Fjällräven Vándortúra 2019 - 5. nap

Káptalantóti táborunkból a Petőfi utcán indulunk el a falu felé, de hamarosan jobbra fordulunk. Egy kis hídon keresztezzük a Tekeres-patakot, és a Gulács, majd Rózsadomb utcától kezdve a K▲ jelzést követjük. Vékony erdősáv és mezőgazdasági területek közt haladunk a hegy lábánál, közeledve a mai nap csúcsélményéhez, a Tóti-hegyhez.

A tökéletes panoráma hegye

A 347 méter magas Tóti-hegy a kúp formájú tanúhegyek sorát erősíti, ilyen még a 46 méterrel magasabb szomszédja, a Gulács, illetve a pici, de szabályos kúpnak tűnő Hegyesd is. A lapos, elnyújtott tetejű tanúhegyekkel – Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc – egyetemben a több millió éves vulkanizmus tanúiként emelkednek ki a síkból. Az egykor itt forrongó vulkánokból kiömlő láva megszilárdult, ez a bazalt, az egyik legellenállóbb kőzet. Míg a puhább környezetet szép lassan lepusztította a szél, a víz és a jég, addig a bazalttal fedett részek megmaradtak eredeti magasságukban – ezért nevezzük tanúhegyeknek.  

Elnyújtva, fokozatosan emelkedik az út, ami egy éles kanyarral egyszer csak jobbra fordul. A hegyet takaró erdő sűrűjébe érkezünk. Az úton jól látszik, hogy az ismertebb tanúhegyek közül a Tóti-hegyet még nem árasztották el a turisták, például nincsenek pihenőhelyek, és nem ritkán elhagyatott pincéket, házakat is láthatunk. Pedig könnyen megközelíthető, és hamarosan azt is megtapasztaljuk, hogy bizony a látvány sem utolsó a tetejéről. A bazaltot a XX. században erőteljesen bányászták, a félig elhordott hegyek (Hegyestű, Haláp), vagy tátongó bányasebek (Gulács) önmagukért beszélnek. A Tóti-hegyen is találunk egykori bányaudvart, de ezt most nem érinti útvonalunk.

Felérünk egy nyeregbe, ahol a Salföldről érkező Z jelzés is befut. Innen a Z▲ jelzés rövid, de annál meredekebb ösvénye vezet fel a hegy tetejére. A szűk, néhol kellemetlenül köves úton óvatosan közlekedjünk, hiszen visszafelé is erre kell jönnünk, ezért sűrű lesz a szembeforgalom. Ha felértünk a hegy teljesen csupasz tetejére, rögtön megértjük, miért szokták a Tóti-hegyet a Balaton-felvidék legszebb kilátópontjának nevezni. Tökéletes körpanorámát kapunk, azaz a Balatontól a Tapolcai-medence síkján keresztül a többi tanúhegyen át ellátunk a Káli-medence túlsó széléig is. Káprázatos a kilátás, nehéz szabadulni innen.

Ha mégis rászánjuk magunkat az indulásra, a K▲-Z jelzés elágazásáig ugyanazon az úton ereszkedünk, ahonnan jöttünk. Az utak találkozásánál azonban jobbra, a Z-t követve folytatjuk utunkat. A hegy keleti szoknyáján ereszkedve, mire kiérünk az erdőből, már a Káli-medence nyugati kapuja, azaz Salföld fölött állunk. Az apró falu a betelepülők által eredeti szépségükben felújított parasztházai miatt vált a Balaton-felvidék ékkövévé, nyugodt és autentikus környezete sokakat magával ragad, a nyüzsgő Balatontól csupán néhány kilométernyire. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park a falu határában alakította ki a Salföldi Majort, ahol egy működő gazdaság életét és őshonos magyar háziállatfajtákat mutatnak be. A majorban rackajuhot, mangalicát, bivalyt, szürkemarhát, baromfit és pásztorkutyákat is láthatunk, a kicsiket állatsimogató és játszótér várja. Itt lehet lovaskocsit is bérelni, amit gyakran láthatunk a környékbeli utakon, akár a salföldi kolostorromig is ki lehet kocsikázni. Egy másik alkalommal, persze.

A major kapujában találjuk a mai ellenőrzőpontunkat, ne felejtsünk el pecsételni!

A majortól visszaindulunk a templom előtti terecskén, majd balra fordulunk, a Csönge-hegyi tanösvény tábláit követve. A füves, bokros, kellemes hangulatú domboldalon hamarosan elérjük a Csönge-hegyi kilátót. A 2015-ben átadott, háromszintes kilátóból rálátunk a falu szabályosan sorakozó házaira és mögötte a Káli-medencére a Hegyestű jellegzetes sziluettjéig bezárólag. Délre fordulva kibukkan a Balaton is a hegyek mögül, de pont annyira távol tőlünk, hogy ne zavarja semmi a táj nyugalmát. Továbbra is a tanösvényt követve lesétálunk a Rákóczi utcáig, és azon jobbra fordulva elhagyjuk a falut. Körülöttünk a kővágóörsihez és szentbékkállaihoz hasonló kőtengert láthatunk, igaz, jóval kisebbet, és kevésbé látványosat.

Templom az erdő mélyén

Jelzetlen, de jól ismert és bejáratott úton haladunk az erdő mélyén rejtőző templomromig. Temető és sóderbánya között haladunk, majd az erdőbe érve nemsokára elérjük az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok egykori kolostorának és templomának maradványait. A meglepően jó állapotban maradt rom és környéke népszerű kirándulóhely, köszönhetően annak, hogy Salföldről és Ábrahámhegyről is egyszerűen odajuthatunk.

Építésének pontos dátumát nem ismerjük, a pálosok egy korábban itt állt román-kori templomot bővítettek ki, és építettek újjá a saját igényeik szerint. Egy 1307-es keltezésű oklevél "köveskúti kolostorként" ír róla, ezért ezen a néven, illetve "Kőkúti" néven is szokták emlegetni. A Mária Magdolna tiszteletére épült kolostor és templom gótikus stílusban épült, a templomi rész romjai maradtak meg jobb állapotban. Az 1960-as években végzett ásatások a kolostort is teljes egészében feltárták, ennek falai nagyjából 1 méteres magasságig maradtak meg.

A salföldi az egyik legépebben maradt rom a középkorból, a templom falai egészen a tető magasságáig állnak, és megcsodálhatjuk a gótikus, íves ablakokat, boltíveket is.  A keletre tájolt templom északi részéhez csatlakozik a kolostor, melynek kerengője közepén állt a ma is látható kőkút.

Abba az irányba indulunk visszafelé, ahonnan jöttünk, majd balra, azaz délre vesszük az irányt, becsatlakozva a helyi P jelzésbe. Ligetes erdőben vezet az utunk, majd leszűkül, és egy kerítés mentén vezet. Egyszer csak kinyílik előttünk a táj, és az erdőből kilépve elénk tárul a Balaton, szemben a fonyódi hegyekkel, majd jobbra a Badacsonyt pillantjuk meg, amint „belógatja” a lábát a tó hűs vizébe.

Visszatérés a parthoz

Felülről kerüljük meg a Balaton egyetlen arborétumát, amelyet Dr. Folly Gyula pécsi orvos alapított a 20. század elején. A nemrégiben borászattal is kibővült fagyűjteményt azóta is a család gondozza, bővíti, immár a negyedik generáció. A Folly arborétum területre nem nagy, de éppen ezért kellemesen bejárható, megismerhető. Specialitása a fenyőfélék, legértékesebb és igazán látványos tagjai az atlaszcédrusok. Valamennyi fa az eredeti, 1905-ös behozatalból nőtt fa származéka, sőt, a Tata melletti Agostyáni Arborétum állománya is innen származik.

Most azonban megyünk tovább lefelé, az Arborétumi úton érkezünk le a 71-es főút mellé. Átmegyünk a síneken, és hamarosan elérjük az 5 napos vándorlásunk utolsó állomását, Badacsonytomaj partját.