Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Tervezz túrát ide!
Beágyazás
Fitnesz
Többnapos gyalogtúra Szakasz

Rádiháza - Zalakomár (DDK-04.)

Többnapos gyalogtúra • Dunántúl
Ennek a tartalomnak a szerzője:
Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
Térkép / Rádiháza - Zalakomár (DDK-04.)
0 150 300 450 m km 10 20 30 40 50 60 70 80 90 Rádiháza (DDKPH_19_A_1) Szentpéterfölde (DDKPH_19_B) Lasztonya (DDKPH_20_A) Lispeszentadorján (DDKPH_20_B) Bázakerettye (DDKPH_21_A) Kistolmácsi Erdei Lak Kistolmács (DDKPH_21_B) Valkonya (DDKPH_22) Nyitnikék Erdei Szálló Homokkomárom (DDKPH_23) Zsigárdi erdei Lak Palin (DDKPH_24) Öröm-hegy (DDKPH_25)
Időjárás

A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli ezen szakasza a Zalai-dombságon keresztül Rádiházától Zalakomárig vezet.

nyitva
közepes
91,3 km
26:20 óra
2102 m
1579 m

A négynapos gyalogtúra keretében Rádiházáról indulva a dombokon keresztül áttúrázunk Szentpéterföldére, majd a Nyírlakosa dombgerincén Lasztonyáig megyünk. A dombokon felkapaszkodunk a kilátóhoz, majd kerülünk egyet Lispeszentadorjánba. A falu után ismét egy kilátó vár ránk a dombgerincen, majd leereszkedünk Bázakerettyére, s onnan tovább Kistolmácsra. Itt következik túránk legtechnikásabb szakasza: a Zalai-dombság nyolc észak-déli irányú gerincét keresztezzük a Borsfán keresztül Homokkomáromig vezető utunkon. Átvágunk a Principális-csatorna völgyén, majd Palinból ismét dombok közé érve, Nagybakónakon át felkapaszkodunk az Öröm-hegyi Postás kulcsosházhoz. A Zalakarostól Galambokon keresztül Zalakomárig vezető utunkat már síkon tesszük meg, végig aszfalton talpalva.

A szerző tippje

  • Kápolna az Öreg-hegyen, Rádiháza felett
  • Utazás a Csömödéri Állami Erdei Kisvasúton
  • Lasztonya és Lispeszentadorján felett a dombokon
  • Fürdés a Kistolmácsi-tóban
  • Homokkomárom, zarándoktemplom
outdooractive.com User
Szerző
Horváth Béla
Frissítés: 2018-09-14

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Magasság
314 m
115 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Pihenő

Kilátó Borozó

Biztonsági előírások

Mivel sokszor több órát gyalogolunk két település között, vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű ételt és italt. 

Felszerelés

  • Túracipő vagy túrabakancs
  • Hátizsák megfelelő mennyiségű étellel, itallal
  • Elsősegélynyújtó csomagocska
  • Térkép, tájoló, esetleg GPS
  • Évszaknak és az időjárásnak megfelelő túraruházat
  • Fényképezőgép, távcső

Kezdőpont

Rádiháza, vasúti megálló (173 m)
Koordináták:
Geographic
46.655227 N 16.766748 E
UTM
33T 635178 5168367

Végpont

Zalakomár, vasútállomás

Útleírás

Miután pecsételtünk a rádiházi vasúti megálló peronján a villanyoszlopra szerelt bélyegzővel, továbbindulunk a Görbőpusztáról érkező és a vasúti síneket keresztező keskeny aszfaltúton. Rövid menettel érkezünk a Gutorfölde és Rádiháza közötti országútra, amin balra indulva elhaladunk a lóversenypálya mellett, majd elérjük Rádiháza első épületeit. Kétszáz lépésnyire érjük el a leágazást, ami jobbra nekiindul a domboknak. (Ha még pár lépést a falu utcáján teszünk meg, eljutunk a Csikós csárdához és a vele egy épületben lévő kis élelmiszerbolthoz, ahol szintén tudunk bélyegezni. A pecsét dobozkája az épület utca felőli falára van felszerelve.)

A főútról letérve, s a keskeny aszfalton nekiindulunk a Tófeji-hegy kaptatójának. Elhaladunk a Kabala ménes istállói és legelői mellett, aztán egyre feljebb kapaszkodva, már földúton érjük el a hegyoldal szőlőit, présházait, hobbikertjeit. Az útelágazásban kiállított öreg szőlőprés mellett találunk rá a gerincen haladó földútra. Itt jobbra térnek ugyan a kék jelzések, de balra indulva körülbelül öt perc alatt kijuthatunk a dombhát végén álló kis kápolnához, ahonnan szép a kilátás a környékre, elsősorban az éppen az imént magunk mögött hagyott Göcsej dombvidékére.

Az öreg szőlőpréstől a gerincúton indulunk tovább. Szintben végighaladunk a Rigóhegytelep szőlőskertjei, kisházai között, aztán némi emelkedéssel érkezünk fel a Gáni-hegy szőlőihez. Az útelágazásban jobbra fordulunk. Eleinte hobbiültetvények között haladunk, majd lassan elmaradnak mögöttünk a telkek, s egy kaszáló peremére érkezünk ki. A sarkon jobbra fordulva megkerüljük, s a végén betérünk az erdőbe. A fák között utunk egyre silányabb lesz: először csak keréknyomokká degradálódik, aztán azok is egyre kátyúsabbak lesznek. Házakat pillantunk meg magunk előtt – az Új-hegy zártkertjei –, de még előttük jobbra fordulunk az elágazásban. Végigbaktatunk az erdőszélen egy lekerített kaszáló széles mezeje mellett. Balra nézve pillanthatjuk meg lenn a völgyben Szentpéterföldétt. Utunk visszatér az erdő szélső fái közé. Egy kisebb mezőn átvágva balra fordulunk a földútra, amin már gyorsan kiérünk a Gutorföldéről Szentpéterföldére vezető erdei aszfaltra.

A hosszú lejtőn néhány perc múlva magunk mögött hagyjuk az erdőt, s feltűnnek Szentpéterfölde házai. Végiggyalogolunk a falu hosszú főutcáján, csak a központban állva meg a Kossuth Lajos utca 52. számnál a polgármesteri hivatal épülete előtt. A bélyegző dobozkáját az épület falán találjuk. Szentpéterfölde az igazoló füzetünk szerint alternatív pecsételőhely: ha bélyegeztünk Rádiházán, akkor itt már nem szükséges. (Igazoló dokumentmunkban a Zalai-dombságon átvezető szakasznál több olyan rubrika van, ahol két település neve is szerepel. Azt tanácsoljuk, hogy mindenki próbáljon az útjába eső első helyen bélyegezni, s ha ez nem sikerül, csak akkor hagyja a műveletet a másik, alternatív helyre!)

Továbbindulunk Szentpéterfölde főutcáján, majd körülbelül ötszáz lépés után az útelágazásban balra térünk a keskenynyomtávú vasút vágánya mellé. Egy idő után keresztezzük a síneket (most az úttól jobbra haladnak), amik a temető után az úttal együtt beérnek az erdőbe. Néhány perces menet végén parkszerű tisztás nyílik az út bal oldalán. Itt balra térünk az erdőszélen vezető murvás útra, elhaladunk egy kis dísztó mellett, majd jobbra fordulva átvágunk a réten. A szélső fákra festett jelzéseket követve végigoldalazunk a sűrűn kaszált rét déli oldalán, ahonnan jól látható a mesterséges tavacska túlsó partján álló szép erdészház. Jobbra kanyarodva, követve az erdőszélt, egy friss irtásfolt mellett belépünk ez erdőbe az egyre jobban összeszűkülő völgyben .

Egyre erősebben emelkedve felkaptatunk a dombhátra. Ezen a részen a keréknyomok szinte eltűnnek a vastag avarban, de a régebben többször is dózerolt út nyomvonala jól követhető a fák között. Egy irtásfolt szélén dél felé indulva útelágazásba érünk, ahol jobbra, nyugat felé fordulunk. Az előbbihez nagyon hasonló kavicsos földúton ereszkedünk pár métert, majd a következő irtásnál az elágazásban balra térünk. Kétszáz méter múlva jobbra, egy kátyús, dagonyás, mélyen kijárt útra lépve kapaszkodunk fel a Nyírlakosa gerincére, amit egy hatalmas tarvágás északi sarkán érünk el.

Itt gyakorlatilag véget ér az emelkedés; az irtásfolt nyugati oldalában indul tovább a földút a széles gerincen haladva, s kitart alattunk kilométereken át. Eleinte erdőben gyaloglunk, aztán egy talán tízéves, kefe sűrűségű fiatalosban lejteni kezd a földút. Néhány éves tarvágás felső peremére érkezünk ki, mikor a kopár domboldalból letekintve megpillantjuk a völgyben fekvő kis Lasztonyát, legközelebbi úti célunkat. Jobbra térünk az irtásfolt peremén, aztán az öreg erdőt elérve balra; a földút lejtőjén ereszkedünk a keskenynyomtávú vasút Kámaházi erdészlak vasúti megállója melletti rakodóba. Keresztezzük a síneket, aztán pár tucat lépéssel kiérünk egy keskeny aszfaltútra, amin begyalogolunk Lasztonyára.

Ez a falu szintén alternatív igazolóhely: Lispeszentadorjánnal van párban. (Idézzük fel a régebbi jótanácsot, s próbáljunk meg itt pecsételni! Már csak azért is megéri, mert a bélyegző rövidebb kitérővel, könnyebben hozzáférhető ezen a településen.) A Szabadság utcán érkezünk meg a falu haranglábához és világháborús emlékművéhez. A kék jelzések itt balra térnek az útelágazásban, de mi jobbra indulva talán száz lépéssel megérkezünk a csöppnyi polgármesteri hivatal elé. A kéktúra bélyegző dobozkája az épület kis előtetejét tartó faoszlopon található.

Pecsételés után az elágazásba visszatérve a Béke utcán kezdjük meg a kapaszkodást. Száz lépés után jobbra fordulunk, s belevágunk a Császár-kert dombjára felvezető kaptatóba. Alig több mint fél kilométeren mintegy száz métert emelkedik a terep. Kifulladva érünk fel a dombtetőre, ahol jutalomként egy fa kilátótoronyra bukkanunk. Érdemes felkapaszkodni a legfelső szintjére és megcsodálni a panorámát. Bár Lasztonya, az imént elhagyott falu nem látszik a mély völgyben, de körbetekintve jól beláthatók a Zalai-dombság erdős dombgerincei.

A kilátó előtti kis réten jobbra térve 4-500 lépést a kertek között vezető földúton ballagunk, aztán a kertek végében balra fordulva egy mezőn indulunk tovább. Elérve az erdőt egy bükkösben vágunk bele a lejtőbe, amin a Kányavár és Lispeszentadorján közötti aszfaltúthoz jutunk. Ezt keresztezve és a túlsó oldalán egy rakodó tisztásán átvágva  újra erdőbe térünk. Az útról a kék jelzések jobbra visznek a csak pár lépésnyire haladó, párhuzamos gyalogútra. Nyolc-tíz percnyire rálelünk a Torhai-forrásra és a mellette található erdei pihenőre. A forrás állandó jellegű: még a legszárazabb nyarakon is csörgedezik belőle a hideg, friss víz. Érdemes leülni pár percre, mert ezután eléggé nehezen járható szakasz fog következni!

Egyre jobban összeszűkül a völgy, ahogy a ritkított bükkösben felkapaszkodunk a dombhátra. A napfényes erdőrészen  az aljnövényzet magasra nő, így nyáridőben alig-alig lehet látni a kanyargó ösvényt a fák között. Sokszor mindössze a törzsekre festett jelzésekre támaszkodhatunk, mert a csapássá szűkülő gyalogút eltűnik a gazban, csalánban. Tíz perces dzsungelharc árán jutunk fel a tetőre, majd balra, talán ötven lépéssel egy erdei útkereszteződésig. Itt jobbra, dél felé fordulunk a széles gerincre.

A csapás kissé kanyarogva, de nagyjából déli irányba tart. Érdemes a fákra festett jelzésekre hagyatkozni. 7-800 lépés után a hegygerincről leereszkedve elérjük az erdő széli kaszálót. Rátérünk az országútra, aminek egy másik szakaszával már találkoztunk korábban, s talán száz méter talpalás után elérjük a Szentadorjánba (Lispeszentadorján egyik falurésze) vezető letérést. Ha már bélyegeztünk Lasztonyán, nem fontos bemenni a faluba - egyébként egy kilométernyire érjük el a faluközpontot; ott tudunk bélyegezni a Kossuth Lajos út 27. szám alatt a Teleház udvar felőli tornácának faoszlopára szerelt bélyegzővel.

Tovább ballagva az országúton érhetünk át Lispére, a kisebb falurészbe. Még az első házak előtt, a mezők szélén balra fordulunk a soron következő dombgerinc felé. Fenn a tetőn, magasan felettünk megpillantunk egy kilátótornyot: oda kell majd felkapaszkodnunk! A mező szélén startolunk, aztán jobbra fordulunk a táblák között végigvezető útra, majd megint balkanyar következik, és újabb kaptató a domboldalban álló épületekig. Ahogy balra térünk előttük, megint megszűnik az emelkedés, de egy újabb jobbkanyar után ismét folytatódik. Innen már nyílegyenesen érjük el a dombgerincet, ahol az emelkedés is lassan elenyészik.

Kényelmesen járható keréknyomokon haladunk, keresztezzük egy távvezeték nyomvonalát, majd kis kitérő után betérünk egy középfeszültségű vezeték nyiladékába. Itt van az a letérés, amin jobbra elindulva kijuthatunk egy-két perc alatt a lentről már észrevett kilátóhoz. Ez a torony a Lasztonya pontos mása; Lispeszentadorján völgyére nyílik nagyon szép panoráma a tetejéről. 

Továbbindulva egy jó darabig még a gerincet tapossuk, majd egy hirtelen, éles balkanyarral s némi lejtéssel lejutunk a Bázakerettye feletti elvadult kertekbe. Az elágazásnál délnek fordulva végigtörtetünk az elvadult fatelepítésen átvezető keréknyomokon, annak túlsó szélén elérjük a falu határát. Elsorjázunk a szélső házak között, majd jobbra a Virág utcára térve ereszkedünk a faluközpontba. Az útkereszteződésben rátérünk a szemben nyíló Fő útra, és pár lépés után elérjük a szolgáltatóházat. Itt tudunk pecsételni a B24 sörözőben. A bélyegzőt a bejárati ajtó mellett van a falon. Ne felejtsük el megnézni a falra akasztott festményeken a névadó világháborús bombázógépet! (Bázakerettye is alternatív pecsételőhely; a következő faluval, Kistolmáccsal van párban.)

Ahogy végigtalpalunk a hosszú Fő utcán, jobb oldalon elmarad mögöttünk a falu katolikus temploma, kicsivel később bal oldalon pedig egy műemlék olajszivattyú. Jó tízperces menettel érjük el a faluvéget. Az országút a házak után betér az erdőbe. Kicsivel később újra keresztezi utunkat a dombok között kanyargó keskenynyomtávú vasút pályája. A sínek kifordulnak az út jobb oldalára, aztán az országút és a vasút együtt ér ki a fák közül, s feltűnik a vasúti végállomás kis épülete. Tisztások mellett haladunk el, megpillantjuk az út mellett lévő Kozár-forrás szépen kiépített foglalatát, aztán utána nem sokkal elérjük a Kistolmácsi-tó partját. Partjának bal oldalán feltűnnek Kistolmács első házai, a tóparti vendéglők, panziók, de az „igazi” falut csak a tó vége után érjük el. Itt tudunk bélyegezni a Petőfi utca 41. szám alatti Tó büfében, ha ezt még nem tettük meg Bázakerettyén. A bélyegző doboza a bejárati ajtó melletti falon van.

Végigballagunk Kistolmács hosszú főutcáján, és csak a falu vége felé közeledve fordulunk le egy festett kőkeresztnél balra a mellékutcába. Itt kezdődik a Dél-dunántúli Kéktúra egyik legnehezebb, legtechnikásabb szakasza, ugyanis a Kistolmács és Homokkomárom közötti, körülbelül húsz kilométeres úton nyolc dombgerincet kell kereszteznünk egymás után. Az emelkedők, lejtők gyakran meredekek. Ez az etap nehézségben felér egy mátrai vagy börzsönyi húsz kilométeres túrával. Csakis kipihenten vágjunk bele, ha egyetlen nap alatt szeretnénk végigjárni eme dimbes-dombos részt!

Tehát Kistolmács utolsó házait elhagyva belevágunk a legelső kaptatóba: egy lebetonozott úton kapaszkodunk egyre feljebb a dombgerinc felé, aztán ott, ahol a burkolat egy jobbra ívelő kanyarba kezd, mi egyenesen, kicsit balra térve indulunk tovább. A földúton összeborulnak felettünk a lombok. Pár perces kaptatóval felérkezünk a gerincre, szőlők és hétvégi házak közé. Balra rátérünk a szilárd burkolatra: ezt hagytuk magunk mögött pár perccel ezelőtt, hogy meredeken emelkedve levágjuk egy szerpentinkanyarját. A házak, kertek végén ismét belépünk az erdőbe, aztán hamarosan egy irtásfolton vágunk át. Megművelt földek tűnnek fel jobb oldalon. Ha a jobbra kitekintünk, már szemmel kísérhetjük a következő huplikat, amiket még meg kell másznunk. A mezők túlsó végénél az útkereszteződésben jobbra fordulunk, s lejtmenetben érjük el  Borsfa első házait. Már aszfalton elballagunk egy kis kápolna mellett, aztán balra kifordulunk a falun végigvezető hosszú, egyenes főutcára. Egy dombgerincen túlestünk a nyolcból!

Nagyjából ezerlépésnyit tehetünk meg észak felé Borsfa főutcáján, amikor jobbra térítenek bennünket a kék jelzések, és nekiindulunk a következő kaptatónak. Elfogynak mellőlünk a házak, ahogy a betonozott úton emelkedünk egyre meredekebben, aztán egy jobbkanyarral szintezni kezd az utunk a domboldalban. A következő elágazásnál balra térünk, és folytatódik a kaptató, de most már közönséges földúton. A mezők felső peremére kunkorodva érdemes megállni pár pillanatra, hogy visszatekinthessünk az eddig megtett útra. Borsfa már nem látszik a völgyben, csak az a gerinc, amin Kistolmácsról jövet átvágtunk. Rövid szusszanás után továbbindulva néhány perc alatt felérhetünk először az erdőben, később zártkertek között haladva a tetőre.

Itt balra térünk az alig használt gerincútra pár perc erejéig, aztán jobbra befordulunk az erdőbe. Itt szó szerint eltűnik a lábunk alól az út - szerencsére a jól felfestett jelzések szinte fától fáig vezetnek bennünket kacskaringózva. A meglelt ösvényke már határozottan délkeletnek vezet, és egyre intenzívebben lejt. Pár perc múlva Valkonya temetője mellett bukkanunk ki az erdőből, aztán egy kanyar után feltűnnek a falu első házai is. A főutcára érve pont előttünk áll a túlsó oldalon a turistaház épülete, falán a faragott Rockenbauer Pál emléktáblával. Bélyegezni itt tudunk: a ház fedett teraszának egyik faoszlopára erősítették a bélyegzőt. Ezennel második dombgerincet is kipipálhatjuk!

A turistaház mellett nyíló földúton magunk mögött hagyjuk a falut, átvágunk a község földjein, aztán a tisztáson álló erdészház után ismét bevesszük magunkat a fák közé, ahol az ösvény nagyon meredek kapaszkodásba kezd. A Gurgó-hegy gerincére érve kiválik balra a kék háromszög jelzés, hogy nagyjából kilométeres kitérőt tegyen a gerinc legmagasabb pontján álló geodéziai mérőtoronyhoz, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre. A kék jelzések átvágnak a széles dombgerincen, majd meredek ereszkedés indul a Szuloki-forrás völgyébe. A völgytalpat elérve egy pici duzzasztógátján átkelünk az alján húzódó árkon, végül egy rövid kapaszkodással érünk fel a völgyben futó keskeny erdészeti aszfaltútra. A harmadik gerincet is magunk mögött hagytuk!

Rátérünk az erdei aszfaltútra, s enyhén emelkedve észak felé ballagunk rajta vagy 7-800 lépésnyit egy erdei rakodó tisztásáig. Közben elhaladunk a Szuloki-forráshoz vezető letérő mellett, mely mélyen alattunk, a szurdokszerű völgy legmélyén fakad -sajnos nem állandó jelleggel. A rakodónál fordulunk jobbra, hogy belevágjunk a következő kaptatóba, ami szintén nagyon meredeken emelkedik. Egy nyiladékban érjük el a gerincet,a majd hirtelen átbukva rajta ugyanabban a nyiladékban leereszkedünk a túlsó oldalon. Kis szögletes tisztásra érünk le a Szuloki-lap völgyének alján. Elmondhatjuk, hogy a negyedik gerincet is legyűrtük!

Vágjunk át a kis réten! Keleti oldalának közepén találjuk utunk folytatását. Talán már nem meglepő, hogy ismét meredek kapaszkodó következik, fenn a púpon pedig észak felé rátérünk a gerincútra. Talán háromszáz lépést ballaghatunk fenn a Csuszigálón, amikor a kék jelzések jobbra térítenek bennünket, s leereszkedünk a következő völgybe, a Horváti-lap mezejének északi sarkára. Átjutottunk az ötödik gerincen is!

A mező északi szélén ballagva átvágunk a völgy alján, majd a túlsó oldali erdősarkon belépünk a fák közé. Itt is emelkedő kezdődik, de sokkal enyhébb az előzőeknél. Egy irtásfolton növekvő fiatal erdő és az öreg erdő határán kapaszkodunk, a lapos gerincet elérve kicsit hullámvasutazunk, majd rátérünk észak felé egy földútra. Ezen kapaszkodunk fel a gerinc egy tetőjére, majd ismét meredek lejtő jön a következő völgybe. Ez volt a hatodik gerinc: talán a legkönnyebb az összes közül.

Egyenesen indulunk tovább egy mező szélén annak a nyiladéknak a folytatásán, amin leereszkedtünk az előző dombról. Kis emelkedővel egy dombhátra kapaszkodunk fel; balról egy széles erdőgazdasági földút fordul mellénk, hogy ugyanazzal a lendülettel távozzon is. Kis lejtéssel elérjük a mező túlsó sarkát: itt kezdődik az igazi hegymenet.Továbbra is a nyiladékban haladunk, de most már csak egy ösvényen. Keresztezzük az imént látott, a domboldalban szerpentinező földutat, s egy nagyon meredek kaptatón felérünk a következő gerinc keréknyomaira. Itt a sárga jelzés keresztezi az utunkat; mi a sajátunkat követve átbillenünk, és még mindig a nyiladékban haladva meredeken ereszkedni kezdünk. A lejtő aljához közeledve egy keresztező nyiladékban balra térünk, aztán egy jobbkanyar után érünk le egy keskeny aszfaltútra. Legyűrtük hát a hetediket is!

Jobbra az aszfaltcsíkon eltalpalunk az Eszteregnye és Obornak közötti országútig. Nagyjából háromszáz lépés erejéig rátérünk, keresztezzük a völgy alján futó Mántai-patakot, aztán még Obornak házai előtt jobbra, dél felé indulunk a mezőszéli keréknyomokon. A következő elágazásban balra ágazunk le, és egy korábbi irtásfolton növekvő újulaton keresztül felkaptatunk a következő dombra. Fenn a tetőn már az öreg erdő borul fölénk. Innen lassan ereszkedve kis horpadásba jutunk, majd a túlsó oldalán kikapaszkodunk belőle. A tetőn balra térünk, pár száz lépést szintezünk egy földúton, s jobbra fordulva még emelkedünk valamennyit. A homokkomáromi zarándoktemplomhoz és rendházhoz már lejtmenetben érkezünk meg. A pecsét dobozkáját a rendház falán lévő üvegezett hirdetőszekrény oldalára szerelték. Továbbindulva már aszfaltos utcán érjük el a Homokkomárom névre keresztelt falut. Végigjártuk hát a Zalai-dombság nagy hullámvasútját!

A falut magunk mögött hagyva átballagunk egy keskeny aszfaltúton a szomszédos Hosszúvölgybe. Éppen csak beérve a településre jobbra lefordulunk az aszfaltos útról, s homokos földúton indulunk dél-délkelet felé. A mezők után beérünk az erdőbe, s az útelágazásban balra térünk. Szinte egyenesen vágunk át a Vaddisznós-kert erdején egy erdészház mellett elhaladva. Nagyjából fél óra alatt érjük el az erdő túlsó szélét Zsigárdmajor határában. Az előttünk nyújtózó széles mezők szélére fordulunk ki, elhaladunk a major házai előtt, aztán egy balkanyarral átvágunk a füves pusztán. Egy erdőfolt után átkelünk a Principális-csatorna felett a hídon. Innen már pár perc alatt elérjük a Palint elkerülő 74-es utat.

A Zsigárdmajortól jövő út felhajtójánál a középső kis forgalomtól elzárt sziget segítségével átkelünk a forgalmas szakaszon, keresztezzük a vasút sínjeit, s a túlsó oldalon pár perc alatt felkapaszkodunk Palin főutcájára, a 74-es út korábbi nyomvonalára. Balra, észak felé indulva a járdán pár perc alatt elérjük a bal kéz felől eső Rózsa presszó emeletes épületét. Itt, a presszó teraszán tudjuk beütni a palini bélyegzést az igazoló füzetbe. 

Továbbindulva átkelünk a forgalmas Alkotmány úton, s a szemben nyíló Kalász utcán indulunk északkelet felé. Pár perc után elmaradnak mögöttünk a házak, mezei földúton ballagunk tovább. Nagyjából negyedórás út végén érjük el az Öreg-Förhencre tartó keskeny aszfaltot; felkaptatunk rajta a dombgerincre. A tetőn derékszögben északnak fordulva megkezdjük a hosszú vándorlást a présházak, hobbitelkek és víkendházak között az enyhén emelkedő terepen.

Jó félórát baktatva elmegyünk a házak között álló kis kápolna előtt. Az utolsó telkek után az aszfaltburkolat véget ér, a földút pedig egy amatőr rádióállomás antennaerdejének kertkapuja előtti elágazásban végződik. Mi a továbbinduló két út közül a balra tartó, kissé kijártabb keréknyomokat választjuk, és az akácosba térve ballagunk tovább. Még mindig gyengén emelkedünk a hosszú gerincen haladva. Nagyjából ezer lépés után a kertkapunál kétfelé vált földút két ága találkozik egymással. Ezután is az erdőben haladunk. Egy irtásfolt nyílik balra: ezen keresztül letekinthetünk a Principális-csatorna völgyére, amit csak az imént hagytunk el. Erdőben megyünk tovább. Jókora szakasz után megművelt földek tűnnek fel jobb kéz felől. Itt jobbra tekintve a mellettünk húzódó Bagó-hegy gerince felett megpillanthatjuk a Badacsony és Gulács tetejét.

Kis aszfaltút fordul alánk bal felől. Nagyjából ezer lépést még ezen teszünk meg, aztán jobbra térünk a természetes talajra. Egy keskeny erdősávon átvágva, majd jobbra, alig néhányszáz méterre megpillantjuk a magas, karcsú tévé adótornyot. Innen ereszkedés kezdődik a szántóföldeken keresztül, ami az erdőt elérve sem ér véget. Szűk völgyben érünk a Kőszikla-szurdok forrásaihoz. 

A völgy alján folytatjuk az utat. Pár perc múlva magunk mögött hagyjuk az erdőt, s besétálunk Nagybakónakra. A házakat eléve lejjebb ereszkedünk az Arany János utcán, aztán egy balra induló úton gyorsan elhagyjuk a települést. Penetráns szagot árasztó kecskekarámok mellett jutunk ki a mezőkre. Itt a kicsit vizenyős, susnyás völgytalp közelében kell megtennünk vagy egy kilométert. A mezőn álló fák törzseire festett kék jelzések talán jobban vezetnek bennünket, mint a ritkán használt keréknyomok, amiken egészen a mező északi széléig baktatunk, ott pedig jobbra térünk.

A fákat elérve felkaptatunk Cser-hát-hegy gerincére, aztán balra, észak felé térünk, még mindig emelkedve. Szántók mellett elhaladva érjük el a gerincút végét. Balra fordulunk az erdőhatáron futó földútra, ereszkedünk rajta pár métert, majd egy elágazásban jobbra térve belépünk ismét az erdőbe. Figyeljük a jelzéseket, mert nagyjából száz lépés után jobbra, gyalogösvényre kell térni, amin aztán leereszkedünk egy horhos bal oldalán a nevenincs völgybe. Azonnal kapaszkodni kezdünk a túlsó oldalán, benőtt ösvényen kaptatunk egyre feljebb az Öröm-hegyre. Közben folytonosan bujkálnunk kell az ösvényre benyúló ágak alatt, ezért szinte megkönnyebbülünk, amikor balról alánk fordul egy földút. Szép vadászház és omladozó tanyák mellett elhaladva ezen érünk fel a hegytetőre a piciny erdei kápolna tisztására.

Itt a kék jelzések jobbra fordulnak, hogy a Rockenbauer Pál kopjafa előtt elhaladva visszatérjenek az erdőbe. Ha pecsételni szeretnénk, egyenesen kell továbbindulunk. Lassan ereszkedve öt perc alatt érjük el a Postás kulcsosházat. A bélyegzőt az udvarba betérve a bejárati ajtó melletti ablak rácsára szerelve találjuk. A házban meg is szállhatunk; a gondnok a szomszéd faluban lakik, elérhetősége az ablakban olvasható.

Az erdei tisztásnál továbbindulunk, s szinte végig az erdőben haladva nagyjából fél óra alatt érünk egy útelágazásba, ahol balra kell térnünk. Itt pillantjuk meg a réten álló Gesztenyeházat, vagyis a környéken leszedett szelídgesztenye szárítására szolgáló kis faépületet. Figyeljük az út bal oldalát, hogy el ne szalasszuk a letérést! Lazán kapaszkodunk egy keveset, aztán pár perc múlva zártkertek, szőlők közé érünk, s felmászunk egy kis magaslatra.

A szántók szélénél egyenesen indulunk tovább a mezőkön átvágó földúton. A benyúló erdősarkot megkerülve utunk dél felé hajlik. Ismét kertek jönnek, aztán egy útelágazásban élesen balra, keletnek törik az utunk. Újabb termőföldek, erdősávok között kanyargunk, aztán egy útelágazásban jobbra fordulunk, s a mezők szélét elérve ismét belépünk az erdőbe. Széles földúton haladunk, gyakorlatilag szintben. Figyeljünk, mert körülbelül hatszáz lépés után jobbra kell térnünk!

Megérkezünk a Zalakaros feletti parkerdőbe. Kísérjük figyelemmel a sűrűn felfestett jelzéseket, mert a következő kilométereken gyakran kell váltanunk a keréknyomok, gyalogutak között. Hosszan kanyargunk egy erdei ösvényen, keresztezzük egy szánkópálya lejtős, füves csíkját, aztán néhány perces menettel leérünk az erdőszéli parkolóba. A kék jelzések itt jobbra fordulnak, de a bélyegzéshez balra kell térnünk, s a kanyargós aszfaltcsíkon felkaptatni a dombtetőre a Kilátó Borozóhoz. A dobozkát a kertkapu mellett találjuk a kerékpártárolónál. A borozónak nevet adó szomszédos kilátót a zalakarosi önkormányzat ideiglenesen lezáratta, mert életveszélyessé vált.

A kék jelzésekre visszatérve nem a kínálkozó aszfaltúton megyünk tovább, hanem az úttal párhuzamos ösvényen maradunk: ezen vágunk át a régi irtásfolton növekvő sűrű dzsungelen. Pár perc bozótharc után ismét megpillantjuk az aszfaltutat, de most sem térünk rá, hanem jobbra fordulva egy ösvényen felkapaszkodunk a dombhátra. Nemsokára egy vadászházikó tisztására bukkanunk ki az erdőből. Itt akár le is huppanhatunk - habár Zalakaros határában vagyunk, innen negyedóra alatt bejuthatunk a városközpontba.

Murvás keréknyomokra térünk a tisztáson, aztán egy balkanyar után megkerülünk egy sorompót, s végre kiérünk Zalakaros nyaralói közé. Végtelennek tűnő aszfalttaposás kezdődik itt: ez a Kékkör leghosszabb egybefüggő szilárd burkolatú szakasza; csak több mint húsz kilométerrel arrébb, Nemesvid távolabbi szélén érünk majd a végére. A Panoráma úton végigvonulunk a szép családi házak, panziók sora előtt. Balra tekingetve rájövünk az elnevezés okára: a házak között a Kis-Balatonra látunk le, a távolban feltűnnek a tanúhegyek bazaltsipkái is. Egy kiflikanyarral balra tér az utca, meredeken ereszkedünk a dombokról a szebbnél szebb panziók között; a lejtés vége Zalakaros főutcájánál van. Itt a kék jelzések jobbra fordulnak a széles, kétszer két sávos út mellett futó járdára. Ha éhesek vagyunk, érdemes balra térni a közeli büfésorra, ahol viszonylag olcsón megebédelhetünk. Sajnos a szomszédos Tourinform irodában „a bélyegző nem rendeltetésszerű használata miatt” megszűnt a már sok éve fennálló pecsételési lehetőség.

Visszatérve a kékre először a főút mellett haladó járdán bandukolunk a város széléig, ami az út jobb oldalán véget ér ugyan, viszont elkezdődik egy kerékpárút a túlsó szélén. Vágjuk át a forgalmas úton, s a bringasáv mentén a főutat követve gyalogoljunk át a szomszédos Galambokra. Itt a bicikliútból ismét járda lesz; ezen kutyagolunk be a faluközpontba. A katolikus templom előtti elágazásban balra fordulunk a jóval csendesebb Petőfi Sándor utcára, s magunk mögött hagyjuk a falut. A templomtól indulva több mint fél óra, mire elérjük a főutat. Ezt keresztezve már Zalakomár bekötőútján indulunk tovább. Jó húsz perc kell az első házakig. Végigvonulunk a hosszú Rákóczi utcán, majd annak a folytatásán, az Ady Endre utcán. Ezután a sínek mellé fordulunk, s jobbra térve egy útelágazásban keresztezzük azokat.

Egyenesen továbbindulva pár perc alatt elérjük a vasútállomás bekötőútját, s onnan az állomásépületet. A vasútállomás nem pecsételőhely ugyan, de ha itt szakítjuk meg túránkat, vagy innen folytatjuk, kérjünk igazolást a pénztárnál. Ezzel a Zalai-dombságon átvezető túránk végére értünk.

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

Rádiháza vasúti megállóhely megközelítése:

  • Vasúttal az Zalaegerszeg és Rédics közötti 23-ös számú vasúti szárnyvonalon Rádiháza vasúti megállóhelyig
  • Helyközi autóbusszal Gutorfölde, Rádiháza Lovarda bejárati út megállóig; onnan 10 perc gyaloglás a vasúti megálló

Zalakomár vasútállomás megközelítése:

  • Vasúttal az Székesfehérvár és Murakeresztúr közötti 30-as számú vasúti fővonalon Zalakomár vasútállomásig
  • Távolsági autóbusszal Zalakomár, kultúrház megállóig; onnan 30 perc gyaloglás a vasútállomás
  • Helyközi busszal Zalakomár, vasútállomás megállóig

Megközelítés

Rádiháza vasúti megállóhely megközelítése:

Zalakomár vasútállomás megközelítése:

  • Személygépkocsival az M7-es autópályán a zalakomári lehajtóig, onnan a település bekötőútján és utcáin, vagy a 7-es főúton a zalakomári leágazásig, onnan a település bekötőútján és utcáin

Autóval

Mindkét vasútállomáson van kialakított parkolóhely.

Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

 

A szerző által javasolt térképek:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

 

Közösség

 Hozzászólás
 Figyelmeztetés
Közzététel
  Vissza szerkesztéshez
Pont kijelölése a térképen
(Kattints a térképre!)
vagy
Tipp:
A pont közvetlenül a térképre helyezhető.
Törlés X
Szerkesztés
Mégsem X
Szerkesztés
Útpontok módosítása
Videók
*Kötelező mező
Közzététel
Kérlek, adj egy megnevezést!
Kérlek, adj leírást a "figyelmeztetés" alatt!
Állapot
nyitva
Nehézség
közepes
Hossz
91,3 km
Időtartam
26:20 óra
Szint +
2102 m
Szint -
1579 m
Tömegközlekedéssel elérhető Szakaszosan teljesíthető túra Egyirányú túra Szép kilátás

A mai időjárás

Statisztika

: óra
 km
 m
 m
Legmagasabb pont
 m
Legalacsonyabb pont
 m
Szintprofil megjelenítése Szintprofil elrejtése
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!