Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Tervezz túrát ide!
Beágyazás
Fitnesz
Többnapos gyalogtúra Szakasz

Alföldi Kéktúra 10. szakasz: Kisvárda - Sátoraljaújhely (AK-10.)

Többnapos gyalogtúra • Alföld
Ennek a tartalomnak a szerzője:
Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Tassy Márk, Magyar Természetjáró Szövetség
Térkép / Alföldi Kéktúra 10. szakasz: Kisvárda - Sátoraljaújhely (AK-10.)
0 150 300 450 m km 10 20 30 40 50 60
Időjárás

Befejező túránkon Kisvárdáról indulva keresztezzük a Tiszát, így magunk mögött hagyjuk a Tiszántúlt, és a Bodrogközön átvágva igyekszünk úti célunk felé. Végül a Bodrogon is átkelünk, s megérkezünk a Sátoros-hegyek lábainál fekvő Sátoraljaújhelyre.

nyitva
közepes
65 km
16:30 óra
154 m
150 m

Utunk során végigsétálunk Kisvárda szépen felújított belvárosán, meglátogatjuk a várat, majd Rétközberencs és Tiszakanyár érintésével érkezünk meg a Tiszához. A folyó feletti hídon átkelve a Bodrogköz síkjára jutunk. Cigándon keresztül túrázunk Pácinba, ahol felkeressük a Mágócsy-kastélyt, majd Karos határában a nemrég feltárt honfoglaláskori temetőt és látogatóközpontot. A Bodrogot is keresztezve érkezünk meg Sátoraljaújhelyre, ahol a vasútállomásnál fejezzük be síkvidéki vándorlásunkat. Ezzel az Alföldi Kéktúra végéhez értünk - azonban a Kékkör bezárásához még fel kell kapaszkodnunk a Sátoros-hegyek közé az Országos Kéktúra útvonalára.

A szerző tippje

  • Kisvárda, vár
  • Pácin, Mágócsy-kastély
  • Karcsa, Árpád-kori templom
  • Karos, Honfoglalás Kori Látogatóközpont és temető
  • Sátoraljaújhely, Zemplén Kalandpark
  • Sátoraljaújhely, Magyar Kálvária
outdooractive.com User
Szerző
Horváth Béla
Frissítés: 2018-08-31

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Magasság
119 m
91 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Biztonsági előírások

Ezen a túrán megint sokat kell mennünk árnyékmentes mezőkön, szántóföldeken, ezért gondoskodjunk a napsugárzás elleni védelemről (sapka, kalap, naptej)! 

Felszerelés

  • Túracipő vagy túrabakancs
  • Hátizsák megfelelő mennyiségű étellel, itallal
  • Elsősegélynyújtó csomagocska
  • Térkép, tájoló, esetleg GPS
  • Évszaknak és az időjárásnak megfelelő túraruházat
  • Fényképezőgép, távcső

Kezdőpont

Kisvárda, vasútállomás (104 m)
Koordináták:
Geographic
48.215938 N 22.081674 E
UTM
34U 580350 5340866

Végpont

Sátoraljaújhely, vasútállomás

Útleírás

Kisvárdán a vasútállomás várótermének peron felőli falán felszerelt kéktúra bélyegzővel pecsételünk, aztán belevágunk az az Alföldi Kéktúra utolsó szakaszába. Az állomásépület előtt jobbra indulunk a Baross Gábor utcán, majd a balkanyarja után jobbra térünk a Serház utcára. Ezen érjük el a vasúti sínek felett átívelő közúti felüljárót. A keskeny aszfaltcsíkon haladva mi is átbújunk alatta a vasúti vágányokkal együtt, aztán a temetőkapuval szemben nekiindulunk a felüljáróra zegzugosan felvezető kerékpárútnak. A híd tetején tűnnek fel előttünk a lámpaoszlopokra festett kék sáv jelzések.

Leszaladunk a járdán a híd északi oldalán, majd az első lámpás kereszteződésnél balra térünk a forgalmas főútról a jóval csendesebb Jósa András utcára. Itt sem maradunk sokáig: az első lehetőségnél jobbra fordulunk a Rákóczi utcára. Kertes házak hosszú sora előtt vonulunk el, elmarad mögöttünk az evangélikus templom fehér épülete. Az utca végén találjuk Kisvárda neoklasszicista stílusban épült görög katolikus templomát. Innen már a Szent László utcán ballagunk tovább, s pár perc alatt elérjük a városközpontba vezető, sétálóutcának kialakított szakaszát.

Végiglépdelve a szépen lekövezett, parkosított utcán annak az északi, kicsit kiszélesedő végén érkezünk meg Szent László király lovasszobrához; velünk szemben feltűnik a könyvtár barokk épülete. Keresztezzük a zebrán a Krucsay Márton utcát, és a könyvtár épülete előtt balra indulunk tovább a járdán. Elhaladunk a római katolikus templom előtt, aztán mintegy 300 lépés után jobbra fordulunk a Vár utcába. Ismét családi házak között ballagunk, de pár perc után ezek elmaradnak mögöttünk, s egy parkba érkezünk. Tőlünk jobbra tavacska tűnik fel, majd belépünk a Várszínház kovácsoltvas kapuján. Feltűnnek előttünk a vár romjai; a kék jelzések egészen a falakig vezetnek bennünket.

Sajnos egészen nem tudjuk körbesétálni, mert a sportpálya kerítése egészen az ódon falakig ér, de ha időnk engedi, látogassuk meg ezt az egészen különleges téglavárat! Habár a területén végzett ásatásokból feltételezhető, hogy már az őskorban is állt egy földvár ezen a helyen, a mai vár építését csupán 1465-ben kezdte meg a várost birtokló Várady család. A síkvidéki várat a helyszínen bányászott agyag kiégetésével készült téglákból emelték a környék jobbágyai, mintegy harminc mesterember irányításával. Az így elkészült belső lakótömböt többsoros vonalban levert facölöpökkel erősített külső vár védte, és az egész erődöt széles és mély vizesárok kerítette. Szintén a védelmet erősítette a folyamszabályzások előtt a környező lápos, mocsaras terület.

A török soha nem ostromolta, de többször is gazdát cserélt az erődítmény Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd híveinek évtizedes csatározási során. II. Rákóczi Ferenc fontos bázisa volt a vár a szabadságharc idején, de később jelentőségét vesztette. Amint sorsára hagyták, a környék lakossága gyorsan megkezdte értékes téglaanyagának széthordását. Ennek 1828-ban a vármegye vetett véget, rendeletben tiltva meg a téglák lopását. Ez a magyar műemlékvédelem egyik legrégebbi dokumentuma. 1958-1960 között a romos falakat részben helyreállították.

Az ódon falak előtt balra törik utunk, s pár száz lépéssel megérkezünk a várfürdő kapuja elé. A strand kerítésének végén jobbra fordulunk a Városmajor utcára, végiggyalogolunk a fürdő hosszú autóparkolóján, aztán megérkezünk a Belfőcsatornán átvezető hídhoz. Az úttal együtt keresztezzük azt, utána a kék sáv jelzések iránymutatása szerint balra letérünk az aszfaltról, s egy kitaposott ösvényen vágunk át a füves mezőn a benzinkút és a Tesco áruház épülete felé. Habár errefelé nem látunk felfestett jelzéseket, ballagjunk el a benzinkút mellett, és célozzuk meg az áruház épületének bal sarkát. A gazdasági bejárat előtt érjük el a kerítéssarkot, aztán a kerítés és a Belfőcsatorna közötti keréknyomokon folytatjuk a gyaloglást.

Néhány száz lépés után kiérünk a forgalmas 4-es főúthoz, körültekintően keresztezzük, majd továbbindulunk a csatornaparton folytatódó keréknyomokon. Lassan elmarad mögöttünk a város és a főút zaja: zavartalanul élvezhetjük a sással, náddal benőtt árok peremén a madárfüttyös csendet. Sokáig, több mint egy órán keresztül megyünk a Belfőcsatorna partján vezető úton, mire elérjük a következő települést, Rétközberencset. A falu nagyobbik része a csatorna túlsó partján fekszik, mi éppen csak a szélét érintjük.

Keskeny aszfaltút érkezik alánk a csatornát keresztező hídon keresztül. Jobbra fordulva rátérünk erre, s az utolsó házakat is magunk mögött hagyva kiérünk a mezők közé. Jó húszperces menettel érkezünk meg egy telephelyhez. Az aszfaltcsík megkerüli a bekerített telket, és véget ér a XV-ös csatorna szivattyútelepének épületei előtt. Elhaladunk a szivattyúház mellett, aztán felkaptatunk a csatorna nyugati oldalának gátjára. Észak felé indulunk tovább a töltés koronáján futó keréknyomokon, majd körülbelül 500 lépés után balra letérünk róla a mezők és erdőfoltok között kanyargó keréknyomokra.

Ezen a szakaszon nem látunk sok felfestett jelzést, még az utunkat eddig kísérő útjelző oszlopok is kikopnak mellőlünk errefelé. Az útelágazásokban csak annyit tehetünk, hogy mindig a nyugat-északnyugat felé továbbinduló keréknyomokat választjuk. Egy-egy elágazás után figyelmesen keressük a jelzéseket a fákon: ritkásan, de látunk egyet-egyet közülük a fatörzseken! Helyes navigáció esetén nagyjából egyórás menet végén Tiszakanyár házainak kell feltűnni előttünk. A Damjanich utcán indulunk a faluközpont felé, ennek a jobb oldalán áll az Anita büfé szerény épülete. Előtte, a kerítésre szerelve találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját.

A büfétől továbbindulva rátérünk a községen végigvezető Fő utcára, már ezen keresztezzük a falun átvágó 3834-es utat. A hosszú, egyenes Fő utcán végigballagva mintegy 25 perc alatt érjük el az utolsó házakat és pillantjuk meg magunk előtt a Tisza gátjának füves oldalát. Felkaptatunk rá a keréknyomokon és jobbra, északkelet felé indulunk tovább a koronáján. Pár perces sétával érkezünk meg a folyón átvezető hídhoz. A keréknyomok egy omega-kanyarral torkollanak bele az aszfaltútba; mi is rátérünk, s elindulunk a padkáján az acélszerkezetes II. Rákóczi Ferenc híd felé.

A hídon áthaladva ismét keresztezzük a Tiszát, így magunk mögött hagyjuk a Tiszántúlt, amin eddigi utunk nagy részét megtettük, és a Bodrogközbe érkezünk. A híd után az országút keresztezi az ártéri erdőt, a túlsó szélén pedig balra térünk a folyót követő gát tetején végigfutó keskeny, kopottas aszfaltútra. Egy meglehetősen egyhangú útszakasz kezdődik itt: balra tekintve a folyóból nem látunk semmit az erdő miatt, jobbra az erdősáv mögött megművelt földek húzódnak a távoli messzeségig. Nagyjából 20 perc után kikopik a lábunk alól az aszfalt, de jól járható keréknyomok vezetnek tovább a gáton. Ezeken folytava az utat nagyjából egy óra múlva pillantjuk meg a töltés védett oldalán Cigánd házait. Az első adandó alkalommal le is térünk a településre a töltésen vezető útból kiágazó keréknyomokon.

Cigándon nem kell bélyegezni, elég csak végigballagni a településen kanyargósan átvezető Fő úton. A faluközpontban magunk mögött hagyjuk a díszes toronysipkájú református templomot. Innen már negyed óra alatt elérjük a széles Vasút utcát. Balra indulunk el rajta, s pár perc alatt elérjük a falu szélét. A települések közötti összekötő útként folytatódik a Vasút utca; a bal oldali padkáján végigballagunk egy bekerített, az út jobb oldalán elterülő almáskert mellett, majd annak a túlsó kerítéssarkánál jobbra térve nekiindulunk az ott kezdődő kátyús, jól kitaposott földútnak.

Ez a megművelt földeken átvezető gerincút idővel a jobbra és balra letérő keréknyomok miatt egyre kevésbé kijárttá válik, végül már csak egy alig járt füves sáv maradnak alattunk. Egy órányit megyünk ezen a szinte nyílegyenesen észak-északnyugat felé tartó, és fokozatosan elvékonyodó úton, mire elérjük a Tiszakarádi-főcsatorna mély árkát. A keréknyomok itt véget érnek, belecsatlakoznak a csatornaparton futó földútba. Erre balra rátérve baktatunk vagy félórányit, mire elérjük a csatorna felett átvezető öreg, boltozatos nyílású kőhidat. Átkelve rajta a gátőrház mellé érünk. A kéktúra bélyegzőt a házzal szemközt, az út bal oldalán álló villanyoszlopra szerelt dobozkájában találjuk. Pecsételünk, aztán továbbindulunk észak-északnyugat felé.

Ahogy távolodunk a gátőrháztól, úgy válik ez az út is egyre kevésbé kijárttá: néhány perc múlva az alig látható keréknyomok belevesznek lassan a gazba. Nem marad más, mint a megművelt táblák között egyenesen vezető susnyás, bokros sáv. Végigtörtetünk az embermagas dzsindzsában, végül a gátőrháztól indulva nagyjából félórai menet végén egy keresztező köves úthoz érünk. Jobbra rátérünk, kelet felé megyünk rajta 500 lépésnyit, s amikor az jobbra, délkelet felé hajlik, minket egy kéktúra jelzőoszlop sárga nyilai egyenesen küldenek tovább az úttól balra húzódó, sorokba ültetett nyárfás déli peremén.

Valaha itt egy mezei út lehetett, de mostanság már nem használják; a nyomvonalát teljesen benőtte az embermagas gaz. Balra tőlünk a sorokba ültetett nyárfás húzódik, jobbra egy bokorsor mögött megművelt földek terülnek el. Nagyjából 500 lépésnyi dzsungelharc után elérjük az erdősarkot. Itt fokozott óvatossággal haladjunk, mert az óriási gazban észre kell vennünk az utunkat keresztező csatorna mély árkát, s meg kell találnunk a rajta átvezető, szintén gazzal teljesen benőtt hidacskát. Ha ez megvan, akkor a híd után szinte kiesünk a dzsindzsából egy jól kijárt, kavicsos útra. Ha az erdőfolt mellett elhaladó útszakaszt járhatatlannak találjuk, nyugodtan maradjunk a délkelet felé hajló köves úton, az ugyanígy bele fog torkollani ebbe az útba - ezzel a pár száz lépésnyi kitérővel megúszhatjuk az embermagas susnyában való törtetést.

Balra, szinte pontosan észak felé indulunk el a köves úton, amin jó tempóban tudunk haladni vagy két kilométert. A Pácin-csatorna mély árkát elérve ez a príma makadámút jobbra tér és a csatornaparton indul tovább, nekünk azonban egyenesen kell továbbmennünk a csatornán átvezető hídon keresztül. Kátyús, alaposan kijárt földút kezdődik az áteresz túlsó oldalán; ezen bukdácsolunk a dagonyákat kerülgetve még bő félórát, mire elérjük Pácin legszélső házait. Itt a kátyús földcsík végre aszfaltburkolatot kap, és utunk a Nagy utcán vezet tovább a település központja felé.

Az óvoda és egy kis vegyesbolt mellett elhaladva érjük el a keresztező Fő utcát. Az utak találkozásánál egy kis háromszög alakú térségen a Turul nemzetség faragott faszobra áll. Az Alföldi Kéktúra a balra szemben induló murvás sétányon folytatódik, de ha pecsételni szeretnénk az igazoló füzetünkbe, akkor balra, a Fő utcán el kell sétálnunk a Mágócsy-kastély talán 200 lépésnyire lévő kapujáig. A kéktúra bélyegző itt található az épület falára szerelt dobozkájában. Persze, ha már itt járunk, ne rohanjunk tovább, fedezzük fel a kastélyt!

A Bodrogköz egyik legszebb műemlékeként nyilvántartott kastélyt Mágócsy András építtette Alaghy Judittal kötött házassága után 1581-ben. A tágas, de jól kifűthető épület külső falai sgrafittós díszítésűek; hasonló az oromdíszes pártázat is. A kastélyt külső fallal is körbekerítették, így az kisebb, könnyűfegyverzetű rablóbandák ellen megfelelő védelmet nyújthatott akkoriban. Mágócsy Andrást a kastély felépítése után pár évvel megmérgezték. Ezután az építmény többször gazdát cserélt, a kuruc-labanc csatározások során pedig megrongálódott. A romokat a környék lakossága itt is elkezdte széthordani. Később Sennyei István az elhagyatott romokat rendbehozatta, amit a 19. században romantikus stílusban átépítettek. Jelenleg a Bodrogközi Múzeum kiállítása tekinthető meg a falak között.

Az útkereszteződésbe visszatérve a focipálya mellett elhaladó murvás sétányra kell rátérnünk. Elballagunk a turistapihenő esővédő házikója mellett, majd a sétányokon átvágunk a kastélyparkon. Az épületet kerítő fal mellett sétálva jutunk ki a temetőhöz vezető keskeny aszfaltútra. Erre ráfordulva hagyjuk magunk mögött a szép parkot, aztán pár perc alatt elérjük a temetőt. A ravatalozó mellett elhaladva pillantjuk meg a sírokat. Itt az aszfaltozás véget ér; keréknyomokon ballagunk el a sírkert végéig, ahol jobbra fordulva és a sírkert keleti oldalán is végigbaktatva érkezünk a mezőszéli földútra. Észak felé tekintve a távolban feltűnik Nagykövesd várromja.

Ráfordulunk erre a széles, jól kitaposott földútra, nyugat felé indulva megkerüljük a szántóföld délnyugati sarkát, aztán az úttal együtt északnyugatnak fordulunk, s körülbelül kilométernyit poroszkálunk még rajta, közben feltűnik a Felsőberecki-főcsatorna mély árka az úttól jobbra. Ezen a szakaszon a kanyargós csatorna vonalában húzódik a magyar-szlovák határ, utunk azonban egyenesen folytatódik, míg az árok és a határ egy jobbkanyarral eltávolodik tőlünk.

A földút hosszú egyenesének végén érjük el a Karcsa-csatorna hídját ott, ahol az beletorkollik az ismét mellénk kanyarodó Felsőberecki-főcsatornába. A hídon átballagva az út balra törik, s nyugat felé indul tovább. Talán erről az útszakaszról a legszebb a már szlovák területen álló nagykövesdi várrom - ekkor alig több, mint másfél kilométerre lehetünk tőle. Nagyjából ezer lépést teszünk meg ezen az útszakaszon, majd az elágazásban balra, szinte pontosan déli irányba ráfordulunk egy szűk fasorban haladó keréknyomokra.

Hajdan, még Trianon előtt szebb napokat is megérhetett ez az útszakasz, mert ez volt a Karcsát Kiskövesddel összekötő kövesút. Mivel itt nincs határátkelőhely, ma már csak ritkán használják, ezért lassan begazosodik, a fasor is egyre jobban benövi, de azért még jól járható. Az utat kísérő allé egy idő után véget ér. Kitekinthetünk a mezőkre, aztán erdőfoltokon vágunk át, egyre kénylemesebb terepen talpalva. Húsz perc után pillantjuk meg magunk előtt Karcsát onnan, ahol már egy jól kijárt makadámút húzódik a bakancsunk alatt; ezen érjük el a falut pár perccel később.

A mezei út folytatásán, az Alkotmány utcán indulunk tovább. 500-600 lépés után jutunk el rajta az Árpád-kori templomocskához. A román stílusú építmény két részből áll. A régebbi a 11-12. században épült körtemplom (rotunda), melynek hatkaréjos a szerkezete. Ehhez toldották hozzá a 12-13. században a nyugati hosszanti hajót, melynek bejárati oszlopfőit faragványok díszítik. A templomot jól faragható kőből építették, melynek forráshelye a közeli Zempléni-hegység. A kapuzat felett két faragott oroszlán látható. Különlegesség, hogy a templomot fazsindely fedi. A kéktúra bélyegző dobozkáját a kertkapun keresztül a templomudvarra belépve a hirdetőtáblán találjuk.

A templom előtti útelágazásban balra térünk a Táncsics utcára. Ezen érjük el pár száz lépéssel a falun átvezető Karcsa-csatorna felduzzasztott vizű szakaszát. Érdemes leülni pár percre a tavacskát övező kis rétre pihenni egyet. A Táncsics utca beletorkollik a jóval szélesebb Petőfi Sándor utcába. Jobbra, nyugat felé teszünk meg ezen 300 lépést, majd az ABC áruház után fordulunk le róla balra. A focipálya előtt jobbra indulva érjük el a település szélét; itt megint balra térünk a szélső házak mentén. Egy-két perc alatt jutunk el a mezőkön átvágó kátyúkkal tűzdelt földútra, amin nyugat felé indulunk tovább, s több mint fél órát ballagunk rajta. Nagyjából utunk harmadánál keresztezzük a térképünkön Becskedi nagy útnak jelölt betoncsíkot. Egy mezei útelágazást elérve jobbra, észak felé fordulunk, és gyalogolunk vagy 20-25 percet, mire a szántóföldeken nyílegyenesen átvezető földúton elérjük a faluk között vezető keskeny, de azért nagy forgalmú országutat. Innen már egészen Sátoraljaújhelyig aszfalton tesszük meg a túra hátra lévő részét.

Mintegy negyedórás gyaloglással érjük el Karost. Itt egyből rátérünk az országútból jobbra kiágazó első keresztutcára, a hosszú, egyenes Árpád utcára, amin 10 perc alatt érjük el a keresztező Karos-Szerdahelyi-csatorna hídját. az Alföldi Kéktúra az úttal együtt keresztezi az árkot, majd továbbindul a túlsó oldalán, de innen pár perc kitérővel meglátogathatjuk a táblákkal is jelzett Honfoglalás Kori Látogatóközpontot. A honfoglaló magyarok íjaira emlékeztető formájú épületben megtekinthetjük a falu melletti temetkezési helyen feltárt leletek egy részét, de interaktív eszközökkel, makettekkel széles bepillantást kaphatunk több mint ezer éve élt elődeink életébe is.

Folytatva utunkat átvágunk Karos északi részén, majd az aszfaltúton leereszkedve egy kis völgybe és széles ívben balra fordulva érünk vissza a faluvégen az országútra. 6-8 perc alatt elérjük rajta azt a nemrégiben feltárt honfoglalás kori temetőt, ahonnan a látogatóközpontban bemutatott a leletek is származnak. A közvetlenül az út mellett található temetőhalmon 1986-1990 között 73 sírhelyet tártak fel. Itt került elő a Kárpát-medence eddigi leggazdagabb, ebből a korból származó leletegyüttese. A díszes szablyák, övveretek, tarsolylemezek mellett találtak bizánci és nyugat-európai eredetű ékszereket is. Feltételezések szerint a hely az itt letelepedett törzs temetője volt pár évtizeden keresztül. A sírokat kopjafák jelölik, sok mellett eligazító táblákat is találunk: vajon ki feküdhet itt a föld alatt? A halom tetején obeliszket állítottak; mellőle kitűnő a rálátás a Sátor-hegyekre.

Az útra visszatérve egyre többször pillantjuk meg az előbb említett Sátor-hegyeket, utunk végcélját. Először csak a csúcsokat vesszük észre a fasorok, erdőfoltok fái felett, de ahogy közeledünk feléjük, egyre szebben kibontakoznak a részleteik is. Régen láttunk már magasba nyúló erdős hegyhátakat a tájban: az utolsók a Mecsek csúcsai voltak, melyeket a Gemenci-erdő gátjáról pillanthattunk meg - ha nem számítjuk az erdélyi Bihar-hegység vonulatát, amit csakis szép idő esetén vehetünk észre az Alföldről. A Sátor-hegyek jó iránytűként mutatják, merre és mennyit kell még mennünk, hiszen Sátoraljaújhely pontosan a tövükben fekszik.

A temetőtől indulva nagyjából egyórás menet végén érkezünk meg Alsóberecki határába. Az országút nem megy be a faluba, csak a szélén halad el a Bodrog gátjára fordulva, de nekünk mégis meg kell állni itt bélyegezni. Az út melletti Csokány bisztróban találjuk a kéktúra pecsétet, és itt tarthatjuk az utolsó pihenőnket, mielőtt befejezzük az Alföldi Kéktúrát.

Továbbindulva az úttal együtt mi is rátérünk a Bodrog gátjára. Az aszfaltcsík mindkét oldalán szalagkorlát fut, nagyon kevés helyünk van arra, hogy kitérjünk a forgalom elől! Ez egy eléggé veszélyes (bár szerencsére nem túl hosszú) szakasz; próbáljunk a keskeny bal oldali padkán a lehető legjobban lehúzódva gyalogolni! Egy balkanyar után megpillantjuk magunk előtt a Bodrog felett átívelő betonhidat, amin átballagva először látjuk meg a mind közelebb kerülő Sátoraljaújhelyet.

Az országút azonban nem egyenesen a város felé vezet tovább, hanem egy kis kitérőt tesz nyugat felé. Ezt a szakaszt Papok útjaként jelöli a kéktúra térképünk. Ahogy a bal oldali útpadkán ballagunk, a foghíjas jegenyesoron keresztül egyre szebben bontakoznak ki a Sátor-hegyek; tiszta idő esetén már látjuk a Magas-hegyről induló, és a Szár-hegyre, a Kálváriához ereszkedő átsiklópályát is. Lassan meg tudjuk különböztetni a város épületeit, aztán a hídtól való indulásunk után egy órával elérjük a Sátoraljaújhely határában az útelágazást.

A főút balra tér itt, de mi egyenesen folytatjuk az utunkat a jóval keskenyebb Berecki utcán. Nagyjából 300 lépést ballagunk a város legszélső házai között a kopott aszfaltcsíkon, mire elérjük a Ronyván átvezető hidat. Nem kelünk át rajta, hanem balra rátérünk a folyó gátján futó keréknyomokra. Nagyjából 1000 lépést megtéve, a patak nagy jobbkanyarja után érkezünk meg a Ronyván átvezető vasúti hídhoz. Keresztezzük a rozsdás, gazzal benőtt síneket, utána még egy rövid ideig a töltésen megyünk tovább. 

A gátról leszaladva ráfordulunk a telephelyek között átvezető utcácskára, majd annak a végén keresztezzük a Szlovákiába tartó vasúti síneket és a 37-es főút belvárost elkerülő szakaszát. Csak a főút túlsó oldalán van járda; erre jobbra ráfordulva már 10 perc alatt megérkezünk a Hősök terére. Balra térünk az útkereszteződésben, végigsétálunk a Kossuth Lajos utca árnyas járdáján. Nagyjából 300 lépés után érjük el a Fejes István utca kiágazását, amelyen a kék kereszt jelzések indulnak fel a hegyek közé, hogy aztán a Nagy-nyugodó nyergében találkozzanak az Országos Kéktúra kék sáv jelzéseivel.

Innen már tíz perc alatt elérjük a Kossuth Lajos utcán, majd balra térve a Fasor utcán a vasútállomás előtti kis terecskét. Az Alföldi Kéktúra utolsó kék sáv jelzését itt találjuk a bal oldali járda melletti utolsó fa törzsére festve. Az útvonal ennél a pontnál ér véget - de egy dolgot még feltétlenül el kell végeznünk: be kell ütnünk az utolsó pecsétet az igazoló füzetünkbe! A bélyegző megszokott kis dobozkáját a váróteremben találjuk a pénztárak mellett a falra szerelve. Csak a pecsételés után mondhatjuk el, hogy ténylegesen befejeztük az Alföldi Kéktúrát!

 

Habár a Magyar Természetjáró Szövetség az Országos Kéktúra, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra és az Alföldi Kéktúra végigjárása után kiadja a teljesítőnek a Kékkör jelvényt, a valóságban azonban ezzel a három nagy túramozgalommal nem járjuk körbe teljesen az országot. Az Alföldi Kéktúra északkeleti végpontja ugyanis Sátoraljaújhelyen egy „zsákutca”: nem találkozik a tőle pár kilométerre, a Sátor-hegyek között haladó Országos Kéktúra útvonalával. Hogy a Kékkört ténylegesen is bezárhassuk, meg kell tennünk ezt rövid szakaszt is. A következőkben ennek a leírása következik.

Sátoraljaújhelyről több jelzett útvonalon is felmehetünk a hegyek közé. A legegyszerűbb, ha a kék kereszt jelzést választjuk. Már említettük a leírásban, hogy a Kossuth Lajos utcán találjuk a legelsőt; innen indul az Alföldi Kéktúrából kiágazva meredeken a hegyek felé a Fejes István utcán. A szűk utcácskán előretekintve pontosan előttünk emelkedik a Sátoros-hegy erdős oldala. A Trefort Ágoston szakképző iskola épülete előtt elhaladva a kapaszkodó kissé megenyhül, mi pedig az útkereszteződés után már a Fejes István utca folytatásán, a Májuskút utcán kaptatunk tovább. A családi házak közé érve kissé kinyílik előttünk a panoráma: feltűnik balra a Várhegy erdős halma is.

A monoton emelkedést kis lejtő töri meg, ahogy a Májuskút utca egy „S” kanyarral befordul a völgybe, de aztán újra szuszogtató emelkedő következik, ami aztán sokáig kitart alattunk. Később az utca aszfaltburkolata egyre kopottabbá válik, egyre több helyen bukkan fel alóla az alapját képező macskakő burkolat. Ezen a szakaszon jobbra tekingetve már jól látszik a Szár-hegy, tetején a Magyar Kálváriával, mellette pedig feltűnik a Magas-hegy, csúcsán a kilátó tornyával. Lassan megérkezünk az utca hajtűkanyarjához, ahol a völgyet elhagyva ráfordul a Sátor-hegy oldalára, a kanyar után pedig nagyjából 200 lépéssel érjük el a letérést.

A jelzések útmutatása szerint jobbra fordulunk a macskaköves utcáról, megkerüljük a fémsorompót, és már az erdőben folytatjuk a kaptatót a szélesre taposott gyalogúton. Az emelkedés továbbra is kitart alattunk; végül a városból indulva nagyjából egyórás kemény kapaszkodás után érünk fel a Nagy-nyugodó nyergébe. Szemből megérkeznek az Országos Kéktúra kék sáv jelzései, melyek az útelágazásban jobbra térnek, hogy tovább kapaszkodjanak a Kecske-hát oldalában. Ezen a ponton záródik tehát be a Kékkör.

Azt, hogy itt jártunk, igazolhatjuk az útelágazás mellett felállított kéktúra tájékoztató tábla oldalára szerelt kéktúra bélyegzővel - de ez már egy extra pecsét, nem kötelező az Alföldi Kéktúra igazolófüzetébe beleütnünk.

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

Kisvárda megközelítése:

Sátoraljaújhely megközelítése:

Megközelítés

Kisvárda, vasútállomás megközelítése:

  • Személygépkocsival a 4-es úton Nyíregyháza (Budapest) és a Záhony felől és a város utcáin

Sátoraljaújhely, vasútállomás megközelítése:

Autóval

Mindkét vasútállomáson díjmentesen leparkolhatjuk autónkat. 

Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

Nyomtatott irodalom nem érhető el a túraszakaszról. Irodalom az interneten:

A következő túraleírásokat ezen cikk szerzője készítette 2016-os Alföldi Kéktúra bejárásának élményeiből:

 

Feltser János nem szorosan útvonalkövető Alföldi Kéktúra bejárásának leírása 2013-ból:

A szerző által javasolt térképek:

Tudomásunk szerint nincs nyomtatott turistatérkép az Alföldi Kéktúra ezen részéről. A Sátoros-hegyek között vezető kék kereszt jelzésű útszakasz (ami összeköti az Országos Kéktúra útvonalát az Alföldi Kéktúrával), szerepel a Cartographia Kéktúra I. túraatlaszában.

Közösség

 Hozzászólás
 Figyelmeztetés
Közzététel
  Vissza szerkesztéshez
Pont kijelölése a térképen
(Kattints a térképre!)
vagy
Tipp:
A pont közvetlenül a térképre helyezhető.
Törlés X
Szerkesztés
Mégsem X
Szerkesztés
Útpontok módosítása
Videók
*Kötelező mező
Közzététel
Kérlek, adj egy megnevezést!
Kérlek, adj leírást a "figyelmeztetés" alatt!
Állapot
nyitva
Nehézség
közepes
Hossz
65 km
Időtartam
16:30 óra
Szint +
154 m
Szint -
150 m
Tömegközlekedéssel elérhető Szakaszosan teljesíthető túra Egyirányú túra Kulturális/történelmi értékek Növénytani érdekességek Állattani érdekességek Egészséges környezet

A mai időjárás

Statisztika

: óra
 km
 m
 m
Legmagasabb pont
 m
Legalacsonyabb pont
 m
Szintprofil megjelenítése Szintprofil elrejtése
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!