Tóti-hegy

Fönt aztán elillannak a fák, és előbukkan az alapkőzet, a csúcs bordáját borító gyepről pedig zavartalan a panoráma déli irányba. Feltűnik a Balaton párolgó víztömege, amelybe a Badacsony és a Gulács takar bele, tőlük balra alacsonyabb hegyek sorakoznak a parton, elgátolva a Káli-medencét. A Szent György-hegy tömbje és a Keszthelyi-hegység lapos háta is mutatkozik, szemben pedig Fonyód kettős csúcsa adja hírét a somogyi dombvidéknek.

Az ösvényt tovább követve érjük el a hátsó, igazi csúcspontot: a Tóti-hegynek nincs szétterülő háta, ugyanis bár vulkanizmusa megegyezik társaiéval, a bazaltos magma sosem érte el a felszínt, megrekedt a kürtőben, ahol megszilárdult. Ez a kemény „tű" a felépítmény gerince, amelyre a jellegzetesen hegyes forma sátorként támaszkodik, teste pedig környezetének lepusztulásával magasodott ki. Innen immár hajszál híján körbenézhetünk: a tó felé csak egy keskeny szakaszt takar ki a növényzet, azonkívül teljes a kilátás, a Káli-medence egésze is feltárul. Kevés olyan hely van a Balaton-felvidéken, ahonnan e sokszínű vidék ekkora szeletében gyönyörködhetnénk.

A hegy oldalában a sok évszázados tájhasználat nyomai sorakoznak. Lejjebb kőfal védelmezi a szekérutat, illetve egy öreg pincére is figyelmesek lehetünk - az üreg arra utal, hogy egykor idáig is elért a szőlők birodalma. A 18-19. században a lejtő futásával párhuzamosan mélyítettek pincéket a telkek alsó, kevésbé becses részein. Bejáratuk mellé általában valamilyen árnyékoló fát (többnyire diót) ültettek. A filoxéravész után a permetezéshez szükséges víz hiánya miatt már csak az alacsonyabban fekvő területeket szőlősítették újra.

A Tóti-hegy lejtőjéből nem harapott ki akkora darabot a hajdani bazaltbányászat, mint sok társa testéből. Csupán kézi művelésű fejtés működött itt, mely javarészt zúzalékkal szolgálta az építőipart.