűk utcákon megvolt az esélyük a győzelemre, melyet a harc végére el is értek.

A díszteremből a csigalépcső tetejére

Bár a „Mi vagyunk a huszárok” című állandó kiállítás a legnagyobb ilyen gyűjteményünk, „csak” egy, az épületben működő Nádasdy Múzeum tárlatai közül. A szomszédos épületszárny legfőbb látványossága a csodálatos díszterem, amelynek ajtói hasonló, mívesen festett szobák egész sorába nyílnak.

A vár utolsó királyi tulajdonoscsaládjának, a 20. század első felében itt élt bajor Wittelsbachok hagyatékának egy része a szintén több helyiséget kitöltő porcelángyűjtemény, amelynek díszes darabjai Sárvár évszázados városképéről és a főurak szokásos kisebb-nagyobb ünnepnapjairól, vadászatokról és régi katonai tettekről mesélnek. A szomszédos nyomdászati kiállítás legérdekesebb darabja egy 17. századi nyomdagép rekonstrukciója. És Gróf László adományából van még itt egy  térképkiállítás is.

A várban tett sétát érdemes a kaputorony megmászásával zárni: a háromszintes épületrész egyelőre ugyan nincs berendezve, de az első szoba egyedi, térhatású falfestményeiért és a felsőbb szintekről nyíló kilátásért mindenképp érdemes végigjárni a különleges, fagerendákból álló csigalépcsőt.

A létesítmény az állandó kiállítások mellett számos programmal várja a látogatókat: a nyári szezonban szinte minden hétvégén történik valami a várban.

A középkori falak történetei

A vár első éveinek története a városéval együtt az 1300-as évek homályába vész. Annyi biztos, hogy Luxemburgi Zsigmond idejében, a 14. század végén már királyi várként létezett, innen származnak legöregebb falai, amelyek ma a zárt belső udvart fogják közre. A vár legjelentősebb urát az 1500-as években élt Nádasdy Tamást családi gyökerei Nagykanizsához kötik, ahonnan azonban a kötelességei és ambíciói messzire vitték. Fiatal korában megfordult Bécs, Bologna és Róma egyetemein, majd a törökök elleni harcok jegyében a királyi udvarban kapott egyre jelentősebb tisztségeket, mígnem az ország katonai főparancsnoka lett. Régi célja volt egy új főúri központ építése Sárváron, amit ifjú korától új otthonának tekintett: a várat megerősítette, a mocsarakat lecsapolta, vadaskertet és dísztavakat építtetett, mindezek mellett pedig természetesen az uradalom gazdaságát is fejlesztette.

Életművének befejezése azonban már fiára, Nádasdy II. Ferencre maradt, aki apja nyomdokaiban maradva, elsősorban hadvezérként maradt fenn a történelmi emlékezetben. A végvári rendszerbe kapcsolt várat ezekben az időkben olasz mérnökök irányításával több ütemben megerősítettek. Megépültek a ma is látható várfalak, sarkaikon az „olasz bástya” nevű megoldásokkal: a falrendszer geometriai kialakítása olyan, hogy valamennyi külső falszakasz tűz alatt tartható a szomszédos bástya vagy falrész lőréseiből, így a hagyományos, létrákkal vívott gyalogos rohamoknál az ostromlók hatalmas veszteségekkel számolhattak. Bár ezekben az években több török rablóportya is érte a város környékét, a vár elfoglalására nem volt esély.

A békésebb évtizedekre a várat belülről is korszerűsítették, és lakóhelyükként is szépítették a Nádasdy család tagjai. Az 1600-as évek végére elkészült az egyik legismertebb látványosság, a hatalmas díszterem, amelynek freskóin a korábbi generációk, főként II. Ferenc monumentális, törökverő csatajelenetei látszanak. A vár a Rákóczi-szabadságharcban alig szenvedett károkat, és szerencsés módon elkerülte a vereségeket követő Habsburg várromboló akciókat, majd egészen a második világháborút követő államosításig nemesi családok székhelye maradt.

Az 1966-ban megkezdett műemléki helyreállítás során a pótolhatatlan vagy épp mai igényeket szolgáló részleteket, például a világítást és ajtókat a kor kiváló építészei kortárs, de a környezetükbe maximálisan illeszkedő megoldásokkal pótolták.

A vár nyitvatartása:

• minden nap: 08:00-20:00

A múzeum nyitvatartása:

• kedd-vasárnap: 09:00-17:00

Belépőjegy árak:

• teljes árú: 3200 Ft
• kedvezményes (diák, nyugdíjas): 1600 Ft
• családi belépőjegy (2 felnőtt, legalább 2 gyerek): 8000 Ft
• csoportos felnőtt (10 főtől): 3000 Ft/fő
• csoportos nyugdíjas (10 főtől): 1500 Ft/fő
• csoportos diák (15 főtől): 1500 Ft/fő

A múzeum a nemzeti ünnepeken ingyenesen látogatható.

Az adatok csak tájékoztató jellegűek, és a 2025 októberi állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a szolgáltató honlapján, és ha eltérést találsz, írd meg nekünk!