Vízitúra a Szigetköz vadregényes labirintusában

Túránk kezdő- és egyben végpontján széles, lapos, kavicsos partszakaszon tehetjük vízre hajóinkat, amelynek használata ingyenes. Indulásunk után a széles, csendes Kisvesszősi-Dunán déli, délkeleti irányba evezve körülbelül 700 métert teszünk meg, amíg a baloldalon egy rövid, keskenyebb átjárót találunk. Ezen átevezve érkezünk egy másik, a Kisvesszősihez hasonlóan szélesebb, lassan mozgó ágra: a Jakabi-Dunára. Itt jobbra fordulva mintegy 600 métert követően a nádas mentén figyelmesen kell haladnunk. A bal oldalon a sűrű nádban megbújva egy keskeny kis bejáratot találunk: ezen keresztül egy két-három méter szélességű kanyargós csatornát találunk. Kalandos, izgalmas evezés vár itt ránk: belógó ágak, bedőlt fák akadályrendszerét kell leküzdenünk, de kis ügyességgel és kellő manőverezéssel át tudunk jutni a közel egy km-es, tekervényes „dzsungelpatakon”.

A nyitottabb részre kiérve jobbra fordulunk, és egy bedőlt fát elkerülve egy széles, szellős folyóágra, a Barkási-Dunára jutunk. Ezen 1,5 km túrázást követően egyre hangosabb robajra leszünk figyelmesek: megérkeztünk a Denkpál-hallépcsőhöz. A mesterséges kőből épített ágvégzáró-gáton épített zúgón az áthaladás tilos és életveszélyes, ezért balra tartva nagy távolságban elkerüljük, és a töltés bal oldalán kialakított, betonozott kiszállónál kikötünk. Néhány méter séta után az áteresz felett kialakított hídról csodálhatjuk az alábukó vizet. A hídon túloldalán egy érdekes „hal-labirintust”, és egy ebből induló patakágat találunk, amely kikerüli a veszélyes zúgót. Ez az 1998-ban épített hallépcső az ország első természetes jellegű hallépcsője volt. Részletes leírást a közelben elhelyezett tájékoztató táblán találunk.

Pihenőnk után visszafelé indulunk, és végig a jobb parthoz tartva egy jobbra nyíló ágon érdemes beeveznünk. Ez az ág ugyan „zsákutca”, de különlegesen tiszta vize miatt érdemes ezt a néhány száz méteres kitérőt megtennünk. Egészen mélyre lelátva megfigyelhetjük a vízinövények között cikázó halak mozgását. A mellékág bejáratától körülbelül 600 méterre a jobb oldalon egy rejtett öblöt, tavacskát találunk, óvatosan érdemes ide is beeveznünk.

A kitérőnk után visszamegyünk az első, jobb oldalon található leágazásig, és ezen áthaladva 200 m után egy kicsivel szélesebb ágba kerülünk. Ezen északnyugati irányba evezve a jobb parthoz tartva, a gyenge áramlással szemben haladunk az egyre keskenyedő folyóágon 1 km-t. Az áramlás – akár keskeny, akár szélesebb az ág – nem számottevő, még a sodrással szemben haladva sem érezhető. A csatorna végén nádassal egészen sűrűn benőtt keskeny kijáraton át jutunk ki újra a Barkási-Duna szélesebb ágára.

Itt jobbra tekintve egy bukógátat láthatunk, és az áteső víz robaját is hallhatjuk. Átevezünk az ág másik partjára, és itt jobbra bekanyarodva újra egy keskenyebb, vadregényesebb szakaszhoz érkezünk. A már ismert bedőlt fát elkerülve körülbelül 50 m-re egy újabb bukógátat, a jakabi zárást találjuk. Ezen általában nem folyik át a víz, ezért át kell emelnünk hajóinkat, egyben rövid pihenőt is tarthatunk.

Folytatva túránkat, mintegy kétszáz métert evezünk, és újra a szélesebb Jakabi-Duna-ágra lelünk. Itt jobbra fordulunk, és az enyhe sodrással ellentétesen négyszáz métert túrázunk, majd a még szélesebb Csákányi-ágba jutunk. Itt jobbra rézsút átevezünk a túlsó partra, ahol egy kavicsos, sólyás kikötőhelyet találunk, és tarthatunk egy utolsó pihenőt. Közvetlenül mellette egy lábakon álló, hajdani csőszház is van, amelyben a helyi faunát és flórát bemutató táblákat találunk.

Visszaevezünk a szemben lévő oldalra, majd a Disznós- és az Akali sziget jobb oldalán vezető, hangulatos mellékágon fölfelé haladva megkerüljük azokat, majd így a Csákányi-ágba följebb visszajutva délkeletnek fordulunk. Egy víz alatti padkán, a kisvesszősi bukón átevezve, a sodrással megegyező irányban 1,5 km megtételét követően érkezünk vissza utunk kiindulópontjára, a Kisvesszősi kenukikötőhöz.