Felső-vízesés (Mátra)

A Felső-vízesés sajnos csak csapadékos időszakok vagy hóolvadás után működik igazán. A nyári melegben azonban inkább egy méretes sziklaegyüttes ez, aminek kőgörgeteges medrében éppen csak csordogál vagy csöpörög valamennyi víz.

A patak mellett haladva a völgy oldalai egyre magasabbra nőnek, míg végül - pár kanyart követően - kiszélesedik a szurdokszerű völgyalj, s szemben találjuk magunkat a kb. 6-8 méter magasságú sötét andezit sziklafallal. Közepe felé V alakban lealacsonyodik - itt van maga a vízesés. A patak hordalékával folyamatosan koptatja, rombolja a kőzetet. Ahol a víz a talajra ér, láthatjuk is a fal aljában keletkezett mélyedést: ez jelzi, hogy a vízesés a csiszoló munka következtében (felfoghatatlanul lassan) hátrál a völgy felső szakasza felé.

A helyszín szépségét az adja, hogy a hatalmas, sötét sziklákon moha zöldell, ráadásul tovább tarkítja a képet a - szerencsés esetben - lezúduló víz, vagy télen a kőzetre telepedő éles jégfogak látványa. Az apró katlan alján mindenhol faágak és kisebb-nagyobb kövek hevernek. Felmászva a kb. 2-3 méter magas sziklalépcsőn rövid szurdokot találunk. A vízesés alatt a megszelídülő, lelassuló patak lerakja legnagyobb szemű hordalékát, és kerülgetni kezdi azt, ezért a mélyre vágott völgy alján meanderezik, azaz kanyarog. A turistaösvény is ezeket a kanyarokat követi helyenként átkelve a patakon.

A vízesés bal oldalán, fölfelé tekintve egy, a környezeténél ragyásabb felszínű sziklaboltívet látunk: a Lyukas-kő apró alagútját az egykor ebből az irányból érkező patak nyitotta fel.

Ingyenes