Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Tervezz túrát ide!
Beágyazás
Fitnesz
Kerékpártúra

Kunhalmok között a karcagi pusztában

Kerékpártúra · Észak-Alföld · nyitva
Ennek a tartalomnak a szerzője
Magyar Természetjáró Szövetség Igazolt partner  A felfedezők választása 
  • A tanyákon élők szerint a fehér útjelző kövek még Kossuth Lajost is látták menekülni
    / A tanyákon élők szerint a fehér útjelző kövek még Kossuth Lajost is látták menekülni
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • A hortobágyi Kilenclyukú híd elődje a karcagi pusztában (Zádor-híd)
    / A hortobágyi Kilenclyukú híd elődje a karcagi pusztában (Zádor-híd)
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • Az Ágota-halom már csak egy kis ligetes dombocskaként őrzi a legendákat
    / Az Ágota-halom már csak egy kis ligetes dombocskaként őrzi a legendákat
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • Lombkorona sétány a karcagi parkerdőben
    / Lombkorona sétány a karcagi parkerdőben
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • Félős, de kíváncsi szürkemarhák egy Karcag melletti gazdaságban
    / Félős, de kíváncsi szürkemarhák egy Karcag melletti gazdaságban
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • A legmagasabb pont a túrán a Hortobágy-Berettyó gátja
    / A legmagasabb pont a túrán a Hortobágy-Berettyó gátja
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • Tekerés a Zádor-hídon át
    / Tekerés a Zádor-hídon át
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A karcagi szélmalom lapátjaitól megfosztva várja sorsa jobbra fordulását
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kietlen út Tilalmas mellett
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kunhalom - és egyben kun emlékhely - Karcag határában
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A puszta egyhangúságát a Kecskeri-csatorna és néhány távvezeték töri meg
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Nyílegyenes bringaút a madarasi út mellett
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A csellel épült karcagi református templom
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Aki nem visz vizet a pusztába, könnyen pórul járhat
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
0 150 300 m km 10 20 30 40 50

Rejtélyes kunhalmok, alföldi betyárok és a Kilenclyukú híd eredetijének eredhetünk nyomába többek között Karcag környékén, de madármegfigyelésre éppúgy akad lehetőség, mint egy jó fürdőzésre.

nyitva
közepes
57,9 km
4:00 óra
12 m
12 m

A Nagykunság fővárosa, Karcag a tiszteletbeli kazah konzulátus mellett szélmalommal, strandfürdővel, lombkorona sétánnyal büszkélkedhet többek között, míg a környékbeli pusztában a régmúlt emlékeit és legendáit idéző emlékekkel ismerkedhetünk. A Debrecen felé menekülő Kossuth Lajos, a pandúrok elől rejtőző alföldi betyárok, vagy éppen a Kilenclyukú híd eredetijének megismerése után akár Berekfürdőn is lazíthatunk egyet a termálvizes medencék egyikében. Szintvonalakat nem sokszor metszünk a túra során, de azért földutak a pusztában csempésznek néminemű nehézséget az alföldi tájba is. 

outdooractive.com User
Szerző
Abelovszky Tamás
Frissítés: 2019-05-06

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
90 m
Legalacsonyabb pont
80 m

Felszerelés

  • Ennek a túrának országúti kerékpárral nem érdemes nekiindulni. A túrakerékpár jó választás lehet, de a földutakon helyenként egy mountain bike az ideális.
  • Vízzel legyen tele a kulacs, mert a pusztában nincs lehetőség az utántöltésre.

Javaslatok és linkek

A környék kerékpártúráinak térképét ezen a linken tudod elérni: http://www.derynekarcag.hu/images/kiadvanyok/Kerekparos_terkep.pdf 

Kezdőpont

Karcag, vasútállomás (89 m)
Koordináták:
Geographic
47.303410, 20.928990
UTM
34T 494632 5238884

Végpont

Karcag, vasútállomás

Útleírás

Itiner

  • A vasútállomásról a város központja (Kossuth tér) a Vasút utcán, majd jobbra fordulva a Széchenyi István sugárúton érhető el.
  • A Kossuth térről előbb a Dózsa György úton, utána jobbra fordulva a Vágóhíd utcán keresztül célozzuk meg a város határát, majd a Hortobágy-Berettyó-csatornát és a pusztát.
  • A Kecskeri-csatorna partját egy Y-elágazásban jobbra tartva hagyjuk el. A Hortobágy-Berettyó-csatorna gátján balra fordulunk, majd az Ágota-hídnál ismét balra.
  • A Kecskeri-csatorna mentén visszafelé haladva érjük el Karcag határát, ahol az aszfaltúton jobbra térünk. Tilalmast elérve az aszfaltutat követjük, majd ahol az véget ér, balra fordulunk, és nyílegyenesen haladunk a Német-éri-főcsatornáig. A vízfolyáson átkelve balra tartunk, és ameddig egy átkelési lehetőség nem adja magát ismét, a csatornának ezen a partján maradunk. Egy szivattyúházat elhagyva, körülbelül 200 méter megtétele után, egy kis erdőfolt vonalát követve jobbra térünk egy füves, ritkán járt szekérútra. A kunhalom mellett elhaladva az első adódó lehetőségnél át kelünk a bal kézre eső csatornán, majd jobbra fordulunk.
  • A csatorna vonalát követve egészen addig haladunk, amíg az út bele nem torkollik egy másik földútba; itt jobbra térünk. A földút átvált aszfaltra; Berekfürdőre beérve balra kanyarodunk. A településen egyenesen áthaladva elérjük a Karcagra vezető kerékpárutat; innen nem lehet már eltévedni a közeli városig.
  • Karcagon a körforgalmat a Deák körúton hagyjuk el, majd a második utcán (Liget utca) jobbra fordulunk. A vasúti síneket keresztezve rögtön balra térünk, hogy elérjük a lombkorona sétányt.
  • A vasútállomás a Liget utca – Deák körút – Kisújszállási út – Vasút utca útvonalon érhető el.

A túra részletes leírása

A túra kezdőpontja, a karcagi vasútállomás laikus szemmel is csinos és különleges, ráadásul a közelmúltban nagyon szépen felújított épület, amely eltér a vasúthálózaton megszokott hasonló építményektől. A romantikus stílusú indóház a Tiszavidéki Vasúttársaság elsőként, 1857-ben megnyitott (majd a következő három évben Miskolcon át Kassáig meghosszabbított) Szolnok-Debrecen vasútvonalának forgalmát szolgálta – és persze szolgálja ma is. A vasúttársaság egykori felségterületén, azaz az általa épített vasútvonalak mentén számos hasonló épülettel lehet még találkozni.

Karcagi kerekezés

A város központja, a Kossuth tér felé igazi mezővárosi hangulatú utcákon jutunk el. A szép, rendezett főtéren először a városháza szecessziós tömbje tűnik fel. Az 1910-12 között épült helyi elöljáróság igazi érdekessége, hogy a Kazah Köztársaság Konzulátusa is itt működik. A kazah kapcsolat alapja a karcagiak által ápolt kun öntudat (amelyről később bővebben is lesz szó), illetve a kazah-kun rokonság. A Kossuth tér nemcsak e népek, hanem a környékbeli településekről összefutó utak találkozási pontja is: a (kun)madarasi, a (tisza)füredi, a kisújszállási, püspökladányi utak természetes módon jelölték ki a Nagykunság fővárosa főterének helyét. A városháza előtt két emlékműre figyelhet fel a szemlélődő bringás turista: az emelvényen egy nőalak, Viktória emlékeztet arra az időre, amikor itt működött a város artézi kútja (1893-tól az elapadásáig). Mellette egy lámpaoszlop a város 1907-1910 közötti villamosításának állít emléket. Az egykori piactér másik végén találjuk a 2500 hívő befogadására méretezett református templomot, melynek története részben összefonódik a kunok történetével. A kunok és a jászok 1279-től önálló közigazgatási egységben, a Jászkun kerületben éltek, közvetlenül a király, illetve a nádor fennhatósága alá tartozva. Helyben a vármegyerendszertől elkülönült kun székek látták el az igazgatási feladatokat, élükön a kun kapitányokkal. Mivel a török időkben a terület népességszerkezete megváltozott, a Habsburg uralkodók a jászkun kiváltságokat érvénytelennek nyilvánították, és I. Lipót 1702-ben az egész Jászkun kerületet eladta a Német Lovagrendnek. Itt térünk vissza a templom történetéhez: a régi templomot Karcag kinőtte, de új építését a Német Lovagrend magyar intézője nem engedélyezte, így a karcagiak kitalálták, hogy ők bizony rendelkeznek kegyúri joggal, és nincs szükségük engedélyre a templomépítéshez. El is kezdődött az építkezés, és már majdnem készen voltak, amikor a Helytartótanács leállíttatta a munkákat. Ekkor a város főjegyzője és bírája Bécsbe indultak 112 mocsári teknős (úgyis, mint ínyencség) és némi készpénz társaságában, megvesztegetési célzattal a megfelelő helyeken. Az akció sikeres volt, és bár végül kellett fizetni 200 arany bírságot, a templom 1756-re elkészült. Már az évszázad végén át kellett egyszer építeni, így nyerte el ma is látható formáját a ténylegesen a környékbeli utak találkozásánál álló istenháza. Ahogy a templom ügye rendeződött, úgy 1745-ben az egész jászkunságé is, a redemptio, azaz önmegváltás során 575 900 forintért, és némi egyéb ellenszolgáltatásért (például 1000 lovas felszerelése, az általános hadfelkelés, stb.) cserébe Mária Terézia visszaállította a szabad jászok és kunok örökös kiváltságait.

A Kossuth teret magunk mögött hagyva indulunk a puszta irányába, de azért még találunk egy-két érdekességet a városon belül is. A templom mögött, a víztorony alatt a Györffy István Nagykun Múzeumban a kunokról tudhatunk meg mindent, amit nyolc terembe belefér. Az ellenkező irányba indulva, a Dózsa György úton elhagyva a főteret előbb a helyi kulturális központ mellett gurulunk el, majd egy kunhalom újrahasznosításával kialakított Kálvária-halom következik. A fakeresztekkel és kőstációkkal díszített emlékdombot az 1848-49-es szabadságharc hőseinek emlékére alakították ki az egykori Szőlő-halmon, ahol 15. századi kápolnamaradványok is álltak egykor.

A településtől a kunhalmokig

A Dózsa György út végén jobbra fordulunk. A következő megálló a város határában álló, leromlott állapota miatt sajnos nem látogatható szélmalom. A téglából épült ipartörténeti emlék egy fallal körülvett kis dombon áll; egészen 1949-ig használatban volt. A város tizenegy szélmalmából (és összesen hatvan malmából) ez az egy maradt csak hírmondónak az utókor számára. Belső szerkezete teljesen épen maradt, összesen hat szintet lehetne bejárni, ha az épület állapota engedné. A szélmalommal szemben találjuk a Szélmalmi Fogadóházat, ami a Hortobágyi Nemzeti Park bemutatóhelye, annak déli kapuja, de csak előzetes bejelentkezéssel látogatható. Itt egy térképet is találunk a kapunál a környék kerékpáros túraútjairól – mi azt választjuk, amelyik kelet felé hagyja maga mögött Karcagot.

A nagykun pusztában előbb a Kecskeri-csatorna partján lévő földúton haladunk (menet közben pihenőhely és egy kis kilátó csábít megállásra, a madarak kiválóan megfigyelhetők innen), majd amikor az árok balra tér, az addigi irányt tartva folytatjuk utunkat. Az út mellett ismét adja magát egy les, hogy alaposabban megfigyeljük a környéket, sőt, innen már egyik következő célpontunk, a Zádor-híd is látszik északi irányban. A földúton továbbhaladva hol őzekkel, hol nyulakkal versenyezhetünk, majd egy nagyobb gazdaság mellett elhaladva szürkemarhákkal is találkozhatunk – de legalábbis meg lehet őket szemlélni a kerítés túloldalán.

A Hortobágy-Berettyó-csatornát elérve balra kell fordulni a gáton – a jól járt, döngölt földutat autópálya minőségűnek érezhetjük a magunk mögött hagyott egy-két kilométer után. A csatorna helyén ezen a ponton egykor a Hortobágy (északabbra a Berettyó) vize folyt, ma azonban jobbára mesterséges vízfolyásról van szó. Észak felé haladva hamarosan egy hídhoz érünk – az Ágota-híd egykor fontos átkelőhely volt a Hortobágy-Berettyón a mai 4-es út elődjének, és az apavárai vashíd 1872-es megépítéséig; az 1848-49-es szabadságharc idején Kossuth Lajos és kormánya is itt menekült Debrecen felé. Ezen a stratégiai ponton – három helység (Karcag, Nádudvar, Püspökladány) és két vármegye határán, a Pest-Szolnok-Debrecen országút melletti átkelőhelyen – állott a hídfőnél, egy kunhalom lábánál a Szent Ágota csárda. A halom tetején állt egykor a Szent Ágota-kápolna, erről kapta nevét a műintézmény is, amit a környékbeli betyárok, szegénylegények is előszeretettel látogattak, és számos legenda kapott lábra róla fennállása alatt. Az egyik szerint alagút vezetett innen a karcagi Morgó csárdába, egy másik szerint pont a megyehatáron állt, és amikor a pandúrok megérkeztek, a betyárok egyszerűen átültek a fogadó másik végébe, mivel a másik megyére nem terjedt ki a rendfenntartók fennhatósága. Amikor az országutat áthelyezték, erősen megcsappant a csárda forgalma, már csak a környékbeli tanyákról jártak ide mulatozni, mígnem 1935-ben elbontották az épületet, így ma már csak a kunhalom ismerhető fel a fák között.

A Zádor-hídon át

A Kecskeri-csatorna partján lévő földúton indulunk vissza a Karcag felé – a környékbeli tanyákon élők tudni vélik, hogy az út szélét jelző fehér kövek a 19. század elejéről származnak, tehát a fent említett történetek mindegyikét „ismerik”. Erre nem vennénk mérget, de az biztos, hogy a Zádor-híd több mint kétszáz éve, 1809 óta áll a karcagi pusztában. Ma már nehezen érthető egykori jelentősége, hiszen a közelben csak a fent említett, alaposan beszabályozott Hortobágy-Berettyót találjuk fontosabb vízfolyásként, de ez nem mindig volt így. A Zádor-ér valaha a Sárrét mocsarait táplálta észak felől, a Tisza áradásainak vizét vezetve el idáig, jelentősen megnehezítve a közlekedést a már említett Pest-Szolnok-Debrecen országúton. A kőhíd építése előtt álltak itt már fahidak, de ezek nem voltak kellőképpen masszívak, így felmerült egy új átkelő létrehozása. A ma látható ötnyílású kőhídnak eredetileg kilenc nyílása volt – akinek a hortobágyi kilenclyukú híd jut eszébe a megoldásról, nem téved nagyot, hiszen az országos hírű átkelőnek a Zádor-híd volt az előképe, aminek építése majdnem 20 évvel előzte meg fiatalabb „testvéréét”. A Zádor-híd két-két küldő pillérét egy 1830-as árvíz vitte el, így maradt meg ötlyukúnak. A hidat és a tőle északra elterülő szikes pusztát 1976-ban nyilvánították védetté.

Kunhalmok között

Karcag határát elérve északnak fordulunk, a Tilalmas felé vezető aszfaltútra. Az egykor szebb napokat látott településrész titokzatos neve arra utal, hogy régen ez volt a legjobb termőterület Karcag határában, így itt tilos volt a legeltetés. A valaha vízjárta területen kialakult hordalékkúp biztosította a megfelelő termőtalajt – ma már nehéz elképzelni, hogy a nagy folyószabályozásokat megelőző időkben számos kisebb-nagyobb vízfolyás szabdalta a karcagi határt, melyeknek vízállását közvetetten a Tisza befolyásolta. Tilalmast északi irányban elhagyva a Német-éri főcsatornáig kell haladni a nyílegyenes földúton, majd a vízen átkelve balra kell fordulni. A földút, amin nyugati irányba haladunk, egyben az itt elterülő nemzeti parki terület határa. Hamarosan egy kisebb kunhalomhoz érünk, majd pár kilométer megtétele után elérjük Berekfürdőt. A kunhalmok – nevükkel ellentétben – nem a kunokhoz köthetők, hanem többségükben a honfoglalás előtti időkből származó, eredetileg 5-10 méter magas mesterséges földkúpok, melyek alapvetően négyféle célt szolgálhattak: lehettek lakódombok, halomsírok, őrhalmok vagy határhalmok. Utóbbiakhoz fűződik egy érdekes monda: a három település (vagy akár vármegye) határán álló hármashalmokhoz időről-időre kivettek egy fiatal fiút, akit a halom tetején alaposan elnáspángoltak, így egész életére megjegyezte, melyik három közigazgatási egység határát jelöli az adott halom. A kunhalmok jelentősége kultúrtörténeti emlék funkciójuk mellett abban áll, hogy sok halmon megmaradt az eredeti, évszázadokkal ezelőtt jellemző növényzet, míg környéküket természetesen művelés alá vonták, beszántották. A megmaradt kunhalmok azonban a löszgyepek maradványait szigetekként őrzik, és például a kunkorgó árvalányhaj, a taréjos búzafű vagy az erdélyi gyöngyperje otthonául szolgálnak.

Berekfürdő egykor a Karcag környéki tanyavilág része volt, azonban az 1920-as évek végén nagyot fordult a világ. Mint oly sok helyen az országban, a mai Berekfürdő helyén is szénhidrogének után kutatva kezdtek mélyfúrásokba – olaj vagy földgáz helyett azonban termálvíz tört fel a föld mélyéből. A környékbeliek körében hamar népszerűvé vált a „csodaforrás”, ahová a vendégeket kezdetben egy nem mindennapi menetrendszerinti járattal szállították: egy kimustrált autóbuszt húzott két ló az egykorú krónikák szerint. Ma már kicsit másként fest az infrastruktúra mind a közlekedést, mind a kiszolgáló létesítményeket, azaz magát a strandfürdőt illetően: a vendégházak mellett szállodák és kemping is várja a látogatókat – utóbbiban már április elején félmeztelenül napfürdőző északi népeket lehet megfigyelni, akik minden bizonnyal az utolsó őszi meleg napsugarat is kihasználják.

Sétány a lombok között

Berekfürdő határától kerékpárút vezet vissza Karcagra, párhuzamosan a kunmadarasi úttal. Karcagra érve egyenesen megcélozhatnánk a túra végpontját, a vasútállomást, ehelyett azonban egy rövid kitérővel meglátogatjuk a helyi lombkorona sétányt. Elsőre talán furcsa lehet, hogy az Alföld közepén egy ilyen jellegű létesítmény csalogatja a gyanútlan turistát, de megéri plusz egy-két kilométert beiktatni a programba. A talajszintről induló, és oda visszatérő sétány tulajdonképpen egy hosszú fahíd, amelyről szokatlan szemszögből szemlélhetjük a parkerdő lakóit (növényeket és állatokat – elsősorban madarakat persze – egyaránt), miközben a kisebbek játékos formában, a nagyobbak pedig különféle tablók segítségével ismerkedhetnek az erdő élővilágával, a környék helytörténetével, tájtörténetével, ráadásul még egy menő játszótér is helyett kapott a kiserdő közepén.

Kik voltak a kunok?

Ami a kunokat illeti: eredetileg ázsiai nép, mely 6-7. században fejlődött önálló etnikummá az Amur vidékén. Az első ezredforduló körül a kitajok támadták meg, és kezdték nyugat felé szorítani a kun népességet, amely két másik közép-ázsiai néppel szövetségre lépve létrehozta a kipcsak-ujgur-kun törzsszövetséget, majd kis híján 180 évre uralmuk alá vonták az ázsiai úgynevezett sztyeppei folyosót, nyugaton egészen az Al-Dunáig előrenyomulva. A helyzet a mongolok megjelenésével változott meg, olyannyira, hogy jelentős kun néptömegek menekültek nyugati irányba, és ez, illetve a tatárjárás hozta közös nevezőre Kötöny kánt, illetve IV. Bélát, aki az ország keleti részein letelepítette a kunokat (30-40000 főt), cserébe az ország esetleges tatár támadásokkal szembeni megvédéséért. A terv persze nem pontosan így működött, de végül 1279-ben IV. László egyezséget kötött a kunokkal, akik a Temes, Maros és a Körös folyók, valamint a Duna–Tisza közén és a Mezőföldön kaptak autonóm szállásterületeket, amelyeket törzsi-nemzetségi keretek között birtokolhattak. A szálláskörzet határai 1876-ig nagyjából megőrződtek a Jászkunság területében, a kun önazonosság azonban számos szokásban fennmaradt, illetve erősödőben van, és ennek egyik fő hajtóereje éppen Karcag városa, ahol 2009-ben hagyományteremtő jelleggel először rendezték meg a Kunok Világtalálkozóját. És hogy mi lehet az oka a tiszteletbeli kazah konzulátus létesítésének Karcagon? Valószínűleg éppen a hagyományőrzés, az éledő kun öntudat, hiszen a már kihalt kun nyelvvel a kazah van az egyik legközelebbi rokonságban, így ez a szimbolikus kapocs hirdetheti ország-világ felé a kun-kazah rokonságot.

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

  • Karcag a Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vasúti fővonalon fekszik (hétköznap óránkénti ütemes menetrendben közlekednek az itt megálló vonatok), illetve innen ágazik ki a Karcag-Tiszafüred vasútvonal (itt azonban csak napi két pár vonattal lehet számolni).

Megközelítés

  • A túra közvetlenül a vasútállomásról indul. 
Navigáció Google Térképpel


Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.


Értékelések

Írd meg az első hozzászólást!

Ezt a tartalmat még senki sem kommentelte.


A többiek fényképei


Állapot
nyitva
Nehézség
közepes
Hossz
57,9 km
Időtartam
4:00 óra
Szint +
12 m
Szint -
12 m
Tömegközlekedéssel elérhető Körtúra Kulturális/történelmi értékek

Statisztika

: óra
 km
 m
 m
Legmagasabb pont
 m
Legalacsonyabb pont
 m
Szintprofil megjelenítése Szintprofil elrejtése
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!