Túra a Naprendszerben

Itiner

Végig a kék kerékpáros jelzést kell követni a túra során.

• A csillagvizsgálótól indulva fordulj élesen jobbra, és gurulj le a kavicsos dózerúton a sülysápi Fő utcáig, majd fordulj jobbra.
• A Fő utcáról a Szőlő utcára térj jobbra, ez egyenesen kivezet az erdőbe, ahol a homokos földúton haladj egyenesen egészen annak végéig, majd fordulj balra, a Tápiószecsőre vezető aszfaltútra.
• A vasúti átjárón áthajtva az első lehetőségnél térj balra, majd haladj egyenesen egészen a községháza melletti kis térig. Innen a Bajcsy-Zsilinszky út-Kossuth Lajos utca-Tompa Mihály utca-Deák Ferenc utca-Dózsa György út útvonalon tekerve éred el a helyi vasútállomást. A felvételi épületet magad mögött hagyva gurulj el az állomás másik végéig, ahol a síneket a vasúti átjárón keresztezve fordulj rögtön jobbra, majd az első lehetőségnél balra.
• A homokos földutat követve a Tápió hídján átkelve fordulj rögtön balra, és kövesd az utat nyílegyenesen annak végéig, majd térj jobbra – itt becsatlakozik a Z jelzés is. A Z és a K kerékpáros jelzés innen hosszan együtt haladnak, átvezetve Tápióságon (a településen szinte teljesen egyenesen kell végighajtani, majd az Úri utca végén jobbra kell fordulni), majd az úri halastó mellett.
• A halastavat elhagyva az út egy dombra vezet tovább – a dombtető előtt térj jobbra. Itt egy hosszabb, lendületesebb szakasz következik, aminek a végén az első lehetőségnél térj balra. A Farkaspusztai-patak széles völgyében vezető utat kövesd az első nagyobb elágazásig, majd térj balra (és hagyd magad mögött a Z jelzést). A dombtetőn, az út végén fordulj jobbra, majd rögtön az első lehetőségnél balra, és gurulj be Gombára. A település központjában térj balra, és haladj át egyenesen a falun, majd végig a Gombai-halastó partján. A Gombai-patak hídján átkelve éred el a Bénye felé vezető aszfaltutat, itt fordulj jobbra, és Bénye központjáig tekerj az aszfalton.
• Bényén a Pilisi utcát elérve fordulj balra, és kövesd a völgyben egyre feljebb kúszó előbb aszfalt-, majd földutat a dombtetőig, ahol térj balra. A szőlőn át vezető úton a végén található elágazásban fordulj balra (utána rögtön egy jobbkanyar következik); ez az út már elvezet Monorierdőig.
• Monorierdő első házait elérve térj jobbra (Harmat utca), majd ahol kezdenek ritkulni a házak, ismét balra (Bényei utca), ennek az utcának a végén pedig jobbra, az aszfaltútra; ez az út köti össze Monorierdőt Monorral.
• Monoron a körforgalomig haladj egyenesen végig a településen, majd térj jobbra (Deák Ferenc utca), a temetőt elérve fordulj balra, majd az első lehetőségnél jobbra (Acsádi utca). Az Acsádi utca elvezet a monori pincefaluba, ahol a táblák jelzik a helyes útirányt a Kultpince felé (itt található egy egyik információs tábla), ahonnan az Irsai Olivér dűlő-Rizling dűlő útvonalon érhető el a kilátó.
• A kilátótól a Zalagyöngye soron, majd az eggyel északabbra lévő dűlőúton haladj keleti irányba, majd fordulj balra, a Csabagyöngye sorra. Ez az út már kivezet a pincefaluból, át az M4-es út felüljáróján; az olajhimbát elhagyva fordulj balra, majd az út végén jobbra (északkeleti irányba). A széles földutat követve az első, majd a második elágazásnál is tarts balra, az út egyenesen Úriig vezet. Ahol már látod a falu tornyát és házait, a srégen balra vezető úton gurulj be a településre.
• A falu központjából a Fő utca emelkedőjén haladj északkeleti irányba, majd a dombtetőn egy éles balkanyarban haladj tovább egyenesen egy széles, köves dózerúton, ami már a csillagvizsgálóhoz vezet.

A túra részletes leírása

A túra a sülysápi csillagvizsgálótól indul – valószínűleg kevesen tudják, hogy a Tápió mentén, a sülysápi temető feletti dombtetőn található egy ilyen intézmény. A tájba illeszkedő kis épületben – annak rendje és módja szerint csinos kupolája is van – működik a Sülysápi Amatőrcsillagász Egyesület, amelynek 2005-ös megalakulásakor fő célja egy csillagvizsgáló létrehozása volt. Az álom 2012-ben vált valóra, és azóta a fényszennyezéstől többé-kevésbé mentes környezetben azon munkálkodnak a lelkes egyesületi tagok, hogy minél több emberben keltsék fel a csillagászat iránti érdeklődést. Nemcsak az égre tekintenek azonban érdeklődéssel esténként, hanem a kis obszervatórium tágabb környezetét is bemutatják. Ráadásul a közel 70 kilométer hosszú kerékpártúra során a Naprendszer égitestjeivel is megismerkedhetünk futólag, érzékelve a Naprendszer-beli távolságokat, méretarányokat. (A mini Naprendszer 1:350 000 000 arányban készült, ahol a központi égitestet, azaz a Napot a csillagvizsgáló 4 méteres kupolája jelképezi.)

Irány a Naprendszer!

A csillagvizsgálótól indulva a fentieknek megfelelően hamar belebotlunk az első információs táblákba – még el sem érjük a Fő utcát, máris magunk mögött hagyjuk a Merkúrt, a Vénuszt és a Földet. Hiába, ezek a bolygók csillagászati léptékben gondolkodva igen közel keringenek a Naprendszer csillaga körül. A Merkúr és a Vénusz érintése között érdemes betérni a falu temetőjébe is, ahonnan szép kilátás nyílik a településre, illetve az Alsó-Tápió völgyére és a mögötte elterülő síkságra.

Mielőtt kikanyarodnál a Fő útra, egy rövidke kitérőt megér a falu római katolikus temploma is. Az 1498-ban, gótikus stílusban épült templom helyén valószínűleg már az Árpád-korban is állt egy másik templom. A most látható épület már későbbi (17. és 20. századi) hozzátoldások nyomát is magán viseli, de masszív tömege és gótikus ablakai nem hagynak kétséget afelől, hogy jórészt több mint fél évezredes falakkal van dolgunk. A helyi folklórban tartja magát egy szóbeszéd, miszerint a templomból titkos alagút vezetett egészen a szomszédos Úriig – ez nem túl valószínű, az azonban biztos, hogy az épület alatt van egy méretes befalazott pince.

A Fő utcára kanyarodva hamarosan magunk mögött hagyjuk a Marsot is, hogy a Naprendszer távolabbi részei felé vegyük az irányt. Sülysápról a Szőlő utcán gurulunk ki, majd egy erdőn-mezőn át vezető földúton tekerünk Tápiószecső felé. Az első kellemes meglepetés itt éri az embert, ha alföldi jellegű tájra, környezetre számít: a fűben gyík surran, a fák között nagyvadak moccannak, egészen változatos terepen haladunk. Homokkal kezdetben elvétve lehet találkozni, de aztán egyre több helyen futunk bele. Tápiószecső határában olyannyira igaz ez, hogy még homokbuckákkal is találkozhatunk, a szerencsésebbek egy kis türelemmel ürgéket is láthatnak felbukkanni a gyepen – nem véletlenül Szecsői ürgés tanösvény az utunkat itt, és később is keresztező környékbeli felfedezőútvonal neve.

A tanösvény helyett Tápiószecső felé kanyarodunk, majd a községházát és a templomot érintve fordulunk a vasútállomás felé. A szépen felújított indóház a vasút fénykorát idézi (sajnos a Tápió mentén igaz ez hosszabb szakaszokon a pályasebességre is, a helyenként 40 km/órás „lassújelek” mellett hosszan dülöngélnek a vonatok a pusztában Újszász irányába). A vasúti síneket az állomás távolabbi végén keresztezve ismét homokos földúton találjuk magunkat, és ez a helyzet nem is változik egészen Tápióságig, legközelebb ott gurulhatunk egy rövid szakaszon aszfaltúton. A vasutat egy éles balkanyarral a hátunk mögött hagyva a tápiószecsői horgásztavak között gurulunk tova, bár sajnos csak egyszer-egyszer lehet látni megcsillanni a nád között a víztükröt. Az ürgés tanösvény tábláiról ugyanakkor megtudhatjuk, hogy igen gazdag madárvilág él itt, több récefaj mellett feltűnnek a fosógémnek csúfolt vörösgémek, továbbá bölömbikák és szárcsák egyedei is.

Az Alsó-Tápió hídjáról balra fordulva egy ligetes erdőben halad tovább az útvonal, majd egyszer csak egy kedves kis pihenőhöz érünk, adja magát a helyszín egy szendvics, vagy legalább egy müzliszelet elfogyasztásához. A Tápióval párhuzamosan futó úton haladva megint egészen változatos terepben gyönyörködhetünk: a ligetes erdőt előbb zöldellő rét, majd zsombékos váltja – valószínűleg nem véletlenül áll errefelé több magasles is. A Z jelzést elérve jobbra fordulunk, és magunk mögött hagyjuk az Alsó-Tápiót. A vízfolyás egyébként Pécel határában ered, és Tápiószentmártonnál egyesül a Felső-Tápióval, majd Tápió néven a Zagyva mellékvizeként Újszász határában torkollanak a Cserhátot és a Mátrát elválasztó folyóba.

Hullámzó táj a Tápió mentén

Tápióságon a Cifrakert, és a benne található különös torony érdemel említést – no meg egy igazán rövidke kitérőt. A torony az egyetlen megmaradt része a Szirmay család valaha itt állt kastélyának. A 72 szobás főúri lakhoz természetesen park is tartozott, így érthető a Cifrakert elnevezés is. Nem sokkal messzebb, a falu határában több ezer évvel ezelőtt, a bronzkorban egy földvár magasodott, de erre ma már csak az Alsó-Tápió árteréből kiemelkedő, meredek löszfal tetején húzódó sekély árok és a mellette található alacsony sánc utal. Érdekes egyébként a település fekvése, mert az északi része földrajzi értelemben az Alföldhöz, míg déli része az Északi-középhegységhez tartozik.

Dél felé indulva mindebből annyit érzékelhetünk, hogy az eddig jobbára sík túraútvonal dimbes-dombosba vált át; persze szó nincs hegyekről, csak szelíden hullámzó dombhátakról, köztük vízfolyásokkal, halastavakkal. Mezőgazdasági művelés alá vont területen haladunk hosszan, lendületesen (nyáron itt minden bizonnyal tombol a hőség a déli órákban), egy-egy rövidebb emelkedővel megszakítva. Az Úri-patakon felduzzasztott halastóhoz érdemes lekanyarodni, és eltölteni pár percet a vízparton a tó gátján. A halastavat elhagyva egy emelkedőt majdnem leküzdve kell jobbra térni, ahonnan egy rövidke emelkedővel megszakított, lendületes lefelé visz a Farkaspusztai-patak völgyéig, majd balra térünk az elágazásban. A völgyben az út hosszan vezet a patakkal párhuzamosan, zöldellő réteken – ismét egy új arcát mutatja a táj ezen a szakaszon. Az első jelentősebb elágazásban balra kanyarodunk, és magunk mögött hagyjuk a Z jelzést, hogy egy dombhátra felkapaszkodva beguruljunk Gomba településre.

Gombán meglehetősen nagy az egy főre jutó kastélyok, kúriák száma, jó lenne tudni, mi ösztönözte az egykori tulajdonosokat arra, hogy pont itt építsék fel az úri lakokat. Mindenesetre a négy építményből három is az utunkba kerül, amelyek közül egyet közelebbről is meg lehet nézni, ugyanis a Scitovszky-kúriában működik a település polgármesteri hivatala. Az utca másik oldalán, fák között, egy kerítésen túl bújik meg a leromlott állapotú Bárczay-kastély, amely leginkább arról ismert, hogy 1849-ben a Szent Koronát a menekítése közben itt is rejtegették egy éjszakán keresztül. A kastély utolsó tulajdonosa Máriássy Mihály országgyűlési képviselő volt 1951-es kitelepítéséig; neki köszönhetően honosodott meg Gombán a tudományosan kifejlesztett spárga-, gyümölcs- és szőlőtermesztés. A horgásztó felé gurulva a magántulajdonban lévő Puky-Perczel-kúria mellett is elhaladunk – a kerítésen belesve megállapítható, hogy ez van a legjobb állapotban mind közül.

Az utolsó házakat magunk mögött hagyva érjük el a gombai horgásztó partját, amit szemmel láthatóan tényleg kedvelnek a horgászok, akiket a helyenként szűk ösvényen kell egy-egy rövidebb szakaszon kerülgetni. A tavat elhagyva hamarosan elérjük a Bényére vezető aszfaltutat, itt jobbra kell fordulni. A faluból egy kellemes út vezet ki, amelynek vége enyhe kaptatóban végződik, ismét kipipálhatunk egy dombhátat, és ismét új arcát mutatja a táj: az út két oldalát egy hosszabb szakaszon szőlőültetvények szegélyezik, és a Naprendszer következő állomását is egy szőlészet mellett érjük el. Csak itt tűnik fel, hogy a túra eredeti célja, azaz a Naprendszer bejárása szép lassan szinte feledébe merül a sok kisebb-nagyobb érdekesség mellett, ami utunkba kerül. Mindenesetre az infótáblát kötelességszerűen elolvasva megtudhatjuk, hogy a Plútó 2006 nyarán vesztette el nagybolygó státuszát, azóta törpebolygóként kering a Naptól majdnem 6 milliárd kilométerre – a mini Naprendszerünkben 16,8 kilométeres távolságban található a csillagvizsgálótól.

Ezer pince - két olajhimba

A Plútótól aszfaltút vezet Monorierdőig, majd a települést a kertek alatt magunk mögött hagyva Monorig – nem ez a legizgalmasabb szakasza a túrának, de legalább gyorsan le lehet tudni ezt a pár kilométert. Monorra érve hosszan tekerünk a település központjáig, ahol a körforgalomban jobbra térve izgatottan vesszük az irányt a pincefalu felé. A Strázsa-hegy északkeleten „magasodik” Monor felé, a várostól gyakorlatilag teljesen elkülönülve. Az utcank beszédesek: Leányka dűlő, Kadarka sor, Zalagyöngye sor, Ezerjó dűlő, Rizling dűlő sorakoznak egymás mellett a térképen. A Kunsági borvidék részét képező környéken a leggyakoribb szőlőfajták egyébként a rizling, a rizlingszilváni, a rajnai rizling, a kékfrankos és a zweigelt; a hegy nedűjét 960 pincében dolgozzák fel, melyeknek tizede eredeti állapotában maradt fenn. A dűlőutakon érdemes egy kicsit letérni a túraútvonalról, és felfedezni az olyan apróságokat, mint egy csinos kerekeskút (a pincefalu egyik jellemzője), egy szőlővel futtatott kis terasz a pince előtt, vagy egy-egy évszázados pinceajtó (a felfedezést segíti az Ezer pince szőlészeti és borászati tanösvény). A pincék közötti tekergést megkoronázza a Strázsa-hegy tetején (190 méter) álló kilátó meglátogatása, ahonnan a  ferihegyi repülőtér irányítótornya felett a budai hegyekig lehet ellátni az egyik irányban, a másik irányban túránk dimbes-dombos vidéke látható be, míg dél felé az Alföld végtelen síkja. Egyébként a magaslat a Gödöllő-Monori-dombság, az Északi-középhegység, sőt az egész Északnyugati-Kárpátok egyik legdélibb pontja.

A Strázsa-hegyet magunk mögött hagyva egyébként az M4-es út felüljárójáról is kiváló panoráma nyílik a Budai-hegység irányába – és egy olajhimbára, amiből egyébként több is van a környéken. Innen Úri felé lendületes haladás következik egy széles, jól járt (és jól járható) földúton. Néhány kilométer megtételét követően feltűnik a falu, ahova a Jupiter információs tábláját keresve gurulunk be. Innen már csak pár kilométer van hátra a csillagvizsgálóig, amit jórészt aszfalton, folyamatosan emelkedő úton kell megtenni, az utolsó pár száz méteres dózerút kivételével. A Naprendszer körbetekerése kellemes túra, egy jobbára ismeretlen vidék kisebb-nagyobb érdekességeinek felfedezésével – érdemes nekiindulni a majd’ 70 kilométernek.