Barangolás a Keszthelyi-hegységben

Itiner

• A keszthelyi vasútállomásról kilépve fordulj jobbra, és a Kazinczy utcán gurulj el a második vasúti átkelési lehetőségig, majd told át a bringát a labirintuskorlátok között, a síneken átkelve pattanj ismét a nyeregbe, és a Csík Ferenc sétányt elérve fordulj balra – itt már a balatoni bringakörön tekersz.
• Balatongyörökig kövesd a balatoni bringakört, majd a györöki mólót és vasúti megállóhelyet elérve fordulj balra, és tekerj át a síneken. A györöki Szépkilátóhoz rögtön az első sarkon (a templom mellett) térj jobbra, az Eötvös Károly utcára – az egész településen végigkanyargó utca vezet a csodás panorámával bíró dombtetőre.
• A kilátótól az Eötvös Károly utcán indulj el visszafelé, de ne gurulj le teljesen a partig: a Kisfaludy Sándor utcánál fordulj jobbra, ez elvezet a 71-es úton található körforgalomig (az utolsó pár métert a bringát a járdán tolva tudod megtenni), amelyet a Mogyorós utca felé kell elhagyni.
• A Mogyorós utca egyenesen a Kígyós-völgybe vezet, innen Vállusig egyenesen kell haladni az erdőn át vezető aszfaltúton (az utolsó kb. 2 kilométer murvás út) – innen az elágazásokban kerékpáros útvonaljelző táblák is segítenek megtalálni a Zalaszántó felé vezető helyes irányt.
• Válluson haladj át nyílegyenesen, majd a faluszéli elágazásban szintén egyenesen haladj tovább, Várvölgy felé. Várvölgyön a nagy kanyarban haladj tovább egyenesen (a főútról letérve), ha szeretnéd megnézni a helyi templomot – egyébként a főúton kell haladni a zalaszántói elágazásig, ahol jobbra kell térni.
• Zalaszántóra érve a Zsidi utca a Fő utcába torkollik – itt térj jobbra, majd kis kápolnánál lévő elágazásban fordulj balra, az Ádám utcára, majd kövesd a K turistajelzést a hegyoldalban vezető utakon a sztúpáig.
• A sztúpától lefelé az autós útvonalon gurulj vissza Zalaszántóra – a falu határában elérve a Fő utcán fordulj jobbra, és gurulj át a falun, végig a főutat követve, Keszthely felé tartva.
• Az zalaszántói bekötőút végén fordulj balra, Keszthely/Hévíz felé.
• Keszthely határába érve fordulj jobbra, Hévíz felé (a Hévízi útra), majd a következő kereszteződésben tarts jobbra. Hévíz határában fordulj ismét jobbra („Centrum”), a Széchenyi utcára, majd balra, a Rákóczi utcára, amely elvezet a fürdő egyik bejáratáig. Innen a Keszthelyre vezető kerékpárutat kell követni, amely ki is van táblázva (1-es és EuroVelo13-as útvonal).
• A 71-es út keresztezését követően két irány közül lehet választani (mindkét kerékpárút Keszthely központjába vezet), itt térj balra – a kerékpárút Keszthely határában véget ér, de a megfelelő útirány ki van táblázva a kastély és a belváros felé (Csák György utca-Balassa Bálint utca-Pál utca-Bástya utca-Sopron utca).
• A kastélytól kerékpárút a Fő térre vezet, ahonnan szintén kiépített infrastruktúra vezet a vasútállomásig (Erzsébet Királyné útja-Kazinczy utca).

A túra részletes leírása

A túra Keszthelyről indul, de a várossal csak a körről visszatérve fogunk részletesebben megismerkedni. Annyit azért érdemes elöljáróban megjegyezni, hogy Keszthely a Balaton fővárosaként tekint magára (Siófok és Balatonfüred ezt persze biztosan másképp gondolja) – a tó nyugati medencéjének fővárosa címet mindenesetre biztosan vita nélkül viselhetné. A város történelme és látogatói is predesztinálják erre a titulusra: évezredes múlttal rendelkezik, a rómaiak előtt kelták éltek itt, előttük bronzkori, újkőkori népek lakták a Balaton partját. Keszthely a Festeticsek révén a 18. században emelkedett ki a Zala megyei városok sorából, egy hatalmas uradalom központja lett, a család egymást követő tagjai pedig kórházat, gimnáziumot, mezőgazdasági főiskolát (Georgikon) alapítottak. A reformkorban kezdett beindulni a fürdőélet, de a Déli Vasút 1861-ben átadott déli parti vasútvonala elkerülte a várost – ahogy az ezzel együttjáró iparosítás is. Viszont kedvelt fürdőhely lett, és ezt a státuszát a mai napig őrzi.

Hagyd magad mögött a Balatont!

A várost a balatoni bringakör útvonalán hagyjuk el nyugati irányban, mielőtt a Keszthelyi-hegység felé fordulnánk. A kerékpárút néha látszólag kicsit ötletszerűen kanyarog, de legalább eltévedni nem lehet, számos kerékpáros pihenőhöz betérhetünk egy frissítőre, és Vonyarcvashegyen egy rövid szakaszon közvetlenül a tó partján gurulhatunk. Balatongyörökön térünk le a bringakörről, és rögtön egy kisebb kihívással találjuk szembe magunkat, amikor a falu keleti végén található Szépkilátóhoz tekerünk fel a partról. (Az emelkedő aljában megcsodálhatjuk a kerítésen belesve a Festetics-kastélyt, amely gróf Festetics Sándor nyaralókastélyának épült 1931-ben.) A szintkülönbség mindenesetre nem túl jelentős, csak egy-egy rövid, meredekebb szakaszt kell leküzdenünk, cserébe a kilátás tényleg nagyon szép a kis dombocskáról. Ahogy Eötvös Károly írt erről Utazás a Balaton körül című művében: „Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor ezt a tündérországot megláttam… Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna.” – olvashatjuk egy táblán a fenyők alatt. És valóban: a horizonton a Balaton-felvidéki tanúhegyek sorakoznak a víztükrön túl, míg a távolban a somogyi dombok hullámzanak a déli parton. A Szépkilátó dombja alatt találjuk a Római-forrást (egy kőlépcső vezet le ide), amelynek elnevezése eredetére utal: egy villa és az ahhoz tartozó fürdő állt itt a rómaiak idejében. A dombon egyébként domonkos rendi kolostor emelkedett valaha, a feketefenyőket pedig Festetics Tasziló felesége, Hamilton Mária ültette.

A Balaton látványával betelve indulunk neki a Keszthelyi-hegységnek – szerencsére nem kell a partig visszagurulni, ezzel nyerünk egy kis szintet, ennyivel is kevesebbet kell mászni. Balatongyörököt a Kígyó-völgyben hagyjuk el, amelyben egy közepesen rossz minőségű erdészeti út vezet végig Vállus felé. Az út kellemes környezetben, ám kissé alattomosan emelkedik egészen a Büdöskúti pihenőig, ami egyben a vízválasztó is, azaz innen Vállusig garantált gurulás következik. Előtte azonban érdemes megpihenni egy kicsit, vagy akár még feljebb kapaszkodni, hiszen a Padkűi-kilátó csak pár száz méterre van a büdöskútpusztai útkereszteződéstől (ahol egyébként egyes források szerint a 20. század elején vaddisznótenyészet, majd csikónevelő telep működött).

A jól megérdemelt pihenést tehát kellemes gurulás követi, azonban figyelni kell, mert egyrészt az aszfaltút minősége hagy maga után némi kívánnivalót, másfelől pedig bármikor jöhet szemből erdészeti jármű. Ahol az aszfaltút balra tér, ott is egyenesen haladunk tovább, Vállus felé (útirányjelző táblák is segítik a tájékozódást), a murvás, de jó minőségű erdészeti úton. Vállus egy kicsi zsákfalu, amelyen gyorsan átgurulunk, már csak azért is, mert a településről kivezető emelkedőhöz jól jön egy kis lendület. A Lesencetomajt Zalaszántóval összekötő útra érve szép kilátás nyílik a környező hegyekre, és túránk Balatontól legtávolabbi célpontja, a zalaszántói sztúpa fehér kúpja is felsejlik az egyik távoli dombon.

Zalaszántó előtt azonban még átgurulunk Várvölgyön – ha valaki nem lendületből szeretne továbbhaladni, annak mindenképpen ajánlott a Szent Domonkos-templom megtekintése, amelyhez a falu közepén található hajtűkanyarban kell egyenesen továbbhaladni pár száz métert. A templomot Károly Róbert idejében, a 14. században építették eredetileg gótikus stílusban, de a török uralom idején részben elpusztult. A torony és a szentély megmaradt, közéjük a 18. században építettek egy hajót, majd 1899-ben az egészet átépítették neogótikus stílusban. A templomnak kívülről így kicsit fura az összhatása, mert látszik rajta valamelyest a középkori eredet, ugyanakkor az alig száz éves stílusjegyek is – bepillantva az épületbe azonban a szentélyen feltűnnek a gótika jellemzői formái is.

Zalaszántó felé jobbra térve a falu felett továbbra is sztúpa magasodik, míg balról a Rezi vár romjai vigyázzák a völgyben vezető utat. Hol vár állott, most kőhalom: csak a lakótorony egy darabkája és néhány várfalrészlet maradt meg a 13-14. században épült erődítményből, amelyet már 1592-ben is romként említenek a források. Zalaszántóra érve a falu főutcáján kezdődik a kapaszkodás a buddhista templomhoz. Már a településen belül megkezdődik a kaptatás a Világosvár-hegy 316 méter magas csúcsára – a sztúpához –, de egyszer csak feltűnik egy pompás, fehérre meszelt templom az út bal oldalán. A „szentegyház” (ahogy a helyi idősek hívják), azaz a Szent Kozma és Damján tiszteletére emelt templom a szentélyével fordul az utca felé, amiről az avatott szemek rögtön láthatják, hogy gótikus stílusban épült. Legalábbis így indult az építkezés, de igencsak elhúzódhatott, ezt bizonyítja a reneszánsz kori sekrestyeajtó, majd a török dúlás utáni, 18. századi újjáépítés során barokk elemekkel bővült a repertoár.

A legkisebb és a legnagyobb

Hamarosan egy sokkal kisebb, az aljnövényzetben bujkáló kis kápolnához érünk: a Szent Vendel-kápolna az előtte elhelyezett infótábla szerint hazánk legkisebb kápolnája. A kis épület a 16. században már biztosan állt, ugyanis feltehetően ez pótolta a „szentegyházat” az itt maradt néhány család számára, miután a törökök felégették azt. A kápolna mögötti utcára balra letérve kezdjük meg a Világosvár-hegy meghódítását. Az aszfaltútról egy rövidebb, de erősen emelkedő szakaszon egy mélyúton kaptatunk felfelé, amelynek végén egy táblán olvashatunk arról egy szusszanás keretében, hogyan alakulnak ki az ilyen típusú utak. Elég egyszerű a magyarázata egyébként: a szőlőbe kijáró gazdák szekerei kocsinyomot vájnak, amelyeket a hegyről csapadékosabb időben lezúduló víz egyre mélyít, majd az egész út kezd lesüllyedni és eltűnni az eredeti térszínhez képest. A mélyútról kiérve egy dűlőúton haladunk tovább felfelé, következő pihenőpontként pedig a szőlőhegyen álló Szent Donát-kápolnát érdemes megcélozni. A csinos kis építmény több mint száz éve áll a szőlőben, a helyi szőlősgazdák kezdeményezésére és támogatásával. Történt ugyanis az 1860-as években, hogy a gazdák gyűjtést kezdtek – előbb must, majd készpénz formájában –, hogy aztán 1915-ben végre felszenteltessék a kápolna. A kilátás kiváló déli irányba, két pad szolgálja a kikapcsolódást.

A kápolnától már egy (nagyobb) lendülettel fel lehet tekerni a hegy tetejére (a békéért és a boldogságért meg kell dolgozni), ahol előbb két szuvenírbolt-büfé mellett haladunk el, majd megpillantjuk a hófehér . Hazánkban a legnagyobb ilyen építmény ez, sőt, a kihelyezett infótábla szerint egész Európában nem akad méretesebb. De hogy kerül a Keszthelyi-hegység dombjai közé egy buddhista emlékhely? A rendszerváltás után egy dél-koreai szerzetes határozta el, hogy a térségben felépít egy Buddha-szentélyt, amely a békét, boldogságot, megvilágosodást képviseli. Zalaszántón talált rá a megfelelő helyszínre, ahol a dél-koreai, osztrák és magyar adományokból épült sztúpát maga a 14. dalai láma, Tendzin Gyatco szentelte fel. A sztúpa mellett később egy meditációs központ is épült, ahová bárki betérhet elmélkedni.

A Buddha-szentélytől az autós megközelítési úton térünk vissza Zalaszántóra, ahol érdemes még megállni a Kotsy vízimalomnál. Zalaszántón régen több vízimalom és egy gőzmalom is üzemelt, ezek közül egy maradt meg, az utoljára a Kotsy család birtokában lévő, szépen helyreállított vízimalom. A malomkereket a közelben eredő Kovácsi-patak vize hajtotta, az 1950-es évektől már csak darálást végeztek, később az is megszűnt, majd az egész malom működése leállt; jelenleg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik bemutatóhelyeként működik.

Zalaszántóról a Balaton felé vesszük az irányt, mégpedig Hévízen keresztül. Hosszan egy csendes, alacsony forgalmú, enyhén lejtő úton haladunk, míg el nem érjük a Gyöngyösi Betyárcsárda melletti elágazást. Az 1728-ban épült csárda a hagyomány szerint a bakonyi és zalai betyárok kedvelt tartózkodási helye volt, olyannyira, hogy kettejüket – Vak Illést és Kőkes Pistát – a közelben lőtték agyon az őket üldöző pandúrok. Hogy ez utóbbi legenda mennyire hiteles, azt nem tudni, mindenesetre a két betyárnak a síremléke ma is látható a csárda mellett.

Vissza a vízhez

A csárdától egy, az eddigieknél kicsivel forgalmasabb úton haladunk tovább Hévíz felé. (Ez az útszakasz Rezi felé kerülve kikerülhető egy kicsit hosszabb és több szintet is tartalmazó alternatív útvonallal.) A zalai város elsősorban Hévízi-tóról ismert fürdőhely – az egyedülálló képződmény turisták százezreit vonzza minden évben. A 38,5 méter mélyről feltörő víz nem egy, hanem több forrásból táplálkozik, a melegvizűek mellett kisebb hidegvízű források adják össze a percenként 30-40 ezer liternyi vizet, amely a felszínre tör. Nyáron a tó hőmérséklete 33-35, télen 24-26 Celsius fokos, maga a víz pedig kalcium- és magnéziumtartalmú, kénes gyógyvíz, amely számtalan panaszra javallott. Valószínűleg már a rómaiak is látogatták a tavat, később is minden bizonnyal jártak ide a környékbeliek fürdőzni, de a fürdőhely intézményes kiépítése a 18. század végén kezdődött, amikor Festetics György létrehozta a fürdőházat. Előbb a Festeticsek, később a tavat a 20. század elején 35 évre bérbe vevő Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros fejlesztette folyamatosan a tóra épülő turizmust. A szép, rendezett környezet nagyban köszönhető a nagy elődöknek, nem véletlen, hogy ma is ennyire népszerű célpont a Hévízi-tó – ki ne szeretne indiai tavirózsák között úszkálni akár a tél közepén is kellemesen meleg, természetes vízben? (Ennél már csak a Hévízi-lefolyón télen szervezett vízitúrák nyújtanak talán nagyobb élményt.)

Hévízről Keszthelyre az ország talán egyik legszebb bringaútján haladunk tovább, amely nyílegyenesen vág keresztül egy ligetes erdőn, nyáron kellemes árnyékot biztosítva. Keszthelyre érve egy kis kanyargást követően a Festetics-kastélynál lyukadunk ki. A Festeticsek 1739-től játszottak szerepet az egész város (és tágabban vett környezete) életében, magát a kastélyt (annak első épületét) pedig 1745 és 1750 között építtették, majd később folyamatosan bővítették. A kastélyban főúri életforma kiállítás és a Helikon Könyvtár tekinthető meg. Az enteriőr-kiállítás eredeti vagy korhűen rekonstruált belső terei a 18-19. századi főúri életformát mutatják be. A kastély legnagyobb értéke Magyarország egyetlen épen maradt főúri magánkönyvtára több mint 80 ezer kötettel, de emellett az egykori gazdasági épületekben hintókiállítás, vadászati kiállítás és vasútmodell kiállítás is helyet kapott. Érdemes sétálni egyet a kastély gyönyörű parkjában is – akár egy egész délelőttöt vagy délutánt is el lehet tölteni Keszthely legismertebb nevezetességét felfedezve.

A kastélytól a sétálóutcán gurulunk tovább a főtér felé, ahol a városháza és a plébániatemplom érdemel külön említést – utóbbit a 14. század végén Lackfi István nádor építtette a korábban ide telepített ferences szerzeteseknek, egy kolostorral együtt. Magát a nádort is ide temették 1397-ben, miután kivégezték a király elleni összeesküvés vádjával. Innen már csak pár perc gurulás a tópart, amely nyáron a stranddal csalogat a túra végén egy csobbanásra, de a fürdőszezonon kívül is érdemes még körülnézni a városban a túra végén, hiszen itt található a Helikon park, a Kályhák Háza, vagy éppen egy Cadillac Múzeum is, nem beszélve a sétálóutca olyan furcsaságairól, mint a Nosztalgia és Giccsmúzeum, a Reneszánsz Erotikus Panoptikum és a Horrárium és Kínzó Múzeum.