I like Gemenc

Itiner

• A Béla király térről indulj keleti irányba: a Garay téren keresztül érhető el a Hunyadi utca, amely a vasúti átjárón túl a Keselyűsi útban folytatódik, és nyílegyenesen elvezet a Gemenci erdőig.
• A gátat elérve fordulj jobbra, és tekerj egészen Pörbölyig: a kisvasúti pálya keresztezése után kb. 200 méter megtételét követően térj jobbra, és a kapun keresztül gurulj be a Gemenc Zrt. fafeldolgozó telepére – itt találod az Ökoturisztikai Központot és a kisvasút végállomását is.

A túra részletes leírása

Bélától Babitsig

Szekszárd az ország legkisebb lakosságú, és területét tekintve is harmadik legkisebb megyeszékhelye. A síkság és dombvidék találkozásánál fekvő, ma alig több mint harmincezres város környékén már a római korban is folyt a szőlőművelés, és napjainkban is leginkább a borvidékről ismert a környék. Szekszárd hallatán manapság a vörös fajták ugranak be az embernek, de ez nem mindig volt így. A középkorban a szerémségi fehérborok voltak a „legmenőbbek”, de ahogy a török egyre északabbra hatolt, úgy volt egyre nehezebb hozzájutni a Délvidékről származó nedűhöz. A török csapatokkal rácok is érkeztek a hódoltság idején, akiket nagy számban telepítettek be a megszállók az elnéptelenedett falvakba. Ők hozták magukkal saját szőlőművelési, borkészítési kultúrájukat, aminek szerves része volt a kadarka – amely fajta egyébként nagy valószínűséggel a mai Albániából, Shkodra környékéről származik. Aki ennél is többet szeretne tudni a borról, annak ajánlott betérni a rögtön a túra első méterei mentén található Garay Élménypincébe, vagy egy kétszáz méteres kitérővel a „Török fürdő” épületében található Bormúzeumba, ahol a turisták megismerhetik a borvidék történelmét, jellegzetességét, kultúráját, és sommelier segítségével megismerhetik a szekszárdi kadarkát, kékfrankost és bikavért is. (Maga az épület egyébként sosem volt törökfürdő, orosz mintára épült közfürdő üzemelt itt.)

A túra kiindulópontján, a Béla király téren Szekszárd történelmével lehet alaposabban megismerkedni: a vármegyeháza belső udvarán találjuk az 1061-ben I. Béla király alapította bencés apátság romjait. A csinos kis tér régóta a város főtere, itt tartották a piacokat, és az Eszéket Budával összekötő út is itt haladt át a városon. Nem csoda, hogy az apátság köré vár épült a tatárjárás követően, és a törökök is használták az erődítményt. Amilyen jól bírta az épületegyüttes a történelem viharait, olyan könnyen porladt szét egy tűzvészben 1794-ben – ezt követően épült az új városháza, a templomnak azonban csak a romjai maradtak meg, pedig egyesek szerint a monostoralapító uralkodót ide temették.

A Béla király térről a Garay tér felé gurulva indulunk a Gemenci erdő felé. A költő, Garay János szobra a tér közepén áll, a "Szegszárdi bordal" egy versszakával emlékezzünk róla:

„Mint a legszebb kék leányszem,
Mint a nyájas, őszi ég,
A szegszárdi szőlőfürtnek
Szeme olyan tiszta kék”

A város nevének eredetéről is érdemes megemlékezni, mielőtt egy másik költőhöz fordulnánk: állítólag I. Béla királyhoz kötődik, „merthogy Béla szög színű volt és szár, azért nevezte el Szögszárdnak, a maga állapotáról, monostorát” (Képes krónika), azaz barna volt a bőre, és kopasz volt az uralkodó. Babits Mihály számára más miatt emlékezetes a város, a mindenki által ismert Karinthy-verssor szerint „Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem” – ma is megtalálható szülőháza a városban, azonban mi folytatjuk az utat Gemenc irányába.

A Gemenc kapuján át

A várost a Keselyűsi úton tempózva hagyjuk magunk mögött, majd az autópálya felüljárójáig egy rövid szakaszon kicsit nagyobb autóforgalomra számíthatunk, mint a túra további részében. A sztrádát magunk mögött hagyva nyílegyenesen a Gemenc északi kapuja, Keselyűs felé tartunk. A poros buszfordulónál egy útelágazáshoz érünk: balra tartva egy kis kitérővel érhető el az ártéri erdőt kezelő Gemenc Zrt. Keselyűsi Fogadóépülete, ami egyben a gemenci kisvasút északi végállomása is. A peron mellett álló fogadóépület a Szekszárd felől érkezők, a Duna gátján Pörböly felé bringázók és az Alföldi Kéktúra nyomvonalán túrázók pihenő- és információs központja. Az épületben jegypénztár és büfé várja a látogatókat. A Holt-Sió melletti Sáros-alja madármegfigyelő toronyból a madarak életébe leshetünk be, a Fekete Gólya tanösvényt végigjárva pedig a holtág partján a keményfás ligeterdőket ismerhetjük meg. Az Alföldi Kéktúra is érinti a megállóhelyet, a pecsételőhely a fogadóközpont falán található.

A buszfordulótól a gáton vagy akár a gáttal párhuzamosan, annak lábánál futó aszfaltúton is továbbhaladhatunk, a lényeg az, hogy amikor egy merőlegesen keresztező úthoz érünk, jobbra, dél felé kell fordulni. Innen egészen Pörbölyig lehet tekerni a Duna gátján, a Gemenci erdő ölelésében. Bal kéz felé az ártéri erdő húzódik hosszan, amit leginkább a kisvasúttal lehet felfedezni, amely 30 kilométeren át zötyög végig a fák között. Az első egyszerű, lóvontatású vasutat a 19. század legvégén fektették le a gemenci erdőben, később ezt felszedték, majd az igényeknek megfelelően újjáépítették, majd ismét elbontották. 1955-ben támadt fel hamvaiból: ekkor épült meg a Gemenc-Keselyűs vonal, amit újabb és újabb szakaszok követtek, és ez alkotja a mai vonal gerincét is. A Duna és a Sió vonalát követő egyedülálló, végig ártérben vezető erdei vasúton a személyszállítás mellett fontos szerepet játszik a kitermelt faanyag szállítása is, azaz rendszeres a tehervonatok forgalma is a Gemenci Erdei Vasúton.

A gát többé-kevésbé a kisvasúttal párhuzamosan fut, azonban utóbbi jobban felfűzi a látnivalókat, amelyekhez kisebb-nagyobb kitérőket tehetünk a töltésről a Duna irányába, ez esetben mindenhol földutakra kell felkészülni. Mielőtt ezek közül bármelyiket elérnénk, jobbra érdemes több helyen is letérni a gátról. Elsőként egy pár házból álló épületcsoport és egy különös formájú, fából készült építmény tűnik fel a mezőn. Szomfova – Asszonyfalva egykori település helyén vagyunk, ahol ma már csak két erdészház áll, melyek közül a régebbi az egykori templom alapjának romjaira épült 1830 körül (így Gemenc egyik legrégibb épülete). A falu régi neve arra utal, hogy a hajdani erdő- és mocsárrengetegben nehezen megközelíthető település lehetett, ahova veszély esetén el tudtak menekülni az asszonyok és gyerekek.

Továbbtekerve a lankóci szivattyútelep évszázados épülete tűnik fel, ahol egy vízügyi kiállítóhelyen szemlélhetjük meg – előzetes bejelentkezést követően – a vízépítőmérnökök, a vízépítésben dolgozók munkaeszközeit és használati tárgyait, valamint régi térképeket és árvizek emlékeit. A kiállítás szabadtéri részén gépi berendezések (tábori kovácstűzhely, szivattyúk, zsilipberendezés) tekinthetőek meg, míg a szivattyúházban ma is az eredeti Ganz-Danubius gyártmányú százéves szivattyúk láthatóak.

A kisvasút vonala mentén a kicsit régebbi múltba, a környék régi gazdálkodásába nyerhetünk bepillantást több helyen. Malomtelelő megálló neve beszélő név, mely a múltat idézi. Közel kétszáz éve Baja környékén 70-80 hajómalom őrölte a gabonát, melyeket télen, a jégzajlás elől védett helyre kellett vontatni. Akkoriban a folyó főmedre a mostani Rezéti-Duna volt, amelynek mély, öbölszerű lefűződésében teleltek át ezek a szerkezetek. A megállóhelytől induló Molnárka interaktív tanösvényen végigsétálva ismerhető meg a Gemenci erdő állat- és növényvilága, a Duna mederváltozásai. 

Lassi egy kétvágányos állomás a kisvasút vonalán, amely közvetlenül a Rezéti-Duna partján található, az Alföldi Kéktúra nyomvonalán. A megálló és környezete a Duna szabályozása előtt átkelőhely volt, a csárdában a környékbeli hajósok, halászok, kereskedők találkoztak. Ma a sínekhez közeli erdészházban és melléképületében lehet megtekinteni a Halászati Kiállítást, amely bemutatja a halászat eszközeit, a halászok életmódját, de szó esik az árvizekről is a kisebb épületben, ahol halászháló-készítő műhely is várja a látogatókat. A kiállítás mellett menő játszótér is található, ahol egy varsamászóka is helyet kapott, egy vejszét is alaposan szemügyre vehetünk, és innen is elindulhatunk a Molnárka tanösvényen.

Vadak, méhek, kisvasút

A gáton bringázva egyébként érdemes nyitott szemmel tekintgetni mindkét irányban az erdő felé, mert bármikor felbukkanhatnak kisebb-nagyobb vadak. Ha mégsem jön szembe sem vaddisznó, sem valamilyen rőtvad, de még egy nyúl sem, akkor az út végét jelentő pörbölyi Ökoturisztikai Központ megtekintése előtt tegyünk egy kitérőt a vadmegfigyelőhöz, ami nem más, mint egy vadaskert, ahol vaddisznót, őzeket, gímszarvasokat lehet egészen közelről megnézni. (A gátról balra kell térni a kisvasút sínpárjának keresztezését követően.) Innen már csak egy ugrás a Gemenc Méhészeti Gyűjtemény: egy erdészház gazdasági épületében kialakított kiállításon a Baja és Körzete Méhész Klub Egyesület közreműködésével a méhészet tárgyi emlékeit és a méhek munkáját üvegfalú kaptárok és valódi méhcsaládok segítségével mutatják be.

Pörböly a Gemenci Erdei Vasút központi állomása, egyben a Gemenc déli kapuja is. Az Ökoturisztikai Központban megismerkedhetünk a környék élővilágával a „Gemenc kincsei – élet az ártéri erdőben” című interaktív kiállításon, de találunk itt egy erdei iskolát, a kisvasút jegypénztárát és egy büfét is. A jegypénztár egyik falán nyitott ablakokon át belátni a kis mozdonyok pihenőhelyére, a fűtőházba is, továbbá az ajándékboltban (kis)vasutas emléktárgyak között válogathatunk. Pörböly ideális kiindulópontja (vagy végpontja, mint ebben az esetben) a gyalogos-, kerékpáros-, de akár vízitúráknak is, amelyek közül bármelyiket lehet kombinálni egy kisvasutazással is.

Pörbölyről vonattal vissza lehet jutni Szekszárdra, de egy kisvasúti utazással is lehet kombinálni a túrát, egészen Keselyűsig visznek a kis szerelvények nyáron, onnan pedig már csak 7-8 kilométerre van a megyeszékhely.