Pilis Bike Skanzen Túra (Telgárthy-rét, Visegrád P+B)

Itiner: 

• A Telgárthy-réttől Pap-rétig a kék kerékpáros jelzést kell követnünk.
• A Pap-réttől Skanzen felé térjünk le a zöld kerékpáros jelzésre.
• A Skanzentől visszafelé a Pap-rétig a zöld kerékpáros jelzésen tekerjünk.
• A Pap-réttől a Telgárthy-rétig a kék kerékpáros jelzésen érünk vissza.

Leírás:

Telgárthy-rét - Pap-rét

• Terep: aszfalt

A tisztást elhagyva megkezdjük hosszú kaptatónkat az erdőn keresztül, hiszen a túra első kb. 7 kilométerén bő 300 méter szintemelkedést kell leküzdenünk. A sorompó után hűs levegő csaphat meg minket a Kaán Károly-forrás felől, de a folyamatos, nagyjából 5%-os emelkedőtől biztosan hamar bemelegszünk. Érdemes kiélvezni a végtelen nyugalmat és a festői tájat pedálozás közben, hiszen ritkán bringázhatunk ennyire ideális környezetben. A közforgalom elől lezárt utak, relatíve jó minőségű aszfalt, csodaszép erdő, átmozgató, de nem túl erős emelkedő: mit kívánhat még egy kerékpáros? A hegyoldalba több alkalommal beugró szerpentin enyhíti a kaptatót, és közben érdekes panorámát biztosít az előttünk álló útra. A harmadik visszafordító után kellemesen enyhül az emelkedő, kisebb szusszanásra adva lehetőséget.

A lankásabb szakasz után már csak egyetlen kilométer vár ránk, és elérjük a következő úticélunkat. Egy hosszabb egyenes végén feltűnő sorompó és tavacska azt jelzi, hogy a Pap-réten vagyunk, ahol érdemes egyet frissíteni, pihenni, és élvezni a hely varázsát.

Pap-rét - Skanzen

• Terep: aszfalt

A Pap-rét a környéket átszelő aszfaltozott erdészeti utak csomópontja, amely Visegrád, Szentendre és Pilisszentlászló között bújik meg. Az erdészházzal átellenben kiépített pihenő várja a turistákat paddal, asztallal. Pihenés és frissítés után ismét útnak indulva délnyugat felé kezdjük meg az ereszkedést. A zöld kerékpáros jelzést követve gurulunk szép lassan a Sztaravoda-patak mentén. Legyünk óvatosak, mert az erdészeti munkák után gyakran murvás, faforgácsos az útburkolat, máskor a betorkoló dózerutakról hordja be az esővíz vagy a munkagép a sarat.

Ezért, illetve a többi kerékpáros és gyalogos túrázó miatt is megfontoltan eresszük lefelé a bringát! Csak erre kell figyelnünk, a navigálásra kevésbé, hiszen az aszfaltcsík egyértelműen kijelöli az irányt. Végül egy erős jobbos és balos kanyar alkotta kombináció jelzi, hogy lassacskán elérjük a Skanzent. A sorompót megkerülve már csak pár száz méter, és a szabadtéri múzeum határában lévő parkolóhoz érünk. Ez túránk legtávolabbi pontja.

Skazen - Pap-rét

• Terep: aszfalt

Visszafordulva a Skanzen szélétől, sorompó jelöli a közúti forgalom elől elzárt erdészeti utak kezdetét, melyeket részben még az előző évszázad feszültebb évtizedeinek katonai tevékenységének köszönhetünk. A sorompó megkerülése után érdemes visszaváltani, és alaposan a pedálba taposni, mert egyből a szakasz legmeredekebb részével indítunk. A két visszafordítót elhagyva lassacskán lankásabbá válik a terep. Az erdőben kanyargó meghitt, csendes utat kisebb erdei tisztások, rétek szegélyezik, majd balról egyre szebb kilátásban lehet részünk. A számos leágazás mutatja, hogy erdészeti és vadászati szempontból is aktív környéken járunk. Már jó pár évtizeddel ezelőtt is annak számított - erre emlékeztet a Horthy-garázsnak nevezett esőbeálló, melyet jobbról láthatunk hamarosan.

A visszafordító után laposabbá válik az emelkedő, miközben a jobbra felettünk magasodó Nagy-Berseg-hegy meredek oldala tövében gurulunk el. Balra látványosan kanyarog alattunk a patak, mely tavasszal hangosan dübörög, a hosszú nyári napokon viszont akár teljesen ki is száradhat. Egy egyenes szakaszt követően szalagkorlát jelzi, hogy hamarosan felérünk a Pap-rétre. Már csak két-három kanyart kell leküzdenünk, mielőtt az újabb sorompó után feltűnik az erdészeti utak csomópontja, s vele együtt az erdészház.

Pap-rét - Visegrád 

• Terep: aszfalt

Itt tarthatunk egy kis pihenőt, felfrissíthetjük magunkat, majd a csomópontot északi irányba hagyjuk el. A túra legkönnyebb része vár ránk, hiszen egészen Visegrád határáig lejteni fog az aszfaltcsík. A hegyoldal vonalát követve a kellemesen kanyargó út még a legigényesebb kerekeseket is egész biztosan leveszi a lábáról. Egyedül arra kell odafigyelni, hogy a nehezen belátható kanyarokba ne túl nagy tempóval forduljunk bele, hiszen szemből nemcsak más bringások érkezhetnek, hanem akár erdészei járművek is. A lejtőzés második felében előbb megközelítjük a balra alattunk futó Apátkúti-völgyet, majd huzamosabb ideig azzal párhuzamosan haladunk. Nem sokkal a Telgárthy-rét előtt balra lent megpillanthatjuk a környék legismertebb víznyerő helyét, a Kaán Károly-forrást. A 20. század elején tevékenykedő híres erdőmérnökről elnevezett forrást már 1938-ban kiépítették. Mindig hűvös és friss vize csak saját felelősségre iható.

A forrás után néhány száz méterrel kinyílik előttünk a táj, és pár pillanat múlva vissza is érünk kiindulópontunkra, az Apátkúti-völgy északi végébe. Túránk végén érdemes itt alaposabban is körülnézni, hiszen a környező hegyek és bércek által védett takaros kis erdei pihenőhelyet alakítottak ki. A terület nyugati szélében futó, kősziklákkal díszített Apátkúti-patak kanyargós vonulata teszi igazán vadregényessé a környéket. A rét mindkét végén találhatunk a vízéből táplált pisztrángos tavakat. Fontos megemlíteni a közeli Ördögmalom-vízesést és a hasonló nevű éttermet is, amelyek akár hosszabb időre is kikapcsolódási és pihenési lehetőséget nyújthatnak. Néhány száz méterrel a völgy kijárata után pedig már Visegrád utcáit találjuk, úgyhogy akár oda is betekerhetünk, ha kedvünk van hozzá.