Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Tervezz túrát ide!
Beágyazás
Fitnesz
Többnapos gyalogtúra Szakasz

Abaliget vasútállomás - Mecseknádasd (DDK-07.)

1 Többnapos gyalogtúra • Dunántúl
Ennek a tartalomnak a szerzője:
Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • Kirándulók a Zsongor-kő kilátójánál
    / Kirándulók a Zsongor-kő kilátójánál
    Fénykép: Horváth Béla, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Barna Burger, Magyar Természetjáró Szövetség
Térkép / Abaliget vasútállomás - Mecseknádasd (DDK-07.)
150 300 450 600 750 m km 10 20 30 40 50
Időjárás

A Kéktúra ezen szakasza a Mecsek gerincén kalauzol végig bennünket.

nyitva
közepes
55,8 km
17:05 óra
1834 m
1709 m

Abaligetről indulva áttúrázunk a dombokon az Abaligeti-tóhoz, majd volt Petőcz-akna emlékhelyet és a Pálos-kút forrását érintve felkapaszkodunk a Jakab-hegyre. Kitérőt teszünk a Zsongor-kőhöz, majd a pálos kolostor romjait mellett indulunk tovább. Leereszkedünk a Remete-rétre, aztán a Büdöskúti kulcsosház és a Fehérkúti kulcsosház érintésével Árpádtetőre megyünk. A volt Hársas turistaház romjait érintve Zobákpusztára gyalogolunk, majd a Hidasi-völgyön keresztül érkezünk Kisújbányára. Végül Óbányán keresztül jutunk Mecseknádasdra.

A szerző tippje

  • Feltétlenül látogassuk meg az Abaligeti-barlangot, s csónakázzunk a tavon!
  • Tegyünk kitérőt a Jakab-hegy fennsíkjáról a Babás szerkövekhez!
  • Árpádtetőn felkereshetjük a Mecsextrém Kaladparkot.
  • Szánjunk időt a két csodálatos szurdokvölgy, a Hidasi-völgy és az Óbányai-völgy végigjárására!
outdooractive.com User
Szerző
Horváth Béla
Frissítés: 2018-08-31

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Magasság
593 m
183 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Biztonsági előírások

Mivel sokszor több órát is gyalogolunk két település között, vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű ételt és italt. 

Felszerelés

  • Túracipő vagy túrabakancs
  • Hátizsák megfelelő mennyiségű étellel, itallal
  • Elsősegélynyújtó csomagocska
  • Térkép, tájoló, esetleg GPS
  • Évszaknak és az időjárásnak megfelelő túraruházat
  • Fényképezőgép, távcső

Kezdőpont

Abaliget, vasútállomás (183 m)
Koordináták:
Geographic
46.152834 N 18.075406 E
UTM
34T 274169 5115187

Végpont

Mecseknádasd felett a kék sáv és kék négyszög jelzés elágazása (utóbbi Mecseknádasdra vezet)

Útleírás

Az abaligeti vasútállomáson a váróterem ajtaja mellett pecsételünk, majd elindulunk a Mecseken átvezető túránkra. Az állomásépülettel szemben átkelünk a vasúti vágányokon, majd azok túlsó oldalán, a bokrok szélén indulunk el a felsővezeték tartóoszlopaira festett kék jelzéseket követve jobbra, nyugat felé. 100-150 lépés után nem árt figyelni, mert el kell csípni a bokorsoron átvezető gyalogutat, ami egy elhanyagolt mezőre, talán hajdani kaszálóra juttat. Itt az alig látható keréknyomokon ismét balra fordulunk. Jelzést ne is keressünk, mert nem lehet mire festeni. Száz lépés után jobbra fordulunk a közeli íves erdősarok felé. A gazos mező szélén már felfedezhetők fák közé betérő nyomok, s a kék jelzések is meglesznek.

Elvonulunk az erdőbe mélyen benyúló szántó nyugati oldalán, a végén balra fordulunk, követve a déli peremét is. Egy irtásfolt északi szélén talpalunk, majd a sarkán jobbra térve megkezdjük a dombok közé felvezető hosszú hegymenetet. Erdőben, majd később egy nem túl régi tarvágás szélén kapaszkodunk; annak a felső peremén egy keresztező földútnál balra térünk. Elhaladunk egy erdei rakodó mellett, aztán nagyjából kétszáz lépés után jobbra fordulva újra kezdődik a kaptató.

Többször is váltunk a keréknyomok, erdei földutak között, de tartjuk a nagyjából délkeleti irányt: így érünk fel lassan a Kövesdi-hátra. Magunk mögött hagyjuk egy időre az erdőt. A kaszálók peremén még emelkedik egy keveset az utunk, aztán pici kapaszkodással megmásszuk a füves dombtetőt. Itt érdemes körbetekinteni: pont előttünk pillantjuk meg a völgyben Abaligetet, tőle jobbra a Mecsek hosszú gerince is feltűnik. A tetőn egy földút érkezik meg jobbról; mi egyenesen indulunk tovább, most is az erdőhatárt követve a még távoli Abaliget felé. Amennyit felkaptattunk a vasútállomásról a Kövesdi-hátra, ugyanannyit ereszkedünk, mire leérünk a domb aljára. Lenn az utunk széles ívben balra fordul. Itt kell megtalálnunk azt az ösvényt, amin éles töréssel jobbra indulunk tovább. Átvágva az elhanyagolt mezőn jobbra omladozó karámokat pillantunk meg, majd egy erdősáv keresztezése után megérkezünk Abaligetre.

Végigballagunk a víkendházak és a focipálya füves térsége között vezető úton, aztán rátérünk a horgásztó partját követő sétányra. Jobbra szemügyre vehetjük a szabadtéri színpad széksorait, aztán megérkezünk a horgásztó és a csónakázótó közötti gáton futó aszfaltút végén lévő parkolóba. Átvágva rajta a csónakázótó parti sétányán ballagunk tovább. Egy kis tóparti vendéglő asztalai mellett elhaladva érkezünk meg a barlang bejáratához. A mellette álló pénztárnál találjuk a Kéktúra bélyegző dobozkáját az ajándéktárgyas vitrin oldalára szerelve. 

Egy kicsit visszafelé sétálva érjük el a Denevérmúzeumhoz vezető feljáró utat. Ezen indulunk neki az emelkedőnek, s térünk be az erdőbe: íme a Mecsek gerincére felvezető „igazi” kaptató kezdete. Egy ideig a tóparton hozzánk társult sárga sáv és kék négyszög jelzésekkel együtt mászunk a bükkösben. Később mindkét jelzés másfelé tér – a négyszögek tőlünk nyugatabbi utat választva indulnak fel a hegyek közé, a sárga pedig Orfű felé megy egy rövid, szintező szakaszon. Megint a csúcsok felé fordulunk, s a rövid ösvényes szakasz után rátérünk egy jól járható földútra, ami aztán szép egyenletesen, de nem túl meredeken kapaszkodik egyre feljebb. A tópartról indulva nagyjából egyórai út végén érkezünk egy nyeregbe: a volt Petőcz-akna tisztására.

Kis bekerített emlékhely mellett visz el az utunk. A faragott kőtömb szerint az uránbánya 4. aknáját 1964-ben kezdték építeni; mélysége 1146 méter. 2000-ben zárták be végleg. Itt térünk rá a már felszámolt bányaüzemek között kanyargó keskeny aszfaltútra, majd 6-700 lépés után, az út jobbra ívelő kanyarjának kezdetén mi gyakorlatilag egyenesen indulunk tovább egy ösvényen a korábbi irtásfolt peremén. Megint kemény kaptató kezdődik, ami akkor sem enyhül meg, amikor a tarvágás felső peremén beérünk az erdőbe. A fák között, jobbra a gyalogutunktól a Pálos-kút szépen kiépített forrása igazi felfrissülés minden vándornak. 

Néhány perces kapaszkodással felérünk a Jakab-hegy fennsíkjára. Tájékoztató táblák hívják fel a figyelmet az itteni halomsírokra, ahová a vaskorban itt élt nép temetkezett. Körbetekintve a fák között észrevehetjük az egy-két méter magas hullámokat. Ha a tábla nem hívná fel rájuk a figyelmet, simán elmehetnénk mellettük! Átvágunk a fennsíkon, néhány perc alatt elérve a déli, meredeken leszakadó peremet. Innen a különösen meredek, de azért biztonsággal járható kék háromszög jelzés vezet le körülbelül száz méteres szintvesztéssel a Mecsek déli oldalában álló Babás-szerkövekhez, vagyis a környezetükből kipreparálódott homokkősziklákhoz. Ha van egy órányi időnk a kitérőhöz, érdemes leereszkedni a kék háromszög, majd a kék kereszt jelzéseket követve a furcsa-forma sziklaalakzatokhoz, mert csodálatos kilátás nyílik tőlük a Mecsek lábainál elterülő vidékre.

 A kék jelzések a fennsík déli peremét követve indulnak tovább, pár perc alatt elérve a Zsongor-kő kilátópontjához vezető letérést. Ide nem kell olyan sokat ereszkednünk, mint a korábban említett Babás-szerkövekhez, egy-két perc alatt kijutunk a meredeken leszakadó hegyoldalban álló lépcsőzetes homokkő sziklákhoz. Leülve a színházi nézőtérre hasonlító kőlépcsők valamelyikére csodálatosan belátható a környék és hegyek alatti faluk: Kővágószőlős és Cserkút. Ha lesétálunk a hegyoldalból kiálló kilátópontra, szinte a lábunk alatt terül el az egész környék!

A Jakab-hegy tetején sok a látnivaló, mert a Zsongor-kőtől továbbindulva pár perc alatt elérünk a szinte sétányszerűen széles gyalogúton a pálos kolostorromokig. Az 1225-ban alapított kolostort az 1500-as években kibővítették, de a török időkben elhagyták a szerzetesek. Az épület még a XIX. század elején is állt, de akkor visszabontották a falakat nagyjából a mostani állapotukra. A régi romok mellett egy viszonylag új templomkezdemény is látható: ezt a pálosok a II. világháború után kezdték építeni, de a szerzetesrendek 1950-es betiltásakor a művelet félbeszakadt. A már álló templomtorony kilátóként szolgál: fémlétrákon lehet felkapaszkodni a kilátószintre, ahonnan korlátozott panoráma nyílik a környező hegyekre.

A romoktól továbbindulva három-négy perc alatt érjük el a fennsíkot kerítő vaskori földsáncokat. Utunk egy átvágásban halad a több méter magas gátszerű falon. Eddig csak enyhén lejtett a terep, de innen igencsak rákapcsol, miközben a Jakab-hegy keleti gerincét követve leereszkedik a lábaihoz. A Szuadó-nyerget elérve az útkereszteződésben északkelet felé indulunk. Hamarosan kiérünk a nyereg rétjének, a Patacsi-mezőnek a peremére a kis blokkház előtti pihenőpadokhoz. Itt találjuk a ház teraszának egyik faoszlopán a kéktúra bélyegző dobozát.

A nyeregben balra térünk az útelágazásban, majd hosszan kapaszkodunk a földúton fel a Rózsa-hegy fennsíkjára. Felérve átvágunk a lapos dombtetőn, aztán hosszú ereszkedés következik le a következő nyeregbe, a Remete-rétre. Az erdőből kilépve keresztezzük a 6604-es, Orfűtől Pécsre tartó forgalmas országutat a buszmegálló peronjánál – itt egy rés van az útszéli fémkorláton –, aztán a réten átvágva felballagunk az erdőszélen álló termetes esővédő házhoz és tűzrakó helyekhez. A ház mögött balra térünk. Nagyon figyeljünk, mert a turistautak többszörös elágazásában állunk! Pár tucat lépés után keresztezzük a főútból kiágazó, és a Tubes alatti parkolóba vezető keskeny aszfaltot, aztán gyalogúton lépünk be a fák közé.

A főúttal párhuzamosan haladunk, talán százlépésnyire tőle, de amíg az fokozatosan lejjebb ereszkedik a völgyben, mi fenn maradunk a domboldalban. Egyre mélyebbről szűrődik fel hozzánk az úton elhaladó autók hangja. Lassan elkanyarodunk a völgytől, s egy kis gerinc túlsó felén kezdünk ereszkedni, aztán a Füleki Mihály emlékkő mellett elhaladva lejutunk egy völgy aljára, a Büdös-kúti kulcsosház rétjére. Elsétálunk a kiapadt, nem túl szerencsés nevű Büdös-kút mellett, majd felkapaszkodunk a házhoz, ahol a szokásos fémdobozkát a bélyegzővel a ház előtetejét tartó egyik faoszlopon leljük. Vannak működő források is a völgyben; a legközelebbi a háztól talán százlépésnyire, a völgy alján fakadó Feri-forrás.

A tisztást a ház mellett továbbindulva a rét felső szélén hagyjuk el. Felkapaszkodunk egy kis dombhátra az Unferdorben kereszthez. Itt jobbra, délkelet felé indulunk el, majd pár lépés után balra térve mászunk fel a következő tetőre, ahol a Mecseki Zöldtúra útvonala keresztezi a miénket. Átbillenünk a legmagasabb ponton, egy volt irtásfolton növekvő fiatalos és az öreg erdő közötti benőtt gyalogúton leereszkedünk a következő völgybe. Ismét kapaszkodó következik, majd hamarosan kiérünk a hegyek között kanyargó keskeny aszfaltútra, amin keletnek tartunk.

Elhaladunk egy magányosan álló erdészház mellett, majd ötszáz lépés után feltűnik az úttól balra egy kőkereszt mellett az erdei pihenő. Itt jobbra térünk az aszfaltútból kiágazó keréknyomokra, ballagunk körülbelül ötszáz lépést, s az erdei útelágazásban balra fordulunk. Pár lépés utánaz út meredeken lejteni kezd - itt ismét balra térünk, szintben haladva pár percig, aztán megpillantjuk magunk előtt a Fehérkúti kulcsosház épületét. A  felénk néző oldalfalon találjuk a bélyegzőt rejtő kis dobozkát. A tájfutó emlékmű sziklája és az épület előtt elhaladva érkezünk meg a pihenőpadokhoz, asztalokhoz.

A kulcsosháztól észak felé indulunk tovább. Pár száz lépés után keskeny aszfaltutat látunk magunk előtt, amin már baktattunk pár percet, de most nem térünk rá, hanem egy tőle eltávolodó erdei útra fordulunk. Nagyon enyhe kapaszkodással érünk fel a Letics fennsíkjára, aztán ezen átvágva ereszkedni kezdünk az északi oldalában - hol közelebb, hol távolabb kerülve az aszfalttól. Végül keresztezzük azt, s kiérünk egy rét peremére. Átvágunk a sűrűn kaszált mezőn, megbámulva a rajta őrt álló hatalmas tölgyet. Félreértés ne essék, nem ez a térképünkön erre a környékre jelzett Tripammer-fa! Egy ritkított erdőrészre érkezünk, ahol körülbelül kétszáz lépésnyire az utunktól áll a Pécs város erdőmestere nevét őrző kocsányos tölgy. Bár a fa kis kerítéssel övezett törzse magas, mégsem tűnik öregnek. A mellette álló tájékoztató tábla szerint az 1926-ban elhunyt erdőmester nevét viselő első tölgy a múlt század hetvenes éveiben egy viharban derékba tört; ekkor választották a mostani fát, ami a régi közelében áll.

A Tripammer-fa erdőritkítását a nagyjából kelet felé induló csapáson hagyjuk magunk mögött. Innen a kék jelzések még a sűrű erdő fáinak elérése előtt jobbra térnek. A Gilice-tető oldalában szintezve kanyargó, jól kijárt ösvényen ballagunk vagy másfél kilométert, mire kiérünk az erdőből az Árpádtető nyergébe. A forgalmas 66-os főút szélén nagyjából száz lépést észak felé ballagunk, aztán amikor szembekerülünk a túlsó oldali partoldalban felkapaszkodó lépcsősorral, figyelmesen átmegyünk a túloldalra. A lépcsők egy kúriához vezetnek, amelyben most az erdészet irodái találhatók. Előtte azok a koros tölgyek állnak, melyeket még a millennium tiszteletére ültettek 1896-ban. A kövezett gyalogút a Mecsextrém park gyermekjátszóterének kerítéseihez vezet. Odébb a kis emlékparkra arról mesél nekülnk, hogy a nemzeti hadsereg 1921-ben itt lépte át az antant demarkációs vonalat, s foglalta vissza Pécset és Baranya déli részét. A helytől délre áll mindössze pár lépésre a Tepsifüles presszó, ahol pihenhetünk a teraszon, vagy vásárolhatunk a telepen levő kisboltban.

A kék jelzésekre visszatérve egy keskeny aszfaltcsíkon hagyjuk magunk mögött Árpádtetőt. Az út az erdő fái között kanyargó nyári bobpálya bejáratához vezet. Itt az aszfaltozás véget ér, egy nyiladékban futó földúton indulunk tovább. Nagyjából háromszáz lépés után jobbra térünk egy keresztező nyiladék útjára, majd a legközelebbi lehetőségnél balra fordulunk. Itt a kék jelzések megritkulnak, de utunkat elveszíteni lehetetlen. Az erdei aszfaltútra térve több mint fél órát ballagunk az erdőben, aztán különböző korú irtásfoltok között, miközben élvezzük a szép a kilátást a környező dombokra, hegyekre.

Egy jól látható útelágazásban térünk le az aszfaltútról jobbra, egy alaposan kitaposott földútra. Az öreg erdő és egy talán évtizedes telepítés határán haladunk, aztán körülbelül ötszáz lépés után földutak kereszteződésében újra jobbra fordulunk. A következő kereszteződésben a nagyjából egyenesen továbbinduló nyomokon ballagunk tovább, és a kissé kátyús úton pár perc alatt kiérünk két egymással párhuzamos nagyfeszültségű távvezeték széles nyiladékába. Átkelünk ezen az erdőátvágáson, a túlsó oldalán futó földúton pedig balra, észak felé indulunk tovább. Nagyjából százötven lépés után keressük a jobbra, az erdőbe való letérést. Az út szinte elveszik alólunk, de a jelzésekszerencsére szépen kijelölik az utat, nyugodtan rájuk bízhatjuk magunkat.

Egy keskeny nyiladékra fordulunk rá, majd elérünk egy kis völgyfőt, ahol csak annyit látunk, hogy előttünk horpadás van az erdő talajában. Ezt utunk jobbra kerüli meg egy íves kanyarral, aztán visszaállunk a korábbi nyomvonalra, a nyiladékra, ahol az út jobb oldalán eltűnik az erdő, csak egy irtásfolt terpeszkedik helyette. Elhaladunk a tarvágás szélén, aztán az erdőbe visszatérve egyre meredekebben kezd lejteni az utunk; levezet bennünket a völgybe. Előttünk feltűnik egy újabb nyiladék: itt egy középfeszültségű távvezeték halad. Előtte balra térünk egy földútra, s maradunk az erdő szélső fái között. Most már sokkal enyhébb lejtéssel érjük el a volt Hársas kulcsosház előtti erdei utak kereszteződését. A Mecseki Zöldtúra útvonala itt ismét keresztezi az utunkat. Kissé viharvert útjelző tábla mutatja a kereszteződés négy irányában a távolságokat.

Nagyjából egyenesen indulunk tovább. Elhaladunk a kulcsosház romjai mellett, aztán egy nagyon dzsindzsás irtásfoltra érünk ki. Itt csak az előttünk erre járt kéktúrázók nyomaiban bízhatunk! Nagyjából száz lépést törtetünk az embermagas gazban észak-északnyugat felé, átmászunk egy, az ösvényen keresztben fekvő kidőlt, hatalmas bükkön, aztán végre-valahára kiérünk ebből a dzsungelből. Jobbra fordulunk, a völgytalpról elkezdünk kapaszkodni, végül beérünk a domboldal szellős bükkösébe. Keresztezünk egy, a domboldalban szintező földutat, és kapaszkodunk tovább. Felérve a dombgerincre átbillenünk rajta, és pont olyan meredeken, ahogy az imént felkapaszkodtunk, most leszaladunk róla.

Kis erdei tavacskához érünk a völgy alján; a duzzasztógátjánál megyünk el mellette, s a túlsó partján újra felfelé indulunk tovább. Az emelkedő vége egy keskeny aszfaltútnál van. Itt szusszanhatunk egyet, kipihenve az eddigi fáradalmakat. A kék jelzéseket követve balra kell továbbindulnunk az úton - ha van pár percünk, vágjunk át az út túlsó oldalán húzódó akácos sávon egy kis ösvényen, ugyanis mindössze ötven lépéssel kiérhetünk egy óriási külszíni fejtés peremére. Tucatnyi éve hagytak fel az itteni bányaműveléssel, mostanra már kezd beerdősülni a nagyjából kilométer átmérőjű, száz méternél is mélyebb, teraszos oldalú bányagödör. Be sem tudjuk hatalmas méreteit fogni egyetlen pillantással...

A külszíni fejtéstől az aszfaltúton indulunk tovább. Enyhe emelkedéssel körülbelül kilométernyit kell talpalni rajta, aztán szemfülesen figyeljük a letérést, mert könnyű elvéteni a jobbra kiágazó, benőtt ösvényt. Keskeny, nyáridőben kissé nehezen járható csapáson vágunk át egy akácoson, aztán kapaszkodni kezdünk a hegyoldalban, s kis idő múlva szellős tölgyesbe érünk. Gyalogutunk balra tér, innen már könnyen járható. A Köves-tető nyugati oldalában kanyargunk a meredélyen legurult komoly sziklák között kanyarogva, aztán egy útelágazásban jobbra térve felkapaszkodunk az északi oldal nyergébe. Egy mobiltelefon átjátszó torony mellett köves útra váltunk, ami elvisz a Hotel Kövestető kerítése mellett.

Átvágunk a szálló melletti réten, aztán egy erdősávot keresztezve megpillantjuk magunk előtt a Hosszúhetényből Zobákpusztára tartó 6541-es utat. Még előtte, a Szeri János kopjafánál balra fordulunk. Az országúttal párhuzamosan halava gyakran halljuk az úton elhaladó autók zaját. Egy kis szurdok völgyfőjét kerüljük meg; ennek kanyarjában találjuk a még nyáridőben is szerényen csörgedező Vasas-forrás foglalatát. Pár perc alatt kiérünk egy keskeny aszfaltra, csatlakozunk országút forgalmához: ezen érkezünk meg néhány perc alatt Zobákpusztára. Pecsételni a Vargánya-tanya Gyermek és Ifjúsági tábor kapuja mellett az épület falára felszerelt bélyegzővel tudunk. A táborhoz a kis bolttal szemközt induló füves keréknyomokon tudunk eljutni pár lépéssel.

Az országúton továbbindulva gyorsan elmaradnak mögöttünk a házak, majd elérjük az útelágazás hatalmas háromszögét. A jobb oldali befogóján végigtalpalva olvashatjuk a méteres betonbetűket: „Köszöntjük városunkban”, majd az út végére érve átkelünk a túlsó oldal aszfaltcsíkján, s egy kopott turista útjelző tábla melletti ösvényen lépünk az erdőbe. Ereszkedünk egy keveset a fák között, aztán párszáz lépés után elérjük az erdei kaszálókat. Hosszában járjuk végig a réteket, a második végénél pedig kisétálunk arra az útra, amin átvágtunk az előbb, Zobákpuszta határában. Ennen szélén indulunk tovább, körülbelül ötszáz lépés után érve el a Hidasi-völgybe vezető letérést.

Mecseki túránk egyik legvadregényesebb szakaszát értük el itt: több kilométert haladunk majd a mély völgy ölén csordogáló Hidasi-patak mellett. Először a parton vagy a patakmederben haladunk. A fatörzseken vezetnek bennünket a jelek; rajtunk múlik, hogy találunk-e olyan megoldást, hogy a patakban ne ázzon el a bakancsunk. Egyszer csak a bal parton előbújik egy nyom, amire már rábízhatjuk magunkat. Itt szinte soha nem bolygatják a természetet: nem hordják el kidőlt és a patakmederben keresztben fekvő fákat, amik helyenként még az ösvényünket is eltorlaszolják. Minden kanyar után más és más képét mutatja a völgy és a patak. A látványban gyönyörködve nagyjából huszonöt perc alatt érjük el a Csurgó-forrást. Nevéhez híven a szikla tetején fakadó forrás vize lecsurog-csöpög a sziklafalon, hogy aztán a Hidasi-patakot táplálja. Kis pihenőhelyet találtok itt padokkal, asztalokkal.

A Csurgó után kinyílik picit a völgy, ahogy elhanyagolt kaszálón vágunk át, aztán ismét közelebb jönnek egymáshoz a hegyek, visszazárul a táj. Itt kezdődik a patak mini vízesésekkel tarkított tája. Mellettük ballagva táblák, felfestett forrás jelzések mutatják a patakot tápláló forrásokhoz való letérést. Ezen szakasz végén egy kaszálóra lépünk ki, ahol eltűnik nemcsak a jelzés, hanem az út is. A rét közepén álló fákhoz begyalogolva célozzuk meg az előttünk balra lévő, a kaszálóra benyúló erdősarkot, és induljunk felé. A fákat elérve már kiszúrhatjuk a kissé beljebb a felfestett jelzéseket. Jeltől jelig kell haladnunk az alig látható ösvényen, mindössze tíz-húsz lépésnyire a mező szélétől. Később elérjük a rét végét, s újra csak az erdő fáit látjuk magunk előtt.

Pár perc múlva egy keskeny aszfaltút hajtűkanyarjába érünk. Balra rátérünk a kopott aszfaltcsíkra, de nagyjából négyszáz lépés után jobbra, gyalogútra fordulunk róla. A völgy aljában indulunk tovább, de aztán balra hajlik az utunk, s kemény kaptató kezdődik a Cigány-hegy oldalában. Nagyon meredeken felkapaszkodunk arra az aszfaltra, amit csupán az imént hagytunk magunk mögött, csak amíg mi nekiszaladtunk a hegyoldalnak, az szerpentinkanyarokkal érkezett fel ide. Persze innen már megenyhül a kaptató: kicsit kifújhatjuk magunkat, ahogy az út szintbden halad tovább. Ha jobbra pillantunk, még mindig látjuk a meredek falú völgyet, ahonnan felkapaszkodtunk. Ahogy elérjük az erdő végét, feltűnnek előttünk Kisújbánya házai. Meredek ereszkedéssel érkezünk le a faluközpontba. A bélyegzőt rejtő dobozkát a kulcsosház falára szerelve találjuk a bejárati kapu mögötti villanyóraszekrénynél. Ha esetleg nincs meg a pecsét, akkor érdemes szerencsét próbálni a turistabarát Klumpás Konyhán, itt mindig szívesen adnak céges bélyegzést.

A falu keleti végén a lazán települt házak már benyúlnak az újra egyre jobban összeszűkülő völgybe, az Óbányai-patak völgyébe. Lassan elmaradnak az utolsó épületek is. Sétányszerűen széles ösvényünk egy-két emeletnyivel a patak felett halad a domboldalban, aztán leereszkedve a patakhoz érkezünk meg a Bodzás-forrás tisztására. Kis erdei pihenőhely és esővédő házikó várja itt a fáradt turistákat, de mi lejtmenetben haladunk, nem érdemes itt megállnunk.

Keresztezve a patakot átkerülünk a jobb partjára. Hamar elérjük a Dr. Péceli Endre emlékkövet és a Ferde-vízesést. Péceli Endre sokat segítette Rockenbauer Pált és csapatát, amikor a Dél-dunántúli Kéktúráról szóló filmjüket forgatták a Mecsekben. A tiszteletére állított emlékkő mögött egy öreg kőkereszt áll. A Ferde-vízesés a völgy egyik legszebb látnivalója: a csapadék itt is a hegységet alkotó réteges, pados kőzet lépcsőin zuhog le, de itt a rétegek kibillentek vízszintes helyzetükből, s a víz valóban ferdén, átlósan esik egyik szintről a másikra.

Lenn a völgy az erdei iskola épületénél kicsit kinyílik: besüt egy keveset a nap. Itt ismét pados kőzetrétegeken keresztül ereszkedik egyre lejjebb a mellettünk csobogó patak. Kényelmes sétával mintegy tíz perc alatt érjük el az Óbánya feletti pisztrángos tavakat, majd egy réten álló erdei pihenő mellett a falu szélső házait. Folyamatosan lefelé haladva baktatunk végig a település egyetlen utcáján. A központban, a templommal szemben találunk egy kis kocsmát. Pecsételni a bejárat melletti villanyóraszekrény ajtajára szerelt bélyegzővel tudunk.

Továbbindulunk egyre laposodó völgymenetben az alvégen a falu bekötőútján, a patak folyását követve. Félórás sétával érjük el az út szélén álló Skóciai Szent Margit emlékkeresztet. Letérve az aszfaltról, erdei makadámúton vágunk át a Hosszú-tető itt már ellaposodó keleti végén. Leereszkedünk a szomszédos völgybe, keresztezzük az Öreg-patakot, majd a legszélső víkendház mellett ösvényre térünk, s megkezdjük utolsó mecseki kapaszkodónkat a Templom-hegy oldalában. Az emelkedő nagyon meredeken indít, aztán a hegy egyik észak felé lefutó gerincélét elérve a kaptató egy kicsit megenyhül, de még sokáig kitart alattunk.

Nem másszuk meg a csúcsot, hanem egy kevéssel alatta maradva végigoldalazunk a Templom-hegy keleti oldalában, majd lassan ereszkedni kezdünk. Az erdei rakodók mellett a földút kiszélesedik: látszik, hogy az erdőgazdasági járművek sokat forgolódva kijárták. Egy rövidebb erdei menet végén kiérünk a szántók felső peremére. Földutunk a megművelt földek szélén ereszkedik egyre lejjebb, aztán elérünk egy köves utat. Térképünk szerint ez a 6-os főközlekedési út egy korábbi nyomvonala, amit még évtizedekkel ezelőtt szüntettek meg. Az új utat kiszélesítették, s szerpentinkanyarokkal könnyebben járhatóvá tették. Nagyjából háromszáz lépést talpalunk a régen sok járművet látott csíkon, aztán jobbra fordulunk, s pár száz lépéssel elérjük a 6-os út mostani nyomvonalát.

Óvatosan keresztezve ezt a túlsó oldalán nyíló keskeny aszfaltúton indulunk tovább. Egy keveset kapaszkodik alattunk az aszfaltcsík, majd kiérünk a mezők közé. Nagyjából egy kilométer után a jobbra ívelő kanyarban az út bal oldalán álló magányos fán észreveszünk egy kék négyszög jelzést. Ez az a pont, ahol túránk mecseki részének végére értünk. Ha nem akarunk továbbindulni a geresdi dombok között, akkor legegyszerűbben – mindössze fél óra alatt – innen juthatunk le a kék négyszög jelzéseket követve Mecseknádasdra, ahol a főút melletti megállóban távolsági autóbuszra szállhatunk.

Tömegközlekedéssel

Abaliget, vasútállomás megközelítése:

  • Vasúttal a Pusztaszabolcs és Pécs közötti 40-es számú vasúti fővonalon Abaliget vasútállomásig.
  • Helyközi busszal Abaliget, vasútállomás bejárati út megállóig.

Mecseknádasd, 6-os főút megközelítése:

Figyelem! A Dél-dunántúli Kéktúra nem érinti a települést, Mecseknádasdtól körülbelül két kilométerre keresztezi a falun is áthaladó 6-os főutat.

Megközelítés

Abaliget, vasútállomás megközelítése:

Mecseknádasd, 6-os főút megközelítése:

A Dél-dunántúli Kéktúra nem érinti a települést, Mecseknádasdtól körülbelül két kilométerre keresztezi a falun is áthaladó 6-os főutat.

  • Személygépkocsival a 6-os főúton a Mecseknádasd utáni Mészkemencei vadászházhoz vezető elágazásig.

Autóval

Abaligeten a vasútállomáson tudjuk letenni az autót; Mecseknádasdon nincs kialakítot parkolóhely, csak az utcák szélén oldható meg a megállás.

Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

 

A szerző által javasolt térképek:

Cartographia: Kéktúra III. Az Írott-kőtől Szekszárdig. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalkalauza. http://www.cartographia.hu/orszagos-kektura-turistakalauz-iii.html

 

Közösség

 Hozzászólás
 Figyelmeztetés
Közzététel
  Vissza szerkesztéshez
Pont kijelölése a térképen
(Kattints a térképre!)
vagy
Tipp:
A pont közvetlenül a térképre helyezhető.
Törlés X
Szerkesztés
Mégsem X
Szerkesztés
Útpontok módosítása
Videók
*Kötelező mező
Közzététel
Kérlek, adj egy megnevezést!
Kérlek, adj leírást a "figyelmeztetés" alatt!

Hozzászólások és értékelések (1)

Ákos Kaufmann
2018-09-07
Értékelés
Készült:
2017-09-07

Állapot
nyitva
Értékelés
Nehézség
közepes
Hossz
55,8 km
Időtartam
17:05 óra
Szint +
1834 m
Szint -
1709 m
Szakaszosan teljesíthető túra Egyirányú túra Szép kilátás Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek

A mai időjárás

Statisztika

: óra
 km
 m
 m
Legmagasabb pont
 m
Legalacsonyabb pont
 m
Szintprofil megjelenítése Szintprofil elrejtése
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!