Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Tervezz túrát ide!
Beágyazás
Fitnesz
Többnapos gyalogtúra Szakasz

Zalakomár - Kaposmérő (DDK-05.)

Többnapos gyalogtúra • Dunántúl
Ennek a tartalomnak a szerzője:
Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Bana Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • Halastó Kaposmérő határában
    / Halastó Kaposmérő határában
    Fénykép: Sztankó Bálint, Magyar Természetjáró Szövetség
Térkép / Zalakomár - Kaposmérő (DDK-05.)
0 150 300 450 m km 10 20 30 40 50 60
Időjárás

A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán Zalakomárról indulva átgyalogolunk Belső-Somogyon, végül Kaposmérőn fejezzük be a túránkat. 

nyitva
közepes
63 km
16:15 óra
299 m
290 m

Zalakomárt elhagyva nekiindulunk a Belső-Somogyon átvezető háromnapos túránknak. A szintemelkedés szinte nulla - egyedül csupán a Marcali-dombhát szelíd lankáira kapaszkodunk fel, illetve ereszkedünk le a túlsó oldalán. A települések közül, Ormándot, Somogysimonyit, Nemesvidet, Kisvidet, Nagyszakácsit, Mesztegnyőt, Újvárfalvát, Somogysárdot és Kaposmérőt látogatjuk meg.

A szerző tippje

A túrán átvágunk a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet hatalmas síkvidéki erdőségén. Érdemes itt felülni a Meszegnyői Erdei Vasútra, ami keskenynyomtávú vágányán bekalandozza az erdőséget, és sokáig párhuzamosan halad a Dél-dunántúli Kéktúra útvonalával.

outdooractive.com User
Szerző
Horváth Béla
Frissítés: 2018-08-31

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Magasság
200 m
115 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Pihenő

Nemesvid (DDKPH_28_A_1)

Biztonsági előírások

Mivel sokszor több órányi gyalogolunk két település között, vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű ételt és italt. 

Felszerelés

  • Túracipő vagy túrabakancs
  • Hátizsák megfelelő mennyiségű étellel, itallal
  • Elsősegélynyújtó csomagocska
  • Térkép, tájoló, esetleg GPS
  • Évszaknak és az időjárásnak megfelelő túraruházat
  • Fényképezőgép, távcső

Kezdőpont

Zalakomár, vasútállomás (129 m)
Koordináták:
Geographic
46.527600 N 17.185860 E
UTM
33T 667638 5154991

Végpont

Kaposmérő, Kis Kulacs presszó

Útleírás

A zalakomári vasútállomáson kezdjük a Belső-Somogyon átvezető túránkat. Pecsételtetünk a pénztárban - ha zárva van, akkor az állomásfőnöki irodában. (Figyelem! Az állomás nem pecsételőhely, tehát csak akkor igazoljunk itt, ha ezen az állomáson kezdjük vagy fejezzük be a túránkat!) Az állomás rövid bekötőútján ballagjunk ki a Galambok és Komárváros (Zalakomár egyik településrésze) felől érkező 6805-ös út fénysorompójához, s átkelve a síneken hamar magunk mögött hagyjuk a települést. A Zalakaroson megkezdett hosszú aszfaltos szakasz itt folytatódik: még körülbelül tíz kilométert kell a faluk közötti országúton, illetve a települések utcáin megtennünk, amíg Nemesvid túlsó szélén végre letérhetünk róla.

A mezők között átvágva nagyjából negyedórás út végén haladunk el az út mellett álló emlékoszlop előtt. A talapzatára vésett felirat már alig olvasható: „Sebestén József emlékére, aki szolgálatának hűséges teljesítése közben ért el 1941. január hó 18-án ezen a helyen a halál”. Az oszlop után az aszfaltút felszalad az M7-es autópálya feletti hídra – innen szép a kilátás visszafelé a zalai dombokra és a pár kilométerre lévő zalakarosi szállodákra –, aztán a felüljáró túlsó oldalán leereszkedve már hamarosan elérjük az erdőt. Az út bal oldalán hamarosan megpillantjuk az erdőbe betérő, s az Ormándi kastélyhoz (más néven Ormándkastély) vezető letérést. Itt áll a szélső fák között egy kis esővédő házikó. A kéktúra bélyegzőt az egyik tartóoszlopán találjuk. 

A keskeny, faluk közötti országúton továbbindulva az erdőszélen baktatunk dél felé egy meglehetősen foghíjas vadgesztenye fasor árnyékában, aztán úgy kilométernyi talpalás után az utunk délkeletnek fordul. Keresztezzük egy nagyfeszültségű távvezeték nyomvonalát, majd megérkezünk a kicsi Ormándra (Ormándpusztára). Végigballagunk a házai között, a település túlsó szélén, egy átereszen keresztezzük a Zala-Somogyi-határárkot – valóban itt húzódik a jelzőtáblák szerint a két szomszédos megye határa –, aztán egy jobbra ívelő kanyarban megpillantjuk magunk előtt, a szántók túlsó oldalán Somogysimonyi házait.

Néhány perc alatt elérjük a települést. Végigbandukolunk a főutcáján, s néhány perc múlva újra kiérünk a mezők közé. A megművelt terület túlsó szélén erdőbe érünk. Itt utunk egy széles nyiladékban vezet; baloldalon csak egy 20-30 lépés széles gazos sáv mögött kezdődnek a fák. Háromnegyed óra alatt érjük el az erdő túlsó szélét, s pillantjuk meg a Nemesvid határában álló telephelyeket. Elhaladunk a kerítések előtt, aztán beérünk a település házai közé. Az első jobb oldalon a Sheriff söröző. Az egyik kéktúra bélyegzőt a terasz korlátjára szerelt dobozában találjuk. A hosszú Rákóczi utcán végigballagva érjük el a település központját. Egy útelágazásba érve baloldalon áll egy emeletes kisnemesi kúria – jelenleg a polgármesteri hivatal található benne –, vele szemben a családi házban működő vegyesboltot pillantunk meg. Itt is tudunk igazolni a bejárati ajtó fa tartóoszlopánál. Nemesvid is alternatív pecsételőhely: Kisviddel van párban.

Az elágazásban jobbra indulunk tovább a Felszabadulás utcán, majd rögtön az első utcába befordulunk balra. A falu temploma előtti faragott oszlopon elolvashatjuk az ország összes olyan településének nevét, melyben előfordul a „Nemes” szó. Vele szemben az általános iskola falán találjuk a Hoy Tibor emléktáblát. A magyar pilóta a II. Világháború során vesztette életét e község felett egy légicsatában. Az iskola az ő nevét viseli.  Nemesvid temetője előtt érjük el a település határát. Itt van a vége annak a hosszú aszfaltos szakasznak, ami még Zalakaroson kezdődött.

A temető előtt balra térünk, majd egy jobbkanyarral a szántók peremén kellene továbbindulnunk kelet felé - az utat azonban beszántották, ezért kénytelenek vagyunk rátérni a mezőket határoló fasor mögött futó keréknyomokra. 7-800 lépés után ide érkeznek meg az addig a megművelt földek szélén vezető kék jelzések is. Ahogy haladunk, utunk lassan belefullad a gyomba, csalánba. Különösen nyáridőben nagyon kellemetlen szakasz jön: néhány száz lépést a dzsindzsásban az előttünk itt járó kéktúrázók tapostak nekünk. Kis jobb kitérővel a rozzant átereszen keresztezünk egy erecskét, aztán 250-300 lépéssel véget ér a dzsungelharc, mert egy jól kijárt földúton balra térünk a már közeli Kisvid felé. Újra keresztezzük az Ormánd előtt már látott nagyfeszültségű távvezetéket, majd egy fenyvesen átvágva érjük el a települést.

Nemesvid és Kisvid alternatív pecsételőhelyek. Ha bélyegeztünk Nemesviden, itt már nem szükséges. A bélyegző egyébként a település főutcáján, az Arany János úton balra indulva a 20. számú ház kerítésén található. A kék jelzések  a főutcát elérve jobbra fordulnak, s elhagyják a falucskát. Továbbra is az aszfaltúton haladva – ugyanazon, amin Zalakomártól Nemesvidig gyalogoltunk – keresztezzük a Marót-völgyi-csatornát. Itt már nem árt figyelni az úttest jobb oldalát, mert a híd után le kell térnünk a tőle körülbelül háromszáz lépésnyire kezdődő keréknyomokra.

Egy régi, lassan visszaerdősülő irtásfolt bal szélén haladunk délnek, majd nagyjából nyolcszáz lépés után balra, délkelet felé. Ismét elérjük a korábban már többször látott távvezeték nyiladékát, srégen keresztezzük, aztán a túlsó oldalán nyíló kissé dzsindzsás mező bal szélén indulunk déli irányba. A mező túlsó végéhez közeledve a kereszteződésében balra térünk, belépünk a fák közé. Nagyjából háromszáz lépés után megpillantjuk magunk előtt a szántók szélét, de még előtte jobbkanyar következik, ahol a járat szinte beleveszik az aljnövényzetbe. A következő szakasz nyáridőben igazi dzsungelharc a magas gazban, csalánban, ami kitart Nagyszakácsi határáig.

Igazi megkönnyebbülés, amikor az első magányos tanya után kijárt földútra térünk. Ezen haladunk végig a Jókai utca házsora előtt. A Kossuth utcára kiérve balra fordulunk a talapzaton álló kis Mária szobor előtt, s észak felé ballagunk az aszfaltcsíkon nagyjából háromszáz lépést, aztán jobbra fordulunk a Felszabadulás utcára. Pár lépés után elmaradnak a házak, ahogy átkelünk a Nagyszakácsi-patak hídján. A következő útelágazásban az aszfaltút balra kanyarodik, de mi jobbra térve elhaladunk az utolsó tanyák előtt, hogy egy mélyútba beérve megkezdjük a Marcali-hátra vezető kapaszkodást. Sokáig kaptatunk a dombhát oldalában. Egy idő után utunk kiemelkedik a löszös árokból, megpillantjuk két oldalon a mezőket. Enyhén, de egyre emelkedünk, aztán egy erdőfolton átvágva balra fordulunk, s a fák közül kiérve megpillantjuk a Felső-hegy szőlőit, zártkertjeit.

Végigbandukolunk a telkek szélén vezető csapáson, aztán ismét betérünk az erdőbe. Ezen a szakaszon is magas a fű, de azért sokkal könnyebben járható, mint a Nemesvid és Nagyszakácsi közötti szakasz. Folyamatosan emelkedve egy szántó peremére érkezünk ki, majd a széle mentén újra áthaladunk a nagyfeszültségű távvezeték alatt. Az erdősarkot elérve ismét a fák között indulunk tovább, pici erdei kápolna mellett haladunk el. 5-600 lépést még az erdőszélen, művelt területek határán vezet az egyre kijártabb földút, aztán jobb oldalon is elmaradnak a fák, s a mezők közötti foghíjas fasorban érjük el a dombhát lapos tetejét.

A jelzések ritkásak, de az utat képtelenség eltéveszteni: szélesen, jól kijártan és szinte nyílegyenesen vezet át a hátságon. Talpalunk rajta vagy másfél kilométert északkelet felé, mire elérjük az első kanyarját. Jobbra, kelet felé törik itt az út. A látóhatárig megművelt földek húzódnak mindenfelé. Szép lassan kikopnak a fák, bokrok, szinte minden árnyék nélkül menetelünk a mezők között. Aztán egy erdőfolt mellé érünk, majd később az út jobb oldalán lassan pusztuló építmények tűnnek fel: ezek az Illancsmajor házai, gazdasági épületei. Végigballagunk a kerítés mentén, a túlsó végénél kis horpadásba ereszkedünk le. Ide érkezik egy keskeny aszfaltút a közeli Gadányból, amit keresztezünk.

A túlsó oldalán kissé kanyargósan egy dombtetőre kapaszkodunk. Fenn, az útelágazásban a kijártabb, jobbra térő földutat választjuk, s lassú ereszkedésbe kezdünk. Feltűnik Mesztegnyő templomtornya; a nyílegyenes úton szinte pontosan felé tartunk. Leérkezünk a Marcali-hát keleti lábaihoz egy kis völgy rétjei, legelői mellé. Az útelágazásban balra fordulunk, északkelet felé teszünk meg pár száz lépést, aztán egy jobbkanyarral keresztezzük a völgy alján csordogáló Sári-csatornát. Egy rövid kaptató végén felérünk Mesztegnyő főutcájára, a községen áthaladó 68-as főútra. Mellettünk kis parkban megpillantjuk Szent László királyunk fa mellszobrát. Jobbra, dél felé indulunk el az utcán.

A balra nyíló útelágazásban elhaladunk a Tájház mellett. Itt tudunk pecsételni az udvari bejáratnál a tornác oszlopára szerelt bélyegzővel. Ha időnk engedi, érdemes megnézni a környék helytörténeti és néprajzi értékeit bemutató kiállítást, az udvaron pedig leülhetünk az árnyékos pihenőpadokra. A kék jelzések a Tájháznál balra térnek a Ladi János utcára. Ha nem találtuk itt a bélyegzőt, pár lépéssel még tovább kell sétálnunk a főút melletti járdán, míg el nem érjük az út bal oldalán álló Tó bisztrót. Ez a másik lehetőség az igazolásra. Nem árt feltölteni a ivókészletünket sem, mert hosszú erdei séta következik Mesztegnyő után, ahol nincs biztos vízvételezési hely. A Tájházzal szemben áll a főút másik oldalán a falu barokk katolikus temploma és a ferences rendi, majd később irgalmas rendi kolostor, ami most általános iskolaként működik.

A faluközpontot a Ladi János utca családi házai között hagyjuk el; a végén balra térünk a Táncsics Mihály utcára, s magunk mögött hagyjuk Mesztegnyőt. Az erdőben néhány perces sétával elérve a vasúti síneket, egy átjáróban keresztezzük a 37-es, Balatonkeresztúr és Somogyszob közötti szárnyvonalat. A túlsó oldalon már a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben járunk, Somogy legnagyobb, összefüggő síkvidéki erdejében. Egy keresztező nyiladékban élesen balra, északnak törik az utunk. Pár perces menet végén kiérünk egy mező sarkára. Feltűnik előttünk a Mesztegnyői Erdei Vasút keskenynyomtávú vágánya. Éles töréssel a sínek mellé fordulunk, és délkelet felé indulunk tovább. A következő körülbelül hat kilométert a sínek mellett tesszük meg.

Hat-nyolc perces sétával érkezünk meg a Búsvári-halastó északi partjára. A sínek a gáton vezetnek végig nyílegyenesen. Itt egy gyalogösvényen baktatunk a vágány víz felőli oldalán, de amikor vagy kilométeres menet végén megint bevesszük magunkat az erdőbe, minden nyom eltűnik vasúti pálya mellől. Elhaladunk a Szúnyogvár megálló peronja mellett, s követjük a nyomvonalát. A Búsvári rakodó után a vágány egy széles, homokos út mellé fordul, azzal párhuzamosan halad kilométereken keresztül. Tisztásokon, erdőfoltokon vágunk át, végül nagyjából órányi menet végén érjük el a kisvasút Felsőkak végállomását. Itt egy szépen kiépített erdei pihenő és esővédő házikó várja a turistákat. 

Továbbindulva elmaradnak mögöttünk a sínek. Végighaladunk a rét jobb szélén, aztán egy erdei útkereszteződésben derékszögben jobbra fordulunk a dél felé tartó homokos földútra. Jó háromnegyed órát megyünk, mire a Sárréti-tó mellett elhaladva elérjük a következő irányváltást. Itt a változatosság kedvéért balra fordulunk derékszögben. Szerencsére a keresztező út már nem olyan süppedő homokos, mint amin a kisvasút végállomása óta jöttünk. Fél órányira, a jobbos ívet követően felváltva haladunk kelet és dél felé, derékszögű kanyarokat téve az erdőség pagonyait elválasztó nyiladékok között. Több órás menet végén hagyjukmagunk mögött az erdőt; szántóföldek között átvágva érkezünk meg a kicsi Újvárfalvára.

Ráfordulunk a falu főutcájára, a Kossuth Lajos utcára, s dél felé indulva végigballagunk a falun. A központban elérjük a kis vegyesbolt és italbolt épületét.Pótolhatjuk vízkészletünket, pihenhetünk is kicsit, de pecsételni nem itt kell. A bolt után az utunk kifliszerűen balra kanyarodik keletnek. Lassan elérjük a faluvéget, ahol az út bal oldalán az utolsó ház a szépen felújított Noszlopy kúria. Itt született Noszlopy Gáspár, az 1848-49-es szabadságharcban a somogyi népfelkelők parancsnoka, későbbi kormánybiztos. A szabadságharc bukása után elfogták, de megszökött, gerillaharcot szervezett a Bakonyban. 1852-ben ismét elfogták, halálra ítélték. A kúria kerítésének út felőli sarkán találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját. A kúriában kis múzeum mutatja be Noszlopy Gáspár életét és a szabadságharc somogyi vonatkozásait.

Pecsételés után térjünk vissza az aszfaltútra, ami a falu házait elhagyva dél felé fordul. Nagyjából két kilométert kell ballagni a szomszédos Somogysárdra. Végigtalpalva a hosszú Kossuth utcán, innen balra térve az Ady Endre utcára, majd később ismét balra fordulva az Árpád utcára érjük el a faluközpontot, a buszforduló terecskéjét. Balra megpillantjuk a Betyár csárda már hosszú évek óta zárva tartó és csendesen pusztuló épületét. Élesen jobbra fordulunk dél felé, megkerüljük a terecske kis központi parkját, majd a Petőfi utcán indulunk kifelé a faluból. Az útelágazásban jobbra térünk, s hamarosan elhagyjuk az utolsó házakat is.

Az aszfaltút végén egyenesen indulunk tovább kelet-délkelet felé. Egy ideig erdősávon, majd megművelt földek peremén ballagunk, mire elérjük az mezők sarkán a Nagy-Gyóta erdőt. Ritkán használt, benőtt, csalános keréknyomokon lépünk be a fák közé. Megküzdünk a nagyjából ötszáz lépésnyi dzsungellel, aztán a jelzések jobbra, jártabb útra vezetnek.Jobb-bal kanyarokkal vágunk át a Nagy-gyóta erdején a nyiladékait követve. A felfestett kék jelek nincsenek sűrűn, mégis jól vezetnek bennünket. Egy hosszú, dél felé tartó szakaszon elhaladunk egy viszonylag friss tarvágás mellett, aztán elérjük az erdő déli szélén a szántóföldeket.

Kelet-északkelet felé fordulunk az erdőszélen. Egy ideig még kitart az utunk bal oldalán az erdő, aztán az is elmarad. A mezőkön átvágva fasorban haladó keréknyomokat keresztezünk, majd kerítések közé ismét a fák sűrűje nyel el bennünket. Pár száz lépés után egy földalatti gázvezeték széles, füves nyiladékát érjük el. Egy idő után újra kibukkanunk a mezőkre. Kerítések közé jutunk, aztán egy útelágazásban jobbra, dél felé fordulunk, és ismét fölénk borul a lombozat. A Pati-erdő nyiladékain cikkcakkozunk kis derékszögű, sarkos fordulókkal. Az utolsó, hosszan dél felé vezető keréknyomokon leereszkedünk a Cingető-patak völgyébe, átlábalunk a kis erecskén, aztán a túlsó partján a mezők szélére fordulva felkapaszkodunk egy alacsony dombhátra.

Fenn egy balkanyarral dél-délkelet felé térünk, s egy keskeny erdősáv belsejében vezető keréknyomokon indulunk tovább. Csak néha-néha látunk ki a fák-bokrok közül a környező mezőkre, de lassacskán ezek elfogynak az utunk mellől; végül a földek déli peremén az út kifordul alólunk balra. Nekünk egyenesen kell itt továbbindulnunk. Nemhogy út, de még kitaposott csapás sem indul arra tovább! Megint egy rövidebb, alig száz lépés hosszú dzsungelharc következik, majd megérkezünk a már évek óta zárva lévő sorompóhoz és a mellette álló, omladozó bakterházhoz. Megkerüljük, átkelünk a Kaposvár és Gyékényes közötti vasútvonal vágányán, aztán a másik oldalon lévő lezárt vasúti átjárót is megkerülve érjük el az első tanyacsoportot. Kicsit később az egyre jobb minőségű talajúton egy majorságot fedezünk fel. Néhány méter erejéig rátérünk a házak közül induló keskeny aszfaltútra, de amikor az jobbra, Kaposfő felé indulva kifordul alólunk, megint csak egy földúton baktatunk tovább. Ezen érjük el a 61-es főutat.

Itt balra fordulunk, megkerüljük a körforgalmat, s Kaposmérő házai között indulunk tovább. A kék jelzések hamarosan jobbra fordulnak, hogy egy mellékutcán kifelé induljanak Kaposmérőről, de az igazoló pecsétért tovább kell ballagni 4-500 lépést az út bal oldalán álló Kis Kulacs presszóig, ahol a dobozka a külső falon van a bejárat melletti ablakmélyedésben. Ha idáig jutottunk, elmondhatjuk, hogy a végére értünk a Dél-dunántúli Kéktúra Belső-Somogyon átvezető szakaszának is.

Tömegközlekedéssel

Zalakomár, vasútállomás megközelítése:

  • Vasúttal az Székesfehérvár és Murakeresztúr közötti 30-as számú vasúti fővonalon Zalakomár vasútállomásig
  • Távolsági autóbusszal Zalakomár, kultúrház megállóig, onnan 30 perc gyaloglás a vasútállomás
  • Helyközi busszal Zalakomár, vasútállomás megállóig

Kaposmérő megközelítése:

  • Vasúttal a Dombóvár és Gyékényes közötti 41-es számú vasúti fővonalon Kaposmérő vasútállomásig
  • Helyközi busszal Kaposmérő, temető megállóig

Megközelítés

Zalakomár, vasútállomás megközelítése:

  • Személygépkocsival az M7-es autópályán a zalakomári lehajtóig, onnan a település bekötőútján és utcáin, vagy a 7-es főúton a zalakomári leágazásig, onnan a település bekötőútján és utcáin

Kaposmérő megközelítése:

Autóval

Zalakomáron a vasútállomás parkolójaban, Kaposmérőn pedig a temető melletti út szélén tudjuk letenni az autót. 

Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

 

A szerző által javasolt térképek:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

 

Közösség

 Hozzászólás
 Figyelmeztetés
Közzététel
  Vissza szerkesztéshez
Pont kijelölése a térképen
(Kattints a térképre!)
vagy
Tipp:
A pont közvetlenül a térképre helyezhető.
Törlés X
Szerkesztés
Mégsem X
Szerkesztés
Útpontok módosítása
Videók
*Kötelező mező
Közzététel
Kérlek, adj egy megnevezést!
Kérlek, adj leírást a "figyelmeztetés" alatt!
Állapot
nyitva
Nehézség
közepes
Hossz
63 km
Időtartam
16:15 óra
Szint +
299 m
Szint -
290 m
Egyirányú túra Szakaszosan teljesíthető túra Kulturális/történelmi értékek Hegyi vasút, kötélpálya megállóhely

A mai időjárás

Statisztika

: óra
 km
 m
 m
Legmagasabb pont
 m
Legalacsonyabb pont
 m
Szintprofil megjelenítése Szintprofil elrejtése
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!