Bajdázói-tó

Az idilli környezetben elterülő állóvíz létrejötte hasonló a közeli Királyréti-horgásztóéhoz: eredetileg a vasmű folyamatos vízellátása miatt gátolták el. A vasgyár megszűnése után a faúsztatást segítette az eredetileg öt tóból álló rendszer, amelyből már csak az említett kettő létezik. 

A korabeli leírások szerint az üzem bezárását a hajtóvíz gyakori hiánya okozta, ami évente legfeljebb 6 hónapig állt rendelkezésre. A vasmű egyes részei 1900-ban még álltak, sőt néhány romja még 1920-ban is megvolt. Napjainkban csak a salakhányó, valamint a hajtóvíz biztosítását szolgáló öt vízduzzasztó és a vízvezető árokrendszer nyomai láthatók. 

A különleges vizes élőhely a közelmúltra jelentősen eliszaposodott, ezért medrét 2010-ben rekultiválták. A vízi világ megfigyelésére késő tavasztól kora őszig érdemes érkezni a helyszínre. Itt tanyázik hazánk egyetlen teknősfaja, a mocsári teknős. Ha óvatosan közelítünk a vízhez, láthatjuk őket úszni a felszín fölé kidugott fejjel, vagy éppen napfürdőzni a vastagabb fatörzseken. Vigyázzunk rájuk, mert – mint hazánkban minden kétéltű és hüllő – védettek.

A tó környékén él a jellegzetesen kékes színű jégmadár, a nádasban megbújó vöcsök és néhány vadkacsa is. Ha tavasztól többször visszatérünk ide, a békák metamorfózisát követhetjük szemmel a petétől az ebihalon át a kifejlett hüllőig. A vízfelszín alatt piócákat, felette pedig a szitakötők táncát figyelhetjük meg. Érdekesség, hogy az itt is fellelhető kockás sikló életvitele sokkal inkább a vízhez kötött, mint a vízisiklóé, amivel szintén találkozhatunk a tó partján.

Érdemes a tavat a Királyréti tanösvényen körülsétálni, hogy jobban megismerkedjünk a környékkel és hangulatával. Északnyugati oldalán találjuk a tavat tápláló forrást.