Nyírbátor – Kisvárda (AK-12)

Ha vonattal Nyírbátorba érkezve azonnal bele szeretnénk vágni a túrázásba, kérjünk dátumos körpecsétet a pénztárnál az igazolófüzetbe. Ha túránk előtt szeretnénk bejárni a város nevezetességeit, akkor elkérhetjük a hivatalos kéktúra pecsétet a volt minorita monostorban berendezett Báthori-kiállításon.

A vasútállomásról indulva az Ady Endre utcán kiballagunk az Édesanyák útjára: itt tűnnek fel az Alföldi Kéktúra villanyoszlopokra festett K sáv jelzései. Észak felé pár lépés után elérjük a vasúti átjárót. Keresztezzük a síneket, aztán utána rögtön jobbra térünk, és egy kis szakaszt az itt kezdődő keskeny aszfaltúton teszünk meg. Üzemek, telephelyek közé érünk, aztán balra a Derzsi utcára fordulunk. Családi házak hosszú sora előtt elgyalogolva hagyjuk magunk mögött a Nyírbátor lakóházait, s érjük el a városszéli ipari parkot.

Keresztezzük az Ipartelep utcát, majd a V-elágazásban a bal oldali Coloplast utcába fordulva sétálunk a modern üzemek, telephelyek között, végül elérjük Nyírbátor határát. Nagyjából a vasútállomásról való indulásunk után fél órával fordul ki az aszfalt a lábunk alól, ahogy jobbra betér az utolsó telephely kapuján; nem marad más, csak a Nyírségben már jól megszokott széles, süppedősen homokos út, amin néhány perc alatt elmaradnak mögöttünk a civilizáció zajai. Majdnem egy órát ballagunk ezen a hosszú, szinte egyenesen észak-északkelet felé tartó útvonalon, ami folyamatosan egy erdősávban halad, ezért semmi kilátásunk nincs a környező mezőkre. Végül jobbról megérkezik a Nyírcsászáriból Nyírderzsre tartó aszfaltút, aminek a padkáján megyünk tovább. Pár perc múlva feltűnnek előttünk Nyírderzs első házai. A Bátori úton indulunk befelé a faluba. A kéktúra bélyegzőt a 19-es szám alatti Hangulat büfében találjuk az egyik belső falra szerelve. Itt érdemes szusszanni egyet.

A faluközponton átvágva az utca neve megváltozik: a Kántorjánosi úton ballagunk tovább, amiből rögtön kitalálhatjuk a következő település nevét. Az aszfaltburkolat nem ér véget a faluvégen, kitart alattunk egészen Kántorjánosiig, ahová valamivel több, mint fél óra alatt át is érünk. A Derzsi utcán, majd arról a Kossuth Lajos útra fordulva érjük el a faluközpontot. Jobb oldalon elmarad mellettünk a kis görög katolikus templom, majd egy Coop mini áruház következik. Habár nem kell pecsételnünk, érdemes feltölteni vízkészletünket, mert a falu után jó darabon kell majd kutyagolnunk, mire Vajára érünk!

A református templom után a főút széles ívben jobbra kanyarodik; mi is ezt követjük, amíg a Vajai útra balra térve el nem hagyjuk a települést. A terep emelkedni kezd: az aszfaltcsíkkal együtt felkapaszkodunk az M3-as autópálya felett átívelő felüljáróra. A híd túloldalán leszaladva, mintegy háromnegyed órás menettel érjük el a Vajai-tó partján fekvő kis üdülőtelepet. A tó a jobb oldali házsor mögött rejtőzik; néha keréknyomok vezetnek le a telkek között az egészen közeli vízpartra. Érdemes az egyiken lesétálni, s pihenni egyet a horgászhelyek és a kikötött csónakok stégjei mellett. Az út mellett bal oldalon egy kis büfé várja a betérőket. Ezt elhagyva érkezünk meg pár száz lépéssel a tóba benyúló mólóhoz. Itt is kisétálhatunk a partra: szép rálátás nyílik a nádszigetekkel tarkított vízfelületre.

Innen lassan elmaradnak mögöttünk a telkek és kisházak. Az út szinte a tóparton fut, aztán annak az északi végében derékszögben jobbra fordul. Rögtön a kanyar után ágaznak ki az aszfaltútból azok a homokos keréknyomok, amiket a K jelzések követnek. Aki pecsételni szeretne a hivatalos kéktúra bélyegzővel, megtalálja a dobozt a vajai elágazásban elhelyezett irányító tábla oszlopán. Ha itt letérünk a kéktúra útvonaláról, és besétálunk a faluba, a Török Ignác utcán továbbindulva nagyjából húsz perc alatt juthatunk el a Vay család szépen helyreállított kastélyához. Az épületben múzeumot rendeztek be, de érdemes végigbarangolni a kastélyparkot is.

Visszatérve Vajáról az aszfaltútból kiágazó homokos nyomokon indulunk tovább. Szántók, erdőfoltok, bekerített gyümölcsösök mellett elhaladva nagyjából húsz perc alatt érkezünk meg a vasúti átjáróhoz, ahol keresztezzük a Nyíregyháza és Vásárosnamény közötti 116-os vonal vágányát. A süppedősen homokos út folytatódik a töltés túlsó oldalán is, eleinte erdőfoltok között. Félúttól a szántók szélére kiérkezve újabb húszperces menettel érjük el a keresztező, forgalmas 41-es országutat, amin átkelve már fel is tűnnek előttünk Rohod szélső házai.

Ezen a településen nem kell pecsételnünk, így meg sem kell állnunk. A hosszú és egyenes Szabadság utcán indulunk a központ felé, majd a szélesebb Kossuth Lajos utcára fordulva érkezünk a faluközpontba. Kissé balra folytatjuk az utunkat a Petőfi Sándor utcán, elballagunk a dombra épült református templom alatt, elmarad az utunk jobb oldalán a Vadászkert bisztró, aztán a falu utolsó házai mellett kopik ki a talpunk alól az aszfalt. Vendégmarasztalóan homokos úton indulunk tovább: még gyalogolni is nehéz rajta, nem hogy kerékpározni! Ezt a túraszakaszt szinte lehetetlen biciklivel teljesíteni.

Ez a mezők és erdőfoltok között haladó út kisebb kanyarokkal bár, de tartja nagyjából az észak-északnyugati irányt; végül háromnegyed órás menet végén fordul alánk balról a Petneháza felől érkező erdei makadámút, amin elérjük Nyírkarász első házait. A Rákóczi utcán érkezünk meg a művelődési ház melletti útkereszteződésbe. Itt áll a Tölgyfa presszó, ami egy igazi falusi kocsma. A kéktúra bélyegzőt a kis kertkapun belépve az épület külső falára felszerelt dobozkájában leljük meg.

A presszó előtti kereszteződésben jobbra fordulunk a Madai utcára, erről pedig balra térünk 450-500 lépés után a Jókai utcára. A falu aszfaltos bekötőútján hagyjuk el Nyírkarászt, utolsóként egy mezőgazdasági telephely mellett elhaladva. Bekerített almáskertek között sétálunk; a fák hosszú, szabályos sorokban állnak az aszfaltcsíkot kísérő akácallé mögött. Egy kilométer megtétele után a jelzések balra térítenek bennünket a már unalomig megszokott homokos keréknyomokra.

Szántóföldek, almáskertek között haladunk szinte nyílegyenesen észak felé tartva. Egy nagyfeszültségű távvezeték oszlopsora előtt jobbra térünk, s kisétálunk a Gyulaházára futó keskeny aszfaltra. Rátérve erre az útra már perc után feltűnnek előttünk a település házai. A Micsurin utcán indulunk el a faluba; a központba ennek a folytatásán, a Szabadság utcán érkezünk meg. Az út jobb oldalán, az általános iskola épülete előtt az orrát kecsesen az ég felé emelő MIG21-es vadászrepülő áll, ami bizony eléggé meglepő látvány ennek a csendes, nyírségi falunak a központjában!

Persze nem véletlenül került ide: a mellette álló földszintes épületben élt gyermekkorában Farkas Bertalan, a mindezidáig egyetlen magyar űrhajós, aki még a rendszerváltás előtti időkben járt a világűrben az Interkozmosz program keretében egy szovjet Szojuz űrhajó fedélzetén. Farkas Bertalan vadászpilóta volt a Magyar Néphadsereg légierejénél; innen került űrhajós kiképzésre Csillagvárosba. Az alaposan átalakított szülői házában most kiállítás várja a látogatókat, ami bemutatja Farkas Bertalan életét sok űrhajós relikviával együtt.

A múzeumtól 600-700 lépésnyire a főutca balra tér, a kék jelzések iránymutatása szerint nekünk egyenesen kellene továbbindulnunk a jóval keskenyebb Kisvárdai utcán, de ne feledkezzünk meg a pecsételésről sem! A kéktúra bélyegzőt a főutat követve a kanyar után a bal oldali második házon, a serfőzde és söröző épületére szerelt dobozkájában találjuk. Pecsételés után a Kisvárdai utcán hagyjuk el Gyulaházát. Ismét homokot dagasztunk a keréknyomokon egy közeli erdőfolt felé.

Utunk az erdő szélső fái között vezet. Néha kilátunk balra a környező szántóföldekre, aztán nagyjából kilométernyi menet után már csak egy fasorban ballagunk a mezők között. Körülbelül húsz perc múlva egy forgalmas aszfaltútra térünk egy útszéli fakeresztnél.

Néhány perc alatt elérjük az út szélén gyalogolva Anarcs házait. A református templommal szemben kanyarodjunk be balra, a Czóbel-kúria parkjába, ezen keresztül vezet a Kéktúra. Érdemes megállni a 2016-ban teljesen felújított és korhű bútorokkal berendezett Czóbel-kúriánál, melynek hét és fél hektáros, szépen felújított angolparkjában található Czóbel Minka költő, műfordító sírja is. Keresztezzük a parkot, majd a hasonló nevű utcára kiérve balra vesszük az irányt, és nyugat felé elhagyjuk a települést.

Kiskertes, rendezett területen hullámzunk a dombokon, majd egy mezőgazdasági úton érünk be Kisvárdára. Nyílegyenesen haladunk a Temesvár utcán a sínekig, majd egy frissen (2020-ban) épített aluljárón átkelve, a vasútállomás várótermének bejárata mellett pecsételhetünk. Ha nem itt fejezzük be napi szakaszunkat, akkor menjünk tovább a Bocskai-, majd Rákóczi utcán a település központjáig, ahol balra fordulva, majd a körforgalomnál a Vár utcát követve érünk el a Kisvárdai várhoz, illetve a mellette lévő strandfürdőhöz, Kéktúra-szakaszunk végpontjához. 

Kisvárdán két kéktúra bélyegző van: az egyik a vasútállomáson, a másik a belvárosban a strandfürdő mellett található. Ha itt szeretnénk befejezni a utunkat, s vonattal utazunk el a városból, akkor célszerű az állomáson pecsételni. Ha folytatjuk az Alföld felfedezését Kisvárdán keresztül, akkor nem érdemes az állomásra letérni.