Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Tervezz túrát ide!
Beágyazás
Fitnesz
Többnapos gyalogtúra Szakasz

Molnaszecsőd - Zalalövő (DDK-02.)

Többnapos gyalogtúra • Dunántúl
Ennek a tartalomnak a szerzője:
Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
Térkép / Molnaszecsőd - Zalalövő (DDK-02.)
0 150 300 450 600 m km 20 40 60 80 100 Szarvaskend (DDKPH_07) Halogy (DDKPH_08) Ivánc (DDKPH_09) Kondorfa (DDKPH_10) Őriszentpéter (DDKPH_11) Magyarszombatfa (DDKPH_12)
Időjárás

A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán Molnaszecsődtől Zalalövőig a Kemenesháton és az Őrségen keresztül. Maga az Őrség egy szelíd dombvidék, de a dombokra való felkapaszkodással komoly szinteket tudunk összeszedni egy-egy túranapon.

nyitva
közepes
111,5 km
30:05 óra
1327 m
1324 m

Négynapos gyalogtúra a molnaszecsődi Rába hídtól a Kemeshát apró falvain: Döröskén, Döbörhegyen, Szarvaskenden, Nagymizdón, Katafán, Nádasdon, Halogyon, Felsőmarácon, Iváncon és Hegyhátszentmártonon keresztül a Lugos-patak völgyéig. Itt átjutunk az Őrségbe, amit egy nagy körív mentén járunk be Kondorfán, Szalafőn, Őriszentpéteren, Bajánsenyén, Kercaszomoron, Magyarszombatfán, Veleméren, Szentgyörgyvölgyön, Felső- és Alsószenterzsébeten, Kerkakutason és Felsőcsödén keresztül egészen Zalalövőig.

A szerző tippje

  • Szalafőn ne hagyjuk ki a Pityerszeri Népi Műemlékegyüttest!
  • Árpád-kori templomok Veleméren és az Őriszentpéterhez tartozó Templomszeren
  • Kilátás a Magyarszombatfa felett, a Ritási-dombon álló geodéziai toronyból
  • Magyarszombatfai Fazekasház
  • Őrségi fa haranglábak a Magyarszombatfához tartozó Gödörházán, Felső- és Alsószenterzsébeten
outdooractive.com User
Szerző
Horváth Béla
Frissítés: 2018-09-19

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Magasság
304 m
179 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Biztonsági előírások

Mivel sokszor több órát is gyalogolunk két település között, vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű ételt és italt. 

Felszerelés

  • Túracipő vagy túrabakancs
  • Hátizsák megfelelő mennyiségű étellel, itallal
  • Elsősegélynyújtó csomagocska
  • Térkép, tájoló, esetleg GPS
  • Évszaknak és az időjárásnak megfelelő túraruházat
  • Fényképezőgép, távcső

Javaslatok és linkek

A Pityerszeri Őrségi Népi Műemlékegyüttes április 1. és november 1. között látogatható. Bővebb információk:  http://www.orseg.info/hu/info/orokseg/nepi-epiteszet/orsegi-nepi-muemlekegyuttes.html

A veleméri Árpád-kori templom április 1. és november 1. között látogatható. Bővebb információk:  http://kirandulastippek.hu/orseg/velemer-arpad-kori-templom

Az őriszentpéteri (Templomszer) Árpád-kori templomról:  http://kirandulastippek.hu/orseg/oriszentpeter-arpad-kori-templom 

Kezdőpont

Molnaszecsőd, Rába híd (181 m)
Koordináták:
Geographic
47.043005 N 16.680240 E
UTM
33T 627637 5211313

Végpont

Zalalövő, vasútállomás

Útleírás

Miután pecsételtünk a molnaszecsődi Árvíz büfében, visszakapaszkodunk a Rába-hídon átvezető útra, s átballagunk a túlsó partra. Továbbra is fent maradunk a keskeny aszfaltúton, s a gátról leszaladva befordulunk a hosszú egyenesébe. A távolban feltűnik a Kemeneshát hosszan elnyúló dombvonulata: egyenesen felé tartunk a szinte végtelennek tűnő úton. Nagyjából háromnegyed óra alatt érünk a tövébe; itt jobbra fenn a dombháton feltűnik a döröskei kápolna tornya. Egy jobbkanyarral vágunk bele az aszfaltúton a hegymenetbe a Bogrács-patak völgyében, aztán megpillantjuk az úttól balra a Döröskei-tó víztükrét.

Letérve az aszfaltútról, a vízparttól kicsit távolabb indulunk tovább a kertek, nyaralók felső szélén. Elhaladunk a strand parkolója mellett - innen már közelebb kerülünk a tóhoz, de a partra nem mennek le a jelzések. A déli végén keresztezzük a tavat töltő Bogrács-patakot egy kis fahídon, aztán ismét beérünk a víkendházak közé. Végigmegyünk a kis telepen átvezető földúton, aztán felkaptatunk az Öreg-hegyre kertek, szőlők és présházak közé.Ezeket elhagyva a földúton ismét leereszkedünk a Bogrács-patakhoz, megint keresztezzük egy hídon, aztán felkaptatunk a pöttöm Döbörhegy nevű faluba. A dombhátra felérve jobbra ráfordulunk a község főutcájára, a Fő utcára. Egy darabig ezen ballagunk, aztán jobbra térünk a keskenyebb Iskola utcára. Kicsit ereszkedünk rajta, visszakunkorodva a Fő utcára; végül ezen hagyjuk magunk mögött a települést.

Ismét fenn vagyunk a Kemenesháton. Mezők, erdőfoltok között haladunk, aztán egy útelágazásban balra térve ereszkedés következik Szarvaskend első házaihoz. A völgybe leérve keresztezünk egy kis patakocskát. A túlsó oldalon ismét kapaszkodni kezdünk, így érkezünk meg az út jobb oldalán egy betonozott placcon álló kocsmához, a szarvaskendi pecsételőhelyhez. A bélyegzőt a ház külső falán találjuk a bejárat mellett a falra szerelve. Pecsételés után érdemes letelepedni a kocsma előtti asztalokhoz pihenni egyet. Szarvaskend nem sokkal nagyobb falu, mint a szomszédos Döbörhegy volt. Érdemes megnézni a szép Sibrik kúriát, ami a dombon áll a kocsma háta mögött egy kis parkban.

Innen nincs messze a falu széle. Leereszkedünk a Szarvaskendi-patak völgyébe, még az országúton keresztezzük azt egy átereszen, aztán az aszfaltút hajtűkanyarjában letérünk róla, és egy földúton indulunk tovább észak felé. Szőlők, présházak közé jutunk, aztán egy útelágazásban balra térünk, és elindulunk a szomszédos falu, Nagymizdó felé. Meglehetősen sűrűn fekszenek ezek az apró falvak a Kemeneshát peremén, szinte óránként érünk el egyet-egyet, közben pedig egyfolytában „billegünk” a dombhát meredeken leszakadó északi peremén: hol leereszkedünk róla egy patakvölgybe, hol pedig visszakaptatunk rá. Nem nagy emelkedők ezek: csupán 40-50 méternyit hullámvasutazunk fel és le, de hosszabb távon eléggé kimerítő tud lenni!

A mezőkön átvezető földúton, kőkeresztek és Mária szobrok között érjük el Nagymizdót: szinte minden útelágazásban találunk egyet belőlük. A kék jelzéseket követve átvágunk ezen a településen is, aztán megint rátérünk a faluk között kanyargó keskeny aszfaltútra. Távvezetékeket keresztezve ismét belépünk az erdőbe. Megint lejteni kezd az utunk, hogy a völgy alján keresztezhessük a Hegyaljai-patakot; aztán felkaptatunk újra a dombhátra, hogy ismét kibukkanjunk a megművelt földek peremére. Egy darabig az erdőszélen kanyarog a keskeny aszfaltút, majd egy jobbkanyar után elhaladunk Katafa temetője mellett, s elérjük a 76-os, forgalmas főutat.

A bal padkán végigballagunk a nagy ívű balkanyaron, aztán az országút következő, jobbos ívében balra térünk a Petőfi utca keskeny aszfaltcsíkjára. Ezen a rövid utcácskán érjük el a faluvéget. Az útelágazásban balra térve megcélozzuk a távolban már látható Nádasd épületeit. 6-700 lépés után a kopott aszfaltcsík keresztezi a 86-os út nemrég megépített, falukat elkerülő nyomvonalát. Nádasd temetője mellett érünk a faluba. A mezőkön átvágó keskeny aszfaltút folytatása a Vasúti utca, ezen érjük el a Hegyhátsál felé térő útelágazást. Itt rövid kitérőt tehetünk a katolikus templomhoz, ahol pár évvel ezelőtt egy Árpád-kori rotundát tártak fel és állítottak részben helyre.

A kereszteződésben jobbra, a Petőfi utcára  fordulunk ezerlépésnyit, aztán jobbra térünk a Dobó útra - ezen jutunk ki 86-os főút régi, a falut keresztező nyomvonalára. Átvágunk rajta, s továbbindulunk a túlsó oldalán kezdődő földúton. (Ha a főutat követjük, pár percre, a faluközpontban egy jól felszerelt Coop áruházat találunk.) A kereszteződésbe visszatérve már gyorsan magunk mögött hagyjuk ezt a falut is, keresztezzük a már évek óta nem üzemelő Körmend és Zalalövő közötti vasútvonal sínpárját, aztán újra kiérünk a mezők közé. Egy egyszerű dűlőúton vágunk át a szántók között. Jobb oldalon annyira kinyílik a táj, hogy feltűnik a távoli Kőszegi-hegység gerince is. Nagyjából húszperces menet végén érjük el az erdőt; itt rátérünk a fák között átvágó széles nyiladékra.

Jól kijárt földúton vonulunk egy darabig, aztán egy derékszögű kanyarral balra térünk a keskenyebb erdei földútra. Ezen hat-nyolc perc alatt ismét kinn találjuk magunkat a falvak közötti keskeny aszfaltcsíkon. Jobbra térve leereszkedünk az úton a Daraboshegyi-árok völgyébe, aztán egy rövidebb kapaszkodás végén érjük el a Halogy szélén álló víztornyot. Jobbra törik az utunk, s megint ereszkedés jön; aztán az út balkanyarja után végigszintezünk Halogy főutcáján, a Petőfi utcán. Itt találjuk az út bal oldalán, 36-os szám alatt a Kónya kocsmát, mint pecsételőhelyet. A bélyegzőt a kocsma belső, udvari teraszának korlátján fedezhetjük fel.

Még körülbelül ezer lépést a Petőfi utcán teszünk meg, aztán a buszfordulóval szemben balra térünk a Telek utcára; ezen érjük el a faluvéget. Itt jobbra fordulunk, mezei földúton indulunk tovább. Most alig kapaszkodunk vissza a dombokra, maradunk a lábainál. Belépünk az erdőbe, az elágazásban jobbra fordulunk alig járt keréknyomokra. Egy keveset kapaszkodunk még az erdő és a szántók határán, aztán egy kis lejtővel megint leszaladunk a dombok tövébe. Egy réten átvágva egyenesen indulunk tovább, s nemoskára kiérünk a Hímfai-tó partjára.

Utunk végigvezet a tavacska partján, pár perc alatt elérve az erdei pihenő asztalait, padjait. A tó közkedvelt horgászparadicsom: biztosan látunk majd néhány pecást a vízparton üldögélve. Az erdei pihenő után ismét kifordulunk a tó partjára, de itt már egy egyre magasabb gát fogja el a vízre nyíló kilátást. Bár a kék jelzéseket az erdő szélső fáira, a földút mellé festették , érdemes felkapaszkodni a gátra, s ott végigballagni a vízparton, mert nagyon szép a kis tó nádasokkal övezett víztükre. Amint a tavacska délnyugati sarkához jutunk, továbbindulunk a földúton, és egy erdei rakodó mellett elhaladva tíz perc alatt kiérünk a Csákánydoroszló és Felsőmarác közötti keskeny aszfaltútra. Itt érdemes leülni pár percre a szépen kiépített turistapihenő padjainál, ha ezt nem tettük meg a tóparton.

Rövid szieszta után balra indulunk tovább az országúton. Az erdőbe betérve újra kezdődik a kapaszkodás, ami most elég sokáig kitart. Felsőmarác főutcájáról a katolikus templomnál térünk le jobbra. Földúton hagyjuk el a falut, utolsóként a temető kerítése mellett végigvonulva. A fák között ereszkedünk le egy nevenincs erecske sekély völgyébe, s kaptatunk fel a túlsó oldalán a mezők szélére. A szántók peremén, egy erdősáv mellett kapaszkodunk fel egy kis dombhátra. A tetején, a víztoronynál átkerülünk az utunkat kísérő fasor északi oldalára; innen pillantjuk meg magunk előtt a következő települést: Iváncot. Az ereszkedő földúton pár perc alatt elérjük a község főutcáját.

Jobbra térve a Kossuth Lajos utcán teszünk meg 100-150 lépést, aztán a kék jelzések balra térítenek bennünket a nyugat felé induló Petőfi utcára. Ha pecsételni is szeretnénk, akkor folytassuk az utunkat lefelé a Kossuth utcán, elhaladva a település szép, szecessziós stílusban épült temploma előtt, hogy az út kanyarja előtt, az út bal oldalán álló Anita presszó teraszán megleljük a bélyegzőt. Ha nem sietünk, tegyünk még egy talán órányi kitérőt a Kossuth utcán a település északi határában álló, szépen renovált Sigray kastélyához, ami most szociális otthonként működik. A Petőfi utcára visszatérve már gyorsan elérjük Ivánc szélét.

A keskeny aszfaltúton leereszkedünk egy kis patakvölgybe, aztán felkapaszkodva a túlsó oldalán már be is érünk Hegyhátszentmártonba, amin csak átvágunk. A túlsó szélén elfogy alólunk az aszfalt. Elhaladunk a faluszéli karámok, istállók mellett, s megkezdjük utolsó ereszkedésünket a Kemeneshátról le a Lugos-patak völgyébe. Erdőben kezdjük meg a lejtmenetet, aztán kiérünk a domboldal kaszálóira. Egy erdőfolton átvágva másik rétre érkezünk; ennek a túlsó, északi szélén térünk balra, nyugat felé, hogy aztán egy kikövezett gázlón keresztezhessük a patakot. Továbbindulunk a túlsó parton a földúton, de nagyjából ötszáz lépés után balra, dél felé fordítanak bennünket a kék jelzések.

Villanypásztorral bekerített mező szélére érünk ki. A sarkon lévő nyitható „kapun” – a szigetelt fogantyúkkal kiakaszthatóak a vezető szalagok – belépünk a kerítésen belülre; ennek a belső oldalán haladnak a keréknyomok dél felé. Később még gyakran fogunk találkozni ilyen átjárást biztosító megoldással. A területre való be- vagy kilépés után mindig akasszuk vissza a fogantyúkkal a vezetékeket! Végiggyalogolunk a kerítés mellett annak a déli sarkáig, ahol egy másik nyitható kapun keresztül kilépünk, és ráfordulunk arra a földútra, amin aztán bejárjuk a Lugos-patak hosszú völgyét.

Kisebb irtásfoltok után belépünk az erdőbe: egy oszlopcsarnokszerű fenyvesben baktatunk egyre dél felé. Talán negyedóra után az erdő jellege megváltozik: a fenyvest felváltja a tölgy, de ugyanazon a kényelmesen járható, kicsit kavicsos úton ballagunk, amin eddig. Lassan elérjük az út mellett letelepedésre csábító, gyakran kaszált réteket, aztán balról széles, kavicsos, jól kiépített erdőgazdasági út fordul alánk. Újabb rétek mellett haladunk el... Túránknak ez a szakasza a Lugos-patak széles völgyében nagyon szép! Egy útelágazásban ez a széles erdei makadámút jobbra tér, mi pedig kissé balra tartva átvágunk a földúton az utolsó réten is.

Az erdőbe beérve pár perc múlva a kék jelzések letérítenek bennünket a földútról, és balra hívnak a fák közé. Szűk ösvényen haladva érjük el a Lugos-patakot, ahol két-három méter mély árokban fut a víz kanyarogva a fák között. Ösvényünk a patak jobb oldalán halad. Egy ideig követjük a kanyarokat, aztán lassan elfordulunk a víztől, és az erdő aljnövényzetébe majdnem belevesző ösvényen visszatérünk a csak imént otthagyott földútra. Ezen a szakaszon már alig használják ezt az utat, ezért lassan keréknyomokká silányodik; végül ott, ahol újra elérjük a tisztásokat, szinte el is tűnik alólunk. Kifordulva a rétek szélére a szélső fákra felfestett jelzéseket kell követnünk, amik aztán hol a kaszálókon, hol pedig mellettük, a szélső fák között vezetnek. 

A kisebb, egymástól független kaszálók után elérünk egy egybefüggő hatalmas mezőt, a Máli-rétet. A túlsó végén megpillantjuk magunk előtt Kondorfa szélső házait és templomtornyát. A rét északi szélén vezető, egyre jobban kijárt keréknyomokon, majd földúton érjük el a faluvéget, aztán rátérünk a több dombra épült településen végighullámvasutazó főutcára, az Alvég utcára. Jó húsz perc alatt jutunk ahhoz a kocsmához, ahol a bélyegzőt találjuk. Érdemes rövid pihenőt tartani az asztalainál. Továbbindulva két házzal arrébb kicsi, de jól felszerelt Coop boltot találunk.

Pecsételés után az Alvég utcán indulunk tovább. Keresztezzünk a falun áthaladó, Magyarlakról Őriszentpéterre tartó országutat, aztán a Fővég utcán koptatjuk bakancsainkkal az aszfaltot. Az útelágazásban balra térve ismét leereszkedünk a Lugos-patak völgyébe, átkelünk rajta egy fahídon, majd a keréknyomokról jobbra letérve és az erdőbe belépve egy gyalogúton kicsit felkapaszkodunk a Nagy-sári-hegy oldalába. Pár perc múlva visszaereszkedünk a Lugos-patak völgyébe az ott haladó földútra. Sűrű, sejtelmesen sötét fenyvesbe érünk, mellettünk pár lépésnyire csobog a kis patak, mi pedig a lehullott tűlevelek vastag, puha szőnyegén járunk. Az oszlopcsarnokszerű fenyves aljára a napfény csak keskeny pászmákban lépes leszűrődni. Jó negyedórát gyalogolunk ezen a különös úton, aztán balra térve kikapaszkodunk a völgyből a szántók szélére.

Ráállunk a mezőszéli keréknyomokra, követjük rajta a kanyargó erdőszélt; csak jó húsz perc után fordulunk el róluk balra a kaszálókra, megművelt földekre. Délkelet felé ballagunk talán 4-500 lépést, aztán a mezei utak elágazásában jobbra térünk délnyugat felé. Néhány perces menet végén érünk ki a Papszerre vezető keskeny, kisforgalmú aszfaltra. Balra indulunk rajta a házak felé, aztán lejmenetben áttrappolunk az apró településen. Megérkeztünk hát az Őrségbe, az apró „szerek” világába! Évszázadok óta dívik itt ez a településforma, ahol apró kis településrészek, az önálló szerek alkotnak egy-egy nagyobb társulást, falut. Papszer Szalafő része éppen úgy, mint Pityerszer, aminek a bekötőútjához a Papszer alatti útelágazásban érkezünk.

Itt a felfestett kék jelzések balra fordítanának bennünket, Templomszer felé. Érdemes előtte egy kis kitérőt tenni a Pityerszeri Népi Műemlékegyütteshez. A keskeny aszfaltútra ráfordulva fél óra alatt érkezhetünk meg a dombtetőn álló skanzenhez. A belépőjegyet megváltva egy óra alatt mindent megnézhetünk, még pihenhetünk is egyet a kis bolt és presszó előtti padokon. Igazából nem is skanzen ez, mert a házakat nem telepítették át: az eredeti helyükön állnak most is, csak mivel kihaltak a lakói, most múzeumként működnek tovább. Emeletes kástut (ez jellegzetes őrségi épület, amely egyszerre volt éléskamra és jószágélelem tárolására is alkalmas építmény) és kerített házat már sehol sem láthatunk a környéken, itt azonban megmaradtak az őrségi építészetnek ezek az egyedi darabjai.

Pityerszerről visszaereszkedve az útelágazásba már hamar elérjük Szalafő központját, Templomszert. Itt nem kell megállni pecsételni, akár egyenesen tovább is mehetünk, hogy a Kástu koccintó ivója, valamint a református templom mellett elhaladva jobbra letérjünk az aszfaltozott utcáról. Egy kis lejtőn leszaladunk a sportpálya füves rétje mellé, majd továbbindulva elhagyjuk ezt a falut is. Később a földutak „T” elágazásában jobbra fordulunk, egy kis hídon átkelünk az itt csupán pataknyi Zala medre felett. A túlsó oldali réten az újabb elágazásban balra indulunk tovább a patakkal párhuzamosan. Kissé feljebb kapaszkodunk a domboldalban, egy rövid ideig ott hullámvasutazunk, majd egy ösvényen visszaereszkedünk a Zalához.

Átkelünk egy kis fahídon a patak felett – ezt készítőjéről, a Hegyek Vándorai Turista Egyesület ezermesteréről Miska hídjának nevezik – aztán a patak túloldalán, az erdőszélen indulunk tovább. Széles, villanypásztorral védett kaszáló és az erdő szélső fái alatt futó patak között kanyarog a gyalogút: hol a patakparton, hol a kerítés mellett közvetlenül. A kaszálókon túl, fenn a domboldalban Alsószer házai állnak; mi azonban lenn maradunk a Zala mellett. A rétek szélét követve pár percre eltávolodunk a pataktól, de aztán ismét visszakunkorodunk mellé, sőt át is kelünk rajta. Most megint a déli oldalán haladunk keréknyomokra, később földútra térve. Nagyjából negyedórás menettel érjük el ezeken az utakon Galambszert. A házak kicsit feljebb állnak a domboldalban. Eddigi földutunk beleszalad a szer sóderes bekötőútjába, ami ismét átvisz bennünket a Zala felett. 

A patak északi oldalán felkaptatunk az úton a már Őriszentpéterhez tartozó Keserűszerre. Végigballagunk a lazán települt házak között az alig autónyi széles aszfaltúton egészen az utolsó épületekig. Itt balra fordítanak bennünket a kék jelzések:felkaptatunk a domboldalban a Szalafő és Őriszentpéter közötti országútra. Jobbra indulunk el rajta és nagyjából 6-8 percnyi menettel érjük el az őriszentpéteri Templomszer szélét, ahol jobbra nyílik az Árpád-kori erődtemplomhoz vezető sétány. Ne sajnáljuk a csupán pár perces kitérőt! Maga a templom kitűnő állapotban maradt fenn – ezt egy viszonylag olcsó belépő megváltásával belülről is megnézhetjük –, de ugyanilyen templomot övező árok is.

Nézelődés után, visszatérve az útra átvágunk Templomszeren, majd a település túlsó végén becsatlakozunk a Magyarlakról Őriszentpéterre tartó országútba (amit már egyszer kereszteztünk Kondorfán). Ezen ereszkedünk a Zala melletti mezőkre, ismét keresztezve a pataknyi Zalát, s szép lassan felkaptatunk a túlsó parton Városszerre, vagyis Őriszentpéter központjába. A református templom mellett elhaladva érjük el a körforgalmat, ahol a kék jelzések jobbra térnel Ne felejtsünk el pecsételni az útkereszteződés túlsó oldalán álló Centrum étteremben! A bélyegző dobozkáját a pult jobb oldalán találjuk a falra szerelve.

Pecsételés után elindulunk kifelé a településről. A Baksaszer úton kapaszkodunk eléggé enyhén; elhagyjuk a benzinkutat, lassan elmaradnak mögöttünk a házak is. Figyeljük az út szélén sorjázó kék jelzéseket, mert egy ponton le kell térnünk jobbra, be az erdőbe. Az ösvényre ráfordulva a már régen felszámolt őrségi vasút nyomvonalán haladunk tovább. Persze a vágányokat már felszedték, a zúzottkő ágyazatot is eltávolították. Mostanra az erdő kezdi visszafoglalni a korábbi vasútvonal helyét: itt-ott vékony törzsű fák is megjelentek. Érdekes módon néha még belebotolhatunk néhány zúzottkő darabkába. Talán nem elég gondosan szedték össze őket a vasútvonal felszámolásakor. Erről a kanyargó, szintet tartó ösvényről fordítanak bennünket a kék jelzések balra, a domboldalban felfelé tartó keréknyomokra vagy másfél kilométer után.

Felkaptatunk a fennsíkszerű dombgerincig, s kilépünk az erdőből egy rakodó tisztására. Végigbandukolunk a hosszú, széles, nyiladékszerű rét keréknyomain a keresztező nyílegyenes, kavicsos erdei makadámútig, amin jobbra  térünk. Ez egy széles nyiladékon fut végig. Több mint másfél kilométert ballagunk rajta, mire elérjük a sarkos jobbkanyarját, ahol befordul egy keresztező nyiladékba. Mi balra térünk itt, ugyanabba a nyiladékba; innen viszont már csak egy gyalogút vezet tovább, nagyjából dél felé. Később az ösvény kiszélesedik, átvág a Cserta-erdőn, s annak a déli szegélyén a mezőkre juttat. Füves keréknyomokon megyünk tovább, s hamarosan elérjük az „új” őrségi vasút vágányát. Egy aluljárón átkelünk a sínek alatt, majd pár perc alatt kiérünk a Bajánsenyén végigfutó országútra.

A sarkon álló Határcsárda épülete előtt fordulunk rá a hosszú, több kisebb szerből álló falun végigvonuló aszfaltra. Érdemes leülni pár percre a csárda teraszára, egy ital mellett kipihenni a fáradtságot. Az épületben egy jól felszerelt kis szupermarketet is találunk. Továbbindulva talán 500 méter után térünk le burkolt útról, hogy továbbinduljunk a falutól délre húzódó erdős dombgerinc felé. Átvágunk a mezőkön, keresztezzük egy hídon a Kerka-patakot. Pár száz lépést még a kavicsos földúton teszünk meg, aztán befordulva az erdőbe alig használt keréknyomokon másszuk meg a dombgerincet. Fenn a Kis-hegy gerincén jobbra fordulunk egy dagonyás, mély keréknyomokkal felszántott földútra, ami kis erdészház mellett visz el. Pár percre akár le is telepedhetünk a faház melletti pihenőpadokra. Rövid kapaszkodással felérünk a Belső-hegy lapos tetejére. Itt balra térítenek bennünket a jelzések, egy nyiladékban futó füves keréknyomokra.

Először szintben haladva, majd gyengén ereszkedve haladunk a fák között, aztán magunk mögött hagyjuk az erdőt, s átvágunk a Kercaszomor feletti irtásfoltokon. Ahol keréknyomaink beletorkollanak a megművelt földek felső peremén futó földútba, balra teszünk meg körülbelül 300 lépést, majd jobbra fordulunk, és a mezők között legyalogolunk a falu főutcájára. Itt jobbra, nyugat felé fordulunk, és jó másfél kilométert kanyargunk a lazán települt házak között, mire elérjük a balra, dél felé induló kavicsos utat. A jelzést követve magunk mögött hagyjuk ezt a falut is, s elindulunk az előttünk emelkedő újabb erdős dombgerinc felé.

Ezen a földúton már a Kercaszomor főutcáján velünk szemben megérkező sárga jelzések is velünk tartanak, aztán, miután átkeltünk a dombok lábánál csörgedező Kerca-patakon egy kikövezett gázlón és beléptünk az erdőbe, megérkeznek jobbról a zöld jelzések is. A három turistaút együtt kapaszkodik fel a gerincre, s visz a középkori Szent Vencel templom helyét jelző tábla mellé. A sárga fenn marad a széles dombhát tetején kanyargó földúton, mi pedig a zölddel együtt ereszkedni kezdünk a dombhát déli oldalán. Hamarosan a Magyarszombatfa feletti mezők felső szélén bukkanunk ki. Körbepillantva már látjuk a völgyben a falu néhány házát, mögötte pedig a Ritási-domb tetején feltűnik a geodéziai mérőtorony csúcsa.

Egy bekerített fenyőültetvény és a szántók határán kezd ereszkedni a földút; később bal oldalon egy erdősáv társul mellénk, eltakarva a szántókra nyíló kilátást. Így érjük el a Magyarszombatfára vezető országutat, melyen 2-300 lépés után beérünk a faluba. A kék jelzések meglehetősen gyorsan átvágnak a településen, de ha pecsételni is szeretnénk, akkor a balra nyíló Fő úton be kell ballagnunk a faluközpontba. Ahogy a járdán baktatunk, több helyen asztalkákra kitett, égetett mázas cserépedények mellett haladunk el. Magyarszombatfa fazekas falu, még mostanság is többen űzik ezt az ipart. Nagyjából 5-6 perces sétával érjük el a Fő út bal oldalán a stílszerűen Tűzzománc szomjoltónak elkeresztelt presszót, ahol megtaláljuk a kéktúra bélyegző dobozkáját a bejárati ajtó fakeretére szerelve.

Innen sem érdemes továbbsietni: ha már úgyis bejöttünk a faluba, érdemes meglátogatni a presszótól csupán pár lépésnyire lévő Fazekas Múzeumot, ami a faluban meghonosodott korongozási, cserépfestési és égetési módszert mutatja be. Visszatérve a faluvégen futó kék jelzésekhez megint rákanyarodunk a szlovén határ felé tartó országútra, de csak párszáz lépésig: ott jobbra, egy vasúti betontalpakkal lerakott utat kell keresnünk. Ez a különös burkolat a volt Csekeszeri kulcsosházhoz vezet, ami most Erdészeti múzeum.

Innen már egyszerű keréknyomok indulnak tovább. Egyre erősebben emelkedve belépünk az erdőbe, átvágunk egy rakodónak használt tisztás keréknyom-szövevényén – itt próbáljuk tartani a nyugati irányt – aztán ismét fák közé érünk. Pár perces kaptatóval jutunk a Ritási-domb északi gerincére. Egy balkanyarral rátérünk, s kényelmes erdei menettel érkezünk meg a geodéziai mérőtoronyhoz. A kék jelzések éppen a tövében vesznek egy balkanyart. Ha már itt járunk, érdemes felkapaszkodnunk a meredek tyúklétrákon a több mint húsz méter magas kilátószintre. Legyünk nagyon óvatosak!

Megéri a fáradságot feljutni, mert az onnan nyíló körpanoráma tiszta idő esetén szédületes! Szinte körbevesznek bennünket az Őrség dombvonulatai, látjuk a völgyekbe, dombtetőkre települt apró falvakat, szétszórt kaszálókat, megművelt földeket. Észak felé pillantva szemünkbe ötlik a Kőszegi-hegység vonulata, nyugat felé tekintve az Alpok keleti gerinceit látjuk, sőt délnyugaton még a szlovén Alpok vonulatai is látótérben vannak. Távcsővel nagyon pazar élmény! Érdekesség, hogy utunk során itt kerülünk legközelebb a szlovén határhoz: mindössze háromszáz lépésnyire lehet tőlünk nyugati irányban.

A toronytól továbbindulva végigoldalazunk egy már felszámolt határőr laktanya kerítése mentén, majd a kapujánál rátérünk a bejáróútjára. Ezen a kopott aszfaltcsíkon érjük el azt az országutat, amin már mentünk párszáz lépést Magyarszombatfán is. Most sem megyünk rajta sokat: balra ívelő kanyarjában letérve róla kelet-délkelet felé indulunk el az Ó-hegy gerincén. Szőlők, víkendtelkek szélén vonulunk végig a keréknyomokon. Egy időre visszatérünk az erdőbe, majd ismét kiérünk a telkek szélére. Enyhén, de folyamatosan ereszkedünk az ellaposodó dombháton, aztán egy balkanyarral leereszkedünk a Magyarszombatfához tartozó kicsi Gödörházára. Végigballagunk kavicsos utcáján, aztán egy jobbkanyarral ismét a dombok felé fordulunk. Elhaladunk a műemlék fa harangláb mellett, és visszakapaszkodunk a dombok közé. Később kiérünk a mezők szélére, ahol Velemér szélső házai állnak.

Rátérünk a lazán épült Velemér domboldalban vezető, hullámvasutazó főutcájára, s végigballagunk rajta a hosszú településen. Balra, lefelé pillantva jól látszik a ritkásan álló házak között a Lóka-patak menti Malom-rét; jobbra felettünk húzódik az erdős domboldal. Fél óra alatt érünk át a falun. A szélső utcán az erdő felé fordulunk. A fák előtt az aszfaltos út balra tér, a kék jelzések pedig egy gyalogúton lépnek be a fák közé. Azonban itt se siessünk vissza az erdőbe, mert érdemes elballagni a keskeny aszfaltút végén az őriszentpéterihez hasonló, öreg Árpád-kori templomhoz.

A temető mellett elhaladva egy erdőszéli tisztáson áll az öreg veleméri templomocska. Érdemes körbesétálni a szépen felújított épületet, s belülről is megtekinteni. Nyáridőben általában nyitva találjuk; csekély belépődíj fejében még a szakszerű idegenvezetést is kapunk: elmesélik a templom történetét, valamint a belső falakon feltárt középkori freskók alakjait is megismerhetjük. Nagyjából félórás kitérővel számolhatunk.

A kék jelzések útvonalára visszatérve ismét belépünk az erdőbe. Széles gyalogúton kapaszkodunk fel a Kövecses-hegy oldalában, aztán egy erdei útelágazásban balra térve felérkezünk fennsíkszerű dombgerincre. Enyhén hullámvasutazva folytatjuk az utunkat: szintben alig-alig emelkedve érjük el a Veleméri-hegy lapos tetejét. Innen egyre ereszkedve érünk ki az erdőből Szentgyörgyvölgy Asszonyfa nevű szerének közelében. Mezőszéli útra térünk rá, aztán lassan elérjük az első házakat, végül ráfordulunk a hosszú falun végvezető aszfaltútra. Nagyjából két kilométert kell a lazán települt falun keresztül megtenni, mire megérkezünk a tűzoltó szertárral szemben található Vitéz kocsmához. Itt pecsételhetünk a bejárattól jobbra, a zenegép melletti falra rögzített bélyegzővel, aztán kiülhetünk egy pihenőre az épület előtti, délutánonként árnyas padokhoz, asztalokhoz.

Pecsételés után továbbindulva pár lépés után letérünk a településen végigvezető Kossuth Lajos utcáról, hogy az Ady Endre utcán induljunk el lefelé a falu alatt húzódó széles mezőkre. Az út bal oldalán feltűnik Szentgyörgyvölgy református temploma. Ha nyitva találjuk, ide is érdemes bemenni, megcsodálni a festett kazettás famennyezetet. Utunkra visszatérve pár perc alatt leereszkedünk a Szentgyörgyvölgyi-patak szélesen elterülő völgyének kaszálóira, egy keskeny aszfaltúton haladva átvágunk közöttük, és hamarosan megérkezünk Kógyárra. Véget ér az aszfaltos burkolat: kavicson baktatunk a lazán települt falu épületei között, aztán az utolsó házak után ismét kiérünk a mezőkre.

Egy mezei útelágazásban balra térünk. Itt ismét kopott aszfaltburkolatot kap az út, amin északkelet felé indulunk. Nagyjából kilométernyit ballagunk ezen, amikor egy útelágazásba érkezünk. Elintegetve a szilárd burkolatot a kijártabb nyomokon pedig balra térünk, hogy aztán száz lépés után jobbra, északkeletnek forduljunk. A nagyjából másfél kilométeres szakaszon megmászunk egy lapos dombhátat. A széles tetőre felérve megpillantjuk magunk előtt a kicsi Felsőszenterzsébet falut, aztán a kavicsos földutunk beletorkollik a községen végigfutó Petőfi Sándor utcába, ahol a kék jelzések jobbra térítenek bennünket. Érdemes pár lépést tenni a házak között balra nyíló kis füves területre, ahol a falu zsindelyes tetejű fa haranglába áll.

A Petőfi utcán jobbra indulva hamarosan a házak végére érünk, de az aszfaltburkolat folytatódik, hiszen ez a község bekötőútja. Mezőkön és erdőfoltokon átvágva érkezünk meg Alsószenterzsébetre, ami szintén egy lazán épült falu. Az első házcsoportot elhagyva ismét a mezők közé érünk, aztán az aszfaltutak elágazásában balra fordulunk, s leereszkedünk a dombhátról a nagyobbik falurészbe. Itt is elhaladunk a fa harangláb mellett. Az útkereszteződésben egyenesen ballagunk tovább a buszforduló mellett, s néhány perc múlva ezt a települést is magunk mögött hagyjuk a Kerka-patak hídja után. Ez nagyon egyhangú része a túránknak. Továbbra is a faluk között vezető keskeny aszfaltúton gyalogolunk, a mezők közepén keresztezzük a Kerkafalva és Kerkaújfalu közötti aszfaltutat, aztán egyenesen indulva tovább megérkezünk Kerkakutasra. Beballagunk a faluba, a központban balra fordulunk a Kossuth útra, végiggyalogolunk a hosszú utcán, és az utolsó házak után, a temetőnél, jó öt kilométerre Felsőszenterzsébettől végre véget ér az aszfaltozás.

Igazán jó érzés a lábunknak a földúton haladni, ami egy apró tavacska mellett visz éppen. Partján egyetlen faház áll csupán, a mellette lévő táblákon pedig elolvashatjuk, hogy ez magánterület, ahová tilos belépni. Egy darabon betonlapokkal van kirakva az úttest - talán, hogy a nehéz mezőgazdasági gépek ne tapossanak bele mély nyomokat. Ahogy kiérünk a szélesen elterülő mezők közé, ismét közönséges földúton haladunk, majd a szántók túlsó oldalán lévő erdősarkon belépünk az erdőbe. Balra kanyarodunk egy keresztező földútra, pár lépés után pedig jobbra: így továbbra is tartjuk a korábbi irányt. Nagyjából háromszáz lépés után érjük el a keresztező nyiladékban haladó földutat; balra térve ezen indulunk tovább.

A jobbra nyíló kaszálót elérve azt vesszük észre, hogy a kék jelzések letérítenek bennünket eddigi utunkról, hogy behívjanak balra, a fák közé. Az alig járt ösvényen törzstől törzsig kell követnünk a felfestéseket, mire lassan rájövünk, hogy nagyjából ötvenlépésnyi távolságban követjük az erdőszéli utat. Körülbelül ötszáz lépést kalandozunk így a fák között, aztán visszajutunk a földútra. Egy kilométer után már régóta nem használt, lassan eltűnő keréknyomokra térünk. Itt ismét sokszor kell hagyatkoznunk az eléggé sűrűn felfestett jelzésekre: nagyon kell figyelnünk, hogy észrevegyük a fák között vezető elhagyatott út nyomvonalát!

Hat-nyolc perc után kikanyarodunk az öreg erdő és egy fiatal telepítés között haladó füves csapásra, ezeken ereszkedünk le egy tisztásra. Eltűnik előttünk minden nyom, de aggódni nem kell, mert a szemben lévő erdősarkon észrevesszük az egyik erdőszéli fán a szokásosnál jóval nagyobb kék sáv jelzést.  A réten átvágva már látszik a fák közé bevezető utacska. Száz lépés után egy másik, az előzőnél sokkal nagyobb rétre érkezünk ki. Itt ugyanaz a helyzet, mint az előbb: a jelzések jobbra, a kaszáló hosszában vannak felfestve a szélső fákra. Akár tovább is indulhatnák azokat követve, de itt Pusztaszentpéteren pecsételnünk is kell! Hogy hol a falu? Hát körülöttünk! Ritkásan épült tanyák csoportja a település, és most el kell jutnunk ahhoz, ahol a kéktúra bélyegzőt találhatjuk! Ha nagyjából észak-északnyugat felé pillantunk, észre is vehetünk egy magányosan álló házat a domboldalban: oda tartunk, az lesz a célunk! Induljunk el nagyjából észak felé, keresztben a réten, de vigyázat, a rét közepén a magas fűben egy kis erecske rejtőzik, azt át kell lépnünk! A kaszáló túlsó szélén keréknyomokra bukkanunk, amik aztán felvezetnek a tanyához - még néhány kék pecsét jelzést is találunk az út mellett, az erdő szélső fáin, hogy könnyebben tájékozódjunk.

A tanyához közelítve a kutyák már úgyis jelzik az ugatásukkal, hogy látogató érkezik; erre előjön a házból vagy a kertből az itt lakó házaspár, s már hozzák is a bélyegzőt. Innen azért nem szabad továbbsietni, mert az itt lakók szívesen hallgatják a híreket: jórészt bármit, amit az ide érkező mondani tud nekik! Amikor továbbindulunk, nem érdemes a kaszálón ismét átvágva visszatérni a túlsó oldalán felfestett kék jelzésekhez, mert a háztól induló csapás arra a földútra vezet ki, amire a kék jelzések is rátérnek a szögletes rét másik oldalán.

Ráfordulunk erre a jól kijárt erdei földútra, majd az erdőszélen, irtásfoltok és mezők mellett haladva, enyhe emelkedővel fűszerezve felkapaszkodunk egy erdei fatelep mellé. Belefutunk egy széles földútba; ezen jobbra indulunk el, aztán balra térünk fatelepről induló kavicsos földútra. Átvágunk egy erdőfolton, aminek túlsó szélén nagyon kopott, kátyús aszfaltút fordul alánk balról. Ezen érjük el Felsőcsöde házait. Végigvonulunk az apró falu egyetlen utcáján, aztán az utolsó után, egy bekerített legelő túlsó szélén térünk le jobbra az aszfaltútról, és ereszkedünk le földúton a falu alatti rétre.

A kis szögletes mező északkeleti sarkán lépünk be az erdőbe, és kis vargabetűvel kapaszkodunk fel a Harang-erdő dombhátára. Nem sokat használt, de azért jól követhető keréknyomokon haladunk, amik egy idő után egyre jobban eltűnnek az erdő aljnövényzetében. Szerencsére a jelzettség ezen a szakaszon is kitűnő: fától fáig tudjuk követni a kék jelzéseket. Kaszáló szélére érünk ki, pár lépés erejéig magunk mögött hagyjuk az erdőt, de aztán ismét belépünk a fák közé. Pár száz lépés után újabb füves terület sarkára érünk ki. A nyomok továbbvezetnek a fák között, de körülbelül száz lépés után jobbra térünk, s kiérünk az imént látott kaszáló peremére. Vagy ötszáz lépést ballagunk a szélén, amikor egy földút keresztezi utunkat. Rátérünk észak-északkelet felé, majd hat-nyolc perc alatt elérjük rajta a Pacsa-hegyi szőlőskertek szélét.

Ösvényünk egyre jobban kijárt lesz, fokozatosan kavicsos földúttá alakul, majd egy fából faragott Szent Donát szobor mellett egyesül egy másik, hasonló földúttal, aztán ereszkedni kezd a Pacsa-hegy fennsíkjáról. Egy időre otthagyjuk: a kék jelzések az erdőn keresztül egy ösvényen rövidítenek, de már újra a kavicsos úton érjük el a domb alját és ezzel együtt Zalalövő szélső házait. Rátérünk a település Pörgölin nevű városrészén átvezető Bajcsy-Zsilinszky utcára, s végiggyalogolunk rajta. Már látjuk az utca végét, ahogy belefut a forgalmas 86-os útba, de előtte a kék jelzések jobbra fordulnak a Bartók Béla utcára. Ha követjük őket, akkor gyorsan elhagyjuk Zalalövőt, de ha bélyegezni is szeretnénk, akkor be kell mennünk a városban a vasútállomásra.

Gyalogoljunk hát ki a régi 86-os útra (az új már elkerüli a várost), és induljunk rajta balra, a városközpont felé. Pár lépés után keresztezzük ismét a mély mesterséges árokban csordogáló Zalát, aztán a sorompó után ráfordulunk balra a vasútállomásra vezető Táncsics Mihály utcára. Ezen érjük el az állomásépületet, ahol a bélyegző dobozkáját a kerékpártároló egyik oszlopára szerelve találjuk. Pecsételünkkel a Kemenesháton és az Őrségen végigvezető hosszú túránk végére értünk.

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

Molnaszecsőd, Rába-híd megközelítése:

  • Távolsági autóbusszal Molnaszecsőd, autóbusz váróterem megállóig, onnan gyalog 5 perc gyaloglás a híd

Zalalövő vasútállomás megközelítése:

  • Vasúttal az Ukk és Bajánsenye közötti 25-ös számú vasúti fővonalon Zalalövő vasútállomásig.
  • Távolsági autóbusszal Zalalövő, vasútállomás bejárati út megállóig, onnan 5 perc gyaloglás a vasútállomás

Megközelítés

Molnaszecsőd, Rába-híd megközelítése:

Zalalövő, vasútállomás megközelítése:

Autóval

Mindkét ponton találunk ingyenes parkolási lehetőséget. 

Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

A szerző által javasolt térképek:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

Közösség

 Hozzászólás
 Figyelmeztetés
Közzététel
  Vissza szerkesztéshez
Pont kijelölése a térképen
(Kattints a térképre!)
vagy
Tipp:
A pont közvetlenül a térképre helyezhető.
Törlés X
Szerkesztés
Mégsem X
Szerkesztés
Útpontok módosítása
Videók
*Kötelező mező
Közzététel
Kérlek, adj egy megnevezést!
Kérlek, adj leírást a "figyelmeztetés" alatt!
Állapot
nyitva
Nehézség
közepes
Hossz
111,5 km
Időtartam
30:05 óra
Szint +
1327 m
Szint -
1324 m
Tömegközlekedéssel elérhető Egyirányú túra Szakaszosan teljesíthető túra Kulturális/történelmi értékek

A mai időjárás

Statisztika

: óra
 km
 m
 m
Legmagasabb pont
 m
Legalacsonyabb pont
 m
Szintprofil megjelenítése Szintprofil elrejtése
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!