Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Tervezz túrát ide!
Beágyazás
Fitnesz
Többnapos gyalogtúra Szakasz

Mecseknádasd - Szekszárd (DDK-08.)

Többnapos gyalogtúra • Dunántúl
Ennek a tartalomnak a szerzője:
Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
Térkép / Mecseknádasd - Szekszárd (DDK-08.)
0 150 300 450 m km 10 20 30 40 50
Időjárás

A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra utolsó szakasza Mecseknádasdtól Szekszárdig kalauzol bennünket. 

nyitva
közepes
53,2 km
15:35 óra
1361 m
1572 m

Mecseknádasdról a kék négyzet jelzésen felkapaszkodunk a dombok közé; ott találkozunk a DDK kék sáv jelzéseivel. Szép erdei kirándulás keretében jutunk a Hesz kereszt és a Héthárs pihenő érintésével Bátaapátiba. Egy dombgerincet megmászva, majd onnan leereszkedve Mórágyra érkezünk, egy következő hupli után pedig Kismórágy határába. Újabb púpmászás után érjük el a Szálkai-víztározót, s később a falut. Grábócot megint egy dombgerinc választja el Szálkától -ezután már az utolsó kaptatók következnek. A Szarvas-szurdokon keresztül talpalunk fel a Bati kereszthez és a mellette álló kilátóhoz, innen pedig leereszkedünk Szekszárdra. Utunkat a belvároson áthaladva a vasútállomás előtti Rockenbauer Pál kopjafánál fejezzük be.

A szerző tippje

  • Mórágyon érdemes megtekinteni a Helytörténeti Gyűjteményt,
  • Grábócon pedig a szerb ortodox kolostort és templomot.
  • Szánjunk időt a Szekszárdon való áthaladásra, mert a legszebb részeit érinti a Dél-dunántúli Kéktúra.
outdooractive.com User
Szerző
Horváth Béla
Frissítés: 2018-08-31

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Magasság
321 m
91 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Biztonsági előírások

Mivel sokszor több órát is gyalogolunk két település között, vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű ételt és italt. 

Felszerelés

  • Túracipő vagy túrabakancs
  • Hátizsák megfelelő mennyiségű étellel, itallal
  • Elsősegélynyújtó csomagocskaTérkép, tájoló, esetleg GPS
  • Évszaknak és az időjárásnak megfelelő túraruházat
  • Fényképezőgép, távcső

Kezdőpont

Mecseknádasd központja (297 m)
Koordináták:
Geographic
46.210814 N 18.472577 E
UTM
34T 305042 5120575

Végpont

Szekszárd, vasútállomás

Útleírás

Ha Mecseknádasdon kezdjük túránkat, akkor a buszról leszállva elhaladunk a Slosszberg étterem előtt. Az oldalbejárat mellett felszerelt kék-fehér dobozkából vegyünk ki egy Dél-dunántúli Piros túra matricát! Füzetünkbe ragasztva így tudjuk igazolni, hogy innen indultunk el. Átkelve a főút zebráján a Jókai utcán indulunk el a családi házak között. A kék négyszög jelzéseket követve térünk pár lépés után jobbra a Petőfi Sándor utcára. Már itt megkezdődik a dombok közé vezető kaptató - igaz, az elején csak nagyon enyhén. Körülbelül ezer lépés után a kék négyzet jelzéseket követve az Alkotmány utcára fordulva érjük el a faluvéget.

Átvágva az utolsó házak előtti füves térségen megcélozzuk az erdőszélt. A fákat elérve pillantjuk meg a továbbinduló keskeny gyalogutat. A kapaszkodás természetesen folytatódik, sőt egyre meredekebb lesz. Egy kanyargós szurdok jobb oldalán vezet egyre magasabbra az ösvény, aztán utunk lassan elfordul a vízmosástól. Pár perc múlva magunk mögött hagyjuk a fákat, kiérünk a mezők közé. Százlépésnyi sétával lelünk rá a megművelt földeken átvágó keskeny aszfaltútra. Egy magányosan álló fán találjuk az első kék jelzést. Itt térünk rá a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalára, s indulunk az aszfaltcsíkon balra, délkelet felé.

Néhány perc után elérjük az erdő szélét. Előttünk feltűnik egy erdőgazdasági fémsorompó, amit megkerülve rögtön jobbra fordulunk, s enyhén lejtve indulunk tovább. Nagyjából ezer lépés után jutunk Apátvarasd-telep ritkásan álló házai közé. Ahol utunk balra ível, tüzetesen figyeljük a bal oldalát, mert egy kis beugróban a kertkapu oszlopára szerelve találjuk a megszokott kis fémdobozkát a kéktúra bélyegzővel. 

Ismét rátérünk földútra, lassan elmaradnak mögöttünk a házak, utunk pedig befordul egy középfeszültségű távvezeték széles nyiladékába. Jó kilométernyit baktatunk, mire elérjük  balra egy elágazásban a fák közé induló ösvényt, s megkezdjük hosszú vándorlásunkat az erdőben. A könnyen járható út alig-alig hullámvasutazva, kényelmesen kanyarogva halad a dombok között.

Nagyjából félórás erdei menet végén irtásfoltokat érünk el. Egy útkereszteződésben összefutunk az Erdőmecskéről jövő és Ófaluba tartó zöld sáv jelzésekkel. Itt pillantjuk meg az erdősarkon a Hesz keresztet és a mögötte álló pihenőpadokat, asztalokat. (Nagyjából egy óra alatt értünk ide az Apátvarasd-telepről.) A jól követhető erdei ösvényen egy ideig összeborulnak a lombok a fejünk felett; később egy füves aljú nyiladékba érkezünk. Fél óra múlva magas hársfák csoportját pillantjuk meg jobb kéz felől: ez a térképünkön Héthárs pihenőnek jelzett hely, ahol a padok és az asztalok a hét hársfa által alkotott körben állnak.

Balról keskeny aszfaltút fordul alánk: régi ismerősünk, hiszen rajta talpaltunk Mecseknádasd után is. Másfél kilométer után egy kis nyeregbe felkapaszkodva elérjük a Harsányi-keresztet. A mellette lévő kis tájékoztató táblán olvashatjuk, hogy a kőtalapzaton álló fakeresztet Harsányi János emeltette egy szerencsés kimenetelű vadászbaleset emlékére. Van itt erdei pihenő és egy esővédő házikó is a fáradt vándoroknak.

Letérünk az aszfaltról a Harsányi-kereszt és a pihenőhely között induló földútra. A környék jellege itt megváltozik: magunk mögött hagyjuk az eddigi zárt erdőséget, kiérünk a mezők közé. Szántók, kaszálók szélén ballagunk egy ideig, majd újra visszatérve az erdőbe egy fémsorompónál érjük el Tolna és Baranya megye határát. Rövidebb erdei menet végén megint kiérünk a mezők szélére. Itt a földút a kaszáló peremén indul tovább, de a kék jelzések egy régebbi, mára már felhagyott nyomvonalon vannak felfestve a szélső fák között. Ha ezt járhatatlannak találjuk, nyugodtan menjünk ki a mezők szélén futó útra!

Ismét elérve az erdőt a fák között megpillantjuk a Turista-forráshoz vezető kék forrás jelzések leágazását. Maradunk a már megszokott földúton, ami néhány perc után újabb, nagyobb mezőre juttat bennünket. Eegy ideig ennek is a szélén ballagunk, aztán átvágunk rajta. Az erdőt ismét elérve lejtő kezdődik. Löszös, mélyen a talajba vágódott úton hagyjuk ott a dombtetőket, ereszkedve a Hosszú-völgybe. Ennek alján jól kijárt földútra térve pár perc után megpillantjuk magunk előtt Bátaapáti szélső házait. A kék jelzések itt jobbra térnek, hogy rövid úton elhagyják a települést, de ha pecsételni is szeretnénk, akkor bizony be kell gyalogolnunk a központba a Petőfi Sándor utca 4. szám alatti általános iskola és óvoda épületéhez, ahol az információs táblához rögzítették a bélyegzőt. 

Visszaúton a faluvégre még érdemes megállni a szépen felújított Apponyi kúria előtt. Az önkormányzat renoválta az utóbbi években; most viszonylag olcsó turistaszállásként működik. Szobafoglaláshoz az önkormányzatot kell hívnunk. A kúriától már gyorsan visszatérünk túránk útvonalára: balra fordulunk a faluvégen, hogy az utolsó házak melletti réten átvágva gyorsan elnyeljen bennünket az erdő. Jól járható erdei makadámúton ballagunk - először gyakorlatilag szintben a széles völgy alján, aztán utunk befordul egy balra nyíló mellékvölgybe, és egyre erőteljesebben kapaszkodni kezd. Nagyjából félórás menettel érkezünk fel egy gerincre. Itt balra letérünk eddigi köves utunkról, pár lépést ballagunk a gerincen, majd a kék jelek hirtelen jobbra irányítanak bennünket, s ereszkedni kezdünk a tető túlsó oldalán.

Leszerpentinezünk a meredek domboldalban, aztán szintben haladunk egy darabig. Megkerülünk egy kis völgyfőt, aztán további ereszkedéssel jutunk az Éva-völgy aljára. Rátérünk a patak mellett kanyargó erdei földútra, s pár perc alatt elérjük a szerényen csörgedező Henrik-forrást. Továbbindulva irtásokra érünk ki: itt az egész domboldalt tarra vágták néhány évvel ezelőtt. A völgyek találkozásánál útelágazásba érünk. A szemből megérkező sárga jelzésekkel együtt jobbra, délnek fordulunk. Mintegy száz lépés után a két jelzés útja elválik egymástól: a sárga lenn marad a völgy alján, a kék pedig balra meredeken kapaszkodni kezd a domboldalban.

Körülbelül háromszáz lépésnyit emelkedünk, aztán egy balkanyarral rátérünk a keskeny nyiladékra, ami egyenesen nekiszalad a dombtetőnek. Lihegve, fújtatva érünk fel egy kis fenyvesben a Cserfa-domb gerincére. Egy mező kerítése mellett folytatjuk utunkat a szintet tartó, kanyargós ösvényen. A túlsó sarkon balra fordulunk a kijárt csapáson, ahol a kék jelzések tőlünk pár lépésnyire vezetnek benn a dzsindzsás aljú erdőben, de az arrafelé haladó nyomok már járhatatlanok. Ereszkedünk egy jókorát, aztán irtásfolt határára érünk ki ismét. Figyeljünk, mert egy útelágazásban balra kell térnünk, hogy visszakapaszkodjunk a dombgerincre! Felérve a tetőre ismét lejteni kezd az utunk, és leereszkedünk rajta a Mórágy határában fekvő védett kőfejtő mellé.

Rátérünk a völgy alján futó útra, s elhaladunk a védett geológiai feltárás mellett, ahol a dombságot alkotó öreg gránit bukkan felszínre. Az első házakat elérve ráfordulunk a Szabadság utcára. Elhaladunk a volt hengermalom emeletes épülete előtt, ami most a helytörténeti gyűjtemény otthonául szolgál. Az egyik kéktúra bélyegzőt itt találjuk a ház falán. A faluközpontban megpillantjuk a buszforduló kis terét a stílszerűen gránitból faragott eligazító oszloppal. Pecsételni a Patak csárdában is tudunk, amit a terecskétől nagyjából 300 lépésnyire találunk letérve a kéktúra útvonaláról, fenn a buszforduló feletti kis dombon.

Bélyegzés után a Kossuth Lajos utcán indulunk tovább, majd jobbra térünk az aszfaltozott utcák villaszerű elágazásában. Megkezdődik a következő kaptató, ami még meredekebbre vált, amikor jobbra térünk a pincékhez felvezető útra. Ahogy elmaradnak mögöttünk a házak, jobb oldalon feltűnnek a löszös domboldalba vájt pincelejáratok. A löszös talaj leomlását szárazon rakott kőfal akadályozza meg . Az út túlsó oldaláról, a legfelső présházak, hétvégi házak mellől már szép kilátás nyílik az alattunk elterülő Mórágyra.

Löszös mélyúton kapaszkodunk tovább, nagyjából hét-nyolcszáz lépés után elérve egy többszörös útelágazást. Itt már kibukkan az utunk a löszös árokból, mellettünk kétoldalt megművelt földek húzódnak. Ide tér ki villaszerűen két keréknyom; de egyenesen is indul tovább egy út, viszont annak az árka már be van nőve, gyakorlatilag teljesen járhatatlanná téve azt. A jelzések balra invitálnak bennünket, viszont kifordulva a szántó szélére teljesen eltűnnek a képből. Mellettünk az árokban a bebokrosodott út halad. Ennek a vonalát követjük enyhén ereszkedve a mezőszéli keréknyomokon - csak később vehetjük észre, hogy kék színű szalagok és PET-palackok vannak felaggatva a szélső bokrok ágaira. Mintegy ötszáz lépést ballagunk a mezők szélén, amikor eléjük a fák közé bevezető ösvényt. Itt már újra az igazi, festett kék jelzés kalauzol bennünket, s egy-két perc alatt elérjük korábbi utunk nyomvonalát.

Ez a löszös árokban haladó út pont úgy be van nőve, mint a felső vége. Tovább ereszkedünk az ezernyi birkalábtól szélesre taposott kemény talajon, ami egészen a völgy aljáig elkísér bennünket. A völgytalp kiszélesedik, rétek nyílnak utunk mindkét oldalán, majd megérkezünk a Dombóvár és Bátaszék közötti 50-es számú vasútvonal vágányaihoz. Az átjáróban keresztezzük a síneket, utána a Lajvér-patakon kelünk át, s pár lépéssel kiérünk az 5603-as számú országútra. Balra eltalpalunk rajta öt-hatszáz lépésnyit a birkakarámokig. Innen a földútra térve elhaladunk a penetráns szagot árasztó karámok mellett – innen jönnek hát azok a birkák, akik alaposan kijárták a korábbi utunkat –, aztán belefogunk a soron következő kaptatóba a Pásztor-hegyre felvezető széles földúton.

Kopár dombhátak között emelkedik az utunk. Ha pár perc múlva visszatekintünk, már jól belátjuk a Lajvér-patak széles völgyét, sőt megpillantjuk azt a dombhátat is, ahonnan leereszkedünk a vasúthoz. Bekerített, nagyüzemi művelésű szőlők és gyümölcsösök közé érkezünk két kerítés között. Bár ritkák a jelzések, eltévedni képtelenség! Amikor bal oldalon véget ér a kerítés, átvágunk egy keskeny erdősávon, majd egy kapun keresztül  bekerített területre jutunk. Kis kapaszkodással érünk fel a Radnai-magaslat szélesen elterülő hátára. A kerítés északi végéhez közeledve érkezik meg egy földút balról, amibe beletorkollanak a keréknyomaink. Balra, szinte visszafordulva térünk rá erre az ösvényre.

Egy kisebb erdei szakasz végén kiérünk egy bekerített irtásfolt peremére, s végigballagunk a határán. Később bal oldalon is megművelt földek kezdődnek. Itt figyeljünk, mert nekünk az irtásfolt végén kell jobbra térni az öreg erdő és a bekerített tarvágás között vezető gyalogútra; utána betérünk az erdőbe. A tölgyest már többször is ritkíthatták, mert az aljnövényzet elég fényt kap most ahhoz, hogy elkezdjen burjánzani. Mindenféle tüskés bokor és vadszeder akadályozza az utunkat, sok esetben szinte átjárhatatlan falat alkotva előttünk. Alaposan megtépnek bennünket az ágak, mire elérjük a fennsík peremét, s az utunk hirtelen lejteni kezd a Mocsény-hegy északi oldalában.

Végre elmaradnak mögöttünk a szúrós bokrok, de a lejtő kellemetlenül meredek, ráadásul a nyomok kezdenek kikopni alólunk. Jelzéstől jelzésig navigálva érjük el a fiatal, ritkított tölgyes szélét, majd egy bokros, ligetes mezőre érünk ki. Átvágva rajta a gyalogút belefut egy földútba; ezen jobbra indulunk tovább. A Szálkai-víztároló partján járunk - sajnos csak sejteni lehet, mert a bal oldalon húzódó bokros erdősáv elveszi a tóra nyíló kilátást. Kanyarogva halad az ösvény, betér egy-egy vargabetű erejéig az oldalvölgyekbe; csak jó tíz perc után pillantjuk meg a vízfelszínt egy horgászhely padjánál. Érdemes megállni pár percre, s elgyönyörködni a dombok közé zárt tó látványában.

Továbbindulva a látványt többször fűszerezi a víz: utunk a közelében halad, hol leereszkedve a parthoz, hol több emeletnyire fölé kapaszkodva. A tavat kettéosztó zárógátnál végleg a part mellé szegődünk: elsétálunk a horgászhelyek mellett egészen az északkeleti végén lévő autóparkolóig. A kijárati úton felkaptatunk a pár méterrel magasabban futó országútra, és elballagunk rajta Szálka széléig. Az első ház, amit megpillantunk az úttól balra, az a Trófea Söröző és Trófea ABC  épülete. Itt kell pecsételnünk a két üzlet közötti terasz falára szerelt bélyegzővel. Ehhez kicsit körbe kell mennünk, elhaladva a kis parkban a környéken kilőtt világbajnok szarvasbika szobra előtt - eztán tudunk csak visszafordulni a parkolóba.

Bélyegzés után továbbindulunk a szarvas szobránál kezdődő hosszú Petőfi Sándor utcán. Először csak nagyon enyhe, később egyre erőteljesebbé váló kaptatón érkezünk fel a falu felső végére. Az utolsó házak után sem szűnik meg az emelkedés. Az addigi aszfaltozott utca betonburkolatot kap, s bevezet egy löszös árokba, itteni nevén „szurdikba”. Ebben a völgyben kapaszkodva érünk fel a dombhátra szántók, szőlők közé. Hirtelen kanyarral balra törik az utunk: az eddigi északi irányból délnyugat felé fordulunk. Látótérbe kerül a Mecsek, amit két túranappal ezelőtt magunk mögött hagytunk. A mezőkön keresztül nagyon szép kilátás nyílik a hosszú gerincre, s az abból kiemelkedő Tubesre és Zengőre.

A mezei földúton ballagva érünk el egy újabb löszös árkot. Ebbe süllyedve hosszan haladunk a több méter mélyen. Bár jelzések nincsenek errefelé, nem lehet eltévedni. Jó negyedóra baktatás után a horpadás további szakasza járhatatlanná válik, ezért kiemelkedve, a mezők szélén folytatjuk a sétát. Éppen csak pár száz lépést maradunk a szántók szélén, aztán ismét ráfordulunk a mélyútra, ami erőteljes ereszkedésbe kezd. Pár perc múlva megpillantjuk magunk előtt a grábóci szerb ortodox kolostor templomtornyát. Az első házak mellett elhaladva még lejt egy keveset az utunk, majd megérkezünk a kolostor kapujához.

A törökök elől menekülő szerb szerzetesek 1585-ben alapították a kolostort, ami 1974-ig, az utolsó szerzetes haláláig folyamatosan működött. Az épület melletti templom – aminek a tornyait elsőként megpillantottuk – 1736 és 1741 között épült, az ikonosztázát Vaszilij Osztovity készítette. Két évtizedre szociális otthont faragtak belőle, de 1994-ben visszakapta azt a szerb ortodox egyház, s a szerzetesek újra megtelepedtek a falai között. A szent hely naponta 10 és 15 óra között látogatható - bár a nagyobb csoportoknál elvárják, hogy korábban bejelentkezzenek. Érdemes körbesétálni az udvaron, valamint megnézni a templom csodálatos ikonosztázát és freskóit. Nem szabad kihagyni ezt a látnivalót - ráadásul egyetlen lépést sem kell letérnünk túránk útvonaláról.

A kolostortól továbbindulva hamar átvágunk Grábócon. A Deák Ferenc utcán baktatunk be a központba, ahol a kék jelzések jobbra térnek a buszfordulónál. A pecsételéshez viszont tovább kell gyalogolnunk háromszáz lépésnyit egyenesen a kis vegyesboltig, ahol a terasz oszlopára szerelve találjuk a kéktúra bélyegző dobozát. Visszatérve elhaladunk a polgármesteri hivatal előtt, aztán az úttest balra fordul, mi pedig egy betonozott gyalogosjárdán indulunk tovább. Egy pásztorszobrot elhagyva érünk ki az északkeletnek tartó Új sorra; ennek betonozott úttestén indulunk el kifelé a faluból. Néhány perc alatt elérjük az utolsó házakat, elbaktatunk a faluvégi istállók, karámok mellett is, aztán kiérünk a Gyurkó-völgy szélesen elterülő kaszálóira, legelőire. Az erdőt elérve az addigi enyhe emelkedő meredekebbre vált. Mintegy negyedórás kaptató végén érünk fel az éles gerinc fiatal irtásfoltjának felső peremére.

Utunk kettéágazva vág neki a lejtőnek. Mi itt a bal oldali ágat választva ereszkedünk le, aztán az alsó peremén balra kunkorodik az utunk. Egy ideig tartjuk a szintet a mellettünk már jól látható völgy oldalában, aztán jobbra térítenek bennünket a jelzések, ahogy átvágunk a völgytalp bokros-ligetes mezején. A már lakatlan, csendesen pusztuló Grábóci erdészházhoz és melléképületeihez érkezünk. Jobbra térünk előtte a keréknyomok elágazásában, majd pár lépés után elérjük újra a fákat. Az útelágazásban a bal oldali lehetőséget választjuk, és újra nekiveselkedünk az emelkedőnek a következő gerinc felé.

Az első útkanyarban egy jó karban lévő vadászház mellett haladunk el, aztán pár perces kapaszkodással egy, a hegyoldalban szintezve haladó földutat érünk el. Végigvonulunk rajta egy irtásfolt alsó peremén, aztán a keleti végre érve ismét emelkedni kezd, s csak a széles dombhátnál enyhül picit. Kényelmes sétával kapaszkodunk el a keresztező, jól kijárt dózerútra, amin öt-hatszáz lépést teszünk meg. Balra lépünk párat, majd egy jobbkanyarral ráfordulunk az előbbi úttal párhuzamosan haladó keréknyomokra. Innen ismét balra indulva meredeken ereszkedni kezdünk. Egy bekerített irtásfoltot szélén halad az utunk, aztán az erdőt ismét elérve már a fák között süllyedünk tovább. Az ereszkedés vége a szépen kiépített Haramia-forrás mellett van.

A forrás kőből kirakott foglalata mellett pihenőpadok, asztalok marasztalnak bennünket. Tájékoztató tábla hívja fel a figyelmet a Sötét-völgyi tanösvényre. A fák közül kipillantva feltűnik az erdő szélén a Fazekas-völgy sűrűn kaszált rétje; a jól kitaposott ösvény felette kanyarog az erdőben: hol kicsit feljebb kapaszkodva, hol szinte leereszkedve a füves mező szélére. A tanösvény tájékoztató táblái és pihenőpadok mellett haladunk el; néha még egy erdei tornapálya sportszerei is feltűnnek. Ösvényünk továbbra is ragaszkodik a domboldalhoz, folyamatosan a völgytalp felett haladunk pár méterrel. A völgy alján húzódó tisztás-füzér egyre újabb tagjait érjük el, miközben átérünk a Fazekas-völgyből a Sötét-völgybe. Összességében majdnem háromnegyed órát ballagunk ezen a gyalogúton, mire feltűnik mellettünk a Sötétvölgyi erdészház. Ezt elhagyva leereszkedünk a domboldalról. Egy erdőszéli tisztásra érünk végül.

A mezőn ballagva egy hídon keresztezzük a csordogáló patakot. Mielőtt az erdő felé indulnánk, érdemes pár lépés kitérőt tenni a fedett pihenőhelyhez. A Játszótér tisztásán néhány hinta és mászóka csalogatja a kicsiket. Ez a rét a szekszárdiak közkedvelt piknikhelye. Tavasztól őszig szép hétvégéken családok százai keresik fel ezt a tisztást, vagy a korábban látott Fazekas-völgyi réteket. Rövid pihenő után továbbindulva a szélső fák között haladunk völgytalpon. Néhány perces sétával érkezünk meg a Gyermektábor bekerített telkéhez. A kerítésen túl felfedezhetők a faházak és az épületek közötti füves kertek.

Itt útelágazásba érünk. A kék jelzések jobbra térnek a fák között, a kék kereszt pedig egyenesen megy tovább (vele még találkozni fogunk a továbbiakban). Enyhe kapaszkodó kezdődik a hegyoldalban, ami fokozatosan bedurvul: szuszogva, fújtatva kaptatunk felfelé a Húshagyó-domb északi oldalában. Pár perces hegymenet végén kis nyeregbe érünk fel, de tévedünk, ha azt hisszük, véget ért az emelkedő! Egy útelágazásban balra fordulva az újra kezdődik, s kitart egészen addig, míg meg nem másszuk a Húshagyó-dombot a nyugati gerincén kapaszkodva. A tetőn adódik pár perc a pihegésre, de aztán újabb, bár az eddigieknél sokkal enyhébb mászás vár ránk. Így érkezünk fel az Óriás-hegy tetejére a sokszor egészen keskeny gerincen emelkedve.

A gerincen kanyargó útról a kereszteződésben balra fordulunk négy-ötszáz lépésnyit, majd mikor a nyomok beletorkollanak egy jól kijárt földútba, balra indulunk tovább. Szántók peremét tapossuk, aztán újabb hét-nyolcszáz lépés után megint balra térünk a következő útelágazásban. Ezzel a többszöri balos letéréssel szinte visszafordulunk: az Óriás-hegy gerincén még dél felé haladtunk, most viszont észak felé vezet az utunk. A mezőn átvágva beérünk újra az erdőbe, most már az Éles-hegyhát tényleg keskeny gerincén haladunk. Akár jobbra, akár balra tekintünk a fák között, látjuk, hogy meredeken lejt a hegyoldal mindkét irányban. Később otthagyjuk a gerincet, s löszös falak közé süllyedve, rövid lejtő végén érkezünk meg a következő útelágazásba.

A völgyből a kék kereszt jelzés érkezik meg a földúton: ezt hagytuk ott még a Gyermektábornál - csak amíg mi tettünk egy óriási, nagyjából órányi kerülőt a gerinceken, a kereszt jelzés szinte egyenesen kapaszkodott fel ide. Nagyjából egyenesen indulunk tovább a keresztező földúton átvágva. A lényeg, hogy megtaláljuk a keskeny gyalogutat, ami aztán egy jobbkanyarral beszalad a Szarvas-szurdikba. Ezen a löszös falak közé mélyen besüllyedt gyalogúton kapaszkodunk vissza a gerincre. Maga a szurdik egy ideig délkelet felé vezet, majd egy éles balkanyarral észak felé fordul. Ahogy folyamatosan kapaszkodunk, utunk lassan kiemelkedik a löszös falak közül. Jobbra egy bekerített szőlőültetvény tűnik fel, balra az erdő húzódik a gyalogutunk mellett.

A kerítésen egy idő után kapu nyílik; mi az azon kilépő, s a kerítés mellé forduló nyomokon indulunk tovább. Hamarosan feltűnik az erdő szélső fái között álló Bati kereszt. Itt balról egy keskeny aszfaltút tűnik fel, amire rátérve néhány száz lépéssel megleljük a Bati kilátót, ahonnan szép panoráma nyílik a Szekszárdi-dombságra. A kereszthez visszatérve pár száz lépést az aszfaltos úton ballagunk; amikor ez véget ér, nagy kőlapok sorakoznak a talpunk alatt. Továbbra is nagyüzemi szőlők és erdőfoltok között haladunk, aztán feltűnnek előttünk a Szekszárd feletti szőlőskertek, víkendházak. Ismét löszfalak közé süllyedünk, s megkezdjük a Szekszárdra levezető hosszú ereszkedést, miközben a városra nyíló kilátásban gyönyörködhetünk.

   A meredek ereszkedés vége a Kápolna téren van. Ha jobbra pillantunk, meg is láthatjuk a Remete-kápolnát. A buszmegálló peronja mellett elhaladva véget ér a kövezés; innen már a kissé falusias hangulatot árasztó, aszfaltozott Bocskai utcán indulunk tovább a városközpont felé. Pár száz lépés után a villaszerű elágazásban jobbra tartunk a Bethlen Gábor utcára. A házak jellege cseppet sem változik, továbbra is falusias marad. Csak jó negyedórás gyaloglás végén kezdjük érezni, hogy mégiscsak városba érkeztünk: a református templomnál tűnnek fel az első emeletes házak, aztán már ötszintes társasházak előtt torkollik bele az utunk a jóval szélesebb Mérey utcába. Százötven lépés után jobbra térünk az útvillában a meredeken ereszkedni kezdő Babits Mihály utcára; ezen érjük el a költő múzeumnak berendezett szülőházát.

Átbaktatunk a Szekszárdi-séd hídján, aztán felkapaszkodunk a Belvárosi templom mellé. A barokk templom mellett elhaladva érkezünk meg a téren álló Szentháromság oszlophoz. Feltűnik balra a volt megyeháza klasszicista épülete; mi a díszkővel lerakott sétálóutcán ereszkedünk tovább egészen a Garay-szoborig. Átkelünk a forgalmas Széchenyi utcán a kijelölt gyalogátkelőhelyen, aztán a sétálóutcával szemben nyíló Hunyadi utca bal oldali járdáján haladunk. Kissé balra térve áthaladunk az ötemeletes kockaépület árkádjai alatt (a kék és piros jelzések az árkád oszlopaira vannak felfestve). Az épület túlsó oldalán keresztezzük az Angusz Imre utcát, majd visszatérünk a Hunyadi utca szélén futó járdára. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum épülete mellett elhaladva balra fordulunk a Mészáros Lázár utcára, s amikor elérjük az első gyalogátkelőhelyet, átvágunk a túloldalra. 

Díszkővel lerakott csodálatos platánfasorban indulunk tovább, s érjük el pár perc alatt a buszpályaudvar terét. Itt már nincs más dolgunk, mint megkeresni a középső kis parkosított területen a Rockenbauer Pál emlékére állított kopjafát. Besétálva hozzá a füvön keresztül, majd megérintve azt elmondhatjuk: az Írott-kő csúcsáról indulva végigjártuk a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalát. Innen a kék jelzések az Alföldi Kéktúra útvonalán indulnak tovább. Pecsételni a szomszédos vasútállomás épületénél a vágányok felőli oldalon tudunk a váróterem kijárati ajtaja melletti bélyegzővel. 

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

Mecseknádasd, 6-os főút megközelítése:


Figyelem! A Dél-dunántúli Kéktúra nem érinti a települést, Mecseknádasdtól körülbelül két kilométerre keresztezi a falun is áthaladó 6-os főutat.

Szekszárd, vasútállomás megközelítése:

  • Vasúttal a Rétszilas és Bátaszék közötti 46-os vasúti szárnyvonalon
  • Távolsági és helyközi busszal Szekszárd, autóbusz állomás megállóig. Az autóbusz állomás a vasútállomás előtti téren található.

Megközelítés

Mecseknádasd, 6-os főút megközelítése:


Figyelem! A Dél-dunántúli Kéktúra nem érinti a települést, Mecseknádasdtól körülbelül két kilométerre keresztezi a falun is áthaladó 6-os főutat.

  • Személygépkocsival a 6-os főúton a Mecseknádasd utáni Mészkemencei vadászházhoz vezető elágazásig.

Szekszárd, vasútállomás megközelítése:

Autóval

Mecseknádasdon nincs kialakítot parkolóhely, így csak az utcák szélén hagyhatjuk az autót. Szekszárd vasútállomásán viszont nagy, elkülönített parkoló áll rendelkezésre. 

Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

 

A szerző által javasolt térképek:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

 

Közösség

 Hozzászólás
 Figyelmeztetés
Közzététel
  Vissza szerkesztéshez
Pont kijelölése a térképen
(Kattints a térképre!)
vagy
Tipp:
A pont közvetlenül a térképre helyezhető.
Törlés X
Szerkesztés
Mégsem X
Szerkesztés
Útpontok módosítása
Videók
*Kötelező mező
Közzététel
Kérlek, adj egy megnevezést!
Kérlek, adj leírást a "figyelmeztetés" alatt!
Állapot
nyitva
Nehézség
közepes
Hossz
53,2 km
Időtartam
15:35 óra
Szint +
1361 m
Szint -
1572 m
Tömegközlekedéssel elérhető Egyirányú túra Szakaszosan teljesíthető túra Szép kilátás Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek

A mai időjárás

Statisztika

: óra
 km
 m
 m
Legmagasabb pont
 m
Legalacsonyabb pont
 m
Szintprofil megjelenítése Szintprofil elrejtése
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!