Fjällräven Vándortúra 2019 - 2. nap, rövid táv

Ha előző nap korán érkeztünk a táborhelyre, érdemes megismerkedni vendéglátó falunkkal, Mencshellyel. A falu egyik érdekessége, hogy három felekezet is épített itt templomot, ezért „háromtornyúnak” is nevezik a települést. A helyiek életvitelét évszázadokig meghatározták a közeli szőlőhegyek, de ma már kevés pincét látunk a hegyen. Az 1940-es években honosodott meg a csipkeverés, amit az 1990-es években újjáélesztettek, így Mencshely is azon hazai települések sorát bővíti, ahol hagyományos csipkét készítenek. A volt iskola épületében található Falumúzeumban láthatjuk a helyi csipkeverő asszonyok alkotásait, és megnézhetjük a szőlőtermesztéshez és borkészítéshez használt régi gépeket is.

A Kinizsi-vár

A táborból mezőgazdasági területen vágunk neki utunknak észak felé. Egy apró erdős területen áthaladva érkezünk Nemesleányfalu házaihoz, majd egyenesen a főúton sétálunk be Nagyvázsonyba. A református templom bal oldalán nyíló kis utcában kanyarodunk le az útról, és egyenesen Nagyvázsony ékességéhez, a Kinizsi-várhoz érkezünk. A robusztus torony és a zegzugos rom a Balaton-felvidék egyik legizgalmasabb kulturális látványossága.

A vár eredete homályos. Az első feljegyzések a 15. század közepén említik, mint a Vezsenyi család tulajdonát, és valószínűleg ez a földbirtokos família jegyzi az építtetését is. Az erősség 1472 után jelentős átalakításokon esett át. Ekkor adományozta Mátyás király Kinizsi Pálnak, hűséges hadvezérének, aki igazi erődítményt faragott a korábbi főúri fészekből. A védelmi célok érdekében megerősíttette a külső falat, várárkot ásatott, várkápolnát, többszintes lakótornyot, palotaszárnyat és barbakánt (ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédművet) emeltetett.

Mára csak négyemeletes tornya árulkodik a vár egykori nagyságáról. A torony helyiségeiben berendezett kiállítások az erősség középkori életét mutatják be. Az alsó szinten börtön, az első emeleten az őrség szobája, a másodikon a lovagterem látható. A harmadik szinten az „asszonyház”, a negyediken ásatási leletek, emlékek sorakoznak a vár virágkorából. Van kőtár, kápolna, a várnyomdában verhetünk érmet, és a felújított fegyverkiállítás a Barbakánban is tartogat újdonságokat. Ha jó időben érkezünk, akár a nyaranta naponta kétszer megrendezett reneszánszkori várjátékot is elcsíphetjük.

A várral szemben, az evangélikus templom előtt áll Kinizsi lovasszobra, arccal egykori vára felé fordulva. Igazi érdekesség a mellette található Postamúzeum, ami a Balaton-felvidék hírközlési emlékeit mutatja be az egykori lóváltóállomástól a Miki egeres telefonig.

Mivel a várnál ér össze a hosszabb és a rövidebb útvonal, itt találjuk a második napi ellenőrzőpontot.

Rom rom hátán

Egy rövid szakaszra csatlakozunk az Országos Kéktúra útvonalához, így a Kinizsi-várat a Várcsárda felé, a Temető utcán hagyjuk el. A K jelzést követve alig hagyjuk el a temetőt, máris újabb látványosság késztet megállásra. A Szent Mihály-domb oldalában, a fák közt megbúvó, romjaiban is impozáns kolostort Kinizsi Pál építtette, eredetileg családi temetkezési helyként. Az 1540-es években elnéptelenedett a kolostor, majd 1552-ben, Veszprém török kézre kerülésekor több, környékbeli kolostorral együtt felrobbantották, hogy a törökök ne alakíthassák erőddé azt a vázsonyi várat fenyegetve. Később már nem építették újjá, köveit széthordták, és csak 1960-ban került sor az állagmegóvásra. Az ásatás leletei kimutatták, hogy egykor művelt szerzetesek és magas művészi szinten dolgozó könyvkötők is éltek itt. A nagyméretű templom szentélyének végfala teljes magasságában megmaradt, a gótikus fedőboltozatot már csak elképzelni tudjuk.

A dombról egy középkori halastó gátja mellett érkezünk le a Vázsonyi-séd partjára. Hangulatos, erdőkkel és virágos tisztásokkal szabdalt úton érünk az egykori Tálod község helyére, ahol először az apró, 13. századi Szent Ilona-kápolnát pillantjuk meg.  A torony nélküli, falusi templomot a 16. században hagyták magára, és mivel maga a falu is elnéptelenedett, a templomból is rom maradt csupán. Hollétét is csak 1970-ben fedezték fel.

Kiérünk a Tálodi-rétre, nem nehéz észrevenni, hogy mennyire ideális pihenőhely ez a kirándulóknak. Jobbra pillantva még az adótornyairól könnyen beazonosítható Kab-hegyre is rálátunk. A nyiladék északi részében Tálod még feltáratlan romjait takarja a felszín, de déli részén, ahol a kiépített pihenőhelyet is találjuk, ismét egy középkori romra bukkanunk.

A bővizű Kinizsi-forrás mellett épült a pálosok egyik legkorábbi Szent Erzsébet tiszteletére emelt kolostora, amelyből már csak a homlokfal egy része áll. A 13. századi épületegyüttest egy 600 méter hosszú kőfal vette körül. A pálos szerzetesek a 15. században hagyták el a kolostort, helyükre ferencesek érkeztek. A törökök közeledtével a többi környékbeli kolostorral együtt felrobbantották, hogy ne jusson az ellenség kezére.

Erdei úton keresztül, a K jelzésen érjük el a Nagyvázsony és Vigántpetend között utat, ahol jobbra fordulunk, és elhagyjuk a turistajelzést. Az utóbbi település felé vesszük az irányt, de a szerpentines utat kihagyjuk, annak a jobb oldalán futó ösvényen ereszkedünk le a völgybe, így pont útba ejtjük a 2016-ban átadott római őrtornyot. Az egykori hadiút mentén, a domboldalban felállított tornyocskából csodás bakonyi panorámát kapunk, de rálátunk az előttünk fekvő településre is, határában talán látjuk is már a sátrakat.

 A települést délről megkerülve érünk a második túranap táborába, Csórompusztára.