Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Tervezz túrát ide!
Beágyazás
Fitnesz
Többnapos gyalogtúra Szakasz

Kaposmérő - Abaliget (DDK-06.)

1 Többnapos gyalogtúra • Dunántúl
Ennek a tartalomnak a szerzője:
Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Sztankó Bálint, Magyar Természetjáró Szövetség
Térkép / Kaposmérő - Abaliget (DDK-06.)
0 150 300 450 600 m km 10 20 30 40 50 60
Időjárás

A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán Kaposmérőtől Abaligetig egy háromnapos túrán bebarangoljuk a Zselicet.

nyitva
közepes
67,8 km
19:30 óra
1537 m
1502 m

Kaposmérőről indulva érkezünk Szennára, ahol rövid kitérőt teszünk a Skanzenba. Innen Patcára indulunk. Körbejárva a dombok között jutunk Szilvásszentmártonba, majd Zselickisfaldba. Kardosfapusztán keresztül érjük el a dombok között fekvő horgásztavat, majd a Ropolyi-kastély mellett alhaladva jutunk ki a Pölöskei-rétre. Simonfán és Gálosfán keresztül érkezünk a lassan elnéptelenedő Szabásra, majd Felsőkövesdre. Alsókövesd után kapaszkodunk fel a Zselic legmagasabb pontjára, a Hollófészekre. Túránk Abaligeten ér véget.

A szerző tippje

  • Ne hagyjuk ki Szennán a Skanzent!
  • Az első túranap végén megszállhatunk a Katicatanya turistaházban.
  • Tegyünk rövid kitérőt Kardosfapuszta után a Csillagoségbolt Parkba, majd üljünk le pihenni a horgásztó partján az árnyas padokra.
  • A Hollófészek oldalában rövid sétával látogassuk meg a Nagy Máté vadászház melletti arborétumot!
outdooractive.com User
Szerző
Horváth Béla
Frissítés: 2018-08-31

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Magasság
357 m
137 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Biztonsági előírások

Mivel sokszor több órát gyalogolunk két település között, vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű ételt és italt. 

Felszerelés

  • Túracipő vagy túrabakancs
  • Hátizsák megfelelő mennyiségű étellel, itallal
  • Elsősegélynyújtó csomagocska
  • Térkép, tájoló, esetleg GPS
  • Évszaknak és az időjárásnak megfelelő túraruházat
  • Fényképezőgép, távcső

Kezdőpont

Kaposmérő, Kis Kulacs presszó (140 m)
Koordináták:
Geographic
46.354708 N 17.692628 E
UTM
33T 707156 5136982

Végpont

Abaliget, vasútállomás

Útleírás

Kaposmérőn pecsételünk a Kis Kulacs presszóban (a bélyegző dobozkáját a külső falon találjuk a bejárat melletti ablakmélyedésben), aztán a település főutcáján, a Rákóczi úton délnyugat felé ballagva eljutunk addig a pontig, ahol a szemből megérkező kék jelzések balra térnek egy keskeny mellékutcára. Néhány lépés múlva elmaradnak mögöttünk a házak. Az alig autónyi szélességű aszfaltút az utolsó telephely kapujánál véget ér; innen egyszerű földúton indulunk tovább. Egy kisebb erdőfolton átvágva feltűnnek előttünk a halastavak. Az apró hídon átkelünk a Kapos-patak felett, majd a két tavat elválasztó gáton vezet az utunk egy darabig. A jobb oldali tavacska gyorsan elmarad mögöttünk; a bal, nagyobb vízfelület partján ballagunk percekig.

A halastó elkeskenyedő déli végét már benőtte a sás, a nád. Miután ezt is elhagyjuk, újabb hídon most a Bárdi-patak felett kelünk át, aztán megérkezünk a lovasíjász-pálya előtti füves parkolóhoz. Errefelé az eddigi jól kijárt földutunk talán autónyi szélességben betonburkolatot kap. Elhaladunk az íjászpálya dombjának tövében, aztán utunk belekezd egy szabályos ívű, óriási jobbkanyarba: egy rég felszámolt töltés nyomvonalán haladunk a volt Kaposmérő – Középrigóc közötti vasútvonal helyén.

Nagyjából fél órával az indulásunk után a Bárdudvarnokról Kaposdadára tartó aszfaltút keresztezi az utunkat. Túlsó felén egy kerékpáros pihenőt fedezhetünk fel padokkal, esővédő házikóval, kerékpártárolóval. Balra térünk itt, s pár lépéssel elérjük Kaposdada házait. Végigmegyünk a kis falucska egyetlen utcáján, majd kiérünk a mezők közé, ahol az útelágazásban balra kanyarodva felkapaszkodunk a dombhátra.

Ahogy felérünk a tetőre, éles töréssel jobbra fordulunk a kis emlékműnél. A faoszlopba az 1204-2004 évszámokat vésték a település nyolcszáz éves történetére utalva. Az aszfaltúton továbbindulva itt is házak közé érünk: ez a Dadai tanyáknak aposztrofált házcsoportja. Kanyarogva vágunk át a házak és bekerített telkek között. Az aszfaltozás az utolsó épület mellett ér véget egy kőkeresztnél. Innen már csak egyszerű mezei keréknyomokon ballagunk tovább a megművelt földek között.

Körülbelül ötszáz lépés után az útelágazásban jobbra térve egy darabon még a mezők között ballagunk, aztán beérünk egy erdőfoltba. A fák között átvágva a keréknyomok pár perc múlva ismét szántóföldek szélére érnek. Átvágunk egy keresztező nagyfeszültségű távvezeték alatt. Bal oldalon romos házak – a volt Steinertanya épületei – tűnnek fel, majd pár perces mezei gyaloglás után megpillantjuk magunk előtt a Szenna feletti tanyákat. A dűlőutak elágazásban jobbra térünk, aztán nagyjából háromszáz lépés után, egy másik elágazásban pedig balra. Az itt kezdődő földúton érkezünk meg a kertek szélére. Balra, kelet felé kerüljük meg a kis telepet. A kerítések mellett végigbaktatva szép a kilátás balra a völgybe, Szennára.

Pár perc múlva, az utolsó tanyát elhagyva utunk ereszkedni kezd: kanyarogva szerpentinezünk le a dombhátról a völgybe. Az erdő szélét elérve a keréknyomok balra térnek, de a kék jelzéseket követve mi jobbra fordulunk. Nagyjából 30-40 lépést törtetünk a felhagyott keréknyomokon, amikor a kék jelzések balra küldenek bennünket a fák közé. Egy nevenincs kis erecske csalános völgyébe ereszkedünk le a csapáson, amit az előttünk itt járt kéktúrázók tapostak ki. A völgy alján kicsit balra térve kelet felé kapaszkodunk ki az árokból. Pár perc alatt átvágunk az erdőn, s Szenna határában bukkanunk ki a fák közül. A Petőfi Sándor utca burkolatán leereszkedünk a faluközpontba.

A kék jelzések jobbra terelnek az Árpád utcán, de érdemes tenni egy alig pár perces kitérőt balra a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménybe. A skanzen 1978-ban nyitotta meg a kapuit. Célja a somogyi építkezés legszebb, napjainkig fennmaradt emlékeinek megmentése, bemutatása a látogatóknak. Területén áll Szenna festett kazettás mennyezetű temploma is. A teljes falumúzeum egy óra alatt alaposan bejárható, minden lényeges dolog megtekinthető. A skanzen pénztárában szép faragott pecséttel bélyegzést is kaphatunk igazoló füzetünkbe.

A falumúzeumtól a település főutcáján most visszafelé indulunk el a zöld jelzésekkel együtt. Pár száz lépés után feltűnnek a jól ismert kékek. A főutca nagy ívben balra fordul, de ha nem pecsételtünk a falumúzeumban, el kell még ballagnunk a Vadász presszóba. Induljunk egyenesen tovább az Árpád utcán, innen pár lépés után forduljunk jobbra a Bárdi utcába. Elindulva felfelé a kaptatón, jobb oldalon találjuk az épületet. A bélyegző a presszó előtti fedett pihenő egyik oszlopán található.. Pecsételés után a főutcára visszatérve már gyorsan elérjük a falu végét. Továbbra is az aszfaltos úton maradva egy kis kaptató végén felérünk a dombhátra. Itt a tetőn pont a szennai téesz központi telephelyének kapujával szemben térünk rá a szántókon átvezető földútra.

Átvágva a földek között egy erdősarokra érkezünk. Nagyjából kétszáz lépés után bevesszük magunkat a fák közé, majd leereszkedünk a Csipányi-patak völgyébe. Az alján elhaladunk a szépen kiépített Csipány-forrás és a tőle nem messzi erdei pihenőhely mellett, átkelünk az erecskén, aztán a túlsó partján egy kis kapaszkodással érünk ki az erdőből Patca határába. Itt egy fafaragásban gyönyörködhetünk, mely a Virág Út Turbánliliom nevet viseli. Ráfordulunk a településen végigvezető Fő utcára, s végigballagunk a házsoron. A faluvégen a buszforduló mellett érjük el a Katicatanya turistaházhoz való letérést.

A házat a Katica Tanya Élményparadicsom tartja fenn. A buszfordulóból már jól lehet látni a Nozsi-hegy oldalában elterülő parkot és az épületeket. A turistaházba bejelentkezni a Katica Tanya főépületében található recepción lehet. Az aszfaltút végén rátérünk a továbbvezető jól kijárt földútra, elhaladunk a Katica Tanya parkja mellett, aztán felkapaszkodunk a Nozsi-hegyre. Szántók, elszórtan álló tanyaszerű épületek között érünk a dombhátra, továbbra is a földúton maradva végigballagunk közöttük, majd átvágunk egy erdőfolton. A túlsó oldalán ismét feltűnnek a szántók. Itt még együtt haladunk a Szennán hozzánk társult zöld jelzésekkel, de a kék jelzések nagyjából háromszáz lépés után balra térnek.

Az első pár száz métert ritkán használt keréknyomokon tesszük meg, aztán visszatérve a tanyák közé utunk minősége is javulni kezd, végül aszfaltburkolatot kap. Ahogy ereszkedni kezdünk lefelé a dombhátról, egy ideig löszös falak mélyén kanyarog alattunk a keskeny aszfaltcsík; a lejtő vége Szilvásszentmárton főutcáján van. Itt balra indulunk a járdán a Zselickisfaludra átvezető elágazásáig, ahol egy jobbos után gyorsan elmaradnak mögöttünk az épületek. Leereszkedünk az úton a Szentmártoni-patak széles völgyébe. Átvágva a mezőkön keresztezzük a patakot, s néhány perc alatt átérünk Zselickisfaludra. Elhaladunk a szépen faragott üdvözlő tábla mellett, aztán százegynéhány lépés után a faluközpontba érünk. Két helyen tudunk bélyegezni: balra térve a Fő utcán, a 49. szám alatti vegyesbolt kirakatának ablakkeretén találjuk az egyik pecsétet (ez pár perc kitérőt jelent a kéktúra útvonaláról). A templom melletti útelágazásban jobbra fordulva, a jelzéseket követve a Fő utca déli végéig a jobb oldali utolsó ház a Vándor turistaház – ma már csak kulcsosház – épülete. A másik bélyegző itt található a „Régi kincsek, új utak” információs tábla oszlopán. Pecsételés után a Fő utca végén balra térünk az útelágazásban, és a löszös talajba süllyedő földúton felkapaszkodunk ismét a dombok közé. A Bereknyei-hegy gerincére felérve kinyílik a panoráma. Érdemes itt megállni egy percre, s körbepillantani a Zselic dombvilágán.

Fenn a gerincen indulunk tovább: először tanyák, zártkertek között, majd egy kisebb szántón vág keresztül a földutunk. Ahol betérünk az erdőbe, a Zselici Tájvédelmi Körzet területére lépünk: erre az út melletti tájékoztató tábla fel is hívja a figyelmet. Egyszerű erdei földúton ballagunk tovább az itt már széles gerincen. Úgy hullámzik alattunk a táj ,hogy a szint alig változi. Jó húsz perc elteltével tűnik fel a földúttól balra egy erdei pihenő esővédő házikója. Vele srégen szemben, az út túlsó oldalán tájékoztató tábla hívja fel a figyelmet a négyszáz millenniumi emlékhársakra, amiket 1896-ban úgy ültettek, hogy a levegőből nézve az „18M96” szöveg karaktereit formázzák. Azóta persze sok kipusztult közülük, s az erdő többi fája is felnőtt körülöttük, így az alakzat mára nem felismerhető – pláne nem az erdő fái között járkálva.

Az erdei pihenőtől továbbindulva néhány perc alatt elérjük a dombhátak között kanyargó keskeny erdei aszfaltutat, amire rátérve hat-nyolc perc alatt megérkezünk Kardosfapusztára. A hely pontos neve ökoturisztikai- és konferenciaközpont. Ha van pár percünk, érdemes körbesétálni a szépen parkosított területen álló mutatós épületek között. Az erdei úton továbbindulva nagyjából ezer lépés után egy útelágazásba érünk. A kék jelzések itt balra térnek, tovább követik az aszfaltutat; de egyenesen is indul egy út meredeken felfelé a 256 méter magas Vörös-domb tetejére, ahol egy kilátó áll. Felkapaszkodva rá a Zselicre nyílik körpanoráma. Mellette épült fel a csillagoségbolt-park, ahol a látogatók a Zselic gyakorlatilag fényszennyezés-mentes éjszakáin a csillagokban gyönyörködhetnek.

A dombtetőről az erdei aszfaltútra visszaballagva hamar leereszkedünk a Berki-patak völgyébe a kis horgásztó mellé. Kis kitérővel vízparton árnyas pihenőpadok várnak bennünket, az erdős domboldalak közé zárt kis tavacska látványa gyönyörködtet bennünket. A völgy alján futó aszfaltúton indulunk tovább a kaszálók mellett. Negyedóra múlva elhaladunk Ropoly-puszta gazdasági épületei előtt, majd megpillantjuk az útmenti réteken a SEFAG Zrt. fahasználati tanpályáit. Ismét beérve az erdőbe kapaszkodni kezdünk, elhaladunk a Ropolyi kastélyhoz (a valóságban inkább csak egy szép erdészház) vezető feljáró mellett, aztán nagyjából ezer lépés után balra letérünk az aszfaltról. Ösvényen kapaszkodunk fel a Vigyázó-domb gerincére, ahol rátérünk a dombhát tetején vezető Postakocsi útra, ami évszázadokkal ezelőtt a Kaposvár és Szigetvár közötti legrövidebb utat jelentette. Ma már csak egy erdőgazdasági gyűjtőút ez, ami alig-alig hullámvasutazva vezet végig a hosszú gerincen, könnyen járható terepet adva a túránknak.

Nagyjából félórás út végén tűnik fel előttünk egy turistapihenő esővédő házikója. Előtte pár lépéssel jobbra, kisebb ösvényre fordulva, szerpentinezve ereszkedünk le a dombhát keleti oldalában a völgy aljára. Kilépve a fák közül megpillantjuk a völgyben húzódó hosszú, keskeny Pölöskei-rétet. A kaszáló keleti oldalán nagyjából ezer lépést bandukolunk, amikor elérjük azt a pontot, ahol a kék jelzések jobbra fordítanak bennünket a völgyből meredeken kikapaszkodó ösvényre.

Felkaptatunk a völgy jobb oldalán futó Kecske-hát gerincére. A tetőn gyalogutunk egy másikba csatlakozik a turistapihenő mellett. Ezen indulunk el észak felé egy kilométernyit, mire elérjük hajtűkanyarszerű visszafordítóját. Ahogy ereszkedni kezdünk a Kecske-hát keleti oldalában, elhaladunk a Kecskeháti erdészlak mellett, aztán magunk mögött hagyva az erdőt kilépünk a Zselic-patak völgyének mezőire. Ezen átvágva utunk beletorkollik a túlsó oldalon, az erdőhatáron vezető forgalmas 67-es főútba. Észak felé indulunk a padkáján. 800-1000 lépés után érjük el Simonfa bekötőútját, amin pár perc alatt megérkezünk a falu házai közé.

A Dózsa György utcán leereszkedünk a falu kis dísztavához, aztán lassan elérjük a faluközpontot. A kis vegyesbolt után balra térünk, és az Ady Endre utcán kezdjük meg a következő dombhátra való kapaszkodást. Egyre erősebben emelkedve érjük el a felvéget. Feltűnik előttünk a római katolikus templom tornya. Az alatta lévő épület a Meteor kulcsosház. A kertkapun belépve a ház bejárati előtetejének oszlopán találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját. Érdemes leülni pár percre a ház melletti pihenőpadokhoz, asztalokhoz.

Ha a továbbindulás mellett döntünk, térjünk vissza az Ady Endre utcára, amin rövid kapaszkodással elérjük a faluvéget. Elmaradnak mögöttünk a házak, véget ér az aszfaltozás, de az emelkedő csak nem akar enyhülni: most egy löszös árokban kaptatunk egyre feljebb a Nagy-hegyre. Utunk egyszer csak kiemelkedik az árokból, S mezők között indulunk a jól kitaposott földúton dél felé. Feltűnnek jobbra Simonfai-puszta épületei. a bejárati út mellett a puszta kutyái nagy csaholással rohannak elénk a földutunkra. Rájuk sem kell hederíteni! Amikor látják, hogy kinn maradunk az úton, elhallgatnak. egy ideig „díszkíséretként” követnek bennünket, aztán megfordulnak, s visszatérnek őrhelyükre.

A pusztát elhagyva egy erdősávon vágunk át, aztán balra ezer lépés erejéig belecsatlakozunk egy keskeny aszfaltútba. Ennek egy balra ívelő kanyarjában letérünk a kis ösvényre, ami eltéveszthetetlenül kanyarogva, enyhén emelkedve visz a Balla-tetőre. Innen áthullámvasutazunk a Sipos-hegy kaszálói szélére. Utunk jobb oldalán kerítés kezdődik, mögöttük sorjáznak a füves mezők; aztán ezek is elmaradnak, s kényelmes menettel jutunk el a fák között az erdőszéli útelágazás kőkeresztjéhez. A kereszt mögött újabb hatalmas kaszáló nyílik. Itt jobbra fordulva megkezdjük a lassú ereszkedést a dombhátról. Szőlők, zártkertek tűnnek fel a földúttól balra, majd utunk egy löszös árokba süllyed, betonburkolatot kap. Ezen érjük el Gálosfát.

A templom mellett elhaladva érünk le a faluközpont füves térségére. Tőlünk balra feltűnik a Faluház, velünk szemben, a park túlsó oldalán pedig egy kúria épülete áll. Az aszfaltúttól jobbra, a parkosított terület szélén, a házak melletti járdán indulunk tovább, s érkezünk meg pár perc alatt a kis élelmiszerbolthoz. A kéktúra pecsétet a mögötte lévő ivó falán találhatjuk meg, ami egy kertes ház udvarán áll. A hosszú Dózsa György úton enyhe lejtmenetben érjük el a falu alvégét. Az útelágazásban balra fordulunk a Hajmás felé induló országútra, majd mintegy háromszáz lépés után jobbra térünk egy kátyús földútra. Pár perc múlva utunk jobbra hajlik: rátérünk pár lépés erejéig a már régen felszámolt Kaposvár – Szigetvár vasút töltésére, majd egy elágazásban balra hívnak bennünket a kék jelzések.

Átvágunk a mezők között, kis hídon keresztezzük a Surján-patakot, a Szamár-domb alján beérünk az erdőbe. A Gálosfán hozzánk társult zöld jelzés itt jobbra indul tovább a földúton, mi pedig gyalogösvényen kezdjük meg a dombhátra felvezető kemény kapaszkodást. A meredély csak akkor enyhül meg, amikor elérünk egy jobbra nyíló kaszálót. Végigoldalazunk a keleti peremén, aztán ismét visszatérünk a fák közé. Balra fordulva földútra térünk, ezen emelkedve érkezünk fel a Bükk-tető fennsíkjára. Az erdő szélénél egy kerítésbe ütközünk. Ez az alattunk fekvő Kistótváros legelőinek, kaszálóinak szélén fut, közvetlenül a dombgerinc alatt. Balra pillantva egy fából ácsolt kilátó ötlik a szemünkbe; talán ötszáz lépésnyire lehetünk tőle. Nem érdemes elsétálni odáig, mert éppen a kerítésen belül áll.

A kilátás a kerítés külső oldaláról is tetszetős a szélesen elterülő völgyre és Kistótváros gazdasági épületeire. Miután kigyönyörködtük magunkat a panorámában, térjünk vissza a földútra, ami végighullámzik a gerinc kisebb tetői és nyergei között. Felérkezünk a Tótvárosi-hegy szélesen elterülő hátára, nagyjából félórás menettel érve el a szép kilátást nyújtó pontról a kék kereszt jelzés elágazásában lévő erdei pihenő padjait. Itt érdemes szusszanni egyet.

Továbbindulva nyugodtan rábízhatjuk magunkat az útra, ami eltéveszthetetlenül kanyarog az erdőben - a jelzettség is kitűnő errefelé. A pihenőtől indulva nagyjából egyórányira érünk az erdő szélére. Óriási kaszáló peremén járunk az újra elkeskenyedő gerincen. Jobbra, dél felé pillantva feltűnik a völgyben fekvő kicsi Csebény falu. A fák közé érve pár perc alatt jutunk a lassan elnéptelenedő Szabásra. A legtöbb ház már lakatlan, a kerteket felverte a gaz, a gyom, de furcsamód észreveszünk az út jobb oldalán egy szinte új épületet is. Az utolsó házak után érjük el a dombhát meredeken leszakadó keleti peremét. Az útelágazásban egyenesen indulva a bekerített irtásfolt szélén meredeken leereszkedünk a Szágyi-patak völgyébe.

 

Lenn a völgytalpon jobbra térünk a patakkal párhuzamosan futó földútra, és ezen kutyagolunk nagyjából ezerlépésnyit. A következő útelágazásban balra fordulunk, és pont olyan meredeken, ahogy leereszkedtünk ide, fel is kaptatunk a következő dombhátra. Helyenként a löszös talajba mélyen bevágódva érkezik fel az utunk a gerincre, itt kilépve a fák közül Felsőkövesden találjuk magunkat. Mellettünk tájékoztató tábla jelzi a Fekete István Emlékösvény kezdetét. Ennek állomásain az író életéről olvashatunk, illetve könyveiből, leveleiből találunk idézeteket. 1926 és 1929 között dolgozott ezen a környéken, mint uradalmi segédtiszt. Az emlékösvény követi a Dél-dunántúli Kéktúra útvonalát Felsőkövesd és a Hollófészek között, kitérőt téve Bakócára és a Nagy Máté vadászházhoz.

Végigballagva Felsőkövesd aszfaltos utcáján érjük el a turistapihenőt. Itt a tájékoztató tábla oszlopára szerelt dobozkában található a bélyegző. Továbbindulva elhaladunk a falu egyetlen fatörzsből faragott haranglába mellett. A faluvégen a keskeny aszfaltút egy balra ívelő hajtűkanyart tesz, s leereszkedik a dombhát tetejéről. Nagyjából húsz perc alatt érkezünk a völgyben fekvő Alsókövesdre. Elhaladunk a jól karbantartott vadászházak mellett, aztán jobbra bevesszük magunkat az erdőbe. Lassan bal felé hajlik az utunk, végül gazos nyomokon érünk ki néhány száz lépés után a Nagy Máté vadászházhoz vezető keskeny, kopottas aszfaltra, s keresztezzük.

A túlsó oldalon hosszú kapaszkodás kezdődik a Hollófészek, vagyis a Zselic legmagasabb „csúcsának” 357 méter magas tetejére. Nagyjából húszpercnyi a Bakócára vezető letérés. Nem messzire egy irtásfolt peremén szép kilátást kapunk a falura és a Hollófészek erdős oldalára is - bizony, még magasan felettünk van a dombtető! Továbbindulva folyamatosan emelkedik alattunk az út. Újabb húszperces menettel érjük el egy erdei útelágazásban a Nagy Máté vadászházhoz vezető letérést, és ezzel együtt a Fekete István emlékösvény végét.

A hajdanában itt álló vadászház helyén mára már egy erdei szálló épült. Árai nem éppen a hátizsákos turisták pénztárcájához szabottak, az itteni programokra érkező külföldi vadászok szoktak benne megszállni. Maga az épület egy arborétumban áll; a park fái között még egy tanösvény is található. Érdekesség, hogy a park rétjén álló kis filagórián egy kék-fehérre festett dobozkában az erdei szálló pecsétjével bélyegzett matricák vannak. Ezeket nyugodtan beragaszthatjuk füzetünkbe a felsőkövesdi és az Abaliget vasútállomás kockái közé! A hely mindössze ezerlépésnyi letérés a Kéktúra útvonaláról.

Folyamatos, de egyre enyhülő kaptatón érkezünk fel a Hollófészek hátára. A földútról kék háromszög jelzésű ösvény indul fel a legmagasabb pontra, de onnan manapság már nincs kilátás az erdő fái miatt. Innen talán százlépésnyire egy útelágazásban balra indulunk, végigbaktatunk egy irtásfolt peremén, majd a következő, villaszerű elágazásban a jobbra induló utat választjuk. Hosszabb erdei menet következik: immár folyamatosan lejtve, nagyjából háromnegyedórás út végén érkezünk ki a mezőkre.

A mezőszéli útelágazásban balra térünk. Maradunk az erdő peremén, aztán lassan eltávolodunk tőle, s egyre beljebb kerülünk a kaszálókra. Egy fasor után kinyílik előttünk a panoráma: lenn a völgyben feltűnik a kicsi Karácodfa falu, távolabb pedig látótérbe kerül a Mecsek. Barátkozzunk a látványával, mert következő túránkon rajta vágunk majd át nyugatról kelet felé.

Jól kijárt földutunk továbbra is a legelők, kaszálók peremét követi. Szinte folyamatosan ereszkedünk, közben megkerüljük Karácodfa völgyét. Amikor először megpillantottuk, délkelet felé volt a falu, de ahogy egy óriási félkörben végigvonulunk az erdőhatáron a gerincet követve, lassan délnyugatra, később nyugatra lesz tőlünk - ekkor kerülünk a legközelebb hozzá. A földutak kereszteződésében álló törött Hódosi keresztről  a legszebb a kilátás a falura. Utána lassan mögénk kerül ez a táj, eltakarja egy dombhát. Jó húsz percig ereszkedünk, mire visszatérünk az erdőbe.

Nagyjából negyedórás erdei menet végén útelágazáshoz érünk. Itt a kék jelzések balra térnek. Egy kilométernyi talpalást követően egy hosszú, nyiladékszerűen az erdőbe benyúló kaszáló végére érünk. Az ösvény szinte teljesen eltűnik a lábunk alól. Átkerülünk a keskeny kaszáló jobb oldalára, ahol a sarkon álló magaslesre pingált kék jelzések balra küldenek a szélső fák mentén. Az erdősarkon kilépünk a füves, ligetes domboldalra. Most következik a túránk egyik legtechnikásabb szakasza: az alig látható keréknyomokat kell felfedezni a magas fűben, miközben a kék jelzéseket is fel kell fedeznünk a fatörzseken.

Nagyjából dél felé ereszkedünk. Alattunk feltűnik a keresztben futó völgy, meghalljuk az országúton elhúzó autók hangját, de jelzéstől jelzésig lehet csak araszolni. A facsoportok és erdőfoltok között átvágva megpillantjuk balra a legelső házat és az udvarát. Erdőfal zárja el az utunkat: meg kell megtalálni a rajta átvezető ösvényt a telekhatártól pár lépésnyire. Kissé megtépnek bennünket az ágak, de hirtelen kiérünk a fák közül, átugrunk az országút szélén a füves árkon,s máris kinn állunk a Hetvehely és Abaliget közötti 6601-es országúton. Balra indulunk rajta, elhaladunk az útszéli házak előtt, és nagyjából 250-300 lépés után jobbra megpillantjuk az abaligeti vasútállomás rövid bejáróútját. Pár lépés után elérjük az épületet. A bélyegző dobozkáját a váróterem bejárati ajtaja mellett találjuk a falra szerelve. Befejeztük hát a Zselicen átvezető túránkat is!

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

Kaposmérő megközelítése:

  • Vasúttal a Dombóvár és Gyékényes közötti 41-es számú vasúti fővonalon Kaposmérő vasútállomásig.
  • Helyközi busszal Kaposmérő, temető megállóig.

Abaliget vasútállomás megközelítése:

  • Vasúttal a Pusztaszabolcs és Pécs közötti 40-es számú vasúti fővonalon Abaliget vasútállomásig.
  • Helyközi busszal Abaliget, vasútállomás bejárati út megállóig.

Megközelítés

Kaposmérő megközelítése:

 

Abaliget, vasútállomás megközelítése:

Autóval

Kaposmérőn a temető melletti út szélén tudjuk letenni az autót, Abaligeten pedig a vasútállomás mellett.

Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

 

A szerző által javasolt térképek:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

 

Közösség

 Hozzászólás
 Figyelmeztetés
Közzététel
  Vissza szerkesztéshez
Pont kijelölése a térképen
(Kattints a térképre!)
vagy
Tipp:
A pont közvetlenül a térképre helyezhető.
Törlés X
Szerkesztés
Mégsem X
Szerkesztés
Útpontok módosítása
Videók
*Kötelező mező
Közzététel
Kérlek, adj egy megnevezést!
Kérlek, adj leírást a "figyelmeztetés" alatt!

Hozzászólások és értékelések (4)

Bogyó Frigyes
2018-10-26
Értékelés
Készült:
2018-10-21

Szilvi Róthné
2018-07-14
2018. július 14., szombat 12:28:11 du.
2018. július 14., szombat 12:28:11 du.
Fénykép: Community

Szilvi Róthné
2018-07-14
2018. július 14., szombat 10:39:32 de.
2018. július 14., szombat 10:39:32 de.
Fénykép: Community

Állapot
nyitva
Értékelés
Nehézség
közepes
Hossz
67,8 km
Időtartam
19:30 óra
Szint +
1537 m
Szint -
1502 m
Tömegközlekedéssel elérhető Egyirányú túra Szakaszosan teljesíthető túra Szép kilátás

A mai időjárás

Statisztika

: óra
 km
 m
 m
Legmagasabb pont
 m
Legalacsonyabb pont
 m
Szintprofil megjelenítése Szintprofil elrejtése
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!