Hangonyi-tó

Mielőtt a Hangony-patakba ömlene, a bércek között fáradalmasan áttörő Vizes-völgy (alsó szakaszán: Vermes-völgy) patakja még egy utolsó akadállyal találkozik: az 1960-ban létrehozott Hangonyi-tó gátjával. Az erdős hegyek alatt felgyűlt tó átlagosan 1,5 méter mély, sporthorgászati célokat szolgál, és források is táplálják. Közülük a legfontosabb az István-kút (nevét a hagyomány szerint arról kapta, hogy Szent István király a vizéből itatta meg lovát), mely mellett igényesen kiépített táborhely található: itt vizesblokk, esőbeálló, tűzrakóhelyek is szolgálják a pihenésre vágyók vagy a sátorozók igényeit.

Idilli fekvésének és az ózdi bekötőútnak köszönhetően remek adottságú kirándulóhely. A parton szezonban büfé is működik.

A tó közelében régi emlékmű áll: ihletője, Szőnyi Márton korábban vadászrepülő-pilótaként került szovjet hadifogságba, ott kommunista partizánná vált, és 1944-ben ejtőernyős osztagával a mai Hangonyi-tó közelében (részben a Golotka-völgyben) földet érve indult volna bevetésre. Az akció katasztrofális eredménnyel zárult: a csapat szétszóródott, és bár többen napokig rejtőztek a közeli tanyákon (pl. a Palina házaiban), a kivezényelt csendőrség végül sokakat elfogott vagy lelőtt (néhány szovjet katona elmenekült). Szőnyi pedig, elkerülendő a partizánokra váró halálbüntetést, még hetekig a környező hegyi házakban bujkált, mielőtt a Macskástanyán elérte végzete, azaz a csendőrök megölték.