Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Tervezz túrát ide!
Beágyazás
Fitnesz
Többnapos gyalogtúra Szakasz

Alföldi Kéktúra 8. szakasz: Vekeri-tó - Nyírbátor (AK-08.)

Többnapos gyalogtúra • Alföld
Ennek a tartalomnak a szerzője:
Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
Térkép / Alföldi Kéktúra 8. szakasz: Vekeri-tó - Nyírbátor (AK-08.)
0 150 300 450 m km 10 20 30 40 50 60 70
Időjárás

A Vekeri-tótól indulva először átvágunk a Debreceni Parkerdőn, aztán Nyíracsád után a Dél-Nyírségből átlépünk a Délkelet-Nyírségbe. Az utak pont olyan homokosak maradnak, mint eddig. Megmásszuk a Hoportyót, az Alföld legmagasabb pontját, végül Nyírbátorban kötünk ki, ami már az Északkelet-Nyírség területén található.

könnyű
80,3 km
20:45 óra
405 m
365 m

Túránk kiindulópontja a Vekeri-tó mellett fekvő kemping. Innen tartunk a Debreceni Parkerdő útjai, ösvényei felé; közben erdei víztárolók mellett haladunk el. Bánk szomszédságában kis kitérővel felkereshetjük az Erdőspusztai Bemutatóházat és arborétumot (Bánki Arborétum). A Halápi csárda után felkapaszkodunk a Hármashegy kilátójához, majd a Zsuzsi vasút végállomása lesz a cél. Végigballagunk a falvak során: érintjük Buzitapusztát, Nyíracsádot, Nyírlugost, majd felkaptatunk az Alföld legmagasabb pontjára, a Hoportyó homokhátságának tetejére. Innen Istvántanyán keresztül érkezünk meg egy hosszú erdei menet végén Nyírbátorba. Felkeressük a nevezetességeket, majd túránkat a vasútállomáson fejezzük be.

A szerző tippje

  • Hármashegyi kilátótorony
  • Zsuzsi vasút végállomása
  • Erdőspusztai Bemutatóház és Arborétum
  • Nyírbátor látnivalói
outdooractive.com User
Szerző
Horváth Béla
Frissítés: 2018-08-31

Nehézség
könnyű
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Magasság
169 m
106 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Biztonsági előírások

Habár az előzőekhez képest ez a túraszakasz már több erdős részt tartalmaz, de sokat fogunk haladni árnyékmentes terepen. Gondoskodjunk a napsugárzás elleni védelemről (sapka, kalap, naptej)! 

Felszerelés

 

  • Túracipő vagy túrabakancs
  • Hátizsák megfelelő mennyiségű étellel, itallal
  • Elsősegélynyújtó csomagocska
  • Térkép, tájoló, esetleg GPS
  • Évszaknak és az időjárásnak megfelelő túraruházat
  • Fényképezőgép, távcső

Javaslatok és linkek

Bár a kiírás szerint az Alföldi Kéktúra kerékpárral is teljesíthető, ennek a szakasznak a bejárását csakis gyalog javasoljuk, mert az összes burkolatlan útja homokos.

Kezdőpont

Vekeri-tó, kemping (109 m)
Koordináták:
Geographic
47.446347 N 21.692694 E
UTM
34T 552222 5254999

Végpont

Nyírbátor, vasútállomás

Útleírás

Pecsételünk a Vekeri pihenőközpont kempingjében vagy a Vekeri-tó partján álló csónakházban a kéktúra bélyegzők valamelyikével, aztán a Debrecen és Hosszúpályi közötti forgalmas országúton átkelünk a Kati-ér felett a hídon.Utána rögtön balra térünk az ott induló földútra. Pár lépés után már látszanak jobbról, egy murvás úton a kék jelzések, s észak felé invitálnak tovább a Kati-ér jobb partján.

Az árokparti keréknyomok tavasszal még jól járhatóak, de nyár derekára már benövi őket a gaz, a susnya: igazi dzsungelharc az előrejutás! Balra a mély árok, jobbra pedig az erdő húzódik; a közöttük lévő pár méter széles sávról egyik irányban sem tudunk kitérni, kénytelenek vagyunk küzdeni több, mint egy kilométeren át. Felülülés lesz jobbra elfordulni a víztől, amikor hamarosan egy murvás erdei útra érünk ki. Jobbra, dél felé elindulva rajta pár száz lépés után feltűnik a Mézeshegyi-tó partja.

Balra letérve a murváról a vízparti keréknyomokon indulunk el északkelet felé. Szerencsés esetben megcsodálhatjuk a sással, náddal szegélyezett tófelületet. A vízállás ugyanis meglehetősen szeszélyes: az adott időszak csapadékviszonyaitól függően szárazabb időjárás esetén gyakorlatilag kiszárad, esősebb idő esetén azonban gyorsan megtelik a medre.

A környéken több tó is fellelhető. Kialakításuk célja a múlt század hetvenes éveiben az volt, hogy az egyre növekvő debreceni lakosság számára olyan pihenőövezetet hozzanak létre, ahol a kikapcsolódni, szórakozni vágyó emberek mindent megtalálnak, ami a felüdüléshez szükséges. Sajnos az építés óta eltelt időben sok minden megsemmisült a vekeri kilátótól kezdve a tóparti úttörőtáborig; az emberek igényei is megváltoztak az utóbbi évtizedekben. A tavakat manapság már csak a horgászok használják. Lassan belepi őket a sás, a nád; többségük el is veszti tó jellegét, teljesen belesimul a tájba - egyedül csak gátjaik emlékeztetnek mesterséges mivoltukra. Utunk során több víztárolót is érintünk: a Mézeshegyi-tó után a Fancsika-tavak következnek, végül a Bodzás-víztárolót nézhetjük meg.

A tóparti séta után a víztől elfordulva ismét kijutunk ugyanarra a murvás útra, amin az imént már megtettünk pár száz lépést. Északkelet felé végigballagunk egy irtásfolt keleti peremén, aztán ismét összeborulnak az erdő fái az út felett. Nagyjából kilométeres menet végén érünk ki egy másik tarvágáson cseperedő, sorokba ültetett fiataloshoz. A peremén, az útelágazásban balra térünk, aztán mintegy százötven lépés után jobbra fordulva megindulunk a  néhány éves ütetésű csemetesorok között végigfutó süppedősen homokos úton észak-északkelet felé tartva. Innen ismét betérünk az öreg erdőbe. Jobbra a fák között néha kilátunk a szántóföldekre, aztán egy telephely mellett elhaladva kiérünk a mezőkre. Lovas tanyák istállói és bekerített kifutói mellett elhaladva érkezük ki a Debrecen és Létavértes közötti, nemrég szélesített és újraaszfaltozott országútra, amin már megtettünk pár száz lépést a volt Ludas csárda telke előtt is.

Az Alföldi Kéktúra jelzett útvonala itt jobbra, délkelet felé fordul, s az országúton vezet egy keveset; mégis balra kell indulni, ha pecsételni is szeretnénk. Nagyjából kétszáz lépés után az új nyomvonal különválik a régitől. Itt az elágazásban balra térve, a régin már gyorsan megérkezünk az Arbó lovastanya kerítése elé. A bélyegzőt egy fán találjátok.

Ha időnk engedi, egy újabb kitérővel meglátogathatjuk a Bánki arborétumot. A park kapuja a pecsételőhelytől mindössze negyedórányi sétára van. (Mellesleg az arborétum autóparkolóból nyíló kapujánál egy másik kéktúra bélyegző is található.)

Pecsételés után térjünk vissza abba az útelágazásba, ahová a Vekeri-tó felől jövet megérkeztünk. Ha követjük a jelzéseket, kétszáz lépés után érjük el azt a balra letérő homokos utat, ami 700 lépés erejéig végigoldalaztat egy szántóföld peremén. Ezután ismét elnyel bennünket az erdő, amin pár perc alatt átvágva Bánk hétvégi házas övezetének sarkára érkezünk. Átballagunk a Derecskei-Kálló csatornája felett átvezető hídon, aztán rögtön balra fordulunk a szélső kertek és az ér közé.

A kanyargós csatornapartot követő úton nagyjából negyedóra alatt érjük el a hétvégi házak végét. Itt egy hídon ismét keresztezzük a csatornát, s a bal partján indulunk tovább. Tíz perc múlva egy füves oldalú gátra kaptatunk fel. Újabb tavacskát pillantunk meg magunk előtt: ez a nagyon romantikus nevű Fancsika-III. víztároló. A Mézeshegyi-tóhoz hasonlóan ennek a vízszintje is erősen ingadozó: szárazabb időszakokban valószínű, hogy csak egy sás és nád borította mélyedést találunk a gát belső oldalán.

Balra indulunk a töltés tetején, s még akkor is fenn maradunk rajta, amikor egy elágazásban a jártabb keréknyomok balra letérnek róla. Megkerüljük a víztároló nyugati oldalát, majd továbbra is a gáton maradva az összekötő csatorna árka mellett megyünk tovább az egyre dzsindzsásabb nyomokon - szerencsére csak ezer lépés hosszan. Ha a terepet járhatatlannak ítéljük, térjünk vissza a gát azon pontjára, ahol a kijártabb keréknyomok leszaladtak róla, és ballagjunk ki azokon a Panoráma út nevű keskeny erdei aszfaltra. Ez párhuzamosan fut a csatornával, mindössze 50-100 méter távolságban.

Az árokparti dzsungelharcnak a Fancsika-II. víztároló gátja vet véget. A tóba egy zsilipen keresztül torkollik bele a csatorna. A töltésen egy jól kijárt, homokos földút fut, ami a közeli Panoráma útnál kezdődik; erre rátérve indulunk meg rajta délkelet felé. Végigsétálunk a tó déli partján, aztán azt magunk mögött hagyva átvágunk egy erdőfolton. A szélén lévő  útelágazásban balra térve rövid időre egy keskeny aszfaltút fordul alánk, de hamarosan véget ér, s csak a már lassan megszokott homokos erdei út marad alattunk. Az útelágazás után mintegy húsz perccel, a fiatal erdőtelepítés peremén egy újabb útelágazásban jobbra, keletnek fordulunk, s egy időre ismét visszatérünk az öreg erdőbe.

Később magunk mögött hagyjuk a farengeteget és egy kis hídon keresztezzük a Bodzás-ér árkát. Az utunkat kísérő fasor árnyékában mezőkön vágunk át, aztán újabb erdőfoltok következnek. Habár a jelzések nem túlságosan sűrűek, mégis jól követhetően vezetnek bennünket ezen a szakaszon. Az említett útelágazásból továbbindulva mintegy huszonöt perc alatt érjük el az utunkba eső utolsó erdei tavat, a Bodzás-víztárolót. A kanyargós gáton végigballagunk a tó déli partján, aztán a medret töltő csatorna mentén folytatjuk utunkat. A csatornát lezáró zsilipnél egy keresztező homokos útra fordulunk rá, s indulunk észak felé.

Teljesen eseménytelen út veszi itt kezdetét. Először észak felé kanyarog alattunk a vastagon homokos út, aztán egy útelágazásban jobbra térve kelet-északkelet felé vesszük az irányt. A zsiliptől számítva egyórányi erdőjárás végén érkezünk meg a Debrecen és Nyírábrány között futó vasútvonal vágányához. Keresztezzük a síneket, aztán 6-8 perc alatt kiballagunk a forgalmas 48-as főútig. Ha átvágtunk az úttesten, utána balra, kelet felé elindulva rajta pár perc alatt érjük el a volt Halápi csárdához vezető széles, süppedősen homokos utat. A kéktúra bélyegzőt a volt csárda előtti információs táblán találjuk.

Debrecen környékén két "volt" csárdát is érintünk túránk során. A Ludas csárdának már csak a helye van meg, a Halápi csárda azonban még áll, habár évek óta zárva tart. Sok társukhoz hasonlóan ezek is a XVIII. század során épültek; a Halápi csárda 1778-ben nyitotta meg kapuit az akkoriban is forgalmas, Debrecent és Szatmárnémetit összekötő fő közlekedési útvonal mellett. Igazi betyárcsárda volt ez is: állítólag az épületből még alagút is épült a környező erdőbe, hogy megkönnyítse az ivóban tanyázó betyárok menekülését, ha pandúrok tűntek fel. A II. Világháborút követően a csárda téesz tulajdonba került. Vegyesboltot és takarmányboltot is kialakítottak benne; az itt létesült tejcsarnokból a környékbeli tanyákról összegyűjtött tejet szállították be Debrecenbe. A téeszek megszüntetése és a magánosítás után a boltok felszámolásra kerültek, végül maga a csárda is bezárt.

Pecsételés után elballagunk a csárda lassan pusztuló épülete mellett, aztán az útelágazásban balra térünk. Nagyjából hétszáz lépés után, az útkereszteződésben jobbra fordulva egy másik homokos úton indulunk tovább, majd másfél kilométer elteltével a többszörös útelágazásban az északkelet felé, a balra előrefelé induló utat választjuk. Ezen bandukolva pillantjuk meg magunk előtt a Zsuzsi vasút sínpárját. Még az átjáró előtt 60-70 lépéssel jobbra kell térnünk a keréknyomokról. Alig felfedezhető ösvényen haladunk egy irtás peremén, aztán felkaptatunk egy kis gerincre. Itt térünk balra egy ösvényre, amin aztán a dombhát púpjai között végighullámvasutazva pillantjuk meg magunk előtt a Hármashegy 151 méter magas „csúcsán” álló, nemrég épült, impozáns, favázas kilátót.

A 25 méter magas faszerkezetű toronyban 101 lépcsőfokon lehet felkapaszkodni a jócskán a környező fák koronaszintje feletti kilátóteraszra, ahonnan az egész környék belátható. Nyugat felé Debrecent csodálhatjuk meg; szép időben keleten a román hegyek is előtűnnek. A toronyból leereszkedve egy széles, szinte sétányszerű gyalogúton süllyedünk vissza negyed óra alatt a Hármashegyaljai pihenőközpont rétjére. Innen csupán pár perc a Zsuzsi vasút végállomása.

Hazánk legöregebb keskeny nyomtávú vasútjának első 20 km-es szakaszán 1882-ben indult meg a forgalom. A pályán elsőként a Zsuzsi nevű gőzős (innen származik a vasút neve is) vontatta a gúthi erdőkben kitermelt faanyagot, majd 1923-tól már személyforgalmat is lebonyolítottak rajta. A vonal hossza a többlépcsős fejlesztésnek köszönhetően egyre nőtt; 1950-re a pályahossz 49 km-re szaporodott, elérte Nyírbéltelket is. A 950 mm-es nyomtáv meglehetősen szokatlan volt Magyarországon, ezért az államosítást követően a MÁV kezelésében átalakították 760mm-esre - ez a méret terjedt el általánosan hazánkban. Ekkor nyugalmazták a névadó Zsuzsi gőzöst. Sajnos, ez a kisvasút sem kerülhette el az 1970-es években a sorsát: vágányainak nagy részét a gazdaságtalan üzemeltetésre hivatkozva felszedték, csak a Debrecen közelében lévő 16 km-es szakasz maradt meg a nagy társadalmi nyomás eredményeképpen. Üzemeltetését a Debreceni Közlekedési Vállalat vette át, és bár 1995-ben ismét megpróbálták bezárni, az aláírásgyűjtés megmentette az életét. A sokat megélt pályarendszert a jelen évtized elején felújították; most is szolgálja a szabadba vágyó debrecenieket.

A vadonatúj állomásépület mellett elhaladva a vasút pályatestén indulunk tovább északkelet felé. Ez már csak a végállomás kihúzóvágánya - hamarosan véget is ér, de mi maradunk a már felszámolt szakasz vágányainak helyén vezető keréknyomokon. Kellemes erdőjárás túránk ezen szakasza, azonban a jelzések nincsenek túl sűrűn felfestve; ráadásul az útelágazásokban is alaposan körül kell nézni, mert egyáltalán nem magától értetődő, hogy a jobban kitaposott úton kell majd továbbindulnunk. Az összefüggő farengeteget hamar magunk mögött hagyva kiérünk az erdős pusztákra, vagyis szántóföldek, mezők, erdőfoltok váltogatják egymást.

A végállomástól háromnegyed órányira egy sorokba telepített fenyőültetvény mellé érünk ki. Észak felől kerüljük meg ezt a területet, majd ismét befordulunk az erdőbe. Itt nagyon figyeljünk, mert a kijártabb nyomok balra térnek, de nekünk egyenesen kell továbbindulni az útelágazásban! A téveszthető elágazás után mintegy ezer lépést délkelet felé teszünk meg, majd a homokos utak kereszteződésében jobbra, dél felé térünk. Ezen nagyjából 500 lépés után kell keresnünk a balra való letérést. Ha nem figyelünk, könnyen elmehetünk mellette! Végül szántókra érünk ki, elhaladunk egy magányos tanya mellett, és annak a bekötőútján érkezünk ki a Vámospércs és Nyírmártonfalva közötti országútra.

Észak felé elhaladunk egy tanya bekerített telke mellett, aminek túlsó sarkánál térünk le jobbra az ott kezdődő homokos útra. A jártabb nyomok befordulnak a telek felé, de mi egyenesen megyünk tovább keletnek. A tanyához tartozó szántó után egy erdőfolton vágunk át, ahol utunk délkeletnek hajlik. A fákat elhagyva az újabb szántókon balra térünk az elágazásban megközelítőleg észak felé háromszáz lépésnyit, aztán egy keskeny erdősávon átvágva újabb, de kisebb mező déli peremére érünk ki.

Itt jobbra, kelet felé fordulunk, és körülbelül hatszáz lépést ballagunk. Az újabb elágazásban jobbra, dél felé térünk, majd 450-500 lépés után újabb balkanyar jön. Kelet, majd északkelet felé kanyarognak alattunk a keréknyomok. Végigballagunk egy szántó keleti peremén, aztán az erdősarkon újra kelet felé kanyarodunk. A terület sarkán belépünk az erdőbe, s ezt a kanyargós utat követve nagyjából negyedórás menet végén érkezünk ki a Buzitapusztára vezető széles, homokos erdei útra. Innen nagyjából húsz percnyire van település első házsora. A faluközpontban a buszvégállomás hurokfordulója mellett az eddigi, süppedősen homokos út végre aszfaltburkolatot kap.

Elhaladunk az út jobb oldalán álló Kéktúra vendégház előtt. Az utolsó épületek után bekerített kifutók következnek, amik végén jobbra, délkelet felé fordulunk az aszfaltútról. A kerítés mellett végigballagva, homokos keréknyomokon érkezünk meg ismét az erdő széléhez. A szélső fák mellett kerüljük meg ívesen az erdősarkot, aztán beállunk keleti irányba, s átvágunk a szántókon. Pár perces menet végén egy észak felé tartó széles, homokos útba torkollunk, amit huszonöt percen át taposva már meglátjuk magunk előtt Nyíracsád legelső házait. Ekkor a jelzések jobbra, kelet felé térítenek egy másik ösvényre, amin hatszáz lépés után az elágazásban ismét északnak fordulunk, s pár perc alatt beérünk a faluba.

Végiggyalogolunk a Pozsonyi utcán, aztán a Rákóczi utcára rátérve érkezünk meg a faluközpontba. Nyíracsádon a Ligetalja Közművelődési és Turisztikai Központban tudunk pecsételni az ottani kéktúra bélyegzővel a Kassai út 6. szám alatt, de ha ezt zárva találjuk, szívesen adnak céges bélyegzést a boltban és a presszóban is. A falu háromszögletű, szépen parkosított főterén egy Árpád-kori templomocska áll. A mellette lévő Viking sörözőben hosszabban a megpihenhetünk.

A főtéren a kelet felé induló Szatmári utcára kanyarodunk; ezen hagyjuk magunk mögött Nyíracsádot. A aszfaltburkolatú Nyírlugosra visz át. Mi is oda tartunk, csak kissé cifrább útvonalon! A települést elhagyva nagyjából 500 méter után ágazik ki jobbra egy földút, arra kell ráfordulnunk. A mezők szélén egy foghíjas fasort követve körülbelül ezer lépés után érjük el a Gánás-hegy erdejét. Talán az egész Alföldi Kéktúra egyik legelhanyagoltabb szakasza kezdődik itt. Aki nyáridőben nem szereti a hosszas dzsungelharcot, az maradjon inkább az országúton!

A  mezők széle után, a szélső fák között a szekérút még valamennyire járható. Mintegy háromszáz lépés után ez az út elágazik; a kissé jobban járt nyomok kifordulnak az erdő szélére, ahol egy toronyszerűen magas, fémvázas rácsos torony, talán magasles áll. Nekünk a járatlanabb oldalon, a szélső fák között kell maradnunk. Itt út már nemigen van a talpunk alatt a Gánás-hegy tövében. Érdemes balra, pár méterrel feljebb kapaszkodni, mert ott kicsit jobban járható az erdő, de messze ne távolodjuk el a benőtt erdei úttól, mert nagyjából 500 lépés után a nyomvonala jobbra, délkelet, majd pár tucat lépés után délnek fordul, és maga mögött hagyja az erdőt. Ezen a szakaszon csakis a fákra felfestett jelzésekben bízhatunk.

Néhány métert a szántók peremén teszünk meg, aztán a jelzések ismét behívnak bennünket a fák közé. A most következő 700-800 lépésnyi szakasz a legrosszabb: itt az erdőhatár és a bekerített földek határán kellene valamilyen utat találnunk, de sem az erdő, sem pedig a szélső fák és a kerítés között húzódó pár méter széles sáv nem könnyen járható. A kilátástalan törtetésnek a mezők közül megérkező földút vet véget, ahogy az erdőszéli útelágazásban alánk fordul a kevésbé kijárt ága. Ezeken először egy friss irtásfolt peremén, aztán párszáz lépés után már az öreg erdőben találjuk magunkat.

Egy kilométer elteltével az út balra fordul, s egy sorokba telepített nyárfás határán felkapaszkodik pár métert a Gánás-hegy oldalába; pár perc múlva pedig kiér arra az aszfaltútra, amin elhagytuk Nyíracsádot. Erre térünk rá balra, vagyis visszafelé, Nyíracsád irányába. 70-80 lépés után érjük el Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határán azt a jobbra, nyugat felé kiágazó földutat, amire rá kell fordulnunk. (Itt mindössze két és fél kilométerre vagyunk attól a ponttól, ahol Nyíracsádról jövet letértünk az aszfaltútról.) Szerencsére innen már nem lesznek problémáink a sem a haladással, sem a tájékozódással, minden út járható és követhető!

Északnyugatnak tartva nagyjából kilométeres menet végén hagyjuk magunk mögött az erdőt, s érünk ki a szántóföldek határára. Itt északkelet felé hajlik alattunk az út, hogy aztán nyílegyenesen átvágjon az előttünk fekvő mezőségen. Ennek a több mint két és fél kilométeres szakasznak az első részét szántók között tesszük meg, aztán elhanyagolt gyümölcsösök jönnek. Elhaladunk egy elhagyatott tanya épületei előtt is. Innen egy középfeszültségű távvezeték oszlopai társulnak mellénk, s tartanak velünk egy darabon.

Az egyenes útszakasz végén balra fordulunk a homokos utak kereszteződésében. 6-8 perc alatt megérkezünk a szépen felújított Külső-gúthi-erdészházhoz és mellette lévő telephelyhez. A nyitott kapun át keresztülmegyünk az udvaron, aztán tartva eddigi nyugati irányunkat homokos úton lépünk az erdőbe. 500 lépést követően a legközelebbi erdei útkereszteződésben jobbra térünk észak felé. Újabb 500 lépés után északnyugat felé fordulunk, aztán a következő útszakaszt derékszögű kanyarokkal tűzdelve tesszük meg a sakktáblaszerű pagonyokra osztott erdő nyiladékaiban.

A harmadik sarkos kanyar után utunk beáll egy tartós északkeleti irányba, és százötven lépés után egy kerítéssarkot érint. A felfestett jelzések a nyitható kapun keresztül a bekerített területre terelnek bennünket. Itt indulunk tovább még mindig északkelet felé a velünk párhuzamos drótkerítést követve. Egy kilométeres, kényelmes erdőjárás végén érünk ki a fák közül egy bekerített szőlőskert sarkára. Az út itt is követi a kerítést, aztán a kapun keresztül egy keskeny, de jó minőségű aszfaltút fordul alánk. Ezen bandukolunk újabb kilométernyit, mire elérjük Nyírlugos szélső házait.

A hosszú, egyenes Erkel Ferenc utcáról a Debreceni útra fordulva egészen a templom előtti körforgalomig ballagunk. Itt jobbra fordulva a Fő utcán érkezünk meg a faluközpontba. A következő körforgalomtól szinte egyenesen indulunk tovább a Béltelki út bal oldali járdáján, ahol  a bélyegző dobozkáját találjuk az óvoda tornyocskás épülete előtt, a kéktúra tájékoztató tábla tartóoszlopán. Elintézhetjük a vásárlást is a jól felszerelt Honi Coop áruházban.

Az óvoda sarkánál balra fordulva az Encsencsi utcán indulunk el kifelé a településről, aztán erről balra fordulva érjük el a temető melletti útelágazásban álló keresztnél a falu utolsó házait. Az egymás utáni két „Y” elágazásban mindkét alkalommal a jobb felé induló utat választva végül észak-északkelet felé indulunk tovább a homokos keréknyomokon, ezek aztán sokáig, több mint két és fél kilométeren keresztül kitartanak alattunk. Nagyjából negyven perc ennek a nyílegyenes útnak a vége, ahol a „T” elágazásban balra térünk. Ezen a kissé kanyargósabb úton  vagy húsz-huszonöt percet kell menni a következő irányváltásig, ahol ismét észak felé fordulunk az újabb háromkilométeres egyenesbe.

Szinte alig észrevehetően felkapaszkodunk az Alföld legmagasabb pontja, a Hoportyó nevű homokhátság tetejére. Erdő- és irtásfoltok között érkezünk fel a kis púpra. Itt az útelágazásban balra térünk, s végigballagunk az irtásfolt északi peremén is. A túlsó sarkán, a következő útelágazásban jobbra fordulva észak-északkelet felé folytatjuk utunkat. Ebből az elágazásból indulnak a kék háromszög jelzések is a Hoportyó közelben fekvő, erdővel borított „csúcsára”.

700-800 lépést még az erdei úton teszünk meg, aztán a legközelebbi útelágazásban balra fordulva pár tucat lépéssel magunk mögött hagyjuk az öreg erdőt. Egy fiatal fatelepítés határára érkezünk ki, itt jobbra térve az öreg törzsek alkotta erdőperemen folytatjuk utunkat. Körülbelül ezer lépés hosszan követjük kanyargósan a szélső fákat, aztán egy jobbkanyarral visszatérünk az öreg fák közé. Utunk lassan lejteni kezd; ebből az irányból érzékelhetőbb emelkedő vezet fel a Hoportyó hátára. Ezen a szakaszon kissé kanyargósan, de nagyjából északkelet felé haladunk. Keresztezünk egy jól kitaposott erdei feltáró utat, aztán pár perces menettel elérjük Istvántanya határát. A Dobó István úton indulunk a faluba, aztán jobbra térünk az első keresztutcára. Ezen érkezünk meg a Béke utcára, ahol balra térve már pár tucat lépéssel eljutunk a 6/B. szám alatti Fapados büfé faházához. Itt találjuk a kéktúra bélyegzőt az ivóban.

Bélyegzés után a Béke utcán indulunk tovább, és lassan magunk mögött hagyjuk az apró települést. Az Istvántanyát Nyírbogáttal összekötő keskeny aszfaltúton ballagunk. Ahol az út ívesen balra fordul, mi egyenesen megyünk tovább, az aszfaltot homokra váltva az erdőben. Ez az út kanyarog alattunk párat, aztán 10-12 perc után egy útelágazásba érkezünk, amiben élesen jobbra szinte visszafordulunk dél-délkelet felé. Mezők, szántóföldek peremére érkezünk ki, melyeknek a déli széle mentén megkerülünk egy erdőfoltot. Jól kijárt földútra akadunk az erdő túlsó oldalán; délkelet felé tartva átvágunk rajta a mezőkön. Az erdőt ismét elérve balra, észak felé indulunk tovább. Ez az út sokáig kitart alattunk, csak három kilométer után, egy mező sarkán torkollik bele egy süppedősen homokos, jól kijárt másikba.

Rátérünk erre a szinte pontosan észak felé vezető útra, aztán egy penetráns szagot árasztó birkakarám és tanyák sora mellett végigporoszkálva nagyjából negyven perces menettel érjük el Nyírbátor szélső házait. Homokos utunk folytatása az Encsencsi, majd jobbra a Hunyadi utcához juttat. 500 méter után egy Coop önkiszolgáló bolt mellett a szépen parkosított Szabadság tér délkeleti sarkára érkezünk. Látjuk a tornyos Városházát és a Kulturális központ modern épületét, aztán a tér másik sarkán átkelünk a zebrán a Zrínyi utca jobb oldali járdájára. Végigballagunk a panelházak között, aztán jobbra befordulunk a jóval csendesebb Károlyi Mihály utcára. Ezen érünk ki a Papokréti-tó parkjába, s pillantjuk meg magunk előtt a minorita kolostor és templom épületét.

Az Alföldi Kéktúra egy meglehetősen zegzugos útvonalon vág át Nyírbátoron. Csak a helyszínen érthetjük meg, hogy nem ok nélkül! A jelzésfestők nagyon következetesen minden érdekes látnivalót igyekeznek megmutatni a kéktúrát járóknak. A Szabadság tér és a Városháza már útba esett, de az igazi csodák még csak most kezdődnek! Az előttünk álló templomot Báthori István építtette; halála után ide is temetkezett. A mellette lévő monostor épülete jelen formájában a XVIII. században készült el. Az alapító Báthori István szobra az épületegyüttes elé került. Itt találjuk a pecsétet is a monostorban berendezett Báthori múzeum pénztáránál. Érdemes alaposan megnézni ezeket a műemlék épületeket, és járni egyet a tópart murvás sétányain is.

A vízpart melletti útkereszteződésben jobbra, a kanyargós Damjanich utcára fordulunk, a végén pedig röviden rátérünk balra a Kossuth Lajos utcára. A kis háromszögletű terecskén jobbra, a Váradi utcára térünk, s ezen pár perces sétával jutunk a kék jelzéseket követve a református templomhoz. A kis dombon álló templom felépítését is Báthori István indította el, de elkészültekor, 1511-ben már nem élt. A gótikus templom mellett álló fa harangtorony 1640-ben készült; erdélyi ácsok munkáját dicséri. Érdemes felkeresni, szinte semmilyen kitérővel nem jár!

A református templom szomszédságában álló Báthori-kastély alapkövét még a XIV. században tették le; Báthori István később ezt bővítette a jelenleg is látható formájára. Az évszázadok során megrongálódott falakat 2006-ban újjáépítették, megőrizve a régi épület maradványait. A kastély melletti útkereszteződésben túránk balra, észak felé indul az Édesanyák útján. 6-8 percnyire van a vasúti kereszteződés, ami előtt balra kell térnünk a vasútállomásra vezető Ady Endre utcára

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

Vekeri pihenőközpont megközelítése:

Nyírbátor megközelítése:

  • Vasúttal a 110-es vonalon Debrecen felől, a 113-as vonalon Nyíregyháza felől, vagy a 110-es és 113-as vonalak közös szakaszán Mátészalka felől
  • Távolsági és helyközi busszal Nyírbátor, Szentvér utcáig

Megközelítés

Vekeri pihenőközpont megközelítése:

Nyírbátor megközelítése:

  • Személygépkocsival a 471-es úton Debrecen, illetve Mátészalka felől, a 4911-es úton Nyíregyháza felől, a 4105-ös úton Baktalórántháza felől, a 4915-ös úton pedig Nagykároly (Románia) felől

Autóval

A vekeri pihenőközpont kempingjében parkolhatjuk le az autót füves területen, Nyírbátor vasútállomásán pedig betonozott, kialakított helyeket találunk. Mindkét hely díjmentes megállást biztosít.

Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

Nyomtatott irodalom nem érhető el a túraszakaszról. Irodalom az interneten:

A következő túraleírásokat ezen cikk szerzője készítette 2016-os Alföldi Kéktúra bejárásának élményeiből:

Feltser János nem szorosan útvonalkövető Alföldi Kéktúra bejárásának leírásai 2012-ből és 2013-ból:

A szerző által javasolt térképek:

Tudomásunk szerint nincs nyomtatott turistatérkép az Alföld ezen részéről

Közösség

 Hozzászólás
 Figyelmeztetés
Közzététel
  Vissza szerkesztéshez
Pont kijelölése a térképen
(Kattints a térképre!)
vagy
Tipp:
A pont közvetlenül a térképre helyezhető.
Törlés X
Szerkesztés
Mégsem X
Szerkesztés
Útpontok módosítása
Videók
*Kötelező mező
Közzététel
Kérlek, adj egy megnevezést!
Kérlek, adj leírást a "figyelmeztetés" alatt!
Nehézség
könnyű
Hossz
80,3 km
Időtartam
20:45 óra
Szint +
405 m
Szint -
365 m
Tömegközlekedéssel elérhető Egyirányú túra Szakaszosan teljesíthető túra Kulturális/történelmi értékek Növénytani érdekességek Állattani érdekességek Egészséges környezet

A mai időjárás

Statisztika

: óra
 km
 m
 m
Legmagasabb pont
 m
Legalacsonyabb pont
 m
Szintprofil megjelenítése Szintprofil elrejtése
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!