A Cserhát látványosabb részére érkezik a Kéktúra. A lankásan hullámzó erdős hegyhátak közt tágas legelők alján nyújtózkodnak az évtizedekkel ezelőtti hangulatot őrző, barátságos falvak. Meredeken felfutó, de alacsony vulkáni hegyekre kaptatunk föl, hogy megcsodáljuk az ország egyik legbájosabb vidékére nyíló kilátások láncolatát.
A kellemesen hullámzó, lankás dombok és a kicsiny, csendes falvak közt gyalogolva nem is gondolnánk, milyen vad, zabolátlan események alakították ezt a ma természeti extremitásoktól mentes tájat. Változatos működésű tűzhányók hatalmas robaja és forrón izzó lávafolyásai tették mozgalmassá e vidéket. Ma pedig az évmilliókkal ezelőtti vulkanizmus határozza meg a cserháti Kéktúra keleti szakaszát. Nyomait látjuk magunk körül mindenfelé: a hollókői vár sötét építőköveiben, a meseszép Ófalu házainak lábazatában, a Szanda megkövült lávaömlésében vagy éppen a Tepke-gerinc sziklás ösvényszakaszaiban. Közben kiterjedt, de a völgyek által alaposan felszabdalt erdővidéken vágunk át.
A nagy városok hiányoznak az iparfejlesztés által elhanyagolt nógrádi lankavidékről, a hegyközi medencék pedig régi idők lenyomatait konzerválták. Talán nincs az országnak még egy olyan része, ahol ennyire látványos közelségben létezne együtt az évszázados építészeti hagyomány a szocializmus évtizedeiben ráerőszakolt-rárakódott településfejlesztés nyomaival, valamint a rendszerváltást követően egyre szembetűnőbb leszakadás és kilátástalanság hangulatával. Persze helyenként már új építésű nyaralók hirdetik az idegenforgalom megjelenését, de a Cserhát településképe még mindig különös időutazás.
Túránk során felkapaszkodunk a Szanda várrommal ékesített csúcsa alá, ahonnan semmiképp se hagyjuk ki a kitérőt a hegytetőre! A vulkanikus eredetről árulkodik a hegyoldali, igazi geológiai ínyencségnek számító oszlopos elválású andezitömlés sziklacsúszdája. Föntről megszemlélhetjük a tipikus cserháti tájat, melynek jellemző tagoltsága azonnal feltűnik: az alacsony magaslatokat erdő borítja, míg a mélyebb területeken legelők és szántók nyújtóznak, köztük aprócska falvak bújnak meg.
Szandváraljára és Terénybe ereszkedve csodás palóc házsorok közé keveredünk, hogy aztán a kissé kopottabb Cserhátsurányból a térség legnagyobb erdőjébe fúrjuk magunkat. Nógrádsipek érintésével kellemes völgyben emelkedünk az üledékes kőzeteket áttörő vulkáni csúcsok közé, hogy aztán kis kitérővel meglátogassuk a Dobogó-tető nagyszerű körpanorámáját. A felvidéki hegyek mellett következő tájegységünk, a Mátra is megmutatkozik.
Hollókő bércen álló várának csigaház-formái és kilátása után az Ófalu macskaköveit koptatva megyünk végig az ország egyik legszebb világörökségi helyszínén. Két újabb kis falu meglátogatását a Tepke vadregényes ösvényeinek meghódítása követi: a földtanilag a Mátrához tartozó hegygerincről már legmagasabb hegységünk csúcsai uralják a látványt. Alább ereszkedve egyre nagyobbnak és hívogatóbbnak látszik a Mátra masszív tömege. Ám előbb még újabb kis cserháti dombok közé szorult falvakat keresünk fel, hogy Mátraverebélyre érkezve átlépjük a Zagyva vonalában kijelölt tájhatárt.
Szakaszhosszok bélyegzőtől bélyegzőig (kilométerben)
Becske 6,1 Szandaváralja 10,2 Cserhátsurány 9,2 Nógrádsipek 11,6 Hollókő 10,3 Bableves csárda 13,7 Nagybárkány 12,9 Mátraverebély
Ajánlott köztes ki- és beszállási pontok az útvonal mentén
Itiner
A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.
A túráról részletesen
Becske - Szandaváralja
Becske szellős központjából ellékutcán indulunk kifelé a faluból. Emelkedve vágunk át egy erdősávon, majd nyílt terepre érünk: a dombtetőről nézelődve láthatjuk a balra meredeken felszökő Szandát és jobbra a bányászott Berceli-hegyet. Szép ösvényen közelítjük a hegycsúcsot, közben keresztezzük a felhagyott bánya szervizútját. A nyeregbe érve tegyünk kitérőt jobb felé a KL jelzésen, hogy meglátogathassuk a várat!
Még a vár előtt, a hegyoldal kitett részén korlát szegélyezi az ösvényt: túloldalán igazi geológiai szenzációt láthatunk. A hegyoldalt redőnyszerűen fedő kőzet az andezit, ennek oszlopos elválása pedig az egész kontinensen ritkaságszámba megy, hiszen ez a formakincs általában a bazaltot jellemzi – hasonlót a közeli Bér határában láthatunk még. A felszín felé törekvő kőzetolvadék a fedő üledékes kőzetek repedéseibe, hasadékaiba folyt, ott pedig kihűlve kőzetté szilárdult. Hűlés közben összezsugorodott, és felvette ma látható küllemét. A vulkanikus kőzet lassan kiemelkedett a nála gyorsabban pusztuló környezetéből, majd a bányászat során napvilágra került ez a páratlan formáció is.
A várból nem sok maradt: csupán a valamikori lakótorony faldarabkája árválkodik a csúcson. Ahonnan nagyszerű a kilátás: a Börzsönytől a Mátráig hullámzik a táj, de tiszta időben a Budai- és a Visegrádi-hegység jellegzetes csúcsai is könnyűszerrel azonosíthatók. Lefelé haladva hamar kiérünk az erdőből, és a hegyoldalon széles legelők veszik át az uralmat. Gyönyörű panorámát hagyunk el, amikor a kedves üdülőfalu, Szandaváralja házsorai közé lépdelünk. A bélyegzőt a faluközpontban, az OKK-tábla melletti villanyoszlopon keressük!
Szandaváralja - Nógrádsipek
A piciny, de szép faluból dombhátra kapaszkodunk. Erdőfoltok közt, dombsági kilátásban gyönyörködve érkezünk meg Terénybe. A falu ékessége a nagyjából 80 régi, kontyolt tetős ház. Innen felhágunk a következő alacsony vonulat gerincére, ahonnan már Cserhátsurányra, és a tőle keletre emelkedő, kiterjedtebb hegyvidékre kapunk panorámát.
A településről a régen Szécsénnyel összeköttetést teremtő szekérúton kaptatunk egyre magasabbra, közben kellemes a panoráma a völgyek találkozásánál több irányba szétnyíló Herencsényre. Alacsony dombháton gyalogolunk, Nógrádsipekre bámészkodó tehéntekintetek közt érünk be (amennyiben a nyári félévben járunk erre). A falu szélén az omladozó, tönkrement TSZ egyik épületén még ott a kopott vörös csillag. A dombvilág mélyén, félreeső völgyben fekvő faluban kissé mintha megállt volna az idő néhány évtizeddel ezelőtt. Ettől függetlenül szép, erdős környezet keretezi az utcák házsorait.
Nógrádsipek - Hollókő
Bár az 500 méteres magasságot alig meghaladó hegyecskék között járunk, a Cserhát legnagyobb összefüggő erdőterületének patakjai olykor heves áradásokat képesek produkálni, erről árulkodik a völgyben kialakított záportározó. Szép, egyre szűkülő völgyben emelkedünk, a mederben heverő andezitsziklák már a hegytömb vulkanikus magaslatainak hírét hozzák. Jobbra kiágazik a K● jelzés, ezen kb. 800 méter kitérő a Dobos-kút, mely nem csak megbízható hozamú és iható forrás, hanem nagyszerű bivakkunyhó is egyben, ha a szabadban töltenénk az éjszakát. Felérve a Dobogó-nyeregbe pedig alig 10 perces kitérő jobbra (S majd S▲ jelzések) a dobogó-tetői kilátó: a leromlott állapotú, veszélyes geodéziai torony tetejéről a környék legszebb körpanorámája nyílik. Az Északi-középhegység jelentős szelete mellett a Felvidék hegyei is elénk kerülnek, egészen a Magas-Tátráig élvezhetjük a panorámát.
Hollókőre gyepszőnyeges tölgyesen keresztül vezet le az út. Kiérünk Sós-pusztára, melynek legelőrétjéről jellegzetes cserháti látványban füröszthetjük tekintetünket: alacsony, erdős hátak alatt völgyoldali irtások, és lakott medencék mozaikja alkotja a tájképet. (Sétáljunk ki a mező fölső szegélyén futó földút sarkára! Innen Nógrád északi része és Szlovákia hegyvidékei is megmutatkoznak.) Újra erdőbe lépünk, és leereszkedünk a hollókői Ófaluba. A Világörökséghez tartozó palóc házsor az 1909-ben a falun végigsöprő tűzvész után épült. A macskaköves főutcán végigtalpalva végül a Kossuth utcai kávézónál vagy a Szabó kocsmában pecsételhetünk.
Hollókő – Bableves csárda
Hollókőn a szokatlanul légies formavilágú részleteket is tartalmazó várrom felkeresésére érdemes pár órát szánni. A Kéktúra a Szekerce-patak szép völgyébe ereszkedik, szemben a Tepke erdős vonulata, későbbi célpontunk látszik. Egy kerítés miatt kiszorulunk a szűkülő völgyből, és a hegyoldalon leereszkedve ismét a tarvágásoktól mentes erdők látványában gyönyörködhetünk. Felsőtoldnak csak a széléig jutunk, átvágunk a kaszálóréteken, majd besétálunk Alsótoldra. A kis medencévé táguló völgybe szorult két falu a Cserhát egyik legidillibb fekvésével dicsekedhet.
A K jelzés az Alsó-szurdok völgyébe fordul. Egykor valódi szurdok lehetett, de a patak túloldalán kanyarodó aszfaltút miatt ma már ebből nem sokat érzékelni. Megérkezünk a Bableves csárdához, mely hangulatos étterem és pecsételőhely is egyben. Innen veszi kezdetét a cserháti kéktúra legvadregényesebb, leginkább hegyvidéki jellegű része. Nem véletlenül: a hegység magasabb csúcsaira kapaszkodunk, vulkanikus eredetű gerincük földtani értelemben már a Mátrához tartozik.
Bableves csárda - Nagybárkány
Egy kis fennsíkon kialakított szántóföldsoron vágunk át, a szellős mezőről nézelődve már látjuk is a tepkei kilátót. Beérve az erdőbe kis hurokkal kanyarodunk rá a gerincre, és meredeken emelkedünk az 567 méter magas Tepkéig. Az acéltoronyból pazar a kilátás: feltárul előttünk az egész dimbes-dombos, tarka Cserhát, de tisztán látszik a Börzsöny hatalmas tömege, és szerencsés esetben a Visegrádi- és a Budai-hegység alacsonyabb csíkja is. Ellenkező irányban a Mátra masszív bércei képzenek falat, tekintetünkkel megkereshetjük az ország 2 legmagasabb pontját, a Galya-tetőt és a Kékest. Északabbra a Bükk lapos tetőszintje, a Karancs és tiszta időben felvidéki hegységek hullámoznak.
A kilátó után meredek oldalú gerinc emlékezetes hangulatú, köves ösvényét tapossuk. Áthullámvasutazunk a legmagasabb ponton, a Purgán, a Macska-hegy után egy sziklabércről pedig kilátunk Garábra. Végül egyre lejjebb ereszkedünk, és a hegyoldalban a vulkáni kőzetek alól feltörő források sokasága mellett vezet el utunk. Nagybárkány fölé érve maradandó tájkép fogad: a füves dombhátak alól kezdetben csak a templomtorony lóg ki, a falu csak később tűnik fel, a háttérben pedig a Mátra hatalmasnak tetsző tömbje kéklik. A faluban a Petőfi u. 48. szám alatti boltban van a bélyegző.
Nagybárkány – Mátraverebély
Újabb dombra kapaszkodunk fel, ismét mesébe illő a panoráma: a Cserhát legszélső hegysorai mögül a Mátra bukkan ki. Egy kaszálórét végén aszfaltra érünk, és érintjük a híres sámsonházai kőfejtőt. A bányászkodás emlékezetes geológiai jelenséget tárt fel: a vulkáni működés különböző szakaszainak rétegei egymásra települve festik különböző színűre a sziklafalat, a hol szemcsés, hol egyveretűbb sávok tetején pedig a későbbi tengerelöntés hófehér mészkőpásztája húzódik.
Sámsonházán elbúcsúzunk a jellegzetesen apró cserháti falvaktól, és először patakvölgyön, majd egy kis vízválasztón áthágva jutunk át Szentkút kegyhelyére. A legenda szerint itt a menekülő I. Szent László király lovának patája fakasztott gyógyhatású vizet a földből. A felújított, árnyas búcsújáróhely mellett érdemes felfedezni a Szent László-hasadék apró szurdokvölgyét és a szórt vulkáni kőzetbe, tufába vájt Remetebarlangot. Rövid erdei sétával kerülünk át Mátraverebélyre, ahol átlépjük a Zagyvát és ezzel megérkezünk a Mátra területére. Bélyegzőt a Vasút utcai vegyesboltban, a Móricz kocsmában vagy a vasútállomás fénysorompója melletti fán találunk.
Tömegközlekedéssel elérhető
Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.
Sági Kat
Szűcs Lídia