Pilis Bike Kisrigó túra (Telgárthy-rét, Visegrád P+B)

Itiner: 

• A Telgárthy-réttől a Pap-réten és Hegytetőn keresztül egészen a Kis Rigó Vendéglőig végig a kék kerékpáros jelzést kell követnünk.
• Visszafelé ugyanezen az úton tekerünk.

Leírás:

Telgárthy-rét - Pap-rét

• Terep: aszfalt

A tisztást elhagyva megkezdjük hosszú kaptatónkat az erdőn keresztül, hiszen a túra első kb. 7 kilométerén bő 300 méter szintemelkedést kell leküzdenünk. A sorompó után hűs levegő csaphat meg minket a Kaán Károly-forrás felől, de a folyamatos, nagyjából 5%-os emelkedőtől biztosan hamar bemelegszünk. Érdemes kiélvezni a végtelen nyugalmat és a festői tájat pedálozás közben, hiszen ritkán bringázhatunk ennyire ideális környezetben. A közforgalom elől lezárt utak, relatíve jó minőségű aszfalt, csodaszép erdő, átmozgató, de nem túl erős emelkedő: mit kívánhat még egy kerékpáros? A hegyoldalba több alkalommal beugró szerpentin enyhíti a kaptatót, és közben érdekes panorámát biztosít az előttünk álló útra. A harmadik visszafordító után kellemesen enyhül az emelkedő, kisebb szusszanásra adva lehetőséget.

A lankásabb szakasz után már csak egyetlen kilométer vár ránk, és elérjük a következő úticélunkat. Egy hosszabb egyenes végén feltűnő sorompó és tavacska azt jelzi, hogy a Pap-réten vagyunk, ahol érdemes egyet frissíteni, pihenni, és élvezni a hely varázsát.

Pap-rét - Hegytető

• Terep: aszfalt

A Pap-rétet elhagyva néhány percig még felfelé pedálozunk. A fokozatosan kitárulkozó táj balra mesés kilátást nyújt az előttünk elterülő Sztaravoda-patak völgyére, majd jobbra fordulva elérjük a szakasz legmagasabb pontját. A balra megbújó tisztás után nyugodtan felrakhatjuk a nagy tányérra a láncot, és élvezhetjük a gurulást, de csak mértékkel! Az alapvetően jó minőségűnek tűnő aszfalton van pár alattomos, apró horpadás, ami nagy sebességnél könnyen ki tudja kapni az ember kezéből a kormányt. Ráadásul gyalogosan és kerékpárosan is forgalmas részről beszélünk, így a szűk úton mindig tartsuk kontroll alatt a tempót és a bringát! Néhány percnyi lejtőzés elteltével a fák között feltűnik a főút. A sorompót kikerülve jobbra térjünk le az aszfaltról, hiszen innen erdei földúton vezet tovább az utunk.

Hegytető - Kisrigó

• Terep: köves ösvény, földút, aszfalt

 A műútról lekanyarodva előbb kellemes és széles földúton haladunk, amely idővel egyre szűkül. Egy ponton a talaj is kövessé, majd kifejezetten kellemetlenné válik. Ezen a 100-200 méteres szakaszon muszáj kapaszkodni a kormányba. Terepre kevésbé alkalmas bringával vagy szerényebb rutinnal érdemesebb tolva átvészelni ezt a rövid szakaszt. Egy kisebb árkon való áthaladás után meg is érkezünk Pilisszentlászló egyik csendes utcájába, amely a település központjába vezet. Itt balra tartva a főút zaját kövessük! Néhány kanyar után jobbra forduljunk ki rá, majd kb. 300 méter megtétele után a Kis Rigó Vendéglő tábláját figyelve, alapos körültekintés és jelzés után térjünk balra, az erdő irányába.

Kisrigó - Hegytető

• Terep: aszfalt, köves ösvény, földút

A vendéglőtől a főút irányába kezdjük meg a visszautat. A kereszteződéshez kiérve térjünk jobbra, majd néhány pedálfordulat után, a mögöttünk lévő forgalmat figyelve jelezzük a balra fordulási szándékunkat. Előbb figyelmesen húzódjunk a szaggatott vonal mellé, majd újbóli hátratekintés után kanyarodjunk balra, a település irányába! A Pilisszentlászló központja felé kanyargó utat követve haladjunk, aztán a Polgármesteri hivatalt és az ABC-t elhagyva tartsunk jobbra a Kossuth Lajos utca irányába! Piktogramok és táblák is jelzik az irányt a Pap-rét felé. Az Apátkúti-patak mentén húzódó csendes kis utcában szép lassan elhagyjuk a civilizációt, és rövidesen az erdő szélén találjuk magunkat.

A terepre érve egyből legyünk résen, mert egy kisebb árkon kell átgurulnunk, mielőtt a túra legtechnikásabb szakasza következik. A szűk ösvényt méretes kövek tarkítják, amelyek alaposan megviccelik a bringát és a bringást egyaránt. Izgalmas kihívás kitekerni ezt a szakaszt, de ha túlzásnak érezzük, természetesen egy kis tolás is belefér. Szerencsére csak néhány száz méteren át ilyen rázós az ösvény, utána egyik pillanatról a másikra kellemes erdei földútra váltunk. Pár perc múlva a Hegytető parkoló mögött találjuk magunkat, ahol a sorompó tövénél áttérünk az aszfaltútra, és balra kanyarodva kezdjük meg a mászást.

Hegytető - Pap-rét

• Terep: aszfalt

Egyenletes emelkedéssel 3 kilométernyi tekerés vár ránk a Pap-rétig. A szűk száz méter szintkülönbség leküzdése kellemesen átmozgató, de semmiképpen sem teljesíthetetlen kihívás. A fák között kanyargó aszfaltcsíkot megnyugtatóan fogja közre két oldalról az erdő, ezért igazán kikapcsoló élmény ezen a környéken a tekerés. A balról becsatlakozó Országos Kéktúra K jelzése és a jobbra elterülő tisztás már az emelkedő végét vetíti előre. A lejtőre fordulás után nem sokkal érdemes kiélvezni a jobb oldalon feltárulkozó kilátást. A Sztaravoda-patak felett magasodó dombok látványosan hullámzanak a szemünk előtt. A Visegrádi-hegység keleti felének vulkanikus eredetű csúcsai 500 és 600 méter közé magasodva tagolják a tájat, így az évszaktól függetlenül látványos terepasztal tárul elénk. A túra legmagasabb pontját elhagyva csak egy pár perces gurulás, és el is érjük a Pap-rétet.

Pap-rét - Telgárthy-rét

• Terep: aszfalt

Itt tarthatunk egy kis pihenőt, felfrissíthetjük magunkat, majd a csomópontot északi irányba hagyjuk el. A túra legkönnyebb része vár ránk, hiszen egészen Visegrád határáig lejteni fog az aszfaltcsík. A hegyoldal vonalát követve a kellemesen kanyargó út még a legigényesebb kerekeseket is egész biztosan leveszi a lábáról. Egyedül arra kell odafigyelni, hogy a nehezen belátható kanyarokba ne túl nagy tempóval forduljunk bele, hiszen szemből nemcsak más bringások érkezhetnek, hanem akár erdészei járművek is. A lejtőzés második felében előbb megközelítjük a balra alattunk futó Apátkúti-völgyet, majd huzamosabb ideig azzal párhuzamosan haladunk. Nem sokkal a Telgárthy-rét előtt balra lent megpillanthatjuk a környék legismertebb víznyerő helyét, a Kaán Károly-forrást. A 20. század elején tevékenykedő híres erdőmérnökről elnevezett forrást már 1938-ban kiépítették. Mindig hűvös és friss vize csak saját felelősségre iható.

 A forrás után néhány száz méterrel kinyílik előttünk a táj, és pár pillanat múlva vissza is érünk kiindulópontunkra, az Apátkúti-völgy északi végébe. Túránk végén érdemes itt alaposabban is körülnézni, hiszen a környező hegyek és bércek által védett takaros kis erdei pihenőhelyet alakítottak ki. A terület nyugati szélében futó, kősziklákkal díszített Apátkúti-patak kanyargós vonulata teszi igazán vadregényessé a környéket. A rét mindkét végén találhatunk a vízéből táplált pisztrángos tavakat. Fontos megemlíteni a közeli Ördögmalom-vízesést és a hasonló nevű éttermet is, amelyek akár hosszabb időre is kikapcsolódási és pihenési lehetőséget nyújthatnak. Néhány száz méterrel a völgy kijárata után pedig már Visegrád utcáit találjuk, úgyhogy akár oda is betekerhetünk, ha kedvünk van hozzá.