Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Tervezz túrát ide!
Beágyazás
Fitnesz
Többnapos gyalogtúra Szakasz

Alföldi Kéktúra 2. szakasz: Baja, Duna-híd - Petróczi-iskola (AK-02.)

Többnapos gyalogtúra • Alföld
Ennek a tartalomnak a szerzője:
Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
Térkép / Alföldi Kéktúra 2. szakasz: Baja, Duna-híd - Petróczi-iskola (AK-02.)
0 150 300 450 m km 20 40 60 80 100
Időjárás

Túra a bajai Gemenc vándorpont és a Kiskunság közepén lévő Petróczi iskola között. Első szakasza a Duna gátján még aszfalton vezet, aztán nekiindulunk a Kiskunságnak a homokos utakon. Az út nagyjából felét árnyékmentes mezőkön és szántóföldeken keresztül tesszük meg.

nyitva
könnyű
116,1 km
29:30 óra
292 m
257 m

Egy ötnapos túra keretében a bajai Gemenc vándorponttól indulva először 14 km-t ballagunk a Duna leaszfaltozott gátján, majd letérünk róla Ósükösdre. Sükösd felé továbbindulva érkezünk meg a homok világába: innen utunk zömét süppedősen homokos utakon tesszük meg. Ezt a szakaszt nem ajánljuk kerékpáros teljesítésre! Sükösdöt elhagyva hosszú erdei menettel érünk Érsekhalmára, majd a Duna-völgyi-főcsatorna partján a Hajósi pincefaluba. Császártöltés és Kéleshalom érintésével a Kunfehértói üdülőtelepre vezet az utunk, majd az 55-ös út mellett álló volt Petróczi iskola épületénél fejezzük be a vándorlásunkat.

A szerző tippje

  • Hajósi pincefalu
  • Hajós, érseki kastély
  • Kunfehértó, strand

 

outdooractive.com User
Szerző
Horváth Béla
Frissítés: 2018-08-31

Nehézség
könnyű
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Magasság
165 m
84 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Biztonsági előírások

Mivel sokszor több órát is gyalogolunk két lakott hely között, vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű ételt és italt. 

Nem árt gondoskodni a nap elleni védelemről sem, mert helyenként nem találunk árnyékot. 

Felszerelés

  • Túracipő vagy túrabakancs
  • Hátizsák megfelelő mennyiségű étellel, itallal
  • Elsősegélynyújtó csomagocska
  • Térkép, tájoló, esetleg GPS
  • Évszaknak és az időjárásnak megfelelő túraruházat
  • Fényképezőgép, távcső

Javaslatok és linkek

Bár a kiírás szerint az Alföldi Kéktúra kerékpárral is teljesíthető, az Ósükösdtől a Petróczi iskoláig vezető szakasz a homokos utak miatt gurulva nehezen járható. Ezt a részt érdemes gyalogosan teljesíteni.

A hajósi érseki kastély honlapja: http://hajosikastely.hu/

Kezdőpont

Baja, Gemenc Vándorpont (89 m)
Koordináták:
Geographic
46.193016 N 18.930765 E
UTM
34T 340333 5117574

Végpont

Petróczi iskola (55-ös főút és az öttömösi bekötőút elágazása)

Útleírás

Pihenés és pecsételés után induljunk tovább a bajai Gemenc Vándorponttól! A keskeny aszfaltúton a fatelep mellett végigballagva pár száz lépéssel elérjük a Dunán átvezető Türr István hidat. Az aszfaltcsíkon átbújunk alatta, majd rögtön az aluljáró után a keskeny, meredeken emelkedő lépcsősoron felkaptatunk a hídról lefutó töltésre, ahol a gyalogjárda-kerékpárút kombón az Alföldi Kéktúra nyomvonala halad. A lejáró végén, az útelágazásban balra fordulunk, és észak felé indulunk tovább.

Egy kis hídon átballagunk a Duna-völgyi-főcsatorna felett – balra tekintve jól látszanak a Dunába való betorkollása előtti zsilipek –, aztán egy nagy „S” kanyarral utunk felvezet a Duna gátjának tetején futó betonútra. Itt egy nagyon hosszú, egyhangúnak tűnő séta kezdődik, hiszen 12,5 kilométert menetelünk majd ezen a beton, később aszfaltburkolatú úton a töltés tetején, mielőtt letérnénk róla Ósükösd felé. Lassan magunk mögött hagyjuk a várost. A töltés jobb oldalán feltűnik a Tanyacsárda épülete – itt is található egy kéktúra bélyegző a kerítésen – aztán ötszáz lépés után a vízmű telephelye előtt is elhaladunk.

Hosszan ballagunk az út bal oldalán, a bekerített telken álló ivóvíz kutak mellett, aztán ezek is elmaradnak, és már csak az ártéri erdő összefüggő fala húzódik a töltés mellett. Ha figyelünk, észrevehetjük a fák között megbúvó kis víkendházakat, hétvégi telkeket, horgásztanyákat. Jobb oldalon megművelt földek terülnek el szélesen, tanyák tűnnek fel rajtuk elszórtan. A gáton az autóforgalom a gemenci oldallal ellentétben eléggé nagy: szinte percenként kell majd kitérnünk a keskeny, alig kétautónyi szélességű úton a járművek elől. Figyelmesen haladjunk,  hogy az érkező járművek elől idejében le tudjunk lépni a fűbe!

Nagyjából két kilométer után aztán a betonút jobbra kifordul alólunk, és csak egy alig autónyi szélességű aszfaltút marad alattunk. A forgalom ezen a szakaszon sem kisebb! Itt még figyelmesebben haladjunk, hogy időben ki tudjunk térni az érkező járművek elől! Nagyjából újabb két kilométer után pillantjuk meg a töltés egy balkanyarjában a tőlünk jobbra fekvő Kurkó-tavat, a helyi horgászparadicsomot; majd újabb két és fél kilométer után az Érsekcsanádi repülőtér hangárját és füves kifutópályáját. Itt az alattunk futó út kiszélesedik, újra betonburkolatúvá válik a gát bajai végéhez hasonlóan. Elhaladva a reptér mellett feltűnik a Vajas-fok csatornájának vizét átemelő műemlék szivattyútelep. Itt a balra induló kikövezett gyalogúton érdemes kisétálni a talán százlépésnyire lévő Duna partjára, és a kopár gát helyett az árnyas víznél pihenni egyet.

A betoncsíkra visszatérve már hamar elérjük az üdülőtelep házai mellett a gátat keresztező utat, ami Érsekcsanádról érkezik, és a közeli vízpartra szalad le, a kompkikötőhöz. A komp mellett álló Rév Csárdát szerdától vasárnapig déltől este nyolcig találjuk nyitva. Érdemes ide is betérni, pihenni egyet a teraszon. A rév után ismét összeszűkül az út, újra egyhangú gátkilométerek jönnek. Bal oldalon az ártéri erdőt, jobbra pedig szántóföldeket látunk. Igazi felüdülésnek hat, amikor hosszú-hosszú órák után elérjük a Dunaidűlő üdülőtelepe mellett a töltésről való letérést: a sok aszfalt és beton után végre földutat érezhetünk a talpunk alatt.

Nagyjából kilométernyi menet végén érünk ki a Vajas-fok partjára és vesszük észre a rajta átvezető hidat. Az Alföldi Kéktúra jelzett útvonala a csatorna innenső partján marad, de ha pecsételni szeretnénk, akkor a hídon keresztül be kell ballagnunk a túlsó parton fekvő Ósükösdre. Az apró település csupán néhány házból áll; a kulcsosház épülete eltéveszthetetlen! A kéktúra bélyegzőt a főépület melletti nyárikonyha egyik téglaoszlopán találjuk. Bár van egy másik pecsét is benn az ebédlőben, de ezt csak akkor használhatjuk, ha a szállást nyitva találjuk. Pecsételés után jó mélyre elsüllyeszthetjük az igazoló füzetet a hátizsákba, ugyanis legközelebb csak több mint 40 km után, a Hajósi pincéknél kell majd előhúznunk. Ez a távolság a legnagyobb a teljes kékkörön két szomszédos pecsételőhely között!

Visszatérve a Vajas-fok túlsó partjára, a csatornaparti keréknyomokon indulunk tovább dél felé. Néhány perc múlva ezek a Vajas-fok egy balkanyarjában kifordulnak alólunk, de mi maradunk a partszélen, s a megművelt földek és az árok közötti dzsindzsás, gazos sávon próbálunk eltörtetni a talán másfél kilométernyire lévő következő betonhídig. Közben végig szép a rálátásunk a mezők között kanyargó, nádas szélű, vadregényes Vajas-fokra.

A hídhoz egy jól kitaposott földút érkezik nyugat felől. Ráfordulunk, s átballagunk a víz felett. Befordulunk a hosszú, vagy három kilométeres egyenesébe, ekkor pontosan előttünk feltűnik a Szent Anna kápolna tornya. Úgy látszik, mintha közel lennénk hozzá, de vagy húsz percig kell battyognunk a süppedősen homokos, megművelt földeken átvezető úton, mire elérjük a templomocska ligetét. Itt érkezünk meg a homok birodalmába, ami kisebb megszakításokkal kitart a Duna-Tisza közének túlsó, Tisza felőli széléig. Az Alföldi Kéktúrának ezt a részét nem ajánljuk kerékpáros teljesítésre!

Fák szegélyezte füves réten áll a Szent Anna kápolna, mellette egy zarándokszállás nyitott épületét találjuk. Érdemes itt letelepednünk a fűbe a fák árnyékában, s sziesztázni egyet. A kápolna bejárata feletti emléktábla szerint 1747-ben építette Szent Anna tiszteletére Pocsai (Potskai) Gergely erdőkerülő. A környékbeli legendák szerint az építés oka az volt, hogy itt vadászva tévedésből lelőtte a neki ebédet hozó Anna nevű leányát.

A Szent Anna kápolnától folytatva az utunkat már egyre jobban látszik az előttünk fekvő Sükösd, de még újabb másfél kilométert kell a homokos úton megtennünk, hogy megérkezzünk a Duna-völgyi-főcsatorna hídjához, és aztán felkapaszkodjunk a dombhátra a faluba. Itt már kopott aszfaltburkolatot kap a mezei út, ami egy „S” kanyarral érkezik meg Sükösd főutcájára, a Dózsa György utcára. A kék jelzések itt balra, észak felé indulnak tovább az utca jobb oldali járdáját követve, de egy pihenőre érdemes betérni az úttorkolattal talán száz lépéssel dél felé álló Gruber Sörházba és vendéglőbe.

Pihenés után továbbindulunk a főutcán, ami egyben az 51-es főútnak a településen átvezető szakasza is, s nagyjából 7-8 perc alatt érjük el a jobbra kiágazó Daráló utcát. Ezen végigballagva Sükösd hatába érkezünk. Mezőgazdasági telephelyek, kisebb üzemek mellett hagyjuk magunk mögött a falut, az út aszfaltburkolata azonban nem ér itt véget: csak pár száz méter múlva fordul be balra egy lovas farmra. Mi maradunk az egyenesen továbbinduló széles mezei úton, és  a süppedős homokban még vagy 7-800 lépést gyalogolunk.

Az „Y” elágazásban jobbra térünk, és a továbbra is homokos úton elvonulunk a Bori-tanya lakott épületei előtt. A kertből kihallatszó kutyaugatás hosszan elkísér bennünket. Az út jobb oldalán már erdő húzódik, amin egy nagy szántóföld délnyugati sarkához érünk. Itt balra visz bennünket tovább a homokos út, hogy végigvezessen a megművelt terület déli oldalán is. Pár perc múlva elérjük a mező délkeleti sarkát, s belépünk az erdőbe. Az eddigi nyílegyenes út itt kissé kanyargósabbá válik, de továbbra is jól követhető. Elhaladunk egy, a pecsételőfüzet térképén vadászháznak jelölt, már lakatlan, csendesen pusztuló tanya előtt, és további körülbelül tízperces menettel érjük el a hajdani Józseftelek tanyáját.

A tanya tisztásán, a már csak éppen látható romok előtt letérünk az eddigi jól kijárt utunkról, és balra, észak felé indulunk tovább a ritkábban járt keréknyomokon. Körülbelül ezerlépésnyit ballagunk ezen az úton is, mire megérkezünk újabb megművelt földek határán a következő elágazáshoz. Itt jobbra fordulunk, és ismét egy homokos dűlőúton megyünk vagy kilométernyit, hogy aztán sarkosan balra térjünk egy útelágazásban. Menetelünk ezeken a keréknyomokon is 500 lépésnyit, átvágunk egy sorokba ültetett fiatal akácoson, aztán elérünk egy újabb homokos földutat.

Ezen a mezők és erdőfoltok között tekergő homokos úton már sokáig megmaradunk. Nagyjából délkelet felé tartva alig érzékelhetően felkapaszkodunk rajta az Ólom-hegy széles és lapos fennsíkjára. Magát a tetőt, Bács-Kiskun megye legmagasabb pontját rövid, jelöletlen keréknyomokon érhetjük el a jelzett útról letérve. Az ott álló geodéziai mérőtorony ajtaja általában nyitva szokott lenni. A belső létrákon felkapaszkodva a tetőszintre szép kilátás nyílik a környékre.

Egy erdei útelágazásban élesen balra, észak-északnyugat felé törik az utunk, a következő választási lehetőségnél jobbra térünk, és lassan megint délkelet felé haladunk. Magunk mögött hagyjuk az erdőt. A homokos út egy fakerítést követ hosszan. A távolban jobbra feltűnik a Rém faluban álló mobiltelefon átjátszó tornya. Homokdombok között kanyarog később az errefelé ismét süppedősen homokos utunk, aztán kiérünk a Rémből jövő keskeny, kopottas aszfaltútra. Balra, észak felé indulunk el rajta a baromfitelep kerítése mellett, aminek a túlsó sarkán véget ér az aszfaltozás, és újra homok van a lábunk alatt. 

Három kilométert ballagunk ezen a hosszú, egyenes úton a mezők és erdőfoltok között, mire elérjük a legközelebbi irányváltást. Egy útelágazásban jobbra fordulunk - az eddigi északnyugati irányból északkeletibe -, lassan magunk mögött hagyjuk a szántóföldeket. Különféle korú erdőfoltok határán vonulunk hosszasan. Újabb három kilométeres menet végén észak felé térünk, óriási, bekerített irtásfoltok között vágunk át, aztán félórás további vándorlás után pillantjuk meg magunk előtt a Szentgyörgy Erdőgazdaság központi telephelyét. Egy szépen kiépített erdei pihenőt magunk mögött hagyva elballagunk a homokos úton az épületek előtt, aztán továbbindulunk az erdei úton.

Ezután is sarkos kanyarokkal vonulunk az erdő pagonyai között, végül a telephelytől számolva nagyjából háromnegyed órányi gyaloglás után pillantjuk meg az út mellett a Dohányostelep tanyacsoportjának épületeit. Ezeket elhagyva már feltűnnek előttünk Érsekhalma szélső házai. Egy kis jobb-bal flikk-flakkal rátérünk a falun átvezető Fő utcára, átvágunk a településen, és továbbindulunk az utolsó házak után az Érsekhalma bekötőútja mellett vezető kerékpárúton. Bekerített fiatal gyümölcsösök mellett érjük el a forgalmas 54-es főutat. A kereszteződés mellett buszmegállók tűnnek fel., ez egy nagyon jó kiszállási pont a túránkon: elég nagy a járatsűrűség Baja és Kecskemét irányába.

Átvágva a főúton továbbindulunk a túlsó oldalon kezdődő keskeny aszfaltúton. Az aszfaltcsík lejteni kezd egy idő után; mélyen a löszös partfalak közé süllyedve éri el a dombhát alját. Hild szélső házait pillantjuk meg magunk előtt. Egy tájékoztató tábla mellett induló ösvényen visszakapaszkodhatunk a kéktúra útvonaláról letérve a jobb oldali löszfal tetején nemrég feltárt bronzkori földvár sáncaihoz. Érdemes kisétálni egészen a fennsík északi peremére, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a Kiskunság síkságára.

Visszaereszkedve az aszfaltútra zegzugosan átvágunk Hild telephelyei között, aztán az üzemek leaszfaltozott rakodóterét keresztezve pár perc alatt elérjük a Duna-völgyi-főcsatorna felett átvezető közúti hidat. Átgyalogolunk rajta, aztán a túlsó végén jobbra térünk a mély árok mellett végigvezető földútra. Nagyjából négy és fél kilométert ballagunk ezen a szinte nyílegyenes úton. Jobb oldalán néha megpillanthatjuk az árokban a több méter mélyen csillogó víztükröt, a bal oldalon pedig szántók és erdőfoltok váltogatják egymást. Félúton a térképünk által is jelzett, a csatorna felett átvezető Cifra-hidat pillanthatjuk meg.

Már messziről láthatóak a földutat, és persze a még mindig mellettünk futó Duna-völgyi-főcsatornát is keresztező országúton elhaladó, bolhányinak tűnő autók, de még hosszú időbe telik, mire elérünk odáig. Az Alföldi Kéktúra útvonala keresztezi a Hajós és Jánoshalma közötti 5312-es utat és továbbindul a csatornaparton, de ha bélyegezni is szeretnénk, akkor a jelzett útvonalról letérve el kell sétálnunk a közeli Hajósi pincékhez. Ha a kereszteződésnél jobbra pillantunk, már látjuk a pincefalu szélső házait. A faluközpontban, az útelágazáshoz közel található található Judit panzióhoz elég sokat kell gyalogolni. Kényelmes menettel nagyjából negyedóra alatt kapaszkodhatunk fel a csatornapartot követő dombhátra, és érkezünk meg a panzió külső falára szerelt kéktúra bélyegző dobozkájához.

Ha már itt járunk, ne rohanjunk tovább, érdemes körülnézni ebben a kedves pincefaluban, mely a török hódoltság után jött létre, amikor a kalocsai érsek sváb földműveseket telepített le a környéken, jelentős adókedvezménnyel ösztönözve őket a szőlőtermesztés meghonosítására. A szőlősgazdák a Duna-völgyi-főcsatorna fölé magasodó löszhátság peremén ásták ki a borospincéiket, föléjük présház céljára szolgáló épületeket emeltek. Így jött létre a mintegy 1300 présházból álló pincefalu a kanyargós, zegzugos utcácskáival. Az 1980-as években sok pincét átalakítottak vendéglátásra: helyben készült borokat, elsősorban kékfrankost, kadarkát, szürkebarátot kínálnak a vendégeknek. Hajós, illetve a pincefalu ünnepe is a borhoz kapcsolódik: ez az évente, május utolsó hétvégéjén megrendezett Orbán-napi Borünnep, aminek kulturális programjai sok vendéget vonzanak.

Egy másik nevezetesség, amire mindenképpen szeretnénk felhívni a figyelmet, az a barokk stílusú hajósi érseki kastély, melyet gróf Patachich Gábor kalocsai érsek építtettett 1740-ben, és később gróf Batthyány József érsek kibővíttette (ekkor készült el a négy saroktorony is). Bács-Kiskun megye legrégibb kastélyát uniós támogatással 2009-ben felújították, korhű bútorokkal rendezték be. Habár a belépő- és a fotós jegy egyáltalán nem olcsó, de a látvány megéri a befektetést, csodaszép kis ékszerdoboz a kastély!

Hajós falu messzebb van a Duna-völgyi-főcsatornától a másik oldalon, mint a pincefalu az innensőn, de van egy kis trükk, hogy ne kelljen a pincefalutól a kastélyig vezető mintegy 4 km-es utat oda-vissza megtenni a  kitérő során: a naponta többször is közlekedő helyközi autóbuszokkal gyorsan összeköthetjük a két pontot. Sajnos a csatorna hídjánál, ahol az Alföldi Kéktúra is halad, nincs buszmegálló, a rövidebbik (pincefalui) kitérőt nem tudjuk ebben az esetben sem megúszni.

Pecsételés és kastélynézés után tehát visszaereszkedünk a Duna-völgyi-főcsatorna partjára, és továbbindulunk a mellette vezető úton, ami itt egy kisebb szakaszon le van aszfaltozva. Pár percen belül elérjük a főcsatorna egyik duzzasztóját. Ezen a helyen érdemes kisétálni a vízpartra és pár képet készíteni a szinte folyónyi szélességű csatornáról, mert máshol eléggé rossz a rálátás a vízre. A duzzasztótól mindössze 6-700 lépés Hajós egy bekerített területen álló vízműve. Az aszfaltút egy balkanyarral befordul a kerítése kapuján, alattunk pedig csak a már jól megszokott, itt a csatornaparton egyáltalán nem homokos földút marad. Az idáig füves csatornapart a vízmű után újra bebokrosodik, elzárva szinte minden kilátást, aztán balról egy erdősáv szegődik mellénk, így arrafelé sem nyílik már semmi kitekintés.

A vízműtől nagyjából két és fél kilométert ballagunk ezen az árnyas földúton, aztán kiérünk az erdőből a főcsatorna következő hídjához. Ráfordulunk a rajta keresztülvezető keskeny, kopottas aszfaltútra, átballagunk a hídon, és a túlsó parton újra felkapaszkodunk a főcsatorna partját követő dombhátra, Császártöltésre. Itt nem kell pecsételnünk, azonban célszerű feltölteni a készleteinket, mert a következő 15 kilométeren csak lakott és lakatlan tanyák mellett fogunk elhaladni. A Bajcsy-Zsilinszky utcán érjük el a városközpontot, ahol ráfordulunk a település főutcájára, a Bajai útra, ami az 54-es főút településen átvezető szakasza is. Nem maradnunk sokáig rajta, elballagunk a járdáján a templomig, ott pedig jobbra térünk, a hosszú Kossuth Lajos utcára. Ezen végigballagva hagyjuk magunk mögött Császártöltést. Az utolsó házaknál, ahol az aszfaltburkolat megszűnik, és az út kettéágazik, mi a jobb oldali földutat választjuk.

A mezők szélén, egy alacsony dombhát lábainál kanyarogunk, aztán egy ötös útelágazásban a balra, előrefelé tartó keréknyomokat választjuk. Észak felől megkerülünk egy szántóföldet, majd a következő elágazásban balra térünk, és a mezőkön átvágva, később egy bekerített gyümölcsös kerítése mellett haladva egy széles, homokos útra érünk ki. Két kilométernyit ballagunk rajta, aztán az útelágazásban balra fordulunk. Elhaladunk a lakott Pacz-tanya épületei előtt, majd a megművelt földek sarkánál befordulunk az erdőbe. A jól kitaposott, homokos keréknyomok kanyargósan vágnak át az erdőn, nagyjából fél óra alatt érve el a túlsó szélén az Illancs mezőségét.

Hajdan megművelt földek terültek el itt, manapság már csak az elszórtan álló tanyák romjai láthatóak – néha csak gazzal benőtt törmelékhalmok ezek –, ha széttekintünk a vaddohánnyal benőtt területen. Még mindig a homokos keréknyomokon ballagunk délkelet felé tartva. Később a mezőket egy darabon erdőfoltok váltják fel, de az utunk jellege itt sem változik. Aztán ismét mezők jönnek, itt már lakott tanyákkal, és megérkezünk a füves homokbuckák közé. Utunk az eddigi, következetesen tartott délkeleti irányából délnek hajlik, később több ágra szakad.

Valamelyik nyomon kapaszkodjunk fel az előttünk fekvő, csupán pár méter magas dombhátra, aminek a tetején már messziről látjuk a villanyvezetékek oszlopait melyek egy homokos út mellett futnak. Térjünk rá erre az útra, s induljunk délnyugat felé! Vagy kilométernyit poroszkálunk a süppedős homokon, mire elérjük a következő nagyobb útelágazást. Itt balra fordulva ismét délkelet felé térünk és pár száz lépés után elérjük Kéleshalom szélső házait. A homokos út itt aszfaltburkolatot kap. Végigmenetelünk a Kossuth utcán egészen addig, ahol az aszfaltcsík jobbra kanyarodik a Kinizsi utcába. Az aszfaltozást követve ballagunk el a kis parkban álló római katolikus templom mellett, majd a következő sarkon balra térnünk a Fő utcára. A sarkon álló kis mini ABC-ben tudunk vásárolni, kifogyó készleteinket feltölteni.

Csupán ötszáz lépés a Fő utcán a községháza épülete; vele szemben, az út bal oldalán álló épület falára szerelve találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját (az épület előtt egy kék vízcsap áll az út szélén). Pecsételés után továbbindulunk az aszfaltúton, és lassan magunk mögött hagyjuk Kéleshalmot. Az utolsó házak után sem szűnik meg az aszfaltburkolat, hiszen most már a község bekötőútján járunk; csak akkor térünk le róla, amikor az egy derékszögű kanyarral jobbra fordul. Mi itt balra térünk, és ismét a megszokott homokos keréknyomok vannak alattunk.

Egy eléggé egyhangú szakasz következik. Mintegy öt kilométert ballagunk nyílegyenesen északkelet felé szántók, erdőfoltok és rétek között. Házakat alig-alig látunk, pedig az út mellett sorakozó, zöldre festett postaládák azt sejtetik, élnek emberek a környék tanyáin. A negyedik kilométer tájékán a környezet jellege lassan megváltozik: eltűnnek a megművelt földek; helyüket ligetes rétek, füves homokbuckák veszik át. A térképünk az út jobb oldalán jelzi a Kiskunsági Nemzeti Park védett Kéleshalmi galagonyásának területét. Ha időnk engedi, térjünk le az útról, s tegyünk egy sétát a területen!

Egy mezei kereszteződésben balra térünk a kevésbé kijárt nyomokra, majd nyolcszáz lépés után jobbra, ismét északkelet felé ballagunk, de most már alig járt utakon. Vagy kilométernyit törtetünk a gazos kerékvágásban, amikor utunk beletorkollik egy kijártabb útba. Ezen délkelet felé indulunk tovább, később a homokos keréknyomok északkelet felé térnek. Kétszáz lépés után otthagyjuk azokat, és ismét délkelet felé fordulunk. Az alig használt utacskán átvágunk egy erdőfolton, aztán vaddohánytól felvert mezők következnek. Itt nagyon kell figyelni a szinte láthatatlanná váló útra, igyekezzünk tartani az eddigi, délkeleti irányt! Igazi megkönnyebbülés, amikor újra kijártabb, homokos útra bukkanunk, erre rátérve megpillantjuk meg negyedórás menet végén a Pici-Paci-tanyát.

Tőlünk balra tűnik fel az első épület a kerítésen belül. Belépünk a kapun (ha be van csukva, nyugodtan nyissuk ki, de aztán csukjuk be magunk után!) és továbbindulunk a telken átvezető keréknyomokon. Hamarosan elérjük a főépületet. Az út mellett balra álló ház oldalfalán találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját. A Pici-Paci-tanya félig-meddig vendégház és panzió. Lovaglást és lovaskocsizást szerveznek, kézműves műhelyt is fenntartanak. Ha nyáridőben érkezünk, általában találunk itt valakit. Pecsételés után továbbindulva kilépünk az úttal együtt a túlsó oldali kapun, s folytatjuk az utunkat a homokos keréknyomokon.

Pár száz lépés után az ösvény lassan jobbra hajlik, és megkerülve egy alig észrevehető füves horpadást lassan északkeleti irányból délkeletibe fordul. Ez a szinte teljesen sík, füves mező a Fehér-tó korábbi medre. De hová tűnt belőle a tó? Több magyarázat is van a hiányára. Jelentős szerepet játszik a már ezerszer hallott klímaváltozás, vagyis az egyre szárazabb és csapadékmentesebb esztendők, de itt is a helyi, emberi tényező a fontosabb. Az emberi beavatkozás csatornákat épített, hogy a környék feleslegesnek gondolt felszíni vizeit elvezesse. Ez hosszú távon jelentősen csökkentette a talajvízszintet. A korábban füves tájakat erdősítették, ami tovább fokozta a környék kiszáradását, hiszen a régebben a mélyedésekben összefutó vizeket a fák felszívták a talajból és elpárologtatták.

Mára csupán a régi tó délkeleti végén található egy gátakkal kerített vízfelület a strandolók részére, illetve több, szintén gátakkal elrekesztett kisebb tó, összességében 50 hektáros területtel a horgászok számára. Május és szeptember között üzemel a parton a Tó Kemping, ahol felüthetjük a sátrunkat - sőt nyaralóház is bérelhető a tábor területén. De egyelőre még messze vagyunk az üdülőteleptől: majdnem egy órát kell addig talpalnunk a régi tó medrének északnyugati sarkától. Egy darabig még a hajdani meder keleti partját követi a földút az erdőhatáron, később egy szakaszon átvágunk az erdőn, aztán ismét kijutunk a füves horpadás peremére. Hosszabb gyalogolás végén elfordulunk a régi tómedertől, s megérkezünk az erdőben fekvő üdülőtelepre. Utunk elhalad a strand kapuja előtt. Nyáridőben érdemes megváltani a belépőt, fürödni egyet a tóban, enni-inni a számtalan büfé valamelyikében. Érdemes az italkészletünket is feltölteni, mert a következő, nagyjából egy túranap folyamán néhány tanyán kívül semmilyen lakott hely nem kerül majd az utunkba!

Az üdülőtelepről kivezető aszfaltútról az autóparkoló terénél térünk le balra. Végigballagunk a telep szélső utcáján, aztán az utolsó házakat követően elnyel bennünket az erdő. Kanyarogva, a pagonyok közötti utakon vágunk át a fák között, aztán kiérünk a nagy, kordonos telepítésű szőlőtáblák mellé, közé. Széles, rettentően homokos, nehezen járható úton baktatunk itt is, aztán nagyjából egy órával a telepről való indulásunk után elérjük a Bátaszék és Kiskunhalas közötti 154-es vasútvonal vágányát. Keresztezzük a síneket, majd a Jánoshalma és Kiskunhalas közötti 5412-es utat is, hogy aztán újra végtelennek tűnő szőlőtáblák közé érkezzünk. Pár száz lépést jobbra teszünk meg a szélükön futó keréknyomokon, aztán egy balkanyarral nekiindulunk az óriási ültetvénynek.

Nagyjából húsz perc alatt érünk a megművelt földek végére, ahol belépünk az erdőbe. Most is homokos úton ballagunk, de itt már összeborulnak a fák koronái a fejünk felett. Körülbelül órás menet végén érjük el a hajdani, most már csak romjaiban létező szélmalom tisztását, aztán újra az erdőben indulunk tovább, amit csak néha-néha szakít meg néhány kisebb szántó vagy irtásfolt. Újabb órányi gyaloglás végén jutunk ennek a hosszú, jól kitaposott, délkelet felé vezető útnak a végére. Itt a „T” elágazásban balra fordulunk egy másik jól kitaposott, homokos útra.

Pár perc után magunk mögött hagyjuk a fákat: szántók, gyümölcsösök közé érünk ki. Jobbra, kissé távolabb az úttól feltűnnek a Dógi-tanya épületei. Végigvonulunk a hosszú kerítés mellett, ahol elfogynak a megművelt földek, ott újra a fák között megyünk. A Dógi-tanya után húsz perccel kis erdei telepet érünk el. Térképünk vadászházak csoportjaként mutatja, de mindegyikben laknak. Ha a hosszú erdei menet után már fogytán az ivóvizünk, itt kérhetünk, szívesen adnak. Kanyargósan átvágunk a szórványosan álló házak között, aztán pár perc múlva már ismét a Bíbic-erdő fái vesznek körül minket. Egy idő után földutunk rátér az erdő nyiladékaira. sarkosan fordulgatva érjük el a teleptől számított háromnegyed óra múltán a forgalmas 53-as főutat.

Jobb felé indulunk el rajta a padkán. Nagyjából 500 lépés után érjük el a balra való letérést: egy újabb széles, süppedősen homokos utat, melyen végigporoszkálva néha bokáig merülünk a lisztfinom szemcsékbe. Tíz perc alatt elérjük a Kiskunhalas-Kelebia vasútvonal vágányán átvezető átjárót. Keresztezzük a síneket, a laza talajon elballagunk a III. Körzet legszélső tanyája mellett, aztán pár perc múlva elérjük a következőt is. Itt a túlsó kerítéssarkon sarkosan jobbra, délkeletnek fordulunk, és füves keréknyomokon végigmegyünk a tanyához tartozó földek másik oldalán is.

A bekerített terület utáni mező vége felé a keréknyomok, amiken eddig ballagtunk, balra térnek az erdőbe. Itt utunk egyik legtechnikásabb szakasza következik! Nagyjából délkelet felé tartva, az erdő pagonyai közötti keskeny nyiladékokon fogunk haladni, közben derékszögű kanyarokat téve a sarkokon. A kék jelzések ha nem is sűrűn, de megbízhatóan fel vannak festve az irányváltásoknál, jól követhető tehát az útvonal. Egy-két helyen még a keréknyomok is elfogynak alólunk, de a keskeny nyiladékok, erdei jelleghatárok jól vezetnek bennünket.

Ahogy elhagyjuk a kanyargós szakaszt, egy hosszabb délkeleti irányú menet végén az utunk dél-délnyugat felé törik. Talán kétszáz lépés után az út beszalad egy bekerített területre - térképünk ezt a Jánostelek néven mutatja. Elindulunk a kerítés mentén, aztán pár tucat lépés után együtt fordulunk vele délnyugat felé. Alig látható nyomok vannak előttünk; ezeket a korábban itt járt kéktúrázók taposták ki nekünk a ligetes facsoportok közötti gazban, dzsindzsában. Végül délkelet felé tartó keréknyomokra bukkanunk, amik a bekerített területről érkeznek alánk. Ezen az úton indulunk tovább, most már következetesen, kilométerek hosszú során keresztül tartva az irányt.

Ez az út is az erdő egy nyiladékát követi, és ahogy haladunk rajta, úgy válik egyre jobban kijárttá. Végül egy homokos úttá alakul, ami amolyan gerincút lehet ezen a területen. Egyre jobban megritkul az erdő körülöttünk, az árnyas pagonyokat napsütötte szántók és irtásfoltok váltják fel. Az irány több mint négy kilométernyi egyenes után balra törik egy ligetes mező sarkán. Kicsit kanyargósan vágunk át a facsoportok között, aztán a keréknyomok beállnak északkeleti irányba.

Nagyjából ötszáz lépés után egy kijártabb homokos útba torkollunk; ezen jobbra, ismét délkelet felé indulunk tovább. Egy idő múlva jobb oldalról eltűnik az erdő: szinte végtelennek látszó rétek, kaszálók mellett ballagunk el. A két kilométernyi egyenes végén nagyobb tanyacsoportot érünk el. Végigballagunk a házak közötti mezőn átvezető nyomokon, még mindig tartva a délkeleti irányt, aztán egy fasor mögött rátérünk egy homokos útra. Észak-északkelet felé gyalogolunk majdnem egy kilométert, majd egy útelágazásban élesen jobbra, ismét délkeletnek fordulunk.

Ezen a széles, ismét vendégmarasztalóan homokos süppedvényen tesszük meg túránk utolsó két kilométerét, s érkezünk meg a végén az 55-ös főúthoz oda, ahol az öttömösi bekötőút kiágazik belőle. Itt áll balra az útelágazásban a Petróczi iskola épülete, ami mostanság kocsmaként és vendéglőként üzemel. Betérve az ivóban és az étteremben is el lehet kérni a kéktúra bélyegzőt, amit minden esetben a raktárból hoznak ki nekünk. A vendéglőben viszonylag olcsón ehetünk a napi menüből, ugyanis frissen főznek a környékbeli tanyák számára elvitelre. Az útkereszteződés melletti buszmegállókból rendszeresen indulnak járatok Szeged és Baja irányába, tehát érdemes ide szervezni a túránk kezdő- vagy végpontját.

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

Baja, Duna-híd megközelítése:

  • Vasúttal a Bátaszék és Kiskunhalas közötti 154-es vasúti szárnyvonalon Baja vasútállomásig, majd a város utcáin
  • Távolsági és helyközi busszal Baja, autóbusz-állomás megállóig, majd a város utcáin

 A Petróczi iskola megközelítése:

  • Autóbusszal Szeged, illetve Baja felől az Öttömös, Dobó-tanya elnevezésű megállóig, ami a Petróczi iskola előtt van

Megközelítés

Baja, Duna-híd megközelítése:

  • Személygépkocsival Bátaszék és Szeged felől az 55-ös úton, Budapest felől az 51-es úton, majd a város utcáin.

A Petróczi iskola megközelítése:

  • Autóval Szeged és Baja felől az 55-ös úton az öttömösi elágazásig (5413-as út elágazása)

Autóval

Baján a város utcáin találhatunk autónknak helyet. A városon belül mindenhol díjmentes a megállás.

A Petróczi iskola előtt szintén ingyenesen tudjuk letenni a kocsit. 

Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

A szerző által javasolt térképek:

Tudomásunk szerint nincs nyomtatott turistatérkép a Kiskunság nyugati részéről.

Közösség

 Hozzászólás
 Figyelmeztetés
Közzététel
  Vissza szerkesztéshez
Pont kijelölése a térképen
(Kattints a térképre!)
vagy
Tipp:
A pont közvetlenül a térképre helyezhető.
Törlés X
Szerkesztés
Mégsem X
Szerkesztés
Útpontok módosítása
Videók
*Kötelező mező
Közzététel
Kérlek, adj egy megnevezést!
Kérlek, adj leírást a "figyelmeztetés" alatt!
Állapot
nyitva
Nehézség
könnyű
Hossz
116,1 km
Időtartam
29:30 óra
Szint +
292 m
Szint -
257 m
Tömegközlekedéssel elérhető Egyirányú túra Szakaszosan teljesíthető túra Kulturális/történelmi értékek Növénytani érdekességek Állattani érdekességek

A mai időjárás

Statisztika

: óra
 km
 m
 m
Legmagasabb pont
 m
Legalacsonyabb pont
 m
Szintprofil megjelenítése Szintprofil elrejtése
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!