I like Gemenc
Szekszárdról, a legkisebb lélekszámú, ám a borvidék miatt annál híresebb megyeszékhelyről indul a túra. A szekszárdi bor történetével – és magukkal a nedűkkel is – több helyen ismerkedhetünk, de a város híres szülötteinek („Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem”) is több helyen emléket állított a hálás utókor. A város leghíresebb „halottja” sem maradhat ki azonban a felsorolásból: egyes források szerint I. Béla királyt az általa alapított szekszárdi apátságban temették el – ha a sírt nem is találták még meg, a monostor romjait meg lehet nézni ma is.
A kellemesen hullámzó dombok lábainál elterülő várost az alföldi területek és a Gemenci erdő kedvéért hagyjuk magunk mögött. A gazdag vadállománnyal bíró ártéri erdőben akár kisvasúttal is meg lehet tenni a táv egy részét, közben az elmúlt évszázadok ártéri gazdálkodásába, vagy éppen az árvízmentesítésbe lehet bepillantani egy szivattyútelepen vagy a Halászati Kiállításon. Pörbölyre érve, aki menet közben nem látott volna vadakat a gáton tekerve (ez szinte lehetetlen), az a vadmegfigyelő kis vadaskertjében pótolhatja a hiányt, illetve még többet megtudhat Gemencről az Ökoturisztikai Központban.
A szerző tippje
- A Gemenci erdőt keresztülszelő gáton érdemes nyitott szemmel bringázni, bármikor előbukkanhatnak kisebb-nagyobb erdei vadak a fák közül.
- Akár az oda-, akár a visszaút egy részét meg lehet tenni kisvasúttal is – kiváló kiegészítője lehet egy családi túrának a vonatozás az ártéri erdőben.
Úttípusok
Szintprofil megjelenítéseKezdés
Végpont
Útleírás
Itiner
- A Béla király térről indulj keleti irányba: a Garay téren keresztül érhető el a Hunyadi utca, amely a vasúti átjárón túl a Keselyűsi útban folytatódik, és nyílegyenesen elvezet a Gemenci erdőig.
- A gátat elérve fordulj jobbra, és tekerj egészen Pörbölyig: a kisvasúti pálya keresztezése után kb. 200 méter megtételét követően térj jobbra, és a kapun keresztül gurulj be a Gemenc Zrt. fafeldolgozó telepére – itt találod az Ökoturisztikai Központot és a kisvasút végállomását is.
A túra részletes leírása
Bélától Babitsig
Szekszárd az ország legkisebb lakosságú, és területét tekintve is harmadik legkisebb megyeszékhelye. A síkság és dombvidék találkozásánál fekvő, ma alig több mint harmincezres város környékén már a római korban is folyt a szőlőművelés, és napjainkban is leginkább a borvidékről ismert a környék. Szekszárd hallatán manapság a vörös fajták ugranak be az embernek, de ez nem mindig volt így. A középkorban a szerémségi fehérborok voltak a „legmenőbbek”, de ahogy a török egyre északabbra hatolt, úgy volt egyre nehezebb hozzájutni a Délvidékről származó nedűhöz. A török csapatokkal rácok is érkeztek a hódoltság idején, akiket nagy számban telepítettek be a megszállók az elnéptelenedett falvakba. Ők hozták magukkal saját szőlőművelési, borkészítési kultúrájukat, aminek szerves része volt a kadarka – amely fajta egyébként nagy valószínűséggel a mai Albániából, Shkodra környékéről származik. Aki ennél is többet szeretne tudni a borról, annak ajánlott betérni a rögtön a túra első méterei mentén található Garay Élménypincébe, vagy egy kétszáz méteres kitérővel a „Török fürdő” épületében található Bormúzeumba, ahol a turisták megismerhetik a borvidék történelmét, jellegzetességét, kultúráját, és sommelier segítségével megismerhetik a szekszárdi kadarkát, kékfrankost és bikavért is. (Maga az épület egyébként sosem volt törökfürdő, orosz mintára épült közfürdő üzemelt itt.)
A túra kiindulópontján, a Béla király téren Szekszárd történelmével lehet alaposabban megismerkedni: a vármegyeháza belső udvarán találjuk az 1061-ben I. Béla király alapította bencés apátság romjait. A csinos kis tér régóta a város főtere, itt tartották a piacokat, és az Eszéket Budával összekötő út is itt haladt át a városon. Nem csoda, hogy az apátság köré vár épült a tatárjárás követően, és a törökök is használták az erődítményt. Amilyen jól bírta az épületegyüttes a történelem viharait, olyan könnyen porladt szét egy tűzvészben 1794-ben – ezt követően épült az új városháza, a templomnak azonban csak a romjai maradtak meg, pedig egyesek szerint a monostoralapító uralkodót ide temették.
A Béla király térről a Garay tér felé gurulva indulunk a Gemenci erdő felé. A költő, Garay János szobra a tér közepén áll, a "Szegszárdi bordal" egy versszakával emlékezzünk róla:
„Mint a legszebb kék leányszem,
Mint a nyájas, őszi ég,
A szegszárdi szőlőfürtnek
Szeme olyan tiszta kék”
A város nevének eredetéről is érdemes megemlékezni, mielőtt egy másik költőhöz fordulnánk: állítólag I. Béla királyhoz kötődik, „merthogy Béla szög színű volt és szár, azért nevezte el Szögszárdnak, a maga állapotáról, monostorát” (Képes krónika), azaz barna volt a bőre, és kopasz volt az uralkodó. Babits Mihály számára más miatt emlékezetes a város, a mindenki által ismert Karinthy-verssor szerint „Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem” – ma is megtalálható szülőháza a városban, azonban mi folytatjuk az utat Gemenc irányába.
A Gemenc kapuján át
A várost a Keselyűsi úton tempózva hagyjuk magunk mögött, majd az autópálya felüljárójáig egy rövid szakaszon kicsit nagyobb autóforgalomra számíthatunk, mint a túra további részében. A sztrádát magunk mögött hagyva nyílegyenesen a Gemenc északi kapuja, Keselyűs felé tartunk. A poros buszfordulónál egy útelágazáshoz érünk: balra tartva egy kis kitérővel érhető el az ártéri erdőt kezelő Gemenc Zrt. Keselyűsi Fogadóépülete, ami egyben a gemenci kisvasút északi végállomása is. A peron mellett álló fogadóépület a Szekszárd felől érkezők, a Duna gátján Pörböly felé bringázók és az Alföldi Kéktúra nyomvonalán túrázók pihenő- és információs központja. Az épületben jegypénztár és büfé várja a látogatókat. A Holt-Sió melletti Sáros-alja madármegfigyelő toronyból a madarak életébe leshetünk be, a Fekete Gólya tanösvényt végigjárva pedig a holtág partján a keményfás ligeterdőket ismerhetjük meg. Az Alföldi Kéktúra is érinti a megállóhelyet, a pecsételőhely a fogadóközpont falán található.
A buszfordulótól a gáton vagy akár a gáttal párhuzamosan, annak lábánál futó aszfaltúton is továbbhaladhatunk, a lényeg az, hogy amikor egy merőlegesen keresztező úthoz érünk, jobbra, dél felé kell fordulni. Innen egészen Pörbölyig lehet tekerni a Duna gátján, a Gemenci erdő ölelésében. Bal kéz felé az ártéri erdő húzódik hosszan, amit leginkább a kisvasúttal lehet felfedezni, amely 30 kilométeren át zötyög végig a fák között. Az első egyszerű, lóvontatású vasutat a 19. század legvégén fektették le a gemenci erdőben, később ezt felszedték, majd az igényeknek megfelelően újjáépítették, majd ismét elbontották. 1955-ben támadt fel hamvaiból: ekkor épült meg a Gemenc-Keselyűs vonal, amit újabb és újabb szakaszok követtek, és ez alkotja a mai vonal gerincét is. A Duna és a Sió vonalát követő egyedülálló, végig ártérben vezető erdei vasúton a személyszállítás mellett fontos szerepet játszik a kitermelt faanyag szállítása is, azaz rendszeres a tehervonatok forgalma is a Gemenci Erdei Vasúton.
A gát többé-kevésbé a kisvasúttal párhuzamosan fut, azonban utóbbi jobban felfűzi a látnivalókat, amelyekhez kisebb-nagyobb kitérőket tehetünk a töltésről a Duna irányába, ez esetben mindenhol földutakra kell felkészülni. Mielőtt ezek közül bármelyiket elérnénk, jobbra érdemes több helyen is letérni a gátról. Elsőként egy pár házból álló épületcsoport és egy különös formájú, fából készült építmény tűnik fel a mezőn. Szomfova – Asszonyfalva egykori település helyén vagyunk, ahol ma már csak két erdészház áll, melyek közül a régebbi az egykori templom alapjának romjaira épült 1830 körül (így Gemenc egyik legrégibb épülete). A falu régi neve arra utal, hogy a hajdani erdő- és mocsárrengetegben nehezen megközelíthető település lehetett, ahova veszély esetén el tudtak menekülni az asszonyok és gyerekek.
Továbbtekerve a lankóci szivattyútelep évszázados épülete tűnik fel, ahol egy vízügyi kiállítóhelyen szemlélhetjük meg – előzetes bejelentkezést követően – a vízépítőmérnökök, a vízépítésben dolgozók munkaeszközeit és használati tárgyait, valamint régi térképeket és árvizek emlékeit. A kiállítás szabadtéri részén gépi berendezések (tábori kovácstűzhely, szivattyúk, zsilipberendezés) tekinthetőek meg, míg a szivattyúházban ma is az eredeti Ganz-Danubius gyártmányú százéves szivattyúk láthatóak.
A kisvasút vonala mentén a kicsit régebbi múltba, a környék régi gazdálkodásába nyerhetünk bepillantást több helyen. Malomtelelő megálló neve beszélő név, mely a múltat idézi. Közel kétszáz éve Baja környékén 70-80 hajómalom őrölte a gabonát, melyeket télen, a jégzajlás elől védett helyre kellett vontatni. Akkoriban a folyó főmedre a mostani Rezéti-Duna volt, amelynek mély, öbölszerű lefűződésében teleltek át ezek a szerkezetek. A megállóhelytől induló Molnárka interaktív tanösvényen végigsétálva ismerhető meg a Gemenci erdő állat- és növényvilága, a Duna mederváltozásai.
Lassi egy kétvágányos állomás a kisvasút vonalán, amely közvetlenül a Rezéti-Duna partján található, az Alföldi Kéktúra nyomvonalán. A megálló és környezete a Duna szabályozása előtt átkelőhely volt, a csárdában a környékbeli hajósok, halászok, kereskedők találkoztak. Ma a sínekhez közeli erdészházban és melléképületében lehet megtekinteni a Halászati Kiállítást, amely bemutatja a halászat eszközeit, a halászok életmódját, de szó esik az árvizekről is a kisebb épületben, ahol halászháló-készítő műhely is várja a látogatókat. A kiállítás mellett menő játszótér is található, ahol egy varsamászóka is helyet kapott, egy vejszét is alaposan szemügyre vehetünk, és innen is elindulhatunk a Molnárka tanösvényen.
Vadak, méhek, kisvasút
A gáton bringázva egyébként érdemes nyitott szemmel tekintgetni mindkét irányban az erdő felé, mert bármikor felbukkanhatnak kisebb-nagyobb vadak. Ha mégsem jön szembe sem vaddisznó, sem valamilyen rőtvad, de még egy nyúl sem, akkor az út végét jelentő pörbölyi Ökoturisztikai Központ megtekintése előtt tegyünk egy kitérőt a vadmegfigyelőhöz, ami nem más, mint egy vadaskert, ahol vaddisznót, őzeket, gímszarvasokat lehet egészen közelről megnézni. (A gátról balra kell térni a kisvasút sínpárjának keresztezését követően.) Innen már csak egy ugrás a Gemenc Méhészeti Gyűjtemény: egy erdészház gazdasági épületében kialakított kiállításon a Baja és Körzete Méhész Klub Egyesület közreműködésével a méhészet tárgyi emlékeit és a méhek munkáját üvegfalú kaptárok és valódi méhcsaládok segítségével mutatják be.
Pörböly a Gemenci Erdei Vasút központi állomása, egyben a Gemenc déli kapuja is. Az Ökoturisztikai Központban megismerkedhetünk a környék élővilágával a „Gemenc kincsei – élet az ártéri erdőben” című interaktív kiállításon, de találunk itt egy erdei iskolát, a kisvasút jegypénztárát és egy büfét is. A jegypénztár egyik falán nyitott ablakokon át belátni a kis mozdonyok pihenőhelyére, a fűtőházba is, továbbá az ajándékboltban (kis)vasutas emléktárgyak között válogathatunk. Pörböly ideális kiindulópontja (vagy végpontja, mint ebben az esetben) a gyalogos-, kerékpáros-, de akár vízitúráknak is, amelyek közül bármelyiket lehet kombinálni egy kisvasutazással is.
Pörbölyről vonattal vissza lehet jutni Szekszárdra, de egy kisvasúti utazással is lehet kombinálni a túrát, egészen Keselyűsig visznek a kis szerelvények nyáron, onnan pedig már csak 7-8 kilométerre van a megyeszékhely.
Tipp
Tömegközlekedéssel
Tömegközlekedéssel elérhető
- A Sárbogárd-Bátaszék vonalon közlekedő vonatokról Szekszárd állomáson kell leszállni.
- A túra végállomásáról Pörbölyről ugyanezen a vonalon visszautazhatunk Szekszárdra.
Megközelítés
- A túra a városközpontból indul, ami a vasútállomásról a Pollack Mihály utca-Hunyadi utca útvonalon érhető el.
Parkolás
- Autóval például a Bezerédj utcában lehet parkolni, de jó tudni, hogy az egész belváros fizetős övezet hétköznapokon.
Koordináták
Javasolt térképek erre a régióra:
Felszerelés
- Az útvonal végig aszfaltúton halad, így bármilyen kerékpárral teljesíthető.
- Nyáron célszerű naptejet, illetve kellő mennyiségű folyadékot betárazni – a gáton nagyon meleg tud lenni.
Statisztika
- 6 Útpontok
- 6 Útpontok
Kérdések és válaszok
Kérdeznél a szerzőtől?
Értékelések
A közösség fényképei