Becske - Mátraverebély (OKT-19.)

Itiner

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.

• A K jelzés felkapaszkodik a Szanda csúcsa alá, majd leereszkedik Szandaváraljára.
• Szandaváraljáról Terény érintésével megyünk át Cserhátsurányba.
• Cserhátsurányból átkaptatunk Nógrádsipekre.
• Nógrádsipekről a Kéktúra a Dobogó-nyeregbe kapaszkodva érkezik meg Hollókőre.
• Hollókőről a Szár-hegyen keresztül hullámvasutazunk át Felsőtoldra, majd érintjük Alsótoldot is.
• Alsótoldról a Bableves csárdához kanyarodunk.
• A Bableves csárdától felkapaszkodunk a Tepkére, majd onnan Nagybárkányba vezet a Kéktúra.
• Nagybárkányból Sámsonháza meglátogatásával jutunk el a mátraverebélyi Szentkútig.
• A Szentkút után Mátraverebélyt keressük fel.

A túráról részletesen

Becske - Szandaváralja

Becske szellős központjából ellékutcán indulunk kifelé a faluból. Emelkedve vágunk át egy erdősávon, majd nyílt terepre érünk: a dombtetőről nézelődve láthatjuk a balra meredeken felszökő Szandát és jobbra a bányászott Berceli-hegyet. Szép ösvényen közelítjük a hegycsúcsot, közben keresztezzük a felhagyott bánya szervizútját. A nyeregbe érve tegyünk kitérőt jobb felé a KL jelzésen, hogy meglátogathassuk a várat!

Még a vár előtt, a hegyoldal kitett részén korlát szegélyezi az ösvényt: túloldalán igazi geológiai szenzációt láthatunk. A hegyoldalt redőnyszerűen fedő kőzet az andezit, ennek oszlopos elválása pedig az egész kontinensen ritkaságszámba megy, hiszen ez a formakincs általában a bazaltot jellemzi – hasonlót a közeli Bér határában láthatunk még. A felszín felé törekvő kőzetolvadék a fedő üledékes kőzetek repedéseibe, hasadékaiba folyt, ott pedig kihűlve kőzetté szilárdult. Hűlés közben összezsugorodott, és felvette ma látható küllemét. A vulkanikus kőzet lassan kiemelkedett a nála gyorsabban pusztuló környezetéből, majd a bányászat során napvilágra került ez a páratlan formáció is.

A várból nem sok maradt: csupán a valamikori lakótorony faldarabkája árválkodik a csúcson. Ahonnan nagyszerű a kilátás: a Börzsönytől a Mátráig hullámzik a táj, de tiszta időben a Budai- és a Visegrádi-hegység jellegzetes csúcsai is könnyűszerrel azonosíthatók. Lefelé haladva hamar kiérünk az erdőből, és a hegyoldalon széles legelők veszik át az uralmat. Gyönyörű panorámát hagyunk el, amikor a kedves üdülőfalu, Szandaváralja házsorai közé lépdelünk. A bélyegzőt a faluközpontban, az OKK-tábla melletti villanyoszlopon keressük!

Szandaváralja - Nógrádsipek

A piciny, de szép faluból dombhátra kapaszkodunk. Erdőfoltok közt, dombsági kilátásban gyönyörködve érkezünk meg Terénybe. A falu ékessége a nagyjából 80 régi, kontyolt tetős ház. Innen felhágunk a következő alacsony vonulat gerincére, ahonnan már Cserhátsurányra, és a tőle keletre emelkedő, kiterjedtebb hegyvidékre kapunk panorámát.

A településről a régen Szécsénnyel összeköttetést teremtő szekérúton kaptatunk egyre magasabbra, közben kellemes a panoráma a völgyek találkozásánál több irányba szétnyíló Herencsényre. Alacsony dombháton gyalogolunk, Nógrádsipekre bámészkodó tehéntekintetek közt érünk be (amennyiben a nyári félévben járunk erre). A falu szélén az omladozó, tönkrement TSZ egyik épületén még ott a kopott vörös csillag. A dombvilág mélyén, félreeső völgyben fekvő faluban kissé mintha megállt volna az idő néhány évtizeddel ezelőtt. Ettől függetlenül szép, erdős környezet keretezi az utcák házsorait.

Nógrádsipek - Hollókő

Bár az 500 méteres magasságot alig meghaladó hegyecskék között járunk, a Cserhát legnagyobb összefüggő erdőterületének patakjai olykor heves áradásokat képesek produkálni, erről árulkodik a völgyben kialakított záportározó. Szép, egyre szűkülő völgyben emelkedünk, a mederben heverő andezitsziklák már a hegytömb vulkanikus magaslatainak hírét hozzák. Jobbra kiágazik a K● jelzés, ezen kb. 800 méter kitérő a Dobos-kút, mely nem csak megbízható hozamú és iható forrás, hanem nagyszerű bivakkunyhó is egyben, ha a szabadban töltenénk az éjszakát. Felérve a Dobogó-nyeregbe pedig alig 10 perces kitérő jobbra (S majd S▲ jelzések) a dobogó-tetői kilátó: a leromlott állapotú, veszélyes geodéziai torony tetejéről a környék legszebb körpanorámája nyílik. Az Északi-középhegység jelentős szelete mellett a Felvidék hegyei is elénk kerülnek, egészen a Magas-Tátráig élvezhetjük a panorámát.

Hollókőre gyepszőnyeges tölgyesen keresztül vezet le az út. Kiérünk Sós-pusztára, melynek legelőrétjéről jellegzetes cserháti látványban füröszthetjük tekintetünket: alacsony, erdős hátak alatt völgyoldali irtások, és lakott medencék mozaikja alkotja a tájképet. (Sétáljunk ki a mező fölső szegélyén futó földút sarkára! Innen Nógrád északi része és Szlovákia hegyvidékei is megmutatkoznak.) Újra erdőbe lépünk, és leereszkedünk a hollókői Ófaluba. A Világörökséghez tartozó palóc házsor az 1909-ben a falun végigsöprő tűzvész után épült. A macskaköves főutcán végigtalpalva végül a Kossuth utcai kávézónál vagy a Szabó kocsmában pecsételhetünk.

Hollókő – Bableves csárda

Hollókőn a szokatlanul légies formavilágú részleteket is tartalmazó várrom felkeresésére érdemes pár órát szánni. A vár mögötti domboldalról pedig széles panoráma tárul fel: északon a Kárpátok szlovákiai szakaszának déli vonaulatai, a Gömör-Szepesi-érchegység magaslatai látszanak. Visszatérve a Kéktúrára, a Szár-hegy hátának vágunk neki. Az erdőt kopár, bokros területek szabdalják, amiknek hála kilátunk az alattunk húzódó völgyre, illetve a Tepke magas gerincére. Szűk ösvényt követünk, majd a hegyoldalon leereszkedve ismét következő célpontunk (a Tepke-hát) tarvágásoktól mentes látványában gyönyörködhetünk. Felsőtoldnak csak a széléig jutunk, átvágunk a kaszálóréteken, majd besétálunk Alsótoldra. A kis medencévé táguló völgybe szorult két falu a Cserhát egyik legidillibb fekvésével dicsekedhet.

A K jelzés az Alsó-szurdok völgyébe fordul. Egykor valódi szurdok lehetett, de a patak túloldalán kanyarodó aszfaltút miatt ma már ebből nem sokat érzékelni. Megérkezünk a Bableves csárdához, mely hangulatos étterem és pecsételőhely is egyben. Innen veszi kezdetét a cserháti kéktúra legvadregényesebb, leginkább hegyvidéki jellegű része. Nem véletlenül: a hegység magasabb csúcsaira kapaszkodunk, vulkanikus eredetű gerincük földtani értelemben már a Mátrához tartozik.

Bableves csárda - Nagybárkány

Egy kis fennsíkon kialakított szántóföldsoron vágunk át, a szellős mezőről nézelődve már látjuk is a tepkei kilátót. Beérve az erdőbe kis hurokkal kanyarodunk rá a gerincre, és meredeken emelkedünk az 567 méter magas Tepkéig. Az acéltoronyból pazar a kilátás: feltárul előttünk az egész dimbes-dombos, tarka Cserhát, de tisztán látszik a Börzsöny hatalmas tömege, és szerencsés esetben a Visegrádi- és a Budai-hegység alacsonyabb csíkja is. Ellenkező irányban a Mátra masszív bércei képzenek falat, tekintetünkkel megkereshetjük az ország 2 legmagasabb pontját, a Galya-tetőt és a Kékest. Északabbra a Bükk lapos tetőszintje, a Karancs és tiszta időben felvidéki hegységek hullámoznak.

A kilátó után meredek oldalú gerinc emlékezetes hangulatú, köves ösvényét tapossuk. Áthullámvasutazunk a legmagasabb ponton, a Purgán, a Macska-hegy után egy sziklabércről pedig kilátunk Garábra. Végül egyre lejjebb ereszkedünk, és a hegyoldalban a vulkáni kőzetek alól feltörő források sokasága mellett vezet el utunk. Nagybárkány fölé érve maradandó tájkép fogad: a füves dombhátak alól kezdetben csak a templomtorony lóg ki, a falu csak később tűnik fel, a háttérben pedig a Mátra hatalmasnak tetsző tömbje kéklik. A faluban a Petőfi u. 48. szám alatti boltban van a bélyegző.

Nagybárkány – Mátraverebély

Újabb dombra kapaszkodunk fel, ismét mesébe illő a panoráma: a Cserhát legszélső hegysorai mögül a Mátra bukkan ki. Egy kaszálórét végén aszfaltra érünk, és érintjük a híres sámsonházai kőfejtőt. A bányászkodás emlékezetes geológiai jelenséget tárt fel: a vulkáni működés különböző szakaszainak rétegei egymásra települve festik különböző színűre a sziklafalat, a hol szemcsés, hol egyveretűbb sávok tetején pedig a későbbi tengerelöntés hófehér mészkőpásztája húzódik.

Sámsonházán elbúcsúzunk a jellegzetesen apró cserháti falvaktól, és először patakvölgyön, majd egy kis vízválasztón áthágva jutunk át Szentkút kegyhelyére. A legenda szerint itt a menekülő I. Szent László király lovának patája fakasztott gyógyhatású vizet a földből. A felújított, árnyas búcsújáróhely mellett érdemes felfedezni a Szent László-hasadék apró szurdokvölgyét és a szórt vulkáni kőzetbe, tufába vájt Remetebarlangot. Rövid erdei sétával kerülünk át Mátraverebélyre, ahol átlépjük a Zagyvát és ezzel megérkezünk a Mátra területére. Bélyegzőt a Vasút utca-Rét utca sarkán álló Polgármesteri Hivatal lépcsőjén, vagy ha azt zárva találjuk, a körforgalom túloldalán, a Vasút u. 46 alatti vegyesboltban találunk, vagy választhatjuk a vasútállomás fénysorompója melletti fán állandóan elérhető pecsétet.