Fjällräven Vándortúra, 2019 - 1. nap

Zánka kivételes helyzetben van, hiszen amellett, hogy a Balaton partján található, egyben a Káli-medence és a Nivegy-völgy kapujának is nevezhetjük. Innen indul a túránk, pontosabban a település északnyugati végéből, ahol a zánkai "füvesember", Takács Ferenc kertészmérnök, tanár 2015-ben megnyitotta a Gyógynövény-völgyet. A látogató- és oktatóközpontként is működő intézmény fő célja a gyógynövényismeret elmélyítése és a gyakorlatban való alkalmazásának megismertetése. Bemutatja a teljes folyamatot a gyűjtéstől, szárítástól, válogatástól kezdődően a csomagoláson, tároláson át a felhasználásig. A szabadtéri bemutatókert 7000 négyzetméteres, ahol több mint 500 gyógynövényfajjal ismerkedhettek meg.

A félbevágott bazaltkúp

Szántóföldek mentén indulunk északnak, előttünk jól látszik a Hegyestű szabályos kúp formája. Legalább is innen nézve szabályos, sőt, ez az egyetlen irány, ahonnan eredeti formájában láthatjuk ezt a vulkáni tanúhegyet. Amint felérünk a tetejére, rögtön megértjük, miért. Addig azonban még van időnk a hegyoldalban apró pöttyökként elterülő házak látványában elmerülni. Szerencsére a hegy nincsen teljesen beépítve, így a szőlőültetvények és az erdős foltok között kivillanó, fehérre meszelt házak szépen illeszkednek a hegyoldal déli lankáiba.

Fokozatosan emelkedünk, szőlők és házak között érjük el a hegy északi, erdővel borított oldalát, ahol balra fordulva becsatlakozunk a Balaton-felvidéki Kéktúra K jelzésébe. Ez vezet föl egészen a Hegyestű Geológiai Bemutatóhelyhez, ahol hirtelen megértjük, miért nevezik félbevágott hegynek a Hegyestűt. A tanúhegy északi felét az 1930 és 1970 között folytatott bazaltbányászat során lefejtették, és csak az 1960-as évek környezetvédelmi tiltakozásainak köszönhető, hogy - mint a Balatonon több helyen -, itt is felhagytak a tájromboló bányászattal. A Hegyestű esetében azonban tájseb helyett egy időutazást kaptunk cserébe: a visszamaradt, közel 50 méter magas bányafal feltárja előttünk a több millió évvel ezelőtt működött vulkán belsejét. A kürtőben rekedt, megdermedt láva látványos, öt- és hatszögletű, oszlopos formáit ennek köszönhetően láthatjuk szabadon, ráadásul egészen közelről. Az erózió tovább alakította a hegyet, míg a puhább kőzeteket gyorsabban, addig az ellenállóbb, kemény kőzeteket - így a bazaltot is - lassabban bontva le. Így váltak ki környezetükből a Balaton-felvidék jellegzetes tanúhegyei, köztük a Hegyestű is.

Az egykori bánya teraszáról pazar panoráma tárul elénk. Mivel a hely, ahol állunk, a Káli-medence keleti kapuja, nyugat felé belátjuk a teljes kistérséget, a háttérben pedig a – kihelyezett térkép segítségével – könnyen beazonosíthatjuk a Tapolcai-medence tanúhegyeit. Innen lépcsősor vezet fel a hegy tetejére, ahonnan a Balaton, illetve Zánka felé merenghetünk el a táj szépségében.

A nyugalom völgyében

Visszaindulunk a K jelzésen, ugyanarra, ahonnan jöttünk, de ezúttal maradunk is a kéken. A Tagyon-hegy oldalában rendezett szőlők, takaros présházak között haladunk. Balra az erdőt látjuk, jobbra pedig, ahogy a növényzet engedi, rá-rálátunk a Balaton víztükrére. Murvás úton érünk el Tagyon határába, az út egyes pontjairól kitekintünk a szemközti Szent Balázs-hegyre és az előtte elterülő völgyben meghúzódó két kis településre, Tagyonra és Szentantalfára.

A Cserkúti-patakkal párhuzamosan érkezünk Szentantalfára, a focipálya után átkelünk egy kis hídon, és mielőtt a kanyargós Kút utcába érnénk, megnézhetjük, hol mostak egykor a falu lakói. A kiskút és a mosóház épületét 2002-ben újították fel. Érdekes, hogy a Balaton-felvidéken több hasonló mosóház is fennmaradt, nekünk sem ez az utolsó, amelyet a vándortúra során érinteni fogunk.

A szomszédos Káli-medencénél kevésbé ismert Nivegy-völgyben már a rómaiak is szőlőt termesztettek, ez az ősi hagyomány ma is él az itt működő borászatok által. Mencshelytől Óbudavár, Szentjakabfa, Balatoncsicsó, Szentantalfa és Tagyon falvain keresztül Zánkáig húzódik az észak-déli irányú völgy, melynek legnagyobb kistelepülése az alig ötszáz fős Szentantalfa. A gyönyörű környezetben fekvő, apró településen három felekezetnek is épült temploma, mindhárom késő-barokk stílusú.

A falu főutcájáról az utolsó házaknál a K jelzésről letérünk jobbra a Z jelzésre, ezen indulunk neki a Szent Balázs-hegynek. Szőlők és pincék között haladunk, majd letérünk a turistajelzésről a Gergely Borház irányába. Innen délre fordulunk, és hamarosan a szemünk elé tárul a középkorban elpusztult Szentbalázs falu román stílusú templomának romja, a Nivegy-völgy jelképévé vált Szent Balázs-templomrom.

A 13. században épült, román stílusú templomot a 14. században, a gótika korában átépítették, de a törökök idején a falu elnéptelenedésével a templom is elhagyatottá vált. Szerencsére így is megmaradt a torony, és épen átvészelte az évszázadokat több falszakasz is. Az egyik legszebb részlet a romtemplom román kori szentélyének bélletes kapuzata. A 2002-ben helyreállított templomrom előtt, a fügefák alatti padról elmerülhetünk a csodás panorámában: előttünk a nyugalmat árasztó Nivegy-völgy és az azt övező szőlőhegyek, azon túl pedig a Balaton terül el. Nyugat felé a Hegyestű és szép időben a Badacsony is látható.

Mivel ez a vándortúra ellenőrzőpontja is, pecsételjünk a füzetünkbe, mielőtt továbbindulnánk!

Árpád-kori romok közt

A Z jelzésre visszatérve kétszáz méter után átváltunk a piros L jelzésre, ami egyenesen az alsódörgicsei templomromhoz vezet. A több kis település egyesítésével létrejött Dörgicse a településről elnevezett medencében fekszik, néhány száz méteres „hegyek” közé ékelődve. A falu igencsak el van látva templomokkal, hiszen a négy ma is működő templom mellett három Árpád-kori romot is tartogat.

Leereszkedünk a hegyről, a Szent Balázs utcán érünk Dörgicsére. A főúton jobbra fordulunk, majd a P jelzést figyelve balra hagyjuk el azt nagyjából 400 méter múlva. Hamarosan megérkezünk az egykor Boldogasszonydörgicsének nevezett település templomának maradványaihoz. Dörgicse templomromjai közül ez a leglátványosabb, a szépen kialakított piknikezőhellyel és a balatoni kilátással együtt. A 13. században épült templom hatalmas tornya mellett szinte eltörpül a hajó.

A P sávon haladunk tovább, így jutunk el a felsődörgicsei Szent Péter-templom romjához. Az evangélikus templom mögött álló romot először 1082-ben említik; ez a legrégebbi a környékbeli templomok közül. A szépen konzervált maradvány építészetileg is különleges. Feltehetően a tatárjárás után bővítették a templomot úgy, hogy hozzáépítettek egy másikat, így két hajó és két szentély is tartozott hozzá.

Pazar kilátás a kőbalatontól 

A Csicsói utcán hagyjuk el Dörgicsét, továbbra is a P sávot követve. Emelkedve haladunk először a közúton, majd egy kanyarban letérve arról nekivágunk az első napi szakasz legmagasabb pontjának, a Halom-hegynek. Szép, rendezett dűlők között érünk fel az egykori kráter tetejére.

A hegy tetején az eredeti kilátót 1962-ben építették, a mai torony 2015 óta várja a látogatókat. 399 méterével ez a környék legmagasabb pontja, amely a Balaton-felvidék egyik legszebb panorámáját nyújtja. A Kossuth-kilátóból észak felé a déli Bakonyt, dél felé pedig a Balatont és a köztünk elterülő tájat láthatjuk. A névadást az magyarázza, hogy az 1848-as szabadságharc bukása után Mencshelyen rejtőztek Kossuth Lajos üldözött gyermekei és felesége.

A kilátó újjáépítésekor alakították ki a 2 km hosszú Vulkán tanösvényt is, amely a Halom-hegy kialudt vulkáni kúpjának történetét, geológiai sajátosságait és élővilágát mutatja be. Láthatunk helyi kőzetekből épített tűzhányó-maketteket és a közelben kibányászott kövekből kirakott, hatalmas Balaton-térképet is, ami a kilátóból látszik jól igazán. A „kőbalaton” mellé a környék tanúhegyeit, hegyeit szimbolizáló kis kőhalmokat is láthatunk.

A kilátótól visszatérve a tanösvény útvonalát követve még a kialudt vulkán gyomrába is besétálhatunk. A tanösvény T jelzését, majd a P jelzést követve érünk be az első nap pihenőhelyére, Mencshelyre.