Írott-kő - Sárvár (OKT-01.)

Itiner

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk. 

• Az Írott-kő csúcsáról az északkeleti irányba tartó úton induljunk, amely egy ideig a Z jelzéssel, majd a K kerékpárúttal fut együtt.
• Az Óház-tető előtt és után is élesen balra kell kanyarodnunk.
• Kőszegen a Kálvária utca - Sziget utca - Árpád tér - Pék utca útvonalon haladjunk, majd térjünk balra a Rajnis utca - Városház utca - Kossuth Lajos utcára, amely jobbra fordul a kereszteződésben. Az út végén forduljunk balra a Táncsics Mihály utcára, majd jobbra a Kiss János utcára! Miután átkeltünk a Gyöngyös-Malomárok hídján, kanyarodjunk balra a K, S és ᵯ jelzések mentén, melyek együtt haladva kivezetnek minket a városból.
• Sárváron az Esze Tamás utcába érkezünk. A körforgalomnál térjünk jobbra a Nádasdy Ferenc utcára, mely a várig vezet bennünket!

A túra részletes leírása

Írott-kő - Hétforrás

Az Írott-kő csúcsán, a kilátó alatti tisztáson kezdődik az Országos Kéktúra mintegy 1166 km hosszú útvonala; ott, ahol a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra ösvénye jobbra a fenyőerdőbe tér.

A kilátó előtti táblán, valamint a tisztáson az esőbeállóban találjuk a két írott-kői bélyegzőt. A kilátó - melyet átszel a határvonal - az ország legszélesebb alpesi panorámáját kínálja: az osztrák „térfélen" az Alpok legkeletebbi gyephavasai emelkednek. A gigantikus Schneeberg mellett a Rax fennsíkja uralja a látványt, közelebb pedig Burgenland erdős dombvidéke hullámzik. A hazai oldalon a Kisalföld síkvidéke terül szét, alacsony páratartalom esetén a Keszthelyi-hegységet és a Bakonyt is megpillanthatjuk. A csúcs az osztrák oldali fenyves határán található, vésett feliratú kőről kapta nevét, mely birtokok határát jelezte.

Az Írott-kő gerincén, az osztrák–magyar határ hazai oldalán kezdjük meg az ereszkedést. A határ nyiladékán, elegyes erdőben sétálunk, hosszú sorban szélszaggatta nyírjes kíséri lépteinket. Hasonló erdőt legközelebb az Északi-középhegységben fogunk látni, ahogy 800 méter fölé sem emelkedünk többé a Dunának ezen az oldalán. Évtizedekig megközelíthetetlen volt a hegységnek ez a része, hiszen a kontinenst kettéosztó Vasfüggöny műszaki határzárja húzódott itt. Az alacsony főgerincen járunk - az apró sziklakibukkanásokban érdemes megfigyelni a hegyvidék felépítő kőzeteit. Vékony, sík lapokra tagolódó pala építi fel a Kőszegi-hegység fő tömegét, de kuriózumként, szerencsés esetben márványt is találhatunk. Sötét aljú vörösfenyvesben érkezünk le egy erdészeti úthoz.

Lefelé indulva érintjük a Hörmann-forrást, mely mögött elhagyott laktanyaépülettel birkózik a természet - és persze utóbbi áll nyerésre.. Az erdészeti műúton továbbindulva találkozunk a tisztáson álló Stájer-házak Erdei Iskolával. A hegység első erdészei Stájerországból érkeztek, eredetileg (még a 18. század végén) nekik készültek a takaros épületek. Ma itt turistaszállást is találunk. Meseszép bükkszálerdőben vezet az aszfaltút a Vörös-keresztig, ahol hat erdészeti út fut össze. Északkelet felé a földút lassan ösvénnyé keskenyedik. Ismét a gerincen járunk, rövid séta során érjük el az Óház-tető csúcsán álló kilátót, ahonnan szép panoráma nyílik az alattunk elterülő Kőszegre és a Kisalföldre. Nyugat felé ugyan a hegység egyik mellégerince beletakar az alpesi látványba, de azért kibukkannak az Alpok magasabb hegyei, akárcsak az alacsonyabb Hohe Wand platója. A kilátótól kiadós ereszkedés következik a Hét (vezér)-forrás völgyébe.

Hétforrás - Kőszeg

A különlegesen foglalt forrás hét kifolyója egy szép medencét táplál. A bélyegző a közelében lévő esőbeállóban érhető el. Innen a Pintér-tetőre, a gerinc északi kiemelkedésére kapaszkodunk föl. A keskeny bércorr oldalában kivágták az erdőt, ezért még egyszer utoljára vethetünk egy pillantást a burgenlandi dombvidékre és az Alpok havasi magaslataira, mielőtt beereszkedünk a Kárpát-medence területére.

Elegyes erdőben a dombtetőn álló Kálvária-templomhoz jutunk. A városszéli szőlősorok fölött szép a kilátás Kőszegre. A városba a kálvária stációi mentén meredeken ereszkedő úton érünk le. A hegy aljában, jobbra egy bunkert láthatunk: 1945 márciusában néhány napig itt rejtegették a háború elől menekített Szent Koronát. Ahogy a központ felé tartunk, lassan kibontakozik Kőszeg műemléki arca.

Kőszeg - Tömörd

Kőszeg centrumában a Kék Huszár Vendéglőben és a Tourinform irodában bélyegezhetünk. A várost az Ólmodi úton haladva hagyjuk el. A földút először az erdőszélen vezet: a keréknyomok egy ideig kanyarogva követik a határt. Telepített fenyvesek kísérik lépteinket, nyílegyenes utunk hamarosan metszi az egykori műszaki határzár léniáját: az egyenes pászta a Vasfüggöny biztosítását szolgálta, alját homokkal szórták fel, hogy a nyomtalan átkelést megnehezítsék. A vonal mögé csak határsáv engedéllyel lehetett belépni, a Kéktúra akkoriban az aszfaltúton haladt be Kőszegre.

Rövidesen elhaladunk egy már bezárt lőtér mellett; lejjebb a Hubertus-képoszlopnál kanyarodunk el bal felé. Megközelítjük az Ilona-patak völgyét, melybe nem ereszkedünk le. Keresztezünk egy sűrű fenyvest, enyhe lejtőn nyílt mezőhöz érünk, ahol elsétálunk egy kis tavacska mellett. A Grádics-erdőben szegődünk az Ablánc-patak mellé, ösvényen követjük annak folyást, míg beérünk Tömördre.

A templom melletti fedett pihenőhelyen találjuk a bélyegzőt.

Tömörd - Szeleste

A régi országúton folytatjuk az utat a Fenyves-patak mentén, de annak medrétől távol. Átgyaloglunk a mezőkön az Ablánc-patak előtti földekig. A vízfolyás e szakasza nincs szabályozva, „kiegyenesítve", ezért megannyi szép, természetes kanyart ír le. A patakot keresztezve elérjük az ablánci malomcsárdát, melynek kerítésén van a bélyegződoboz. Az egykori malomépület, melyben sokáig vendéglő működött, már hosszú ideje üresen áll, állapota egyre romlik.

A malomcsárda után az Acsád és Bük közötti országúton haladunk északkelet felé. Jobbra fordulva megmászunk egy kisebb domboldalt, keréknyomokra váltunk, majd egy aluljárón „keresztezzük” a vasutat. Ezt követően murvás úton, valamint erdei utakon haladva érkezünk meg a Szeleste előtti mezőkre. A jelzéseket követve hamarosan elérjük a községet, ahol az Anita presszó a bélyegzőhely.

Szeleste - Bögöt

Elhaladunk a Festetics-kastély parkja előtt, aztán ott, ahol a főút jobbra kanyarodik, egyenesen megyünk tovább az Ölbő-Alsószeleste vasútállomás felé vezető aszfaltúton. Felüljárón keresztezzük a széles elkerülőutat, mely óriási tehertől, az egymást sűrűn követő kamionok végeláthatatlan sorától szabadította meg a zaj- és porártalmaktól szenvedő falut. A síneket követve még nagyjából 1 kilométert teszünk meg. Itt jobbra a mezőt keresztező földútra térünk, majd egy bokorsor másik oldalán átvágunk egy kisebb szántóföldön. A jelzéseket követve elvadult, megritkult vadgesztenye-fasor alatt talpalunk, majd érintjük a Lőrinci-erdő sötét fenyvesét.

Később az Ölbői-Nagy-erdőn keresztül nyílegyenesen érjük el a 88-as főutat. Balra fordulva a szélén teszünk meg vagy 200 métert, majd egy másik murvás úton haladunk tovább a Váti-erdőben Bögötre. Itt két pecsételőhely is rendelkezésünkre áll: egyik a Coop élelmiszerboltnál, a másik a Polgármesteri Hivatal épületében; utóbbinál a villanyóraszekrényben találjuk a bélyegzőt.

Bögöt - Sárvár

A faluból kilépve átvágunk a településhez tartozó földeken, majd keresztezzük a vasút elágazását. Hamarosan lekanyarodunk az aszfaltútról, hogy balra a Tilos-erdő sakktáblaszerű nyiladékain folytassuk utunkat. Cikkakkban szeljük át a fás területet, végül ismét aszfalton baktatunk.

A K jelzést követve hamarosan megérkezünk Csényére. A községet elhagyó keskeny aszfalt a Sárvár és Ikervár közötti országútba torkollik, ahol jobbra térünk. Néhány száz lépés után pillantjuk meg az út jobb szélén az Újmajori kápolnát, az előtte levő kerítés faoszlopán pedig a Csényeújmajor bélyegzőt. Szemben az egykori majorság omladozó épületei látszanak. Még a híd előtt balra rátérünk a Gyöngyös-patak gátjára. A zsilipkapuk előtt egy hídnál balra kanyarodunk a földútra, majd jobbra fordulunk, és a csatorna mellett egy másik, alacsonyabb gátra kapaszkodva érjük el Sárvárt. A Nádasdy-vár melletti parkban a nyilvános toalett épületének bejáratában érhető el a bélyegző.