Transzbörzsöny kerékpártúra - Nógrád várától a Dunakanyar szegletéig

Itiner

• Nógrádon a vasútállomás bekötőútjáról kiérve rögtön jobbra kell fordulni, és a kék kerékpáros jelzéssel is ellátott gyalogúton kell a vár irányába indulni, majd a focipályát elhagyva nyílegyenesen folytasd az utad a meredek Tabán utcán. A Hunyadi utcát elérve fordulj balra, ez vezet a vár parkolójába, ahonnan meredek kaptatón lehet bejutni az erősségbe.
• A parkolóba visszatérve fordulj balra, majd az utca végén ismét balra, a vár alatt körbevezető utcán (Hunyadi utca) érsz vissza a vasúthoz, ahol egy „labirintus-átjárón” keresztül a síneken átkelve közelítheted meg a Csurgó-forrást. (A kényelmesebbek elkarikázhatnak a sorompóig, majd a sínek másik oldalán vissza a forrásig.)
• A forrástól a vasúttal párhuzamos úton indulj el, majd az átjárót elérve fordulj jobbra, a Kossuth utcára – innen Királyrétig a kék kerékpáros jelzést kell követned, amely a Petőfi-lakótelepet elhagyva egy darabig aszfaltúton vezet, majd egy díszes kapu előtt jobbra tér egy makadámútra (hatalmas útirányjelző tábla mutatja a helyes utat).
• A makadámút Királyrét felett torkollik bele egy erdészeti aszfaltútra, itt térj balra.
• Az aszfaltúton gurulva hamarosan eléred Királyrétet, itt folytasd egyenesen a túrát, egészen a következő elágazásig, ahol térj jobbra, Kóspallag/Kisinóc irányába. A keskeny aszfaltút vezet el a szomszédos Kóspallagra.
• Kóspallagra első házai között egy T-elágazásig tart az út, itt fordulj jobbra, Kisinóc irányába. Innen nincs is más dolgod, mint követni az aszfaltutat, át Nagyirtáspusztán, egészen a Cserge-patak völgyéig kanyarogva. Ahol az aszfaltút hirtelen véget ér, kövesd a K turistajelzést a széles, jól járt erdei úton Nagybörzsönyig.
• A falut elérve kövesd tovább a K jelzést a település központjáig (Hunyadi tér).
• Nagybörzsönyből a Petőfi utca vezet ki, majd a bekötőút néhány kilométer megtételét követően betorkollik az Ipoly-menti útba – a STOP-táblánál fordulj balra, Szob felé. Innen Szobig nincs más dolgod, mint egyenesen haladni ezen az úton (helyenként fel-feltünedeznek az Ipoly-menti kerékpárutat és a Börzsöny-Ring útvonalát jelző táblák is).
• Átgurulunk Ipolytölgyesen, Letkésen és Ipolydamásdon.
• Szob határában egy Y elágazásban fordulj balra, Márianosztra felé.
• Márianosztrára érve a kóspallagi elágazásban fordulj balra (a Centrum felé); itt kis útbaigazító táblák mutatják az irányt a templom és a fegyház felé is. A Kossuth Lajos utca-Miklós utca-Rákóczi utca útvonalon éred el a pálos kolostort, majd visszafelé ugyanezen az útvonalon juthatsz ki a faluból Szob felé.
• Szobot elérve egyenesen kell haladnod a kisvasút pályáját követve, amely elvezet a vasútállomáshoz.

A túra részletes leírása

Ha valaki a túra kezdőpontját vasúton közelíti meg Vác felől, kaphat egy kis ízelítőt a természet szépségéből, hiszen a kis Bz motorkocsik Verőcétől a Morgó-patak vadregényes völgyében csattognak Drégelypalánk irányába. Amikor a Berkenye előtti egyik ívben nyugat felé tekintve feltűnnek a Börzsöny kék csúcsai, már tudhatjuk: jó helyen járunk.

Nógrádról, a nem egészen 1500 lakosú faluról nem sokan gondolnák manapság, hogy már Szent István király városi rangot adott a településnek, és megtette a megye székhelyévé is. Mindebből azonban már sejthető, hogy egykor fontos szerepe volt a községnek, és a közepén magasodó várnak, aminek ma már csak romjait csodálhatjuk meg. A környezetéből 50-60 méter magasra kiemelkedő Vár-domb a Börzsönyt formáló vulkanikus tevékenység „mellékterméke”, amelyen már a kővár építése előtt állt egy kezdetleges földvár. Ma leginkább az öregtorony magasra meredő csonkja vonzza a tekintetet az erődítmény romjai között.

A 13. század második felétől a váci püspökök birtoka volt a vár, akik jelentősen átépítették, bővítették, megerősítették azt. A török időkben végvárként funkcionáló erődítmény többször is gazdát cserélt, végül 1685-ben egy villámcsapás végzett vele: felrobbant a lőporraktár, így a törökök jobbnak látták a vár maradékát is felgyújtani, és elhagyni azt. A még álló falakat 1709-ben a császári csapatok közeledte miatt a kurucok rombolták le.

Érdemes felmászni a várba, csodálatos kilátás nyílik mind a Börzsönyre nyugati irányban, mind kelet felé, ahol Cserhát szélén a Naszály tömbjét láthatjuk a távolban magasodni – tiszta időben még a Mátra és a Zólyom környéki hegyek is látszanak.  A várdomb déli oldalán található fenyvesben pedig számtalan mókust figyelhetünk meg a falmaradványokról letekintve.

Nógrádról a Börzsöny kedvelt kirándulóközpontja, Királyrét felé vesszük az irányt, erdőt-mezőt átszelve, a kék kerékpáros túraútvonalat követve. Előbb azonban – a várhegyről leereszkedve, azt nyugatól megkerülve, majd a vasúti síneken átkelve – betérünk a Csurgó-forráshoz, mely több mint 300 éve szolgálja a környékbelieket. Jelenlegi formáját 1985-ben nyerte el a nógrádi természetvédők keze munkája nyomán. Fogadjuk meg jó tanácsukat: „Védjük közkincsünket a jó ivóvizet”! Ezt követően a Kossuth utcán kezdjük követni a kék kerékpáros jelzést.

A jól jelzett, az útvonalat mutató táblákkal is ellátott útvonal a faluból egy darabon aszfaltúton vezet, majd jó állapotú makadámútra térünk le, miután elhagytuk a különleges hangulatú Petőfi-lakótelepet. A falutól távolabb eső lakott részen a Magyar Néphadsereg robbanóanyag-raktára működött korábban, és bár egyes épületeket felújítottak (Fenyvespark Szálló és Rendezvényközpont néven fogadja a vendégeket), az út melletti lapostetős közösségi helyiség ajtajai felett olvasható „Társadalmi klub”, „Tálaló”, vagy „Játékterem” feliratok visszarepítenek pár pillanatra a múltba. A makadámút az Ipoly Erdőnek köszönhetően kiválóan járható Királyrét irányába, azonban arra fel kell készülni, hogy csapadékos időszakban sáros az út, illetve országúti kerékpárral egyik évszakban sem tanácsos errefelé közlekedni. Aszfalttal legközelebb Királyrét felett találkozunk, ahonnan egészen Kismarosig gurulhatnánk, ha nem térnénk le Kóspallag felé.

Érdemes azonban előtte felfedezni Királyrétet. A kisvasút végállomásának közelében tavasztól őszig egy hajtánypálya várja a látogatókat, Nagy-Hideg-hegy irányában csak pár száz métert kell megtenni a Hiúz Házig. Az Ipoly Erdő Zrt. régebbi látogatóközpontjától indul egy tanösvény, a kertben találunk egy madárlest, odabent pedig a kiállítást számtalan program egészíti ki, érdemes tájékozódni a látogatás előtt. Az út mellett azonban egy másik, egészen új, az egykor iskolaként, majd erdészlakként működő épületben kialakított látogatóközpont várja a kíváncsi turistákat: már nevében (Szokolya-Huta) is emlékeztet arra, milyen mesterséget űztek a környéken, odabent pedig valóban felfedezhetjük Királyrét környékének geológiai, tájhasználati és ipartörténeti múltját. Az ércekben gazdag Börzsöny nyersanyagának (arany, ezüst, vasérc, stb.) kitermelésére előbb Luxemburgi Zsigmond, majd Habsburg Albert telepített a környékre szász telepeseket. A vasbányák mellett huta is működött, amely a mostani Cseresznyefa-parkoló szomszédságában helyezkedett el, az egykori neve Martnaw (Martinau) nevű településen. Később többszöri újratelepítés történt, a huták sem működtek állandóan valószínűleg, a termelés 1792-ben szűnt meg, helyét a fakitermelés, majd a kőbányászat vette át, ennek köszönhetően épült meg a kisvasút is.

A környék alapos megismerését segíti több tanösvény is, így információhiányos állapotban biztosan nem távozik senki Királyrétről. Aki profánabb élvezetekre is vágyik a szellemi táplálék mellett, két étteremben csillapíthatja éhségét, szomjúságát, betérhet a Szokolya-Huta látogatóközponthoz tartozó kávézóba vagy az Erdei Finomságok boltjába. A kirándulóközpont korábbi üde színfoltját, Ákos büféjét azonban hiába keresnénk, áldozatul esett az új látogatóközpont építésének.

Királyrét után előbb Kismaros felé gurulunk, de Sernewall kis majorságát elhagyva jobbra térünk az elágazásban, Kóspallag irányába. Egy keskeny aszfaltcsík vezet át a szomszéd faluba mintegy 4 kilométer hosszon, át egy lokális vízválasztón is, így emelkedőben és lejtőben egyaránt lehet részünk. Kóspallagot elérve rögtön jobbra fordulunk, Kisinóc irányába, azaz a faluba ezúttal nem gurulunk be. Így is érintjük azonban a település egy emblematikus „intézményét”, a Kisinóci Turistaházat. Az 1920-as évek óta üzemelő, kastélyszerű küllemében is ezt az időszakot idéző turistaházban szálláshely éppúgy működik, mint étterem – egész évben érdemes betérni egy frissítőre.

Kisinóctól Nagyirtáspusztáig mintegy hat kilométer hosszan kanyarog az aszfaltcsík a Börzsöny belsejében. A túrának ez a szakasza még nyáron is kellemes, annak ellenére is, hogy jórészt emelkedőről, és a hegyek déli oldaláról van szó – az erdő árnyékot ad szinte végig. Nagyirtáspuszta leginkább a Szent Orbán Erdei Wellnesshotelről, illetve a kisvasútról ismert. Előbbit megpillantva az embernek kedve támad azonnal szobát foglalni, hogy eltölthessen pár napot az erdő közepén, utóbbi meg – természetesen – utazásra csábít.

A Szobtól Nagybörzsönyig vezető erdei vasútnak ez a legmagasabb pontja (éppen ezért Vízválasztó néven is emlegették korábban ezt a helyet). A Börzsöny (és talán az egész ország) legszebb vonalvezetésű kisvasútjának sínszálait több mint száz éve koptatják a járművek. Valaha a hegység kitermelt faanyagának szállítására jött létre, majd az egyik legforgalmasabb gazdasági vasút lett a kőszállításnak köszönhetően, ma pedig csúcsfordítók, völgyfőket kerülő hurkok, vadregényes erdei környezet teszik izgalmassá az utazást a több mint 20 kilométer hosszú vonalon a Dunától a Börzsöny mélyére. Aki szeretné elkerülni a túra Nagybörzsöny előtti rövidke szakaszát, mely erdei úton halad, innen akár kisvasúttal is lejuthat a faluba. Az állomáson mindenesetre egy büfé is üzemel, így annak is érdemes betérni, aki két keréken folytatja útját.

A Nagybörzsöny felé vezető útnak hasonló a vonalvezetése, mint a kisvasútnak, így aztán a nyeregben hasonlóan érezhetjük magunkat, mint a 760 milliméteres nyomtávon zakatoló szerelvények fapados ülésein. Az út fölé boruló fák alatt éles kanyarokkal veszítünk folyamatosan szintet a Cserge-patak völgyéig. A völgy mélyére érve egyszer csak vége szakad a gurulásnak és az aszfaltútnak, innen egy – egyébként jól járt, és jól játható – út vezet Nagybörzsönybe, amin a Börzsönyi kék turistajelzés is halad. A falu első házait elérve is érdemes tovább követni a jelzést, amely a Bányásztemplom alatt vezet be a falu központjába. A templom alapjai a 13. századból valók – ekkor már egy ideje éltek itt német földről elszármazott bányászok, akik II. Géza idején érkezhettek, és akkora közösséget alkottak, hogy már saját templomot is igényeltek. Ez persze nem volt akkora, mint a mai, ugyanis két alkalommal is bővítették az eredeti épületet, gótikus, majd később reneszánsz stílusban. Maguk a bányászok a gazdag arany-, ezüst-, vasérc-, ólom- és kénkészlet kitermelése végett érkeztek a faluba, ahol még 1949-ben is újranyitottak három tárót a bányák többszöri bezárása ellenére is. Nagybörzsöny közeléből származott az az ércdarab is, amelyből Kitaibel Pál 1789-ben elkülönítette a tellúrt.

A Bányásztemplomot hátrahagyva legurulunk a főtérre, hogy felkeressük a falu vízimalmát (amely ma is működőképes állapotban van, 2-3 nap alatt be lehetne indítani), illetve a mellette található húsfüstölőt, éttermet, esetleg a Lek-Vár-Lakot, ahol helyi készítésű lekvárokat, szörpöket lehet beszerezni. Nehéz innen úgy távozni, hogy a hátizsák nem lesz nehezebb egy kis vásárfiától. Bevásárlás előtt érdemes benézni a vízimalomba, vagy elugrani a kisvasút végállomásához, ahol egy hajtánypálya, egy büfé, és egy kis kiállítás várja az érdeklődőket. Valaha egyébként nem itt, hanem Ipolypásztón ért véget a sínpár, azonban a trianoni határok meghúzásával elvágták a kisvasutat a nagyvasúttól (ezért épült meg idővel az összeköttetés Szob felé).

A faluból kivezető kaptató mellett az utolsó épület a bal oldalon a Szent István-templom. A kis istenháza a 13. század elején épülhetett, és első ránézésre is tökéletes arányokat tükröz. A román stílusú falusi templom biztosan a legszebbek közé tartozik hazánkban. A keletelt épületet – melyet körítőfal vesz körül – félköríves szentély zárja egyik, karcsú, ikerablakos torony a másik végén. A délre nyíló kapun belépve egyszerű tér fogad, ami kifejezetten „jól áll” a templomnak.

Nagybörzsönyből kiváló minőségű aszfaltúton gurulhatunk le az Ipoly-menti falvakat összekötő útig, ahol Szob felé fordulunk. Bár az Ipoly hajózhatóságáról legendák szólnak (a csehszlovákok próbálták volna meg az antanthatalmaknak így beállítani a kis vízfolyást a fáma szerint), de ez csak valamikor az 1920-as évek végén került elő egy újságcikkben, a britek és a franciák pedig nyilván tudtak térképet olvasni, és maguk is látták, mekkora folyóról is van szó.

Egészen Szobig a határfolyó melletti kis falvakon (Ipolytölgyes, Letkés, Ipolydamásd) áthaladó úton tekerünk, majd a szörpjéről elhíresült városka határában balra kanyarodunk, Márianosztra felé. A folyó után a Transzbörzsönyi kisvasút már többször látott sínpárját követjük. 1908-ban kezdték építeni a Szobról Márianosztra felé vezető 600 milliméteres nyomtávú vonalat, amit két évvel később adtak át, és amely a Luczenbacher-család kőbányáiból kitermelt andezit és dácit nagyvasútra szállítását szolgálta. Itt komolyabb vasútüzem létesült, mint Nagybörzsönyben: a szerelvényeket gőzmozdonyok továbbították, és komoly vontatási telepet építettek Szobon mozdonyszínnel, szénraktárral, irodával. 1992-ben szűnt meg a Szobi Gazdasági Vasúton a forgalom, ahol 2008-ban indult újra a forgalom, és 2016-ban sikerült összekötni ismét a nagybörzsönyi kisvasúttal.

Márianosztra felé elhaladunk a Mária-kút mellett, melyet az 1900-as évek elején a két környékbeli, egykor a kisvasút által kiszolgált bányában („Fekete-” és „Fehér-” bányák) dolgozó bányászok és kőfaragók építettek, a malmok völgyében összegyűlt vizet ide vezetve. A Márianosztrára érkező zarándokok körében is hamar népszerű pihenő- és kegyhellyé vált a Máriáról elnevezett vízvételező hely. Az 1960-as években elhanyagolt kutat a bánya meddője lassan betemette, majd 2007-ben tárták fel újra a környékbeli három település, Szob, Márianosztra és Ipolydamásd lakóinak közös munkájával.

Márianosztra leginkább az egymás szomszédságában álló pálos kolostoráról, illetve börtönéről ismert. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend Börzsöny-béli kolostorát Nagy Lajos király alapította nápolyi hadjáratát követően, 1352-ben. Ha hinni lehet a krónikáknak, kedvelt tartózkodási helye volt az Anjou uralkodónak a visegrádi királyi palota közelében fekvő kolostor, melyet a Szűzanya iránti föltétlen hódolata jeléül, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szenteltetett fel. Így nyerte el a kolostor - majd ennek következtében a mellette kialakult falu - a Maria Nostra, azaz Mi Máriánk nevet. A templom és a kolostor fenntartása mellett folyamatosan adományokat juttatott Nagy Lajos (és ez őt követő királyok is) Márianosztrára. Amikor – már lengyel királyként – megalapította a częstochowai pálos kolostort, innen indított útnak 16 szerzeteset, akiknek egy Mária-ikont ajándékozott.

A török időkben a kolostor elnéptelenedett,  majd 1711-ben érkezett két pálos elindítani az újjáépítést, amely végül 18 évig tartott, ekkor szentelték fel újra a kegytemplomot. II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete természetesen a pálosokat is érintette, 1786. augusztus 30-án hagyta el Márianosztrát az utolsó szerzetes. A kolostort 1858-ban női fegyházzá alakították, majd az 1950-es évektől férfiak fegyházaként funkcionál – kivéve a templomot, mert az eredeti funkcióját tölti be ma is. A gótikus szentély meghagyásával barokk stílusban átépített kegytemplomban évente háromszor tartanak búcsút: Jézus Öt Szent Sebe tiszteletére (júliusban), Fájdalmas Szűzanya tiszteletére (szeptemberben), Szeplőtelen fogantatás tiszteletére (decemberben).

A gazdag történelemmel bíró épületegyüttest magunk mögött hagyva ismét Szob felé vesszük az irányt – innen már csak gurulni kell a Duna-parti kisvárosig. Szob leginkább egykori szörpüzeméről ismert szélesebb körben, azonban a kétezres évek elején a gyár csődbe ment, és ez gyakorlatilag a környékre korábban oly jellemző bogyósgyümölcs-termesztés végét is jelentette. A környék múltjával egyébiránt a Börzsöny Múzeumban lehet behatóbban ismerkedni, magával a várossal pedig az állomástól a Duna-partig végiggurulva, mielőtt felszállnánk a vonatra (vagy tovább gyűjtenénk a kilométereket a Dunakanyar irányába tekerve). A temetőben is feltűnik egy, a környezetéből kimagasodó építmény, a neogótikus Luczenbacher temetőkápolna, amely kriptaként és kápolnaként egyaránt funkcionált, az állomásra visszafelé menet érdemes közelebbről is megnézni. A vasútállomás restije igen csábító, ha van ideje az embernek, békebeli hangulatban ihat meg egy frissítőt, vagy kaphat be pár falatot a peron mellett.