Apáthy-szikla

Ahol a főváros házai felkúsztak az Ördög-árok mentén, és mohó terjeszkedésükkel bekebelezték az egykor erdővel borított, lankás hegyoldalakat, egy sziklaszirt útját állta a hódításnak, és amolyan utolsó mentsvárként dacol a várossal, otthont adva a melegkedvelő, sziklai élővilágnak. A dolomitszirt tetejének kilátóteraszára ösvény vezet, ahonnan rálátunk a vad leszakadásra, a környező karsztbokorerdőre és a hegyvidéki Budapest épületeire. A kilátópont nagy előnye, hogy a hegyoldalon kerülő kényelmes sétányon jól megközelíthető, így akár sötétedés után is gyönyörködhetünk a körülöttünk tündöklő város fényeiben.

Érdemes azonban a szikla anyagára és a rajta megtelepült növény- és állatvilágra is figyelmet szentelnünk, mert ritka értékek honolnak a házak közé ékelődött dolomitszirten. Eredetileg geológiai értékei miatt nyilvánították természetvédelmi területté az Apáthy-sziklát és közel 6 hektáros környezetét, ahol ma is közel természetes viszonyokat tapasztalhatunk. A szirt dolomitos anyaga 220 millió évvel ezelőtt keletkezett a Pangea szuperkontinens trópusi tengerében. A kőzetté vált hegygerinc tengerparti félszigetként emelkedett ki a földtani közelmúltban, aminek lenyomatai a hullámveréstől menedéket kereső fúrókagylók lyukai a kőzetfelszínen, valamint a változatos formavilág. A tenger eróziójának köszönhető a szikla számos kisebb-nagyobb ürege, boltíves áthajlása, kőfülkéje.

A környező cserszömörcés karsztbokorerdőben és a meredek felszíneken megmaradt sziklagyepen olyan, az utolsó jégkorszakot átvészelt maradványfajok élnek, mint a fokozottan védett Szent István-szegfű, a budai nyúlfarkfű, vagy a magyar gurgolya. Látványosak a hegyi árvalányhaj selymes csomói, a tavasszal pompázó tarka és törpe nőszirmok, a sárga kövirózsa merészen kapaszkodó telepei. A falakon időszakosan költ a szintén fokozottan védett bajszos sármány, a környéken sütkérezik a pannon gyík, kis szerencsével láthatunk itt atalantalepkét, nappali pávaszemet, kardos és fecskefarkú lepkét is.

Bár a sertéspestis megtépázta túlszaporodott állományát, a vaddisznók is jól érezték magukat a zegzugos hegyoldalon. Rendszerint lehetett itt hallani a „bandázó” vaddisznókondát a lakóházak szomszédságában. Az egykori Buda-Nyék falu is a szikla alatt álhatott, Árpád-kori templomának alapjait is megtalálták, de jóval többen tudnak róla, hogy királyi vadaskert működött a területen. Zsigmond király és Nagy Lajos király lánya szívesen vadászott az itteni erdőkben, ahol vadászlakot építettek. Az 1500-as években II. Ulászló és Mátyás király vadászkastélya állt a szikla alatt, melyek romjaira rá is bukkantak a szemközti lejtőn, a mai Hűvösvölgyi út 78. szám alatt. A kőkerítéssel körbevett királyi vadaskert nyomai szintén fellelhetők a környező erdőben. Vélhetően kémlelőhelynek használhatták a királyi vadászok a szirtet, ahonnan madártávlatból láthatunk rá az alant elterülő területre. A helyszín stratégiai értékét jól mutatja, hogy egy bunker is áll a sziklagerinc legmagasabb pontján. A világháború végén erre menekültek a magyar és német katonák a fővárosból, fontos lőállás volt az ormon. A szikla neve a terület egykori birtokosától származik, ugyanis Apáthy Gábornak majorja volt a közelben.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes